Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 39. szám - Inditvány egy országos jogászegylet alakitása iránt - A magyar jogászgyülés (módositott) alapszabályai

Második évfolyam. Heti kiadás. 39. száma. — Napi kiadás 2. száma. Pest, sept. 25. 1871. Megjelenik minden kedden; a „magyar jogászgyülés" tarta­ma alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szer­kesztöhez, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. THEMIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOCÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhoziiordással vagy vi­déken bérmentes szétküldéssel: negyedévre . . 2 frt. félévre . . . ,4 eccsz évre . . 8 , Kiadóhivaxal: váczi-utcza '4, sz. Felelős szerkesztő: Dr. 8IEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos:' RUDNYÍNSZKY A. TARTALOM : A második magyar jogászgyülés első teljes ülése. — A második magyar jogászgvülés tagjai pótnévsora. — A második magyar jo­gászggülés tagnévsorába becsuzott értelemzavaró sajtóhibák — „Vegyes közlemények.- — Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások áthelyezcsek_stb. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-bői. A második magyar jogászgyülés első teljes ülése. (Sept. 24-én reggel 9 órakor a ni. t. akadémia díszter­mében.) Néhány perczczel a kitűzött óra után szót emelt Dr. P a u 1 e r Tivadar vallás- és közoktatási minister mint az állandó bizottság elnöke : A mit a mult évi első jogászgyülés alkal­mával óhajtottunk, reméltünk, azt mai nap való­sulva, teljesülve látjuk. Ismét egybe gyűltek az ország minden részéből a bitói, a tanári és az ügyvédi kar buzgó tagjai, hogy ismereteikkel, gazdag tapasztalataikkal azon kérdések felvilá­gosításához, megvitatásához járuljanak, melyek tanácskozásaink kitűzött tárgyait képezik. Mind ezen körülmény, mind a tett indítványok száma és tartalma kétségtelenül bizonyítja, hogy a jo­gászgyülés eszméjének magva hazánkban termé­keny földre talált, és a legszebb reményekre jo­gosít. Örömmel üdvözlöm önöket az állandó bi­zottság nevében, melyre időközben ügyeink ve­zetését bizták, melynek működése e napon végét éri, és mely ezennel felhatalmazását önök ke­zeibe leteszi. Örömmel üdvözlöm megkezdendő működé­sük küszöbén azon szivem mélyéből fakadt óhaj­tással, hogy ez idei tanácskozásainkat is a ko­moly tudományosságnak pártatlan tárgyias felfogás szelleme vezérelje, hogy ily módon jogéletünk néhány fontos feladványának megoldása által te­hetségünkhöz képest járuljunk hazánk anyagi és szellemi felvirágzásának előmozdításához, mert nem szenved kétséget, hogy csak azon ország­nak jóléte nyugszik biztos alapon, melynek tár­sadalmi intézményei a jog és igazság elveiben gyökereznek. „Omnia incerta sunt, cum a jure recessum est." Az alapszabályok értelmében a teljes ülés első teendője az elnök és alelnök választása. Ez mind az alapszabályok, mind a tanácsko­zási szabályok értelmében, a korelnök és kor­jegyző közreműködése mellett történik, és ennél­fogva felszólítom Nagy József nagyváradi ügy­véd u>'at, kit már tavai is a korelnöki széken volt szerencsénk tisztelni, hogy azt elfoglalni, Kapácsi Miklós egri ügyvédet pedig, hogy a,kor­jegyzői tiszt teendőit végezni szíveskedjék. (Élénk éljenzés.) Nagy József korelnök: Mélyen tisz­telt jogászgyülés ! Másodszor vagyok büszke azon szerencsére, hogy én mint korelnök üdvö­zölhetem a magyar jogászgyülést. Oka pedig büszkeségemnek abban áll, hogy meggyőződést szereztem magamnak a felől, hogy a magyar jo­gászgyülést a józan szabadság és egyenlőség ha­tárain belül egyedül a tudomány felsége és az indokok tekintélye kormányozza. Örvendek, hogy ily szép számmal tisztelhetem önöket. Miután még néhány szóval a gyűlés elnézését kéri, a második magyar jogászgyülést megnyitottnak nyilvánítja. (Éljenzés.) Bogisich Lajos, Pest városi h. főbiró : Mélyen t. jogászgyülés ! Fölötte szerencsésnek ér­zem magam, hogy Pest sz. k. város köztörvény­hatósága nevében a jelen alkalommal másodszor van szerencsém üdvözölhetni a magyar jogász­gyülésnek hazánk minden vidékeiről egybegyűlt jogtudósait. A magyar jogászgyülés, mely csak egy év előtt szerves testületté egyesülve magasra emelt zászlójára a jogreform, szellemi újjáalakítás és hazánk zilált jogviszonyainak helyes rendezését irá fel, az egész haza által lelkesedéssel fo­gadtatott. A mag, melyet a magyar birodalom annyi kitűnő szakférfia vetett cl, hálás talajba esett, s hogy eddig óriási fává nem emelkedhe­tett, ennek oka részint az idő rövidsége, részint az emberi számításokat oly gyakran zavaró vi­szonyok s körülmények. De ha az eredmény még eddig nem is oly kitűnő — a magy. jogászgyülés, mely szaktudo­mánya, bő tapasztalata, önfeláldozó tevékenysége s lelkes honszerelmével lép a küzdelem terére — bátran kiálthatja e szavakat: mienk a jövő! Pest-Buda sz. k. város köztörvényhatósága nevében a magyar jogászgyülés minden egyes tagját szívélyes „Isten hozottal" üdvözlöm!! (Éljenzés.) Korelnök: Az alapszabályok 13. pontja szerint az ekként megnyitott gyűlésnek első te­endője elnököt és alelnököt választani. Az alap­szabályok a választás módozatát is meghatároz­zák. Szót kért ez iránt dr. Bróde Lipót ügy­véd ur. Dr. Bróde Lipót: Igen rövid szavakkal minden indokolás nélkül, de annál melegebben bátorkodom elnökül ajánlani Horváth Boldizsár urat. (Szűnni nem akaró éljenzés). Krisztinkovits Ede: Én szintén min­den indokolás nélkül Hoffmann Pál urat aján­lom. (Hosszan tartó éljenzés). Korelnök kijelenti, hogy ő nem képes a felkiáltásokból a többséget kivenni. Erre hosszantartó zaj után szót kér B u s b a c h Péter, és Horváth Boldizsárnak következő levelét, melyet a pillanatban kapott, olvassa fel: Mélyen tisztelt barátom! A magyar jogászgyülés elnökségére, mint értesültem, két canditátus van felállítva, u. m. Hoflmann Pál ur s én. Véleményem szerint a magyar jogászgyülés pártokra szakadhat a tu­domány kérdéseiben, de nem szabad ezt tennie személyi kérdésekben. Ez csökkentené vagy taláD alá is ásná tekintélyét, hitelét a közvélemény­ben, — a mire pedig soha sem volt nagyobb szüksége mint, mint most. E pártszakadás meg­gátlása végett az ügy iránti mulhatlan köteles­ségemnek tartom visszalépni a canditatio teré­ről, bármily nagy kitüntetésnek tartsam is ama nemes bizalmat, a mely a magyar jogászgyülés szavazatából reám hárulhatna. Légy szives — kérlek — ezt a mai első teljes ülés kezdetén nevemben kijelenteni. Az önszeretetnek nem szabad alárendelnem az ügy szeretetet. Pest, 1871. szept. 24. Baráti kézszorítással igaz hived Horváth_ Boldizsár. Szilágyi Virgil : Azt gondolom, hogy ezen most felolvasott szavakat nem tekinthetjük ugy, mintegy netán leendő választás visszauta­sítását. Én azt hiszem, hogy e most felolvasott szavak a legmélyebb ügyszeretetből származnak azon gondolatból, mely a jogászgyülést megakarja óvni a pártokra való szakadástól, De nézetem az, hogy midőn választásról van szó, az nem fogja pártokra szakítani a jogászgyülést (Ugy van!) A többség nyilatkozatában a kisebbség bizonyára meg fog nyugodni és határozatát tisz­telni togja (Helyeslés). Én azt vagyok bátor kérni a t. jogászgyüléstől, méltóztassék a sza­vazást elhatározni. (Szavazzunk.) Elnök: A szavazatszedő bizottság tagjaiul Bróde Lipót, Szilágyi Virgil és Sághy Gyula urakat vagyok bátor kijelölni, és felkérem a ne­vezett urakat, méltóztassanak teendőikhez hozzá­fogni. Erre következik a szavazás, melynek befe­jezte után a szavazatok összeszámláltatván, a szavazatszedő bizottság nevében a jelentést tesz : Szilágyi Virgil: A t. jogászgyülés meg­bízásában a szavazó bizottság eljárván, annak részéről jelentem, hogy szavaztak összesen 394-en, ezen szavazatokból kapott Horváth Boldizsár 302 szavazatot (Élénk éljenzés.) Hoffmann Pál 91 szavazatot és Pauler Tivadar 1 szavazatot. Korelnök megválasztottnak nyilvánítván Horváth Boldizsárt, javaslatba hozza, hogy kül­döttség által adassék tudtára a választás. Indít­ványozza továbbá, hogy az alatt, míg a küldött­ség visszaérkezik, választassák meg az alelnök. Ezen indítvány elfogadtatván, a közfelkiál­tással alelnökké választatott Gyarinathy Sá­muel, a marosvásárhelyi királyi tábla ügyésze. A küldöttség néhány perez múlva a meg­választott elnökkel visszaérkezvén Horváth Boldizsár lelkes éljenzések közt elfoglalja elnöki széket, és következő szavakat intézi a gyűléshez: Uraim ! Mélyen tisztelt gyülekezet! Én az ügyszeretet sugalmát követém, mi­dőn Önöket kértem engedjék meg visszavonulá­somat ; Önök nem teljesítették e kérelmemet s én most ismét az ügyszeretet sugalmát követem, midőn önök parancsa előtt meghajolok. (Lelkes éljenzés.) Azt mondják, uraim, hogy az őszinte­ség s az egyszerűség ikertestvérek. Alig érzém valaha életemben e mondat igazságát annyira, mint e pillanatban, a midőn mélyen áthatva azon nemes, megtisztelő bizalom által, a mely engem e diszes helyre fölemelt, hálás érzelmeim­nek hasztalan keresek nem találok más kifeje­zést mint ezen egyszerű szavakat: fogadják Önök, Uraim, hálámat, köszönetemet. (Hosszas éljenzés) S ha már most önök parancsából elfogla­lom az elnöki széket, e tisztemből folyó köteles­ségem teljesítését alig kezdhetem meg mással, mint ha, a napirendet megelőzőleg futólagos szem­lét tartok azon eredmények fölött, a melyeket a lefolyt év, az első magyar jogászgyülés befejezte óta máig, a jogügyi reformok terén felmutat, mert valamint a hadvezérnek a döntő szempon­tokat, a további hadjárat tervének megállapítá­sában, a már kivívott vagy meghiúsult vívmá­nyok kölcsönzik: ugy e tiszteletre méltó testü­let is, a mely azért alakult, hogy úttörője, irány­adója s egyúttal ellenőre legyen a jogügyi re­form nagy munkájának, — ezentuli teendőit alig állapithatná meg helyesen, ha számításából kifeledné a multat és jelent. (Halljuk! Halljuk!) A lefolyt év ha nem is volt termékeny a jogügyi reformok terén, de maddőnek sem mondható. A törvényhozás alkotásai közt ott látjuk a birói felelősségről, a birák áthelyezésének és nyugdíjazásának szabályozásáról, továbbá az első folyamodásu királyi bíróságok s végre a királyi ügyészek rendezéséről szóló nagy horderejű tör­vényeket. Mindezek szükségszerű kifolyását s tu­lajdonképen gyakorlati kivitelét képozik azon alaptörvénynek, amely az 1869: IV. t. cz. által a birói hatalom gyakorlásáról alkotta­tott. S noha az emiitett törvények s különösen az a mely az első folyamodásu kir. bíróságok számáról és székhelyéről rendelkezik kedvezőtlen viszonyok ellenállhatlan befolyása alatt csak ideiglenes jelleget nyertek s részleteikben a tör­vényhozás gyökeres javítását fogják talán már rövid idő múlva igénybe venni: mindamellett is nem lehet nagy vívmány gyanánt nem udvozo ­nünk e törvényeket már csak azért is mert gyakorlati életet adnak a ma. jogtudomány két nacry alapelvének: emancipáljak az igazságból­gáfatást a közigazgatás békóiból s azt az arra

Next

/
Thumbnails
Contents