Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A német fegyházi hivatalnokok gyülése - Nyilt válasz Gyárfás István urnak

sommás eljárás feutartasa mellett. A német (legújabban) átvizsgált perrendtartásban foglalt szerkezet egy átalános egységes perrendtartás gyanánt elfogadható. Ujabbi ténykörülmények és bizonylatok azon tárgyalás befejezéséig, melyre a végitélet hozatala következik, utólagozhatók, ugy azonban, miként ezt a most emiitett átvizsgált német perrendtartási javaslat szabályozza; a feltétlen felebbezési jog az uj perrendtartásban fentartandó és a puszta revisio in jure, miszerint a társas elsőbiróság által megállapított tényálladék ellen (revisio in facto et probatorio) felebbezésnek utja elzáratik, ki nem elégit. A többi tárgyalásra kitűzött kérdések egy része tárgyaltatott ugyan, de végmegállapodás nem történt és a jövő tizedik jogászgyülésre halasztattak, más része pedig az idő rövidsége miatt tárgyalás alá sem került, mint például a reánk nézve is igen fontos kérdés: milyen hatásköre legyen az egyes bíróságoknak polgári és büntető ügyekben. Azon kérdés : lehessen-e és milyen jogorvoslattal élni annak, ki bűnösnek kimondva, de a büntetés alól feloldva van, mint nem eléggé lontos, napirendre térés által elejtetett. Ezek a kilenczedik német jogászgyülés rendkívül élénk és érdekes szakosztályi és teljes üléseinek megállapodásai, melyek a figyelmet tárgyuk fontosságánál fogva meg is érdemlik, és melyek különösen a szakosztályokban — melyekben fekszik a német jogászgyülés súlypontja — többnyire csak heves vita után jöttek létre, különösen a negyedik szakosztályban, hol az előadó szerepét a polgári perrendtartásra nézve az ünnepelt dr. G n e i s t vitte, ügyesen védelmezvén az átvizsgált német birodalmi perrendtartást a rajnai, hannoveri és ó-porosz ügyvédek és bírák támadásai ellen. Dn K ö r n y e i Ede. A német fegyházi hivatalnokok gyűlése. (Eredeti tudósítás.) München sept. 6. 1871. (L.) Tegnap és ma tartatott meg a németországi fegyintézetek hivatalnokainak két ülésből álló gyűlése. Eésztvettek mintegy 110-en, is örömmel constatálta az évi tudósítás előadója, hogy az újonnan nyert német tartományok és képviselve vannak két tag által nevezetesen Metz és Hagenau-ból. Elnökösködött Steinmann titkos tanácsos Berlinből. Az egybegyűlt; tagokat mindenekelőtt az igazságügyéi- Dr. F á u s 11 e üdvözölte, hogy oly reform megvitatására egyesültek, mely közügy, és hogy épen Münchenben gyűltek össze, hol a bumanismus érdekeiben máiannyi történt. Ezután a Zwickaui igazgató d'A 1 i n g e mint előadó szólt a kérdésről: czélirányos-e a fegyenczeket feltételesen szabadlábra helyezni ? mely kérdésre tapasztalatai után határozott igennel felelt, feltéve hogy erre kellő előintézkedések foganatositatnak. Ezen kérdés igenlését elfogadta az egész gyűlés, de azon kérdésrei határozathozatal minő feltételek alatt eszközölhető a feltételes szabadon bocsátás, elhalasztatott. A második tárgy volt: Az egész fogdái intézmény (fegyház és kényszerítő dologház) öszpontositott kezelés alá bocsátható-e vagy sem ? Előadó L ü t g e n, hannoveri igazgató hangsúlyozta az egységes kezelés szükségét, de mégis ezt a közigazgatás felügyelete alá bocsátandónak vélte, természetes az igazságügyi ministerium bevágó hatáskörének épségben tartása mellett. Hosszabb vita után 5 szavazat többségével a következő határozat mondatott ki: különös központi fórum alakítandó az egész fogdái intézményre vonatkozólag és ez az igazságügyministerium vezetése alá helyezendő. A harmadik tárgyra vonatkozólag: a fegyenczek hogyan és meddig eresztethetnok szabad levegőre, az előadó Dr. Marcard egészségügyi tanácsos indítványára egyhangúlag a következő resolutio fogadtatott el: A fegyenczek naponként egy óráig szabadon mozoghatnak; mindegyiknek évenkint legalább 8—10 meleg fürdő használata megengedendő, a férfi fegyenczek haja minden négy hétben rövidre nyírandó, szakáluk minden héten megborotválandó. Az egyesbeni járás (Gánsemarsch) helyett testgyakorlat használandó. Azon kérdésre: a fiatal fegyenczek iránti bánásmód minő legyen mind a törvényszék előtt, mind a büntetés tartama alatt? hosszabb vita után d' A1 a n g e indítványa fogadtatott el: Ok. vétlen szükséges, hogy *z intézeti igazgatóság a fiatal fegyenczek felett a törvényhozástól szabad kezet nyerjen, hogy ezeknek büntetése mind általánosan a fiatal kor tanulmányi szükségeinek, mind pedig különösen a fiatal fegyenczek egyéniségének megfelelőleg hajtathassék végre. Ezután vita alá került a kérdés, hogyan és minő terjedelemben eszközöltessék a fegyenczek viszonyainak kimutatása? A Bruchsali fegyház lelkésze Spengler indítványára kimondatott: hogy a fegyencz behozatása után annak neveltetése, családi viszonyai, ugy testi és lelki állapotáról tudomás szereztessék, sőt kívánatra a vizsgálati iratok megküldése is eszközlendő. A további kérdések idő rövidsége miatt a jövő gyűlésre halasztattak, melyet Berlinben határoztak megtartani, annál inkább, mivel a porosz kormány e tekintetben óhaját is kifejezé. A német fegyházi tisztviselők egyleti elnökének Eck e r t igazgatónak, ki betegsége miatt meg nem jelenhetett, elismeréssel adózva és dr. Gillaume Neufchatelből, dr. Kühne St. Gallenből és Dr Oralli Zürichből tiszteletbeli tagokul lett megválasztása után, az elnök szívélyes búcsúbeszédével az ülés bezáratott. A tagok a gyűlés alkalmával kirándultak Sternbergerseere és a bajor fegyintézeteket meglátogatták. A gyűlésen részt vettek Baden, Bajor, Elsass Lothringen, Hessen, MeklenburgSchwerin, Oldenburg, Poroszország, Würtenberg, sőt Ausztriából is tagok; Magyarországból dr. Környei Ede ügyvéd ur tagminőségben és én mint laptudósító voltunk jelen a gyűlésen, melyet jövő évben Berlinben üdvözölhetni a p orosz kormány fenntartotta magának. Ugy látszik, a német kormányok egyáltalán vetekednek a jogi és fegyházi egyletek, — mint általában mindennemű egyletek — kitüntetésében, csak nálunk ignorál a kormány következetesen minden egyletet, mely különös petitiókkal nem igyekszik figyelmét kinyerni; — pedig épen nálunk kellene az egyleti élet fejlődését a leghathatósabban előmozditani! Nyilt válasz j (Gyárfás István umak a „Themis" ez évi 24-ik számában foglalt nyilt levelére.) Tóth-Pá-pay Soma ügyvéd úrtól. Akadályozó okok miatt, Gyárfás István urnák a „Themis" 24-dik számában hozzám intéj zett nyilt levelére csak most válaszolhatok. Azt hiszem azonban, hogy a tisztelt olvasó | azon nézetek tisztázását, melyek az épen most j küszöbön álló bírósági szervezés keresztülvitelé| nél netalán mérvadókul fognának tekintetni, elkésettnek nem tartandja; tisztelt nézetellenesem 1 Gyártás J. ur pedig hosszú hallgatásomat lej fegyvereztetésnek nem tekintendi; és igy sem el j nem késett, sem el uem évült válaszommal e | becses lapok hasábjain, még most is megjelenhetek. E lapok tisztelt olvasói emlékezni fognak, hogy Gyárfás István törvényszéki ülnök úrtól a „Themis" f. é. 19. számában egy czikk jelent meg, mely a bírósági kinevezések eszközlésénél azon nézetet igyekvék mérvadóvá canonisálni, hogy a bírói qualificatio egyik kiegészítő részét, a vagyonossági kellék képezi, vagyis, hogy a kinevezendő bírósági tisztviselőknél a vagyonosság okvetlen megkívánandó. Ezen nézetét Gyárfás ur azzal támogatta, hogy a benepossesionátusokra vonatkozó régibb törvényeink eltörölve nincsenek; hogy a bírói felelősségről alkotott 1871-dik évi t. czikk is, mely a bírákat az okozott károkért kártérítési kötelezettség alá helyezi, a birák vagyonosságát már eo ipso feltételezi s megkívánja ; mert különben ezen vagyoni felelősségről szóló - törvény merő illusio, halva született gyermek volna stb. Gyárfás István ur eme czikkére én a „Jogtudományi közlöny" 23-dik számában a „birói felelősség és a kinevezések" czimü czikkemben válaszoltam: kifejtvén, hogy a benepossesionátusokra vonatkozó (1486. 9. 1492. 34- stb.) régibb törvényeinket az 1844. évi t. cz. világosan eltörölte ; megszüntette azokat a jogegyenlőséget proclamáló 1848-iki törvényhozás és eltörlé ugy a választások mint a kinevezésekben nyilatkozó országos gyakorlat és korszellem is; ugy hogy czikkiró ur nézetének érvényesülése ma már nem jelentene mást, mint a hajdani „ tekintetes karok és rendek" virágzó korának felelevenítését, s a virilisek kiváltságának a törvénykezés körébe átültetését stb. Ezen czikkem folytán, Gyárfás István ur a „Themis" 24-dik számában egv nviltlevelet intézett hozzám*) melyben tisztelt "nézetellenesem arra hív fel, hogy: „magyarázza* (m) meg a hazai jogászkőzönség előtt azt, hogy miután a birói vagyoni felelősségről szóló 1871-dik évi törvényt, mint korunk legújabb szülöttét, sem egy későbbi törvény ki nem törölte az élők sorából, sem a gyakorlati életnek még ideje és alkalma sem volt mert e törvény még hatályba nem lépett — ellenkező tények és eljárás által megváltoztatni; a jövendő legújabb bírósági szervezéskor kinevezendő oly bírósági tag ellen, ki különben a legmagasabb szellemi képzettséggel s jogi qualificatióval van felruházva, de semmi anyagi vagyonnal nem bir: a bírói felelősségi törvényben kimondott kártérítési kötelezettséget, szükség esetén akár egyesek, akár az állam mi módon érvényesítse ?" Gyárfás István ur igy formulázván a kérdést, azzal valóban ügyes hálót vetett elmémnek, melyben, ha egyenesen belerontani akarnék, igen könnyen meg volnék fogva; mert azoii általános kérdésre, hogy vagyontalan tisztviselő képes-e kártérítésre, tagadó válasznál egyéb bizonyára nem adható. Ez oly naiv kérdés, melyet a benne rejlő ellenmondás már magában megold; mely tehát komoly vitatás tárgyául nem is szolgálhat. A kérdést tehát vissza kell vinnünk saját lényegére, s a felelősségről szóló 1871-dik évi törvény értelmezésére irányzott szövegezésben következőleg felállítani: Az 1871-dik évi — felelősségi — törvénynek azon értelem tulajdonitandó-e, hogy birósági tiszt visel őkül a reájuk hárított vagyoni felelősségnél fogva csak is vagyonos egyének alkalmaztathassanak; vagyis a törvény a kinevezendő bírákra nézve alapit-e meg szükségképeni vagyoni qualificatiót ? Ez az első és lényeges kérdés, melynek a Gyárfás ur által számomra formulázott interpellatio, csak hypotheticus folyománya; mely mint ilyen mind addig inig a fenebbi alapkérdés meg nem oldatik, jogosultsággal sem bir. Véleményem szerint a birói felelősségről alkotott törvények azon értelem nem tulajdonitható, hogy birósági tisztviseló'kül csak kártérítésre vagyonilag képes egvének volnának alkalmazhatók. Ezen felfogásomat és törvénymagyarázásomat támogatandó, mindenek előtt álljon itt a „birák és birósági hivatalnokok felelősségéről" alkotott (a budapesti közlöny f. évi 69-dik számában közzétett) 1871. évi 1.1. cz. VI. fejezetének, a vagyoni felelősségről szóló némely szakasza : „66. §. Ha a bíró vagy birósági hivatalnok hivatalos eljárásában cselekvése, vagy mulasztása által valakinek akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból kárt okozott, a mennyiben az a törvényben meghatározott perorvoslattal nem volt elhárítható, teljes kártérítéssel tartozik. „Ha pedig a bíró vagy birósági hivatalnok a perorvoslatra nyilvánvaló vétsége által okot szolgáltatott : a felsőbb bíróság azt a perorvoslat felett hozott határozatban a fél kérelmére az okozott költségek fizetésében elmarasztalja." „ Ezeken kivül felelős a bíró vagy birósági hivatalnok azon károkért is, melyekért a törvény vagy törvényes rendelet által felelőssé tétetett." „67. §. A 66-ik §-ban körülirt vagyoni felelősség a 2. és 3-dik §-ban elősorolt személyeken felül kiterjed mindazon közigazgatási (törvényhatósági vagy községi) hivatalnokokra is, kik a peres vagy perenkivüli eljáráshoz tartozó polgári ügyekben, úgyszintén büntető ügyekben hatósági cselekmények teljesítésére, vagy birói meghagyások, illetőleg megkeresések foganatosítására hivataluknál fogva kötelezve vaunak." A törvény ezen utóbbi szakaszánau világossá tételéül, jegyzem ide fel, a benne hivatkozott 2. és 3-dik §§-okat is, annak feltüntetéséül, hogy a kártérítésre kötelezett birósági hivatalnokul, a a törvény által, mely tisztviselők tekintetnek. 2. §. Birák és birósági hivatalnokok alatt értetnek: a) az itélő birák; b) a bíróságoknál alkalmazott ügyészek és a kcronaügyész; c) a birósági segédszemélyzet; *) Ezen nyíltlevél hozzám mmt .elnökhöz .volt tézve; ki kell jelentenem, hogy én "Xk'_ tet nem viselek. S ez a „Jogtudomány. Kozlonv nyom tlahibá.jából veszi származását.