Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 40. szám - A II. magyar jogászgyülés második teljes ülése

— 45G — érié magát, a „Pester L.loyd*-ban azon gyanúsításnak kifejezést adni, hogy a szakosztályban a közjegyzői kényszer ellen szavazók többnyire ügyvédek voltak, és hogy ezek a közjegyzői kényszer kérdéséből önző kenyérkérdést faragtak. A mi a kisebbségi előadót illeti, — őt a teljes ülésbeui nagy többség meggyőzhette, hogy tévedett, midőn a szakosztályi kisebbség szavazatainak vindicálta az értelmességet és ezt a többségtől elvitatni ildomosnak találta, mit loyalis és parlamentáris eljárásnak alig lehet mondani. A „Pester Lloyd" czikkiróját illetőleg — csodálatos, hogy a közjegyzői kényszert ő miut ügyvéd maga is mellőzendőnek tanácsolta a szakosztályban. Ismerve azonban személyét és azon tulajdonságát, miszerint önző avagy kenyérkereseti viszketegen fölülemelkedni képes tudományos kérdésekben : csak sajnálni lehet, hogy hívatlan ügyvédkedéssel a jogászgyülés határozatainak tekintélyét aláásni akarni helyesnek találta ! Dr. Környei Ede. A II. magyar jogászgyülés második teljes ülése. (Szept. 27-én reggeli 9 órakor a iá. tud. Akadé 5 ia dísztermében.) Elnök az üTést megnyitván, a jegyzőkönyv vezetésére Ritook Zsigmond es Jakabfalvay Gyula, a szólók neveinek jegyzésére pedig Kricsfalusy Vilmos és dr. Weisz Lajos jegyzőket kéri fel. Továbbá felkéri az első teljes ülésben megválasztott szavazatszedő bizottság tagjait, hogy a mellékterembe vonulván, vegyék át a tagoktól a szavazatjegyeket a jövő évi állandó bizottság számára. Erre napirend folytán felvétetnek a szakosztályi határozatok és pedig első helyen az első szakosztály határozata. Mondja ki a magyar jogászgyülés: 1. Hogy a törvényes örökösödés, be nem várva a magyar magánjogi törvénykönyv megalkotását és életbeléptetését külön tőrvény által szabályozandó, hogy az uj szabályzat a törvénykönyvben fölvétethessék. 2. Hogy a törvényes örökösödés rendje, az örökség tárgyát képező vagyonok minőségének különbségeit nem tekintve, tehát öröklött és szerzett vagyonokra nézve egyformán határozandó meg. 3. Hogy a túlélő házastárs törvényes öröklési joga szinte a szerzett és öröklött vagyonra való tekintet nélkül azon elv szerint állapitandó meg, miszerint minél távolabbi öröklésképes rokonokkal együttesen hivatik a túlélő házastárs az öröklésre, annál nagyobb legyen az őt illető öröklési hányad. A határozat felolvastatása után, szót emel: Dr. G y ő r y Ele k, előadó: Ezen határozatnak két főrésze van. Az egyik az, melyben meghatároztatik, hogy miként ál'lapittassék meg a sorrend a rokonok és a házastársak öröklésére nézve; a másik az, hogy mikor és mikép kívánjuk ezen szabályozást. Az ó és középkorban a közlekedési eszközök hiányában igen fejletlen forgalom miatt a vagyonszerzésnek és a vagyonszaporodásnak úgyszólván egyedüli közegét a harczi érdem és a rokonoktól való öröklés képezte. Ily viszonyok közt természetesen az első szerző törzsének, fényes nevének, és a családi kapocs minél továbbra való fenntartás czélzata képezte az egyes családtagok közti kapcsot. így állott elő azon törekvés, hogy a családi kapcsolat minél továbbra való fenntartása végett a vagyon a közös törzstől leszármazottak közt maradjon, továbbá az, hogy mivel a nő a családot megvédelmezni, és a nemzetséget fenntartani nem birta, a fiágiság hozatott be. Ezen intézkedések hatása az volt, hogy a súlypont a nemzetségben feküdt, vagyis az egyén a nemzetséggel mintegy összefüggőnek, nem pedig önálló család központjának tekintetett. A forgalom, a hitel, a közlekedési eszközök fejlődése, a szellemi téren való előhaladás folytán azonban megszűnvén a harczi érdekek, mindinkább előtérbe lépett a nemzetség helyébe az egyén. Az állam is a gyökeresen megváltozott viszonyok folytán a nemzetségi törzsek fenntartása helyett más alapokat szükségelt, és a vagyonra vonatkozó jogközösség helyett azt igényelte, hogy inkább szabaddá legyen a munka és tulajdon, és lehulljanak a vérközösségre alapított jogközösség korlátai. (Ez által azonban a család is megszabadult azon elemétől, melynél fogva súlypontja úgyszólván a közelebbi rokonok körén kívül feküdt). Hazánkban hasonló fásisait észleljük az eddigi fejlődésnek, és meggyőződtünk arról, hogy ha hivatásunkat az európai államcsaládban betölteni akarjuk, akkor nekünk sem szabad többé a nemzetségek álláspontját elfoglalnunk, le kell ráznunk a jogközösség bilincseit, a hűbériségből származott fiágiságot. Ez hazánkban ki is mondatott. Miután tehát a vérközösségre alapított jogközösség korszerűtlen intézménye megszűnt, nagyon természetes, hogy az öröködési sorrend megállapításánál sem szabad a nemzetségi álláspontot elfoglalnunk, hanem a rokoni kötelék természetes fokozatát, és c mellett mindig tiszteletben kell tartanunk azon családi köteléket is, mely hitvestársak közt létezik. Ez volt annak oka, hogy kimondotta a szakosztály, hogy a hitvestárs bizonyos hányadig mindig meghivassék az öröklésre, továbbá, hogy a vagyonközösségre nem szabad befolyást engedni, és végül hogy az öröklött és szerzett vagyon közti megkülönböztetés megszüntetendő, Azt mondják azonban, hogy nemzetünk jogi öntudatában fekszik a vérközösségre alapított jogKözösség, hogy népünk igen ragaszkodik a családi fészekhez. Ha ez így állana, ugy szónok csak egyetlen következtetést vonhatna le abból, azt t. i., hogy állítsuk vissza az ősiségetj de semmi esetre sem azt, hogy a szerzett és öröklött vagyon közt megkülönböztetést tegyünk. A szakosztály továbbá, miután ideiglenes rendezést nem kívánhatott, azon óhaját nyilvánitá, hogy az örökjog, be nem várva a codicatiót, véglegesen szabályoztassék, és e szabályzat az alkotandó magyar polgári törvénykönyvbe felvétessék. (Helyeslés.) Pósfay Károly nem járulhat a szakosztályi indítványhoz. Meggyőződése szerint az örökösödési jog a vélelmezett végrendeletet pótolja. Ha pedig ebből kiindulva,. népünk felfogását szemügyre veszi, ugy azon meggyőződésre jut, hogy ez még mindig megkülönböztetést tesz jogi öntudatában az öröklött és szerzett vagyon közt, és így tagadja, hogy a magyar nép jogi öntudata odairányulna hogy a kettő közti megkülönböztetést elvettessék. (Ellenmondás.) Azt hiszi, hogy e kérdések még annyira megérlelve nincsenek, hogy elvi enunciatió tárgyát képezhetnék, azért elvileges kijelentést nem kiván egyelőre kimondatni és beéri azzal, ha a jogászgyülés kimondja, hogy öröklési szabályaink hiányossságánál és az ekként felmerülő kételyekí nél fogva a törvényes örökösödésnek mielőbbi törvényhozási s/.abályozása szükséges. Dr. Gyó'ry Elek, mint előadó végszóval I él, és figyelmezteti előtte szólót arra, hogy elj mondott indítványát mint kisebbségi véleményt | bejelenteni elmulasztá, és igy indítványa szavazás tárgyát sem képezheti. Ellenmond azon állitásnak, hogy az örökjog nem lenne egyéb, mint I az örökhagyó vélelmezett végrendeletének pótlása, és utal arra, hogy eziránt mennyire különbözők a különféle népek jogfelfogásai. A franczia az izek, a török minden rokonnak bizonyos hányad szerinti részeltetésében keresi ezen pótlást, tehát ez olyas valami, mi a legönkényesebb magyarázatra szolgáltathatna okot. Még egyszer ajánlja a szakosztály indítványát. A kérdés szavazás alá bocsáttatik, és ez alkalommal a szakosztályi indítvány majdnem egyhangúlag el fogadtatik. Következik a negyedik szakosztálynak a közjegyzői kényszer ellen irányuló következő indítványa : Mondja ki a jogászgyülés, hogy a közjegyzői kényszer azon értelemben, miszerint valamely jogügyletnek érvényessége vagy dologbani jogszerzése az okiratok közjegyzői felvételétől vagy hitelesítésétől tótessék függővé, mellőzendő. Dr. Teleszky István, előadó: A szakosztály ezen kijelentésében a közjegyzői kényszer körül van írva. Körül van ina az, hogy minő esetekben kívánja a szakosztály a közjegyzői kényszer mellőzését kimondani, mit is szükségessé tett azon körülmény, hogy maga ezen fogalom „közjegyzői kényszer" egész határozottan megállapítottnak nem tekinthető. Némelyek ugyanis a közjegyzői kényszernek szeretnek oly tág értelmezést tulajdonítani, hogy azt mondják, miszerint közjegyzőhöz kötelezőleg utasíttatott okiratok felvétele, pl. váltóóvás és más haj sonlóK, szintén kényszer alá esnek s ebből azon I érvet akarják kovácsolni, hogy ha ez esetben ) okvetlenül meg kell adni a jegyzői kényszert, miért nem lehetne és miért ne kellene azt más esetben is megadni ? A 4. szakosztály többsége azonban a közjegyzői kényszernek csak azon értelmet tulajdoníthatja, hogy azon esetek számára, melyekben valamely magánjogügylet, vagy jogcselekvény eddig a közjegyzői kényszer nélkül érvényesen megköttethetett, vagy melyekben bizonyos jog eddig közokmány felvétele nélkül megszereztethetett, ha ezen esetek számára a közjegyzői kényszer behozatik, akkor emeltetik ezen intézmény érvényre; mások ellenben, — és ez a közjegyzői kényszer szűkebb alkalmazása — azt vitatják, hogy a közjegyzői kényszer tisztán és pusztán ott létezik, hol valamely jogügylet érvényessége tétetik függővé a közjegyzői okmánytól ; ellenben, ha az ingatlanok átruházására vonatkozó okmány maga érvényes, de a dologbeli jog feltétlen megszerzése tétetik a jegyzői okmánytól függővé, akkor nincs közjegyzői kényszer hanem annak csak előny tulajdoníttatik, midőn szóló ezen nézett melletti érveket hallotta, önkéntelenül eszébe jutott azon jogtudósok okoskodása, kik mondják, hogyha rabló jön az ember szobájába, pisztolyt szegez mellére, és mondja életedet vagy pénzedet, akkor nincs kényszer, mert meg van a szabad választás az élet és pénz között. Épen ilyennek találja ő gyakorlati szempontból felvéve, ha azt mondjuk, hogy a tulajdonjog átruházását tárgyazó okmány ugyan érvényes a közjegyzői kényszer nélkül, de a feltétlen dologbeli jogot: a telekkönyvi bekeblezést a nélkül megszerezni nem lehet, és te33ék már most az illetőnek választani a közt, hogy menjen a közjegyzőhöz vagy pedig magán okirat alapján szerezzen tulajdonjogot. Szóló inkább pártolja a közjegyzői kényszert, mintsem az ily előnyt. A mi már mo3t magát a közjegyzői kényszer helyességét vagy helytelenségét illeti, e tekintetben egy jogi államban minden esetre a jog általános követelményeiből kell kiindulni és a társadalminak az egyénhez, az államnak az állampolgárhoz való viszonya azt követeli, miként a magán jog terén az egyéni szabadság minél kevesebb korlátnak vettessék alá, okvetlenül azt követeli, hog.' a magánjog terén, különösen midőn a szerződés alakszerűségei állapittatnak meg, az egyéni szabadságnak, minél tágabb tér engedtessék. Szónok közjegyzői kényszerben ennek negatióját találja, mert egyáltalában a jegyzői kényszer szükségességét szerinte felállítani nem lehet. Idejárul a törvényhozási indokok második momentuma: a czélszerüség: ő czélszerüségi szempontból sem találja különösen speciális viszonyaink közt a közjegyzői kényszert védelmezhetőnek. Hogy a szakosztály ebbeli megállapodását kellően kifejezhesse, szükséges egy tekintetet vetni arra, hogy tulajdonképen a jegyzői kényszer védelmezők, minő jogügyleteket tartanak a közjegyzői kényszer alá helyezendőnek. A jegyzői kényszer védői leginkább három esetben kívánják azt alkalmazni, a tulajdonjog bekeblezésénél, vagy is dologbeli jogok sztrzésénél, a házasfelek közti szerződésénél, az ajándékozásnál és a testi fogyatkozásban szenvedőknek jogügyleteinél. Szónok a jegyzői kényszer czélszerüségét mindezen esetekben tagadja, nevezetesen az első esetre nézve azt állítja, hogy az ingatlanok bejegyzésénél valóban bonyodalmak fordulnak elő, de ezen a közjegyzői okmány sem segíthet, mert e bonyodalmak leginkább örökösödési eseteknél fordulnak elő, és örökösödési jogintézményeink reformja által legjobban lehet ezen segíteni. Hivatkozik Austriára, hol a közjegyzői kényszer a telekkönyvi bekebelezésekre nézve elvettetett és csak az utóbbi esetek tekintetében tartatott fenn, és ajánlja az indítvány elfogadását. (Helyeslés.) Halmos sy Endre, mint kisebbségi előadó a közjegyzői kényszer meilett emel szót. A kisebbség a jegyzői kényszert a telekkönyvi bekeblezésekre, a házasfelek közti szerződésre és testi fogyatkozásban szenvedők jogügyleteire nézve íenntartandónak találta. Bebizonyítani törekszik, hogy a jegyzői kényszer jogos, czélszerü és kivihető. A jogrend fenntartására szükséges ezen intézmény, melynek feladata az, hogy a perek csirájukban elfojtathassanak, vagy pedig ha per támadt, annak gyors lefolyása lehetővé tétessék. Es mégis e közjegyzői kényszert csakis azon esetekben kívánta a kisebbség behozni, hol a közérdek kívánja a pereknek megelőzését és lehető siettetését. i Ily fontos közérdek az ingatlanok iránti tnI lajdonszerzés körül fölmerülő zavaroknak mello-