Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A távirdai jog 1. (r.)

421 — sét vonja maga után, melyek ama jognak magánjogi jelentőségét ki is merítik. A javaslat készítője tehát a saját személyre vonatkozó jogot is elismeri, és e tekintetben eltér az ujabb jogtudomány felfogásától. Indokolja ezen kétségkívül helyes nézetét azzal, hogy ha az emberi lénynek p. o. testi épsége vagy élete csakugyan nem jog, ugy fel nem fogható, miként lehessen p. o. a gyilkosságot jogsérelemnek tekinteni. Előadatnak ez után folytatólag a magánjogok tárgyai, a jogkeletkezés, jogelenyészés és jogváltozás, a jogok szerzése és vesztése, azok gyakorlása és végül az igények. Ezen határozmányok 43 §.-ra terjednek, és ha nem csalódunk ezen §§-nál is nagy mérvben fog mflködui a javaslatot törvényjavaslattá átdolgozó bizottság — veres plajbásza. Következnek ez után az idomulás jogi hatásai. A 145.—148. §§. az időszámítás iránt tartalmaznak szabványokat. A 149.—169. §§. pedig az elévülést tárgyazzák. Az elévülésről szóló első négy §. így hangzik: 149. §. Magánjogok az által, hogy gyakoroltatásuknak vagy pedig nem gyakoroltatásuknak tényszerű állapota hosszabb ideig tartott, elévülőleg megalapittatnak, illetőleg megszűnnek, de csak mennyiben jelen törvénykönyv ezen megalapításnak vagy megszűnésnek valamely jog iránt kilejezetten helyt enged, és az előszabott kellékek teljes fennforgása mellett. 150. §. Igények az által, hogy meg nem felelő tényszerűségnek eltűrésével hosszabb ideig nem gyakoroltatnak, veszendőbe mennek. 151. §. Elévithetlenek: a koronajószágokra, és (erdélyi) fiscalitásokra vonatkozó visszakövetelési és a közös vagyon felosztását tárgyazó (de nem a közösségből eredő másféle) igények. 152. §. A törvényszabta elévülést az érdekelt feleknek egyezménye ki nem zárhatja, sem nem rövidítheti vagy hosszabbithatja meg annak folyamát; de a véghez ment elévülés á'.tal szerzett jogi helyzetről lemondhatni. Az előbbi §-ban meghatározott elévithetlenségen magánegyezmény nem változtathat. Mindamellett elévülés nem hivatalból, hanem csak kifogás folytán veendő birói tekintetbe. A többi §§. az elévülés különféle kellékeit határozzák meg. Az igények elévülése rendszerint, azaz mennyiben egyesekre nézve rövidebb idő nem szabatik, harminczkét évvel fejeztetik be. Az V. fejezet a cselekvényeket tárgyazza, és pedig az első szakasz szól a jogügyletekről. Jogügylet: magánszemélynek oly tartalmú akaratnyílatkozmánya, miszerint a jogrenddel megegyezőleg valamely (anyagi) jog létrejöjjön vagy megszűnjék, vagy változást szenvedjen. (170. §.). Az elidegenítés következőleg definiáltatik: Elidegenítés alatt, szoros értelemben, oly jogügylet értendő, mely által valaki őt illető jogot másra átruház: tágabb értelemben, jogot egyszerűen megszüntető akaratuyilatkozmány (lemondás) is; legtágabb értelemben jogvesztésnek minden szándékos (p. o. fizetésnek elfogadása által való) előidézését. Hogy elidegenítés ezeknek melyikét jelentse, azon egyes jogszabványokból ítélendő meg, melyekben ily ügyletről határoztatik. A következő §§. a jogügyletek érvényességi kellékeiről szólnak. Altalános határozmányul e tekintetben kettő szolgál: Jogilag előszabott kelléknek hiányában levő, avagy épen jogilag tiltott ügylet érvénytelen. (173. §.) A fennálló jognak kijátszására czélzó jogügyletek épugy érvénytelenek, miként az avval egyenesen ellenkezők. (174. §.). A cselekvési képességre vonatkoznak a következők: Oly jogügylet, mely a megkívántató cselekvési képességnek hiányában levő személy által vitetik véghez, semmis. (175. §.). Cselekvési képességnek teljes hiányában vannak; a hetedik életévet még meg nem haladott serdületlenek, elmebetegek, és kik valamely más múlékony állapot (p. o. láz, ittasság) miatt eszöknek használatától megfosztvák. (176. §.) Korlátolt a cselekvési képesség: gyámság alatt állóknál, és mennyiben különös szabványok valakinek bizonyos cselekvényeket nem engednek meg. Szól ezután javaslat az akarat-kijelentések alakjáról és a kijelentett akarat valódiságáról. Kiemeljük e helyen különösen a tévedésről szóló §§.-kat: 187. §. Ha akármiféle tévedésből jelentetett ki más, mint mi akarva volt, ugy az illető jogügylet szintén foganatlan, föltévén mindazáltal, hogy az akarat gyanánt kijelentett, egész kiterjedésében vagy legalább valamely lényeges alkatrészében, nem volt akarva (lényeges tévedés). 188. §. Lényeges pontoknak tekintendők: 1) a megalapítandó jogviszonynak természete; 2) azon személy, melyre aézve az akarat kijelentetik, ha t. i. a kijelentő épen valamely határozott személyre czélzott ; 3) a tárgy, melyre a kijelentés irányul; de ha az csak faji és mennyiségileg van meghatározva, ugy az akarat kijelentés azon öszszegig, a melyig az akaratelhatározás terjed, foganatos ; 4) a tárgynak, de csak oly minőségei, melyek a forgalomban divatozó felfogás szerint annak lényegét képezik és csak az esetben, ha az akaratkijelentés az akaratelhatározást meghaladja. Az akaratelhatározás indokairól szóló §§. következőleg hangzanak: 191. §. Jogügyletben nyilvánult akaratelhatározásuak indokaitól amannak joghatása rend szerint, azaz a következő §§ban tett kivételen tul nem függ. 192. §. Indok tárgyában fennforgó tévely, legyen ez az ügy állásának akár helytelenül való akár épen nem tudása, halálesetére szóló akaratkijelentéseknél hatálytalanságot okoz, ha bizonyos, hogy a nélkül a kérdéses akarat nem létezett volna; ellenben élők közt intézkedő akaratkijelentéseknél csak az esetben veendő tekintetbe, ha az, kinek javára az akaratkijelentés szolgál, a tévelyt csalárdul előidézte. 193. §. A megcsalatott védheti magát: kifogással, a csaló számára a kérdéses ügyletből támadt igény ellenében : igénynyel a csaló ellen és az iránt, hogy az előbbi állapot vissza állittassék. 194. §. Oly akaratkijelentés, melyre valaki ellentállást nem engedő, azaz rajta testileg erőt vevő kényszer által szorittatik, semmis. 195. §. Jogellenes fenyegetés-szülte és alapos félelemből véghez vitt ügylet nem semmis ugyan, de az ekképen kényszeritett személy az ügylet hátrányos következményei ellen ugyanazon védelemmel élhet, mint a megcsalatott (193. §.), még pedig nem csak maga a fenyegető, hanem mindazok ellenében, kik a kényszerítés okából vagyonilag gyarapodtak: A 198. és 199. §§. a jogügyletek tartalmáról, a 200.—208. §§. a jogügyletek érvénytelenségéről rendelkeznek. Áttér ezután a javaslat a jogügyletek hatásaira, és néhány általános meghatározás után (209.—213. §§.) a feltételt veszi tárgyalás alá. Az erre vonatkozó §§. így hangzaaak: 214. §. Feltételnek tekintendő: valamely akaratkijelentéssel kapcsolatos abbeli meghatározás, miszerint az azzal szándékolt joghatás csak valamely ténybeli avagy jogi, tevőleges avagy nemleges, de nem csak alany- hanem tárgyilag is kétes körülménynek fennforgása mellett álljon be. 215. §. A feltételes akaratkijelentés irányulhat: jogügvletnek megalapítására vagy feloldására. 216. §. Á feltétel feloldónak tekintendő : ha más valamely egyidejű akaratkijelentés által megalapított jogviszonynak feloldására irányul; egyébként felfüggesztőnek. 217. §. Mig a feltétel lüggőben van, mindaddig az illető akaratkijelentés a szándékolt joghatást még nem gyakorolja ugyan, de az arra való kilátást azon személy, kire nézve a megvalósulás hátrányos, a feltételesen jogosítottnak meg nem hiúsíthatja: az amaz által időközben tett jogintézkedések, mennyiben a feltétel beállta által keletkező jogba ütköznek, ez elől hátrálni kénytelenek ; ugyanaz időközben tett olyíéle tényleges intézkedéseiért és mulasztásaiért a feltétel teljesültének esetében elégtétellel tartozik, és a feltételes teher annak örököseire is átszáll. Ellenben a feltételesen jogosítottnak (még nem valósult) kilátása csak az esetben száll át annak örököseire, ha élők közti ügyletből ered, de nem, ha halál esetére szóló intézkedésből. 218. §. A feltételnek beálltával a feltételes akaratkijelentés teljes hatályhoz jut: az azzal szándékolt joghatás beáll; még pedig kétség esetében, azaz mennyiben a feltételes akaratkijelentésnek szerzője mást nem határozott, felfüggesztő leltétel nyomán: csak a feltétel teljesültétől (vissza nem batólag), íeloldó nyomán: a feltételes akaratkijeleutésnek keltétől fogva (visszahatólag) és egyenesen, azaz nem csak arra szóló követelésnek, hanem magának a szándékolt jogviszonynak közvetlen megalapitásával. 219. §. Tevőleges feltétel beálltának tekintendő: ha az. a minek a feltételt előszabott személynek értelmében és akaratához képest lennie kelletik, azonképen meglett; nemleges feltétel: ha az, a minek a feltételt előszabott személynek értelmében és akaratához képest nem lennie kelletik, azonképen nincs, és ezentúl sem lehető. 220. §. Feltétel az esetben is beállottnak tekintendő, ha az, kinek a be nem állás előnyére van, annak beállását czélzatos vétkességgel gátolja. 221. §. Lehetetlen vagy szükségképen beálló, a mult vagy a jelen időbe eső, valamint oly (sajátlan) feltételek, melyek az illető ügyletnek természetéből vagy a tárgynak minőségéből önkényt következnek, az ügyletet vé»hezvivő személynek szándékához és az egyes ügyletek különös szabályzataihoz képest itélendők meg. 222. §. Oly akaratkijelentés, mely annak szándékolt joghatásával meg nem férő tartalmú feltételhez köttetik, semmis. 223. §. Semmis az oly akaratkijelentés is, mely jogellenes vagy közerkölcsiséggel ellenkező viselkedést igénylő feltételhez köttetik, 224. §. Jogügyletben kiszabott oly idő, melynek bekövetkezése kétes, feltételnek tekintendő. Következik ezután az időhatározmány és a | feltéves (modus.) A 2. szakasz (233.-239. §§.) szól a „tilos j viselkedésekről." A VI. és utolsó fejezet a jogok védelmét tárgyazza. 240. §. Magánjog sértve van: ha a tényleges állapot, még pedig valakinek viselkedése miatt és a jogosítottnak akarata ellenére, nem felel meg azon jognak. 242. §. Önsegély tilos ; önvédelem a szükség határai között szabad. Ily szabad önvédelem az. mely a személyre vagy a vagyonra intézett jogellenes támadás ellenében, vagy másoknak ilyen ellenében való segélyezéséül kifejtetik; minden egyéb önhatalmi jogvédelem önsegély. 243. §. Kivételkép szabad az önsegély is: ha a jogosított máskülönben helyrehozhatatlan veszteséget szenvedne és a birói segély későn érkeznék. Tárgyaltatik ezután a pernek joghatása, az ítélet joghatása és végül a bizonvlat. (244.— 255. §§.) Ezzel befejeztük a javaslat rövid vázlatát. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a két utolsó fejezet az egész munkálatban a legsikerültebbnek mondható. Végezetül ha számot akarunk magunknak adni azon általános benyomásról, melyet a munkálat reánk tett, azt a következőkben vonhatjuk össze : Tagadhatlan, hogy szerző előtt vezércsillag gyanánt kettő lebegett: a tudomány és az élet. A mi az elsőt, a tudományt illeti, ezzel szerző a legközvetlenebb érintkezést tartotta fenn mindvégig, és a tudomáuy követelményeit az egész munkálaton át sehol szem elől nem téveszti, de az életet néhol a tudomány szemüvegén át szemléli. Valamivel több gyakorlatiasság, és valamivel kevesebb kathedrai anyag a munkálatnak csak előnyére szolgált volna, a mint az irály kevésbé keresett eredetisége és a mükifejezések idegenszerűségének gondosabb mellőzése szintén csak emelte volna a munka belbecsét. A távirdai jog. (Das T e le gra pheu-Rec h t. Eme civilistische Abhandlung von Dr. Friedrich Meili. Zürich.) y L A távírdák viszonya az államhatalomhoz. (F.) A távírdák a vasutakkal egyesülve a mai forgalomnak a legnagyszerűbb emeltyűi. Azt lehetne tehát hinni, hogy ezen az emberi viszonyokra oly nagy befolyást gyakorló tényezők a jogi tudomány és a törvényhozások által kellő figyelemben részesítettek. A mi a vasutakat illeti, ezekre vonatkozólag már több országban bocsáttattak ki törvények, hazánkban még ezek iránt sem történt kielégítő törvényes rendelkezés. A távírdák iránti jogviszonyokkal azonban még a tudomány is csak igen keveset foglalkozott. Nem lehet tehát csodálni, hogy a törvényhozások, melyek rendesen a tudomány által meggyújtott szövétnekek után szoktak indulni, eddig csak nem teljesen ignorálták az ezekre vonatkozó kérdéseket. A távirdai jogra vonatkozó szabványok hiánya azonban nagyon is érezhetővé vált. A távírda, a mint általánosan tudva van, az élet minden lehető viszonyaiban értékesíttetik. A hol valamely jogügylet azonnali létesítése czéloztatik oly személyek közt, kik egymásnak nem közvetlen közelében laknak, a hol valamely fennálló jogviszony feloldása, vagy a hol a posta utján előkészített jogi kötelék létesúlésének megakadálvoztatása czéloztatik, ott legtöbbnyire a távírda van működésben. A távírda megszokott bűntettesek üldözésénél is nagy szerepet játszit. Továbbá a kereskedelemben is mint igen fontos tényező működik - eltekintve a táviratilag meg-