Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A kilenczedik német jogászgyülés véghatározatai

— 418 — mélyek és ezek vagyonának sérthetetlenségére a nemzetközi jog által szentesitett biztosítékokat képezik. A meghódított vagy a győztes államhatalom által területéhez anueetálni szándékolt terület lakosságának az iránti megszavaztatása. váljon akar-e a kérdéses államhoz kapcsoltatni vagy sem, ha akkor is alkalmazásba vétetnék, midőn a szavazás eredménye a győző szándékainak esetleg nem is felelne meg, leghathatósabban bizonyítaná azon, publicistáink által sokai hirdetett, de tényleg vajmi gyakran megczáíolt, igazságnak mondott állítást, hogy a népek megszűntek fejedelmeik önkényének és szeszélyeinek szabad elbánása tárgyal lenni, hogy önmaguk határaznak sorsuk felett, mely épen nem független attól, melyik államkötelékben találják fel miveltségök és egyéb amibitióiknak általuk egyedül meghatározható garantiáit. A győztes hatalmasságra az alávetett területre vonatkozólag csakis az államhatalom, de ennél nem több megy át'. l'z az állam mai fogalmából következik, mely személy és vagyon fölött csak nyilvánjogi vagyis alkotmányos, de nem absolut hatalmat enged. A magánszemélyek és ezeknek családjai önálló létellel bírnak, mely fölött az államnak rendelkezési joga nincsen. Kp igy áll ez az egyházra vonatkozólag is. mely szinte nem államiigy. Legalább ezen felfogást osztja a modern államjog, mely a magánjognak és a szabadságnak érintetlenül hagyásával a közjog által szabályozott politikai népközösségre vonatkozik. Mily előzményei vannak a békekötés létesülésének az alkudozások lehetségesitése tekintetében, fennebb tárgyalva volt. Maga a békekötés, mint kitűnő államtény, azon föltételek alatt és azok által létesíttetik, melyeket és illetve kiket az egyes államok közjoga erre nézve megállapít és felhatalmaz. A nemzetjogi vélelem mindig a mellett vau, hogy az államhatalom birtokosa egyszersmind a békealkudozások folytatására és a békeokmány elfogadására is jogosítva van ; azon korlátok azonban, melyeket a bizonyos államban érvényes közjog ez irányban az államfő hatalmának szab, nemzetközi tényéknél és igy a békekötésnél is megőrizendő, — s ha a közjog szerint a béke megkötéséhez népképviselet vagy más politikai testület hozzájárulása szükséges: ugy a békekötés jogérvényessége és foganatba vétele mindaddig kérdés alá marad vonva, míg ezen hozzájárulás s az alkotmány is értelmében meg nem történt. A jó hiszem azonban és a nemzetközi jognak a hadi állapot lehető korlátozására való tekintete megkívánja, hogy közben is az államhatalom kezelői részéről mi sem történjék, mi az általuk megállapított békeszerződésnek utólagos jóváhagyását megnehezíthetné vagy megakadályoztathatná. Kételyek azon kérdés tekintetében, kik és milyen hatalomkörrel legyenek jogosítva a békekötés állaratényét létesíteni, legközelebb a franczia-uémet háború befejeztekor kötendő volt béke alkalmával merültek fel. Midőn a franczia császári trón megdőlésekor vele együtt Francziaország alkotmánya, mint a mely előbb egyeduralmi volt, köztársaságivá lett, a német szövetségi kormány Francziaországot illetőleg alapos kétségben lehetett, váljon a kormányhatalmat tényleg gyakorló faktorok felhatalmazással bíróknak tekintendők-e általa arra nézve, hogy 1 a császári kormány által Francziaország nevében megizciit háborút oly békével | befejezhetik-e, mely béke a franczia ncmj zet által választandó alkotmányozó nemzetgyűlés és az utóbbi által felállított j kormányhatalom által mint Francziaország múltjának és ambitióinak minden i hagyományaival és czélzataival merő ellentétben álló elvettetni foghatna. Inkább ellenszenvet és türhetetlenséget a német | hadviselés bámulatos eredményei iránt, mint komoly ítélet és komoly elfogulatlan méltányohísát vagy inkább bírálását 1 a franczia szellemnek tanúsították azok, kik midőn a német hadoszlopok ellen állhatlan erővel taposták Krancziaországnak dicsőségteljes földjét, elfeledve mind azt, mibe Francziaország dicsszomja Németországnak pénzben és vérben került, a német szövetségi kormányhatalmat avval vádolták, hogy tényleg fennálló korniány| nyal, az úgynevezett delegatioval Azért nem lép békealkudozásokra, mert Fraueziaországnak belfelé és szétmarczangolásában hadi eredményeinek legszebbikét találja. A következmények megmutatták, mennyi alapossága volt ezen vádnak. Nem lévén sem czélom sem feladaj tom e helyi politikai ömlengésekbe creszI kedni, csak a közei múltból kívántam | példát felhozni arra nézve, mily fontosi sága van azon kérdésnek, ki és mily feltételek alatt van jogosítva a békekötés államtényét létesíteni. A bizonyos államban érvényben levő ! közjog, mim fennebb említve volt a bé, kekötés nemzetközi tényében felfüggesztő hatálylval érvényesül és csak a kormányhatalom által a békekötés feltételeinek a : népképviselet vagy esetleg más politikai i testület elé terjesztésének elkerülése véI gett keresztül vitt államcsíny, melynek I azonban elismerése vagy el nem ismerése | szintén a másik, a békekötő féltül függ, i bírhat nemzetközi tekintetben is, vouat! koztatván a békekötésre, azon hatálylval. melylyel a belső közjoggal szemben bir. Ha közjogi nehézség a békekötés létesítésére hivatott államhatalom tényezői tekintetében nincs, ugy a legfőbb államhatalom gyakorlója rendeli ki azon személyeket, kik a békekötés feltételeinek megállapítására hivatvák. A békealkudozások vagy a hadviselő felek egyike vagy más semleges hatalmasság által történik, mely jó szolgálatait vagy közvetítését ajánlja fel. A békekötés joga a monarchiák legnagyobb részében a fejedelmet illeti, ugy azonban, hogy íi bék azon feltételei, me: lyek az államra uj terheket rónak, csak az alkotmányos népképviselet hozzájáruj lása által válnak hatályosokká, ámbár j legtöbb esetben ezen felfüggesztő hatály• lyal bíró hozzájárulás, tekintve a sziiksé! get, mely az illető országra nézve a háJ ború nyomasztó állapotát mielőbb megJ szüntetni tanácsolja, csak az utólagos jóI váhagyás színében és hatályosságában tti1 nik fel. A békekötés ténye a háborúval egyszersmind azon elvi vágyjogi egyenetleu! ségeknek is végett vet, melyek a hadvij selő felek közt fenforogtak. Megtörténte I utáu a hadviselő felek közti minden eli leuségeskedés beszüntetendő, azon óvó és i rendszabályoknak,melyek fent a fegyverszü| uet foganatosítása körüli eljárásra vouat; kozólag felhozattak, föltételei jóhiszemmel tartandók meg, legalább ez képezi a nemzetközi jog általánosan kötelezőnek elismert szabályát; — ha igaz is, hogy a közellevő időből nem egy példát volnánk képesek felhozni, midőn európai hatalmasságok közt megállapított békeföltételek vagy egyértelmű nemzetközi szerződések egyik másik fél által bűnös környel miiséggel, vagy utóbbival csak azért nem, mert a szerződéstörés meg nem toroltatott, megszegettek. Be kell elégednie ily esetben a jobb embernek a történetből merített és talán utolsó elemzésben mindig érvényesülő tanúsággal, hogy minI den jog és igazságtalanság megbosszulja j magát a földön. A béke által minden előbbi sérelem feledésnek szolgáltattatik át, s uj háború csak ujabb, természetesen nem ritkán a régiekből megújuló indokokból keletkezhetik, s azon szerződési viszonyok, melyek a háború által felfüggesztettek, a mennyiben a békekötés által tényleg vagy jogilag változást nem szenvednek, ismét hatályba lépnek. |VA kileiKzcdik német jogászgyü* ' Lés véghatározatai.') (Eredeti tudósítás.) Stuttgart, aug. 31. 1871. A kilenezedik német jogászgyülés f. é. aug. 28. 29 és 30-dik napján történt szakosztályi és teljes ülésekben a következő megállapouásokra jutott: 1. Az állam és illetőleg a község leltétleuül és első sorbau tartozik megtéríteni mindazon károkat és hátrányokat, melyeket harmadik személyek az állam, illetőleg község tisztviselőinek szándékos vagy vétkes kötelességmegszegéséből szenvednek. 2. Oly Írásbeli szerződés (Anerkenuuugsvertrag), melybea a kiállító egy harmadik személy részére csak eli.>meri, a jogalap megjelelése nélkül, hogy tartozik, vagy magát bizo! nyos pénzösszeg letizetésére vagy egyébb tár| gyak átadására lekötelezi, jogérvényes, és szabadságában áll a hitelezőnek akár a lekötelezés téuyére, akár pedig az enuek alapul szolgáló jogügyletekre építeni keresetét, mely ellen csaJc olyan kifogásoknak vau helye miket a római jog a „conditiók" elmélete alatt megenged. 3. A uémet birodalomban egy „egységes közjegyzői rendtartás honosítandó. Az úgynevezett „jurisdictió voluuiaria" szorosabb értelemben, azaz ide nem értve a gyámi és gondnok, ági, a telekkönyvi és letéteményezési ügyeket, a bíróságoktól elveendő és a közjegyzők hatáskörébe vonandó. A közjegyzői eljárás és kiadmányozások, valamint az ellenőrzés egyszerüsitendok. Maga a közjegyzőség pedig organicus szervezetet nyerjen és az ügyvédségtől teljesen elválasztandó. 4. A büntető bíróság illetőségét rendszerént azon büntetés nagysága határozza meg, melylyel „in tbesi1' a kérdéses cselekmény sújtandó. Eltérésnek csak azon esetben legyen helye, ha oly cselekmények büntetése forog fenn, melyek magukban véve a középosztályi! bíróságok megitélési körébe tartoznak, mennyiben ezek a legalsóbb fokú bíróságokhoz utasíthatók. 5. A büntetőjogi törvénykezés javítása varható, ha a laicus elemnek közreműködés engedtetik minden bűneset elitélése körül, miére is a közép és alsó osztályú bíróságoknál az esküdtek (Schönergerichte) honosítása ajáultatik, kikre a bírói egész hivatal, (tehát a büntetés kiszabása is) bízandó. ü. A polgári peres szóbeli eljárásban a periratok pusztán a felek kölcsönös értesitésére szolgálnak, melyekből a tárgyalás alkalmával csak a kérelmet szabad felolvasni. A tényalladékuak — a felek részéről perirataikban — megállapítására és a bíróság közbeszóló határozatainak indokolására nincsen szükség. A végitéleti tényálladékot a szóbeli tárgyalásban előadottakból a bíró állapítja meg, a kiigazítási *) A német jogászgyülés üléseiről vett kimerítő tudósítás folytatását helyszűke miatt jövő számunkra kellé fenntartani. Szerk.