Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. 4. r.)

420 d) a bíróságoknál alkalmazett ügyészek és a korona ügyész segédszemélyzete. e) a bíróságok- s a bíróságoknál alkalmazott ügyének és a koronaügyész kezelő személyzete. f) a bíróságoknál alkalmazott szakértők. A törvény ezen idézett szakaszaiból tehát egy tekintetre látható, hogy az úgynevezett vagyoni felelősség s illetve kártérítési kötelezettség egyiránt kiterjed minden bírósági, akár főbb akár kisebb állása hivatalnokra. típen ugy kiterjed az a semmitőszék és legfőbb ítélőszék elnökeire és biráira, mint a járásbíróság legutolsó írnokára, kiterjed az ítélő bírákra, a segéd és kezelő személyzetre; sőt kiterjed ezen felelősség a törvényhatósági és községi mindazon tisztviselőkre is, kik bírósági cselekvéuyek végrehajtásához segédkezésre kölelezvék; tehát a bírósági körben: az itélő bíró, a segédbirák, a jegyzők, a kezelő személyzet tagjai, úgymint az igtatók az írnokok s a szakértők, a közigazgatás körében : a megye semmi qulificatiohoz nem kötött tisztviselői, a rendőri közegek, a községi jegyző és biró, mind, egyiránt a vagyoni felelősségről szóló törvény ereje alatt állanak, s kártérítésre kötelezvék. Mi következik már most a felelősségnek ezen állás különbség nélkül minden bírósági törvényhatósági éa községi hivatalnokokra történt kiterjesztéséből ? Az-e melye: Gyárfás ur a felelősségi törvény értelmezéséből levont, t. i. hogy a bírósági tisztviselőknek a kártérítésre elégséges vagyonnal kell birníok ? Lehetett-e a törvényhozásnak és a törvénynek azon absurd intentioja, hogy a bíróságok minden tagja, a segéd és kezelő személyzethez ] tartozó igtatók, kiadók, Írnoktól épen ugy mint az itélő bírák, sőt a községi bírák és jegyzőktől is, a reájuk egyiránt kiterjesztett felelősségnél fogva a kártérítésre biztosítékot nyújtó vagyonosságot követeljen? Lehetne-e a bírósági szervezést ily értelemben foganatba venni? Es mennyi legyen azon vagyon, melylyel a kártérítés fedezésére a bírósági, megyei s községi hivatalnokok birníok kell? Ha Gyárfás ur következetes akar maradni felállított nézetéhez: mindenesetre nagy es tekintélyes vagyonnak kell annak lennie, melylyel a nevezett hivatalnokok a kezeikre bízott, igen gyakran százezrek értékét képviselő ügyekben, a netalán okozott kárra nézve biztosítékot nyújtsanak. Úgyde a kártérítésre minden körülmények között elégséges vagyoni biztosítékkal biró egyének mi'gnyerhetők-e törvényszéki Írnokok, igtatók, kiadók, csendbiztosok, községi jegyzők es birák. sőt törvényszéki ítélő birákul is 2 Miután pedig épen az, hogy a birói és közigazgatási hivatalok minden nemben és fokon ily benepossesionatusokkal töltethessenek be, a lehetetlenségek sorába tartozik, miután a törvényhozás ezen képtelenséget bizonyára szintén tudta, ennélfogva a törvény ily lehetetlenséget teljességgel nem invoivál s annál kevésbé fejez ki; sőt épen ellenkezőleg, a törvényben találunk oly intézkedést, mely a vagyontalan egyének hivaLaÍi alkalmazásának possibilitását világosan feltételezi, és a mely által mintegy adva és kimutatva van azon álláspont, melyet a törvény szelleme a fentorgó kérdésben elfoglalt. A hivatalnokok által, a phisikai lehetőséget tekintve, legkönnyebben'és legáltalánosabban elkövető visszaélés, mely a kártérítési kötelezettséget maga után vonja, a sikkasztás. Ez azon visszaélés, melyet a kezelő személyzet tagjai, lehetőség szerint épen ugy, elkövethetnek mint az elnökök és itélő birák. És ime a törvény a sikkasztás által elkövetett visszaélésekről következőleg rendelkezik. ,.9. §. A biró vagy bírósági hivatalnok, ki a hivatalos minőségben átvett pénzt értékpapírt, vagy egyéb értékkel biró tárgyat egészen vagy részben eltulajdonítja vagy elidegeníti; ugy szintén a ki a fenebbi 17. §-ban érintett vagy a bíróság őrizete alatt álló valamely okiratot szándékosan elrejt elidegenít vagy megsemmisít: a sikkasztás bűntettét követi el. „Mindazon károkért, melyek az 1869. évi 4. t. ezikk értelmében kinevezett birák és bírósági hivatalnokok hivatalos minőségben elkövetett sikkasztásai által magánfeleknek okoztattak, az állam felelős." ,,Az ily károk megtérítésére nézve az illetőknek bárhol és bármikor található vagyonából az államnak viszkereseti joga vau." Kérdezem már most, mi szüsége lett volna az államnak a siükas/.tási büntéuyekbó'l eredő kártérítési kötelezettséget első sorban is magára válalni. ha a felelősségi törvény oly értelemmel bírna, melyet annak Gyárfás ur tulajdonit; nem okszerűbb 'leendett-e ez esetben a felet előzőleg a kártevő hivatalnok vagyonára utalni? És a törvény a „bárhol és bármikor található" kifejezés helyett, nem helyesebben és találóbban használta volna-e „a biztosítékul szolgáló vagyon" kifejezését akkor, ha a bírósági tisztviselőkre nézve i vagyonosságot feltételezett s kivánt vala ? És ha j a törvényhozásnak azon nagyfontosságú elvet, I mely körül épen vitatásaink forognak, a Gyárfás ur felfogása szerint megoldani szándékában lett volna; ha az igazságszolgáltatásnak már előbbi törvények által felállított garantiáit elegendőknek nem találta volna: a felelősségi törvényben nem mondotta volna-e ki és nem határozta volna-e meg világosan és határozottan a vagyoni biztosíték nemét es módját is? Mindezekből tehát a legjózanabb logikai deductio utján a következő megállapodásokra juthatunk, úgymint: 1- ör. A törvény a kártérítési kötelezettséget a bírósági, megyei és községi hivatalnokokra minden fokon általánosan és egyiránt kiterjesztvén, épen ezért annak azon szabályozatlan és tulterjengő értelein, mely szerint az alsóbb és felsőbb hivatalnokoknál i-gyiráni oly vagumo.-ság feltételeztessék, mely a kártérítésre általában alapul s fedezetül szolgálhason, nem tulajdonítható, mert a törvényhozás ily impossibilis feltételt, mely nem csak a birói, de még a megyei és községi hivatalok nevezését is lehetetlenné tenné, nem postulálhatott s nem is czélozhatott. 2- or.J A felelősségi törvény 19. §-ában az állam a legkárositóbb hivatali visszaélésekért épen azért válalt felelősséget, mert a vagyoni qualificatio s a biztosíték intézménye a törvénybe fel nem vétetett; a minthogy ezen lehetetlenséget a törvényhozás a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás többnemü feltételeit ne ignorálja » érdekeit és sikerét ne koczkáztassa, meg sem is kísérelhette volna. 3- or. Világos a vagyoni biztosíték megállapításának hiánya már abból is. mert a vagyoni biztosíték ugy a felelősségi mint a bírósági szervezetre vonatkozó más törvényekből egészen kihagyatott: a mit a törvényhozás, ha ez szándékában állott vala. az illető törvényből bizonyára ki nem feledendett. A felelősségi törvényben kimondott kártérítési kötelezettség tehát még koránt sem egyértelmű a vagyoni quaiitíeatióval, mely mint ilyen törvényileg világosan mellőztetett. A kártérítési kötelezettség törvényileg kimondott általános szabály, mely az esetleg vagyonos és kevésbé vagyonos hivatalnok felett mint Damokles kardja lebeg, mely a lehetőség szerint mindenkor alkalmazásba vétetik, általános I érvényesithetésére nézve azonban különös szabáj lyokat nem feltételez. És hogy Gyártás ur élére állított kérdését J épen e pontnál közvetlen megérintsem, arra kell felelnem, hogy ezen általános és a vagyoni biztosítékot uem teltételező >zabaly, mint ilyen, mennyire biztosítja a közönséget 9 illetőleg az államot az elkövethető visszaélések esetében? E kérdés önkénytol<m az igazságszolgáltatás biztosítékaira hívja fel tigyelmünket. Ha a bírósági szervezetbeli az igazságszolgáltatásra nézve egyéb biztosíték, mint a kártérítés fenebbi általános szabálya, nem találtatnék; bizonyára méltán aggódhatnánk azon, hogy ezen posteriosus szabály elégséges-e az igazságszolgáitatás érdekeinek megóvására? Törvényhozásunk azonban az igazságszolgáltatás oly sokféle es összefüggő biztosítékairól gondoskodott, melyek együtt és összevéve a legjobb eredmények okszerű feltételeiül tekinthetők. Törvényeink első sorban is megállapiták, a birák képzettségi és erkölcsi qualitícatióját; elmozdithatlauságuk és áthelyezhetlenségük s a nyugdíj jótétemén ve mellett a lehetőségig dotált fizetésük*) által társadalmi és anyagi függetlenségük külső feltételeit. Ha már ezen feltételekkel nyújtott concret helyzetbe az egyént bele gondoljuk, nem általános szabályul tekinthető-e, hogy ő, ama létalapot, melyre bizonyára hosszasb törekvések után i jutott; az állást, melyet ő törekvései elért czéljául tekinti > tudja, hogy nincs hatalom saját | habáján kivül, mely őt a'ttól megfossza, okszerü| leg híven őrzendi s igyekszik fentartani ? Általában véve tehát már az érintett bizI tositékok is elégségesek arra, hogy a visszaélé' sekre nézve mind az államot, mind a közönséget megnyugtassák az iránt, hogy ily körülmények s ily biztosítékok mellett, a visszaélések általános okai kizárvák a a| visszaélés in concreto csak ritka kivételül merülhet fel. Ezen ritka kivételes esetekre nézve pedig a törvény eléggé gondoskodott épen azon már fenébb is említett intézkedésével, mely szernt a legjelentékenyebb és legáltalánosabban elkövethető visszaélésül tekintendő sikkasztásokért, az állam által felelősséget vállalt. A felelősségi törvény 11. §-ában elősorolt hivatali büntettek ugyanis (hivatali titok közlése, megvesztegetés, zsarolás, erőszak hamisítás, sikkasztás) a sikkasztás kivételével mind olyanok, melyek nagyobb mérvekben a feleknek közvetlen és visszahozhatlan károsítást nem okozhatnak ; melyek részint perorvoslatokkal, részint a törvénykezés nyilvánosságánál fogva, megakadályozhatók s illetve orvosolha lók. Marad tehát egyedül a sikkasztás oly bűntényül, mely a felek érdekeit a legveszélyesebben támadhatja meg. Ezen bűntény elkövetése által okozott károkért pedig az állam felelősséget váialván, a felek ezen egyedüli veszélyes \isszaélés által sem karosithatók meg. Úgyde — mond Gyárfás ur — megkárosittatik az állam, mely a visszaélő vagyontalan tisztviselő ellenében, saját részére kárpótlást nem nyerhet. Ez tökéletes igaz. Azonban ezen ritkán előfordulható károsításokat az államnak szenvedni kell azon előnyökért, melyek épen a vagyoni qualificatio mellőzésével, az igazságszolgáltatásra és igy magára az államra vísszaháramlanak. A vagyoni qualificatio mellőzésével ugyanis lehetővé tétetik: az igazságszolgáltatást kitűnő munkás és tehetséges erők alkalmazása által gya| rapitani: valódi szakértő, tudományosan előké! szült pályaembereket nyerni meg annak kezeléj séhez, s ez által a jó és gyors igazságszolgálta| tást mint államjót biztosítani. A vagyoni qualificatio megállapításából pe] dig szükségkép következnék, hogy: az igazságszol1 gáltatás egy osztálynak menne át kiváltságos i Osztályrészébe; az erők versenye, a tudományos ' kiképzés okszerűsége a társadalom különböző ré! tegeiben már eleve elzáratnék: az állam a va| gyonos osztály által nyújtott erők contingensére | utaltatnék, a hol és a midőn aztán azon kéuy! szerhelyzetbe hozatnék, hogy jó és kevésbé jó | erők között választania nem állna módjában; a , jogi tudományok iránti érdekeltség s azok fejlesztése szintén egy osztályra hárittatván. előhaladásuk kétségessé tétetnék. Melyik uézetirány. s melyik rendszer helyesebb a kettő közül? Európa polgárisult államai már egy évszázaddal ez előtt eldönték: törvényhozásunk pedig azok nyomába csak az imént lépett: s én részemről őszintén csatlakozom az europailag kipróbált elvhez: jónak és üdvösnek tartom az ezt sanctionaló magyar törvényeket, s milliókat vélek az állam javára szolgálni azon lehető csekély veszteségből, mely a vasyoni qualificatio hiánya miatt az államra hárul. Ha Gyárfás ur előtt mégis többet nyom e deperdita törpe csekélysége ama közvetett nagyszerű nyereségnél, mely ezen rendszer által az állam részére biztosíttatik: ugy bizonyára felmentve érzem magamat a bővebb fejtegetésekről; anuál inkább, mert a tárgyat saját szempontomból ez úttal eléggé megvilágitottuak is vélem. Könyvészet. magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. X IV. (F.) A IV. fejezet a jogokról szól. 102. §. Jog, alanyilag véve: a jogrend (tárgyilagos jog) által, elvontan meghatározott avagy (kiváltságnál) összerüleg fennforgó tényálladék alapján engedett érdek és hatalom. 103. §. A magánjognak tárgyai: 1) a jogosítottnak saját személye; 2) a dolgok (77. 78. §§.); 3) más személy. 104. §. A saját személyt tárgyazó jog vonatkozik: az életre és a testnek életi tevékenységeire, továbbá a testi épségre és a saját testtel való szabad rendelkezésre, végre a szellemnek szabad tevékenységére. Ezen jognak megsértése a magánjog terén önálló jogoknak (kötelmeknek) keletkezé*) Hogv ezen lehetőség határa épen az igazságszolgáltatás kOrül oly szűken méretett, az nehezen fogja a kivánt mértékben a birák függetlenségét biztosítani. S zerk.