Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 40. szám - Dr. Thomson tanulmányai a bünügyi lélektan terén. 2. r.

— 460 A t. jogászgyülés tehát már másodízben teljesítette kötelességét a közügy iránt. Az eredmény nem függ tőlünk: az a kormány és törvényhozás kezeibe van letéve, de az eredmény nem maradhat el, sőt ha a jelek nem csalnak, ugy munkásságunkat ezentúl gyorsabb és telje- | sebb siker követendi. mint eddig. Az egyik kedvező jelet abban pillantom meg, hogy az eddig uralkodott közöny észrevehetőleg fogy, s ugyanazon arányban emelkedik az érdekeltség a jogügyi reform nagy eszméje iránt; s noha az irányra nézve még mindig eltérők a nézetek a hazai polgárai közt, de azon meggyőződés, hogy a régi intézmények alapján és keretében a jogélet czélszerü berendezése a lehetetlenséggel határos, ezen meggyőződés napról-napra nagyobb tért foglal el. S ott uraim, hol a pénzügyi reform szüksége a közérzület tulajdonává vált, s a hol a reform részleteire, irányára nézve, tájékozó pontokat ily testület nyújt, mely a magyar birodalomnak elméleli és gyakorlati jogtudósaibői alakult, ott a kormány és törvényhozás haladása a jogügyi reform terén többé nem lehet oly lassú és nehéz mint volt eddig, ott az ingadozás, a késedelmeskedés alig volna igazolható. (Élénk helyeslés, taps.) Ne kétkedjünk a fölött: tevékenységünknek a közel jövőben megjön sikere, mert az sem a kormány, sem a törvényhozás előtt nem lehet titok: hogy nagyon ingatag, változékony alapot választ uralmának azon hatalom, mely a maga elhatározásaiban akár egyesek önérdekének, akár pedig a nagy tömeg szenvedélyeinek sugalmát követi; ellenben a legszilárdabb, legbiztosabb, legállandóbb támasz az. melyet a közügy szeretetétől áthatott és a tudomány vezérszövétnekét I követő értelmiség nyújt. (Élénk helyeslés.) A másik kedvező jelenség, mely közel kilátást igér a sikerre, az, hogy a parlamenti pártjaink bármily éles ellentétben állanak egymással szemközt politikai kérdésekben, kezdenek egymáshoz simulni, közeledni a jogügyi reform kérdéseiben. (Élénk tetszés.) Talán nem messze azon időpont, midőn ez lesz azon neutrális tér, melyben a politikai ellenfelek, mint jó barátok találkoznak egymással s nem lesz többé kénytelen barát barát ellen, testvér testvér ellen, elvrokon elvrokon ellen küzdeni még itt is, csak azért, hogy elkerülje a politikai hűtlenség bélyegét. (Hosszas tetszésnyilvánítások; taps.) A legnehezebb ellenállás, melylyel találkozni fogunk, azoktól származik, kik a gyökeres reformot nemzeti sajátságaink iránti féltékenységből ellenzik, — legnehezebb az ellenállás ránk nézve azért, mert hazafias érzületből származik s mert épen ezért kíméletes ostromot követel tőlünk. De ezen ellenállás is napról napra gyengülni tog, a mint lábra kap azon meggyőződés, hogy ragaszkodni azon nemzeti sajátságokhoz, melyek a szabad fejlődésnek, a haladásnak útjában állanak, melyek a tudomány követelményeivel ellenkezuek, — hogy, mondom, ragaszkodni az ily nemzeti sajátságokhoz már nemzeti gyengeség volna. — Lazulni fog az ellentállás azon mérvben, a melyben be fogják látni, s kell hogy belássák, hogy egv nemzetnek életképessége tulajdonképen abban álí. hogy képes asszimilálni a kor uralkodó eszméjét s a tudomány vívmányait s hogy maradandó életre legbiztosabban azon nemzet számíthat, melynek nemzeti sajátságai közt főhelyen áll az, hogy időről időro lerázva magáról a halandóság salakjait, újra és újra megifjodni bír. (Klénk éljenzés.) Most nincs egyéb hátra mélyen tisztelt jogászgyülés, mint hogy ismételve kijelentsem hálás köszönetemet önöknek azon kitüntetésért, melynél nagyobb félszázados pályámon nem ért, — azon kitüntetésért, a melylyel engem e napokban megtisztelni méltóztattak ; (Hosszas éljenzés) és hogy elismerésem adóját lerójjam tisztelt elnöktársam, a jegyző urak, ugy a szakosztályok elnökei és jegyzői, nemkülönben az állandó bizottság tagjai iránt, azon buzgó támogatásért, melylyel engem és az összes jogászgyülést eljárásunkban részesíteni szíveskedtek. (Éljenzés.) Kell végre, hogy nemcsak a magam, de ugy hiszem, az összes jogászgyülés nevében meleg köszönetet szavazzak Pestvárosának azon kitűnő vendégszeretetért és előzékenységért, melyet irányunkban tanúsított s melylyel megmutatta, hogy érzékkel bír, hogy lelkesedéssel viseltetik a jogügyi reform nagy eszméje iránt, s hogy csakugyan joggal elmondhatja magáról: Bennem az ország szive ver! (Hosszas, lelkes éljenzés.) S midőn őszinte hálánkat tolmácsolom mindnyájunk nevében, nem feledkezhetünk meg a magyar kir. tud. egyetem, a magyar tudományos akadémia s a budapesti ügyvédegylet azon szívességéről, melylyel tanácskozásainkra helyiségeiket ritka előzéj kenységgel engedték át. (Éljenzés.) S most uraim berekesztettnek nyiivánitom i a második magyar jogászgyülést, azon kívánattal, hogy tevékenységünket mielőbb siker áldása kövesse. (Szüuni nem akaró éljenzés.) Ezzel a tagok, az elnök éltetése közt oszlottak el. Í Törvényszéki tárgyalások. I" (Egy 12 éves gyilkos.) Sopronmegye fenyitőtörvényszéke minap tartott ülésében tári gyaltaMikó Jóska, farádi születésű 12 éves eyerj kőezuek bűnügyét, a ki pajtását, valami Katái j Pista nevü, szintén 12 éves gyereket, t. hó 2-án í künn a mezőn, hová ökreiket hajtották, furkós I bottal annyira agyba-főbe vert, hogy az illető | ott nyomban meghalt. Nevezetes, hogy a vádlott, I midőn előtte vallomása felolvastatott, még csak I arczát sem hunyorította meg; daezoa fejjel állt, j mint a márvány, a megbánás minden látható 1 nyoma nélkül. A törvényszék, miután sem a magyar, sem pedig az osztrák törvények, az emberölésnél, a korra nézve különbséget nem tesznek, — ellene a főbenjáró per felvételét elrendelte. * (Gyermekgyilkosság.) Kovács Erzse, 32 éves a tolnamegyei törvényszék által gyermekgyilkosság miatt kötél általi halálra Ítéltetett. A felebbezés folytán a per azon okból, mivel a vádlottnő elmebeli állapota zavarosnak látszott, újra felvétetett, és a másodszori vizsgái lat után csak tíz évi súlyos, hetenkint egy napi ] böjttel szigorított börtönre Ítéltetett. A tényálI ladék a következő : A várni pusztán Kovács Eri zse mint munkásnő működött, de mivel folytoj nosan beteg volt, nem sokat kereshetett. E miatt sorsa igen súlyos lett, annál inkább, mivel még 2'/4 éves gyermekét is el kellett tartania. Az nem fájt neki annyira, hogy ő maga Ínségben van, de hogy gyermeke koplal, kenyeret kér, és ő a legnélkülözhetetlenebbel sem tudja ellátni, oly kétségbeesésbe hozta, hogy viszonyai megfontolása után azon borzasztó gondolatra jutott, hogy gyermekét életétől megfosztja. A gyermek épen mélyen aludt, mivel a táplálék nélkülözése által kimondhatatlan gyönge volt. Az anyjában azonban megérett a szándék a tetc határozott végrehajtására. Felébresztette fiacskáját, ez felnyitotta szemeit és anyjára nézett, azt várván, hogy valami ennivalót fog kapni, mosolygott, de oly keservesen, oly éhesen, hogy anyjának könynye csordult ki láttára. Felvette fekvőhelyéről, felöltöztette és elhagyta lakását. — A várni pusztán munkálkodó béresek még kérdezték Kovács Erzsébetet, hová megyén? mire ez azt felelte, hogy gyermekét keresztanyjához viszi. Három óránál tovább kimaradt, azután visszatért fia nélkül. — Az asszony kinézése igen feltűnőnek látszott, azért másnapra néhány szomszéd az emiitett keresztanyánál a gyermek után kérdezősköa fegyelmi szabályokat folyton sértik, s csak elzárás és más szigorú eszközök által tarthatók féken. Ezen más országok fegyintézeteiben is mutatkozó sajátszerűségek (u. n. bűntettesek elmebetegsége, Verbrechenvahnsiun) szintén a mellett szólnak, hogy az ilyen eséteknek közös pathologiai alapja van. Mily sok érintkezési pontja van a bűnösök osztályának a tébolyodottakéval, az végül a legújabb bűnügyi statistikai adatok is mutatják, melyekből kitűnik hogy 1244 elmebeteg bűnös közül 799, tehát' 64°/0 az itélet kimondása után lett őrültté 1857-től 1869-ig 664 gyilkos vonatott vád alá el, kik közül nem kevesebb, mint 108 az illető törvényszék által tébolyodottnak jelentetett ki ; eltekintve azoktól, kik még ezeken kivül is abnormis szellemi állapotban voltak. Annyi bizonyos, hogy ezen számarány igen élénken" világos vet a halálbüntetés megengedhetőségére is. * * * Ezen vizsgálódások kétség kivül figyelmet érdemelnek, mert, ha van alapjok akkor képesek a mai bűnügyi tudományt sarkaiból kiforgatni. Lássuk pár vonással azon következményeket, melyeket ezen vizsgálódások közvetlenül előidézhetnek. Mindenekelőtt megdöntik a büntetőjog azon sarkelvét, hogy a büntetésnek személyesnek, azaz olyannak kell lennie, mely közvetlenül egyedül a bűnöst magát sújtja, és ennélfogva hozzátartozóira kiható következményei minél szűkebb körre szoritandók. Mert ha elfogadtatik azon tan, hogy a bünt a szülőktől örököltetik, és nem egyéb, mint családi betegség, akkor a büntetésnek oda kell irányulnia, hogy ne csak az illető bűntettest, hanem annak mindazon hozzátartozóit is sújtsa, kikben a gonosz tettekre való ugyanazon hajlam meg van. Ezen theoria visszavezetne bennünket a középkor sötét századaiba, midőn nem elégedtek meg i azzal, hogy egyedül a bűnöst sújtsák, hanem ! ártalmatlanná tették vele együtt családját is. ! Vagy talán rejlik némi a középkor ezen vad | igazságszolgáltatási maximájában ? Nagy megszorítást szenvedne a javítási j elmélet is. A javítás ujabb időben a büntetés egyik főczéljául, sőt némelyek által egyedüli czéljául ! állíttatott fel. De ha áll, hogy azok, kik a ] bünö3ök osztályához tartoznak, javithatlanok , ' akkor ezeknél minden javítási törekvéseknek meg i kell hiusulniok; és ha áll, hogy az ezen osztályI hoz tartozóknak az általok elkövetett büntettek ! be sem számithatók, akkor ezeknél minden jaI vitási kísérlet felesleges, mert tárgytalan. A többi, ' a bűnösök osztályához nem tartozó bünhönczökj nél pedig, a kik csak könnyelműségből vagy vij szonyaik nyomasztó voltánál fogva követtek el i valamely büntettet, a javítás szintén felesleges, i mivel ezek minden mesterséges javítási rendszer i nélkül is megbánják teitöket, és ezeknél viszI szaesések alig fordulnak elő. Továbbá ha valók Thomson állításai, akkor j épen a bűnösök sectájához tartozó egyéneket jogosan nem lehet is büntetni, mert hiszen ők nem tehetnek arról, hogy szülőiktől oly testi és szellemi tulajdonokat örököltek, melyek őket ellentI állhatlanul a bűnösök ösvényére sodorják. Ezek számára nem büntetést, hanem az emberi tári saságból való elkülönítést kellene behozni, molyI nél fogva ártalmatlanokká tétetnének embertársaik I ránézve, vagyis ismétbekelleue hozni a belebbe' zést, a hünhönezgyarmatokat, melyek ellen a? ujabb tudomány oly nagy erélylyel küzd, és ezen gyarmatokba nemcsakabünösöknek bizonyult egyéneket, de egyesek bűntettéért azoknak egész családjaikat kellene elhelyezni, a mi a személyes szabadság fogalmát is halomra döntené. Szóval a vizsgá'ódások ezen uj iránylata oly forradalmat idézhet elő' a mai jogrendszerben, melynek következményei beláthatlanok. Hogy pedig a büntetési rendszer gyökeres reíormálásáraczélzó ezen ujabb törekvések nem izoláltak, azt mutatja egy másik nem rég megjelent kis munka is, melynek czime: „Die Criminaljustiz, ihre Wiedersprüehe und die Zukunft der Strafrechtsptiege. Criminalpsychologische Studien, von S. Ruf. lnsbruck. 1870." Ezen munka szerzője ugyan más kiindulási pontból, de ugyanazon eredményre jut, mint Dr. Thomson. Szerző az alanyi tényálladék előállításának nehézségei miatt a vétkesség kérdését teljesen feladandónak vél , és szerinte a bűnöst csak azért kell büntetni, hogy a közbiztonság érdekében ártalmatlanná tétessék. Javítható és javithatlan törvényszegőket kell megkülönböztetni; amazoka lehet még gyógyítani, emezeket azonban állandóan let a rt ó z t a t v a kell tartani.*) Bármi legyen azonban jövendőbeli sorsa és jelentősége ezen törekvéseknek, bizonyos tekintetben már jelenleg is értékesíthetők azok és pedig a vizsgáló biró volna különösen hivatva oly bűnösöknél, kiknél a bűn már természetükké vált, kikutatni a származást, és orvosi vizsgálatot eszközöltetni az iránt, váljon nem örököltek-e szülőiktől hajlamot az epilepsiára, és váljon nem muattkoznak-e uálok az elmebetegség jelei. A lelkiismeretes bírónak pedig hivatása volna mindezen netalán kiderített körülmények latba vetése mellett a visszaesést nem egyszerűen nagyobb beszámithatás indokául felvenni, hanem ellenkezőleg ott, a hol a baj magában a testben rejlik, a büntetést lehetőleg ezen körülményhez idomítani. *) Régibb dolgozatok is vannak, melyek ugyanezen kérdésekkel foglalkoznak, mint Prohmann (Nassé's Zeitschr. f. Zotyhiatrie Y.), Ellinger (Antiop. Momente der Zurechnung), stb.