Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 39. szám - Inditvány egy országos jogászegylet alakitása iránt - A magyar jogászgyülés (módositott) alapszabályai

- 442 egyedül jogosult hatalomnak, az államnak ke- ! zeibe teszik le! (Helyeslés.) Igaz, hogy ezek a jogügy rendezésének mezején ugy szólván csak első lépésül tekinthe­tök ; igaz, hogy ezek által még csak a jogszol- j gáltatás organismusa sincs, hanem annak csak \ egyes alkatrészei lettek egyelőre megalkotva és | sok hiányzik még azon mellék intézményekből, a melyek egy életképes, egy életerős szervezet j nélküíözhetlen" kiegészítését képezik, megnyugtató j lehet azonban reánk nézve azon tudat : hogy a bírósági végrehajtókról szóló törvényjavaslat már a törvényhozás asztalán fekszik, az ügyvédi kar rendezésére és a közjegyzői intézményre vo­natkozó tvjavaslatok pedig az előmunkálatok terén annyira előhaladtak, miszerint azoknak törvény- • hozási tárgyalása már a közelebbi jövőben ala- j posau várható. Kevésbé megnyugtató az, a mi az alaki jog ! köréből köztudomásra jutott. Tudjuk ugyan, hogy készen áll egy a polgári peres eljárás szabályozá- ' sára vonatkozó tervezet, a mely a szóbeliség és , a közvetlenség alapelveire van fektetve, — de e ] munkálat sorsáról, jövőjéről — fájdalom — kö- j zelebbi adatok hiányzanak. Ellenben annál örvendetesebb azon jelenség, j a melylyel az anyagi jog téren találkozunk. A , jogászgyülés tagjai kétségen kivül ismerni fog­ják ama tervezetet, a mely egy magyar polgári ; törvénykönyvnek általános részére nézve megje- ; lent, s a mely e gyűlés egyik kitűnő tagjának | müve. (Felkiáltások: Éljen Hoffmann! Éljenzés.) i — A reform mozzanatait csak jelezni, feltün­tetni, nem pedig bírálni lévén feladatom e he- j lyütt, nem állhat szándékomban, tüzetesen szólni e munkálatról: de annyit mégis tulkapás és el- ] íogultság nélkül vélek kifejezhetni, hogy e mü, bármely sorsban részesülne is a kritika s a tör­vényhozás bonezoló kezei alatt s még akkor is, ha nem volna egyébnek, mint kritikai anyagnak tekinthető, mind tárgyánál mind anyagának gaz­dagságánál, mind pedig összeállításánál fogva j azok sorába tartozik, a melyek méltán számit­hatnak a nemzet figyelmére. S van még egy tény, a melyet, ha a jog­ügyi reform mozzanatairól számolok, nem szabad hallgatással mellőznöm. E tárgy a törvényho- | zási tárgyalás alatt álló azon törvényjavaslatok- j bau van lefektetve, a melyek a hűbéri viszonyok j maradványainak megszüntetéséről szólnak. Minél kevesebb szenvedólylyel, minél na- , gyobb elfogulatlansággal tekintjük a dolgot, an- ; nál szomorúbb, annál leverőbb hatást gyakorol I reánk azon körülmény : hogy meg ma is, majd- , nem negyedszázad múlva az úrbéri kapcsolat megszüntetése után, vannak birtokviszonyok, a > melyek nem az általános magánjog, hanem egy I .speciális törvény, az úrbéri törvény szabályai alatt j állanak ; (Ugy van) — hogy a jogegyenlőség mai korában még mindig fennáll az uri és úrbéri bir­tok közti különbség, e különbségből származó j számos jogkövetkezményekkel együtt; — hogy i a szabad föld és szabad birtok eszméjének nyilt j czáfolata fekszik a minimum azon korlátaiban, | a melyek az úrbéri birtokra nézve még maiglan i sincsenek eltörölve, — hogy léteznek még oly ] természetű birtokok, a melyekre nézve a tulaj- j donjog kérdését a törvényhozás további intézke- i dése nélkül alig lehet megoldani; — hogy a hűbéri korból örökölt birtokviszonyok rendezet­lensége folytán családokat, sőt egész községeket látunk, a mint vándorbotot fognak kezeikbe, hogy i uj hazát uj családi tűzhelyet keressenek maguk- ' nak, hogy kénytelenek ott hagyni nemcsak ön- j alkotta házaikat, hanem saját erejökböl alapított iskoláikat és egyházaikat is, s egész virágzó ' községek kitöröltetnek a létezők sorából. Valóban szomorú s egy müveit nemzethez bizonyára nem méltó jelenség. De reméljük a j törvényhozásnák minden önérdeken túlemelkedő humanitásától s bölcseségétől, hogy gyors és erélyes intézkedései által mielőbb véget fog vetni azon abnormis állapotnak , a mely az állam­nak sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem válik előnyére. íme uraim, felmutattam futó vonásokban a legközelebb lefolyt év főbb eredményeit a jog­ügyi reform körében. Lehetnek közöttünk s tán nagyon sokan is vannak, akik azt fogják mon­dani : ha történt is némi haladás, de korántsem történt azon mérvben, a mely jogosult vágyain­kat kielégithetné s az ország égető szükségeivel szemközt megnyugtató arányban állana. Ha alaposnak találják önök e szemrehányást, s ha e lassú mozgásnak, e nehézkes haladás­nak okát kutatni óhajtanák, akkor kérnem kell önöket, ne keressék azt som egyesek gyengesé­gében, sem a kormánv vagy a törvényhozás mulasztásaiban, hanem keressék s fel fogjak Önök azt találni édes mindnyájunkban, az ösz­szes nemzetben. Egyet nem szabad felednünk, azt t. 1. hogy csak az absolut s a forradalmi törvényhozások szokták merészen megelőzni korukat: ellenben az alkotmányos törvényhozás jellege épen abban áll: hogv csak a közvélemény impulsusát követi, hogy csak a közvélemény által felkarolt megér­lelt "tervekre adja szentesítését. Ha tehát a kor­mány vagy a törvényhozás működése a refor­mok" terén lassabb, mint óhajtanék, — akkor a baj ott rejlik: hogy vagy nincs érzék a nemzet­ben a jogügyi reformok szüksége s kiszámithat­lau hordereje iránt — vagy pedig ezen érzék­nem oly általános s nem nyilatkozik olyan ért­hetoleg, oly alakban s oly terjedelemben, hogy felemelkedhetnék a közvélemény színvonalára, hogy jogosan igénybe vehetné magának a köz­vélemény nevét. (Élénk, hosszú helyeslés.) S ha van a bajnak még egy más mellék­forrása is, ez az : hogy a törvényhozás eljárása még akkor is, ha tisztában van az alapelvekkel, i meg van nehezítve ott, hol a részletekre nézve i a kellő tájékozást nincs honnan merituie. Nem i ok nélkül mondtam egykor, lassú haladásunk fölötti elcsüggedésem egyik pillanatában, de ke- , vesén voltak, a kik megértettek: „e nemzedék­nek meg kell elégednie a nagyban alkotás di- ; csőségével, ellenben a javítás, a tökélyesités ér- j demét kell, hogy az utókornak engedje át!u S épen ezért nagy hivatás vár a magyar j jogászgyülésie. Kell, hogy a jogügyi reform Agyáré nézve megszüntesse mindkét baj forrását, ' megszüntesse az .által, hogy felébreszsze, fej- | lessze és terjessze a nemzet jogérzékét; hogy a j felébredt s elterjedt jogérzéknek tolmácsa legyen ; hogy az ország elméleti és gyakorlati jogtudósainak ezen ünnepélyes egyesülése által megszerezze, kivívja a maga nyilatkozatának a közvélemény tekintélyét, hatályát és erejét; s elvégre az ál- j tal, hogy a jogkérdések részleteit megvilágítva a tudomány fényével. a törvényhozás útjait egyengesse s haladásában tájékozó szempontokat | adjon neki. Szivem mélyéből üdvözlöm tehát a második 1 jogászgyülést! Fel uraim a munkára: térjünk a i napirendre. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) 1 Ezután Gyarmathy a megválasztott alelnök, elnöki székének elfoglalására hivatott fel, miután azonban jelen nem volt, az elnök a napirendre térvén át az alapszabályok 8. §. értelmében Ei­tóok Zsigmond nagyváradi ügyvédet Jakabfalvay Gyula kir. t. birót dr. Weisz Lajos temesvári ügyvédét és Kricsfalusy Vilmos ügyvédet kérte fel a jegyzői tiszt elvállalására, kik legott he­lyeiket el is foglalták. A napirend következő tárgyát a mult évi számodások megvizsgálására kiküldött 3 tagu bizottságnak Dr. Siegmund Vilmos az állandó bizottság titkára által felolvasott jelentése ké­pezte. A bevétel volt 11090 fit 38 kr. A kiadás 10799 frt 43 kr. Maradt tehát 390 frt 95 kr. Dr. Hoffmann Pál sajnálja, hogy e je­lentés előzetesen ki nem nyomatván, agyülés tag­jainak nem is lehetett alkalmuk e tárgygyal oly alaposan megismfrkedni, hogy a fölött megnyug­vással határozhatnának; indítványozza tehát, hogy a kinyomatás jövőben előzetesen történjék, a szőnyegen levő számadás fölötti érdemleges határozat pedig akkorra halasztassék, mikor ezen okmány utólagos kiuyomatása és kiosztása meg­történt. Dr. B r ó d e Lipót csodálkozik ezen indít­vány fölött, mert a jogászoktól mindenekelőtt követelhető, hogy alapszabályaikhoz ragaszkod­janak. A számadások megvizsgálásával az alap­szabályok értelmében egy 3 tagu bizottság bí­zatván meg, annak a számadást helyeslő nyilat­kozatában ő teljes megnyugvást talál és azért a kinyomatást szükégtelennek tárta. Jövőre is leg­feljebb csak azt lehetne kívánni, hogy a szám­adás és az arra vonatkozó bizottsági jelentés a gyűlés minden tagja által az irodában megte­kintethessék. Szilágyi Dezső a jövőbeni kinyomatást j részéről helyesli, ez alkalommal azonban a hatá­' rozathozatal elhalasztásához nem járulhat, mert i ez a szabályokban megállapított sorrendtől való ! eltérést feltételezne, mire nem szeretne praece­j denst alkotni. Szilágyi Virgil Hoffmann Pál indítvá­nyához járul, a mennyiben 8 ífl az érdemleges határozat elhalasztását, illetőleg a bizottság jelentésének napirendre tűzését fontolja. Boor József azt tartja, hogy ez az alap­szabályok módosítását involválná, mire nézve az indítványt annak rendje szerint kellett volna beadni, s ennélfogva a haladék nélküli eldöntést sürgeti. Nagy János indítványozza, hogy az elő­terjesztett számadás kiuyomatása ez alkatommal mellőztessék és neveztessék ki egy 3 tagu bi­zottság, mely a számadásokat megvizsgálja., mi­után a számadásoknak kinyomatása a mellékle­teknek együttes kiuyomatása nélkül ugy sem elégséges a megvizsgálásra, hanem csak a dolog ismertetésére. Dr. Uaray Dozső pártolja Hoffmann Pál indítványát. Elnök bezárván az e kérdés feltti tanács­kozást Hoffmannak, mint indítványozónak ad szót. Hoffmann Pál. Visszavonja indítványát csatlakozván Szilágyi Dezső azon indítványához, hogy a számadások kinyomatása csak jövőre nézve rendeltessék el. Mire Szilágyi Dezső indítványa elfogadta­tott és a számvizsgáló bizottság tagjaiul a már tavaly e téren működött Lipthay Kornél, Giczey Samu és Ertl Károly választattak meg. A gyűlés áttérvén az alapszabályok módosí­tására Dr. Bróde Lipót az állandó bizottság in­dítványának en bloc elfogadását ajánlja. Dr. Weiss Lajos és Szilágyi Virgil a pontonkénti tárgyalás mellett nyilatkoznak. Dr. Teleszky István pártolván ezen in­dítványt, óhajtja, hogy az állandó bizottság in­dítványának egyes pontjaival együttesen az ugyanazon kérdésekre vonatkozó más indítványok is vétessenek tárgyalás alá. Az elnök ezen értelemben mondja ki a hatá­rozatot. Tárgyalás alá kerültek az alapszabályok mó­dosítására vonatkozó indítványok. Áttér ugyanis a gyűlés az áll?ndó bizottság által ajánlott alapszabály - módosítások tárgya­lására. A 4. 5. és 6. §-ra ajánlott módosítások (Indítványok 40. lap,) csaknem észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 7. §-ra tett módosításnál, mely azt kí­vánja, hogy csak oly indítvány kerülhet szakosz­tályi tárgyalás alá, mely legalább három hónap­pal a jogászgyülés megnyitása előtt nyujtatik be, hosszú vitára adott alkalmat. Végül ezen módo­sitvány a következő, Szilágyi Dezső által aján­lott szövegezésben fogadtatik el : „Csak oly indítvány kerülhet a szakosztály tárgyalása alá, mely a gyűlés megnyitása előtt legalább három hónappal a központi bizottság­hoz beküldetett. Indítványokat minden tag tehet. Az állandó bizottság köteles a megelőző jogász­gyülés befejeztet követő négy hónap alatt a leg­inkább szükségelt jogreformok köréből a követ­j kező jogászgyülésre kérdéseket tűzni ki, és min­' den egyes kérdés fölött véleményezésre egy vagy ; több szakférfiút, a kérdés előadására pedig a < gyűlés valamelyik tagját fölkéri. A jogászgyülés bármely tagjának jogában '• áll az ily kérdésekre nézve is indítványt tenni." Következett dr. Környei Ede indítványa I az alapszabályok 14. §-hoz, melyet indítványozó I következőleg indokolt : A magyar jogászgyülés czélja : a magyar birodalmi jogászokat a tudományos téren szo­rosabb személyes érintkezésre és eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges átalakítására és fejlesztésére befolyást gyakorolni, különösen a szabadelvű jogreformok helyes létesítését elő­mozdítani. Minden társulat, mely (mint a jogászgyülés) meghatározott czélt alapszabályaiban kijelölt uton és eszközökkel elérni törekszik, működéseiről időről-időre beszámolni szokott. A beszámolás intőleg és buzditólag hat; iutőleg, ha a siker elmaradt; buzditólag, ha a munkát siker követte. A jogászgyülés azonban nem oly szerencsés, mint például az országgyűlés, melynek megálla­podásait nyomban követi a végrehajtás; ugyan­azért minden időszak végén az országgyűlési el­nök maga a működés- és eredményeiről nyom­ban beszámolhat. A jogászgyülés megállapodásai azonban ha­sonlítanak a vetőmaghoz, mely a szaktudomány, a törvénykezés és törvényhozás termőföldjeibe vetve, érlelési időt igényel. ' Ha az elvetett mag kikelt és gyümölcsöt

Next

/
Thumbnails
Contents