Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 40. szám - Egy érdekes és tanulságos jogeset - Váltójogi kérdés - Utóhangok a közjegyzői kényszer feletti vitához a jogászgyülésen

Második évfolyam. 40. szám. Pest, okt. 3. 1871. Megjelenik minden kedden : a ..magyar joariiszjrjfilés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhez, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézeudők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOCÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vagy vidéken bérmentes szétküldéssel: negyedévre . . 2 frt. I'elevre . . . . 4 eífes/. évre . . . s Kiadóhivatal: váczi-uteza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYÁNSZKY A. TARTALOM: Pest 1871. September 28. — Váltójogi kérdés. Lukich Vincze úrtól. — Egy érdekes és tanulságos jogeset. — Utóhangok a közjegyzői kényszer feletti vitához a jogászgyülésen. Dr. Környei Ede úrtól. — A második magyar jogászgyülés második teljes ülése. — A második magyar jogászgyülés második teljes ülésének folytatása. — „Tárcza." Dr. Thomson tanulmányai a bűnügyi lélektan' terén. (Második közlemény.) — „Törvényszéki tárgyalások. — „Vegyes közlemények." A curiai döntvényekben kimondott elvek. — ~ — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Kinevezések, választások stb. }( Pest 1871. September 28. A második magyar jogászgyülés ismét eloszlott, tagjai visszatértek újra családi tüzhelyiikhez, külön és egyenként küzdeni azért, miért itt együttesen buzgólkodtak. Hogy a második magyar jogászgyülés mennyiben felelt meg ezúttal is a várakozásnak, tüzetesen fejtegetni nem lehet a mi feladatunk, afelett legilletékesebben itél majd a legközelebbi jövő; és ha mégis büszkén utalunk a szakosztályi és teljes ülésekre, ha örömmel constatáljuk, hogy az ezekben kimondott és elfogadott elvek szabadelvű reform jellegét viselik magukon , ezt egyedül azért tesszük, hogy a gyűlésről hazatérő tagoknak önelégedetteu szívélyes „Isten hozzád ot" mondjunk. A lefolyt második jogászgyülés épen ugy, miut az első, fontos elvi kijelentések által igyekezett segédkezet nyújtani, jogi viszonyaink helyes átalakításához. Ezen elvi kijelentések a gyakorlati élet mindennapi követelményeinek kifolyásai, a jogi közvélemény nyilatkozatai levén, azok nem maradhatnak, nem hagyathatnak figyelmen kivül. Es ha, mit biztosan remélhetünk, ezen jogászgyülési kijelentések a kormány és a törvényhozás által érvényre emeltetnek, vagy ha egyelőre csak méltányló figyelembe vétetnek is, a jogászgyülés — ugy hiszszük — megfelelt hivatásának. Ezen meggyőződésben rejlik a mult feletti megnyugtató öntudat, ebben rejlik a jövő reménye, ebben a buzdítás a kitartó munkára! A viszontlátásra tehát azon reményben, hogy a jövő évi gyűlés újra összehozza a testvérhaza jogtudósait, összehozza teljes számban, hogy tovább is buzgalommal és kitartással működjenek a haza felvirágzásán. Váltójogi kérdés. Fennáll-e még az 1844. évi Vl-dik törvényezikk 2. §-a, mely ekképen hangzik: „A váltókra zsidóbetükkel tett bármely irásokérvénytelének?" Lukich Vincze váltőtszéki jegyző úrtól. Ha vizsgáló figyelmünket Európa külálladalmaiban divó anyagi váltótörvényeire fordítjuk : ugy azt tapasztaljuk, hogy alig akadunk előhaladásban létező álladalomra, melyben azon törvény — hogy váltókra zsidóbetükkel tett bármely irások érvénytelenek — még épségben fennállana; ha továbbá tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy az épen érintett törvény nálunk is nem 1840. évben, midőn a váltótörvény meghonosittatott, hanem négy évvel később tudniillik 1844. évben, tehát valószínűleg az akkori időben fennállott földesúr és jobbágy közti viszony folytán szükségesnek mutatkozó elővigyázati intézkedésből meghozatott; ha tekintetbe vesszük, hogy az 1844. évhez képest jelenlegi állapotunk és a most fennálló polgári viszonyaink egészen megváltoztak, hogy azok mostanában egészen mások, ugyanis az 1848. évben a földesúr és jobbágy közt fenforgott viszony megszüntetett, a föld szabaddá lett, Magyarország minden nyelvű, vallású és állású lakosa a törvény előtt egyenlőnek nemcsak kimondatott, de életbe is léptetett; és végre : ha törvénykönyvünket felvetjük, és abban kellő figyelemmel átolvassuk az 1867. évi XVII. törvényezikkelyét, mely ekképen hangzik: „1. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai joggyakorlásra egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntetik; * ugy — véleményem szerint — minden kételyünk el fog oszlani, és bizonyosak lehetünk az iránt, hogy e sorok czimében érintett izraelita polgártársaink polgári jogaikat megszorító 1844. évi. VI. t. cz. 2. §. hatályon kivül helyeztetett; hogy az már többé mint törvény fen nem áll, hogy jelenleg e hon kir. váltótörvényszékeinél váltófizetési kötezettség alól senki azon okból, mert a váltón előforduló aláirását héber betűkkel irta — fel nem mentethetik, és végre, hogy bármely jogosított kereskedőnek czégbejegyzését azért, mert a czimpéldáuyra nevét csakis héber hetükkel jegyezte, törvényesen megtagadni nem lehet. Meg vagyok győződve, hogy e lap igen tisztelt szerkesztője lovagias jelleménél fogva e lap hasábjait ellenvéleményüek részére is nyitva tartamija. •JEgy érdekes és tanulságos jogeset. Valaki a cs. k. kis lutriba tett három következő számot 2. 25. 26. A reá következett húzáskor e három szám kihúzatván, a betevő a betett 10 krnyi összeg alapján nyert volna 245 ft 50 krt, melyet fölvenni akarván értesült, hogy a betételi eredeti jegyzőkönyvbe a ,2" helyett „5" Íratott és ezért nyereségül egy fillért sem kap. A betevő tehát az ezen esetben illetékes volt cs. k. járásbíróságnál (Welsben felső Ausztriában) a lutrista ellen 245 ft 50 kr és jár, megfizetése végett kártérítés czimén keresetet indított. Alperes lutrista azt kifogásolta, hogy neki fölperes nem a „2" számot, hanem az „5'' számot dictálta be s így a ,resconto," nem pedig az eredeti betéti jegyzőkönyv levén hibás, fölperes kárt nem szenvedett s e szerint keresetétől elmozdítandó. Valljon ezen mindennap -nálunk is megtörténhető esetet Magyarország bíróságai miként döntenék el ? A bécsi legfőbb ítélőszék f. é. 1230. sz. a. fölperesnek a kereseti összegnek csak felét ítélte meg, ha ő (t. i. fölperes) megesküszik, hogy a „25" és „26" számokon kivüi a ,2" számot is bemondatta alperes lutristának; mert (így indokolja ítéletét a legfőbb ítélőszék): ha való, mit fölpere sí betevő állit, de alperesi lutrista tagad, hogy ennek amaz a 2. 25. és 26. számot bedictálta: ugy alperest vétkesség terheli, melyért kártérítéssel tartozik, mivel megszegte mint lutrista a dolog természetében és a fenálló lottó szabályokban gyökerező azon kötelezettséget, miszerint a neki bemondott számokat az eredeti betevési jegyzőkönyvbe híven bejegyezze. Ezen kötelezettségen mit sem változtat azon alperesileg kifogásolt körülmény, hogy sok betevő jelentkezvén a fölperesi betevővel egyidőben, a nagy zaj és tolongás alkalmával állítólag alperesi lutrista kijelenté miként a bejegyzések helyességeért felelőséget nem vállal. Azt is, hogy a fölperesi betevő láthatta és szemlélhette, milyen számok iratnak az eredeti betevési jegyzőkönyvbe, figyelembe venni nem lehet, habár eziránt alperes lutrista tanukra hivatkozott. Föltéve, hogy fölperesi betevő a neki megítélt esküdt leteszi, — ez esetben alkalmazandó az osztr. polgári törvénykönyv 1304. §-a, mely igy szól: „Ha valamely károsításnál egyszersmind a károsított részérőli vétek is fordul elő: akkor ez a kárt a kárositóval aránylag szenvedi; és ha az arány meg nem határozható, avval egyenlő részben." Miután az 1813. márt. 13-án kelt lottó pátens 4. §-a akkép intézkedik, hogy annak, ki játékát egy kirendelt „lottó collectans"-ra bízni kívánja, nemcsak a választott számokat és a játék nemét, valamint a betétnek számösszegét tisztán és érthetően bemondani, hanem arra is ügyelnie kell, hogy mindezek az eredeti betételi jegyzőkönyvbe bevezettetnek, és e végre kívánhatja, hogy a bevezetés után ennek adatai a bevezető által ismételtessenek; fölperes betevő azonban ezen óvatosságot, melynek alapján a tévedés helyre igazitható lett volna elhanyagolván : részére az idézett 1304. §. értelmében a kereseti összegnek csak fele volt megítélhető. (Genchtshalle 1871. 78. sz.) Utóhangok a közjegyzői kényszer v feletti vitához a jogászgyülésen. (Nyilt levél a nThemisu szerkesztőségéhez.) Pest sept. 29. 1871. Ki a magyar jogászgyülés tekintélyét és megállapodásainak erkölcsi súlyát lelkiismeretesen megóvni akarja és a nagy közönséggel szemközt féltékenyen megőrzeni kötelességének ismeri : ezt mélyen sérthette a kétrendü megtámadás, illetőleg gyanúsítás, melylyel egyrészről élni jónak találta a közjegyzői kényszert védelmezők előadója, — midőn a jogászgyülés ' második teljes ülésében föltette a tagokról, hogy ezek a szakosztály szavazatainak nem mennyiséget, hanem a kisebbségi szavazatok súlyát mérlegelendik 1 Mig másrészről egy másik tag hivatottnak