Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 37. szám - A jogászgyülés tagjainak figyelmébe - Tanulmányok a nemzetközi jog köréből. 5. (r.)

Második évfolyam. 37. szám. Pest, sept. 12. 1871. Megjelenik minden kedden : a -magyar jogászgyttlés" tarta­ma alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szer­keszt öhez, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intózendők. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOCÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: ielyben házhozhordással vagy vi­Jéken bérmentes szétküldéssel: nee>cde>re . . 3 írt. olevre 4 ejresz évre % kiadóhivatal: vaczi-utcza '4, «,?. Felelős szerkesztő: Dr. SIE6MUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RÜDNYÁNSZKY A. TARTALOM : A jogászgyülés tagjainak figyelmébe. — Tanulmányok a nemzetközi jogköréről. Dr. Spitzer Adolf úrtól. — A kilenezedik német jo-» gászgyülés véghatározatai. Dr. Környei Ede úrtól. — A német fegyházi hivatalnokok gyűlése. — Nyilt válasz. Tóth-Pápay Soma úrtól. — „Könyvészet." A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. IV. -- A távirdai jog. — ,Törvényszéki tárgyalás.'* - .Vegyes köz­lemények." A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közlemény. — Kinevezések, választások, áthelyezések stb. — Különfélék. Kivonat a „Budapesti Közlöny *-bői. $0*' Lapunk mai számával veszik t. ólva&óink a magyar jogászgyülés elé terjesztett indítványok utolsó 3/4 ivét és a vélemények első két ívét külön mellékletek gyanánt. A jogászgyülés tagjainak figyel­mébe. (Dr. E.) A jogászgyülés tárgyalásai­uak oecouomiájához akarok pár észrevé­tellel járulni. Tudva levő dolog, hogy a jogászgyülés az alapszabályok szerint négy szakosztályra oszlik, melyekhez az indítványok előleges tanácskozás végett utasittatuak. Végig nézve az idei jogász­gyülésen tárgyalandó indítványokat, azt látjuk, hogy a 2. szakosztályhoz, melybe a kereskedelmi és váltójog van beosztva, csak is egyetlen egy indítványt lehetend utasítani, azt t. i. melyet dr. Hertzka nyúj­tott be az iránt, hogy a részvénytársasá­gok alapításához az államhatóság különös rendelkezése nem kívántatik. Azt hiszem azonban, hogy még ezen egy indítványt sem lesz czélszerü a 2. szakosztályhoz utasítani, mivel összeesik egy másik, az 1. szakosztályhoz tartozó, és részben ugyanezen tárgyra vonatkozó inditvány­nyal, melyet dr. Bozóky nyújtott be a jogi személyek iránt, és mely magában foglalja dr. Hertzka indítványát is. Ezen két indítvány tehát nézetem szerint ugyan­azonegy szakosztályban és együttesen lenne tárgyalaudó, mivel, ha ez meg nem történik, megeshetik, hogy az 1. szakosz­tálynak a jogi személyek iránti határo­zata elvi ellenkezésben lesz a 2. szak­osztálynak a részvénytársulatok iránti ha­tározatával. Ha azonban a két indítvány együttesen és ugyanazonegy testületben fog tárgyaltatni, akkor ez, hajónak látja, határozhat általánosságban a jogi szemé­lyek iráut,és ezen határozatába rész gyanánt beleveheti a részvénytársulatok iránti ha­tározatot is, mint a Bozóky-féle indít­vány kívánja, vagy pedig ha elvi kijelen­tést a jogi személyek iránt nem kívánna tenni, akkor dr. Bozóky indítványát el­ejtene és fenntartaná csak dr. ilertzkáét. Ügy hiszem tehát, hogy legczélszerübb volna, e két indítványt nem külön egy­egy szakosztályhoz, hanem az 1. és 2. vagyis az egyesült magán- és kereskede­lemjogi szakosztályhoz utasítani, a mi által lehetővé tétetnék a két indítvány \ együttes tárgyalása és az azok iránt való homogén határozathozatal. Hivatkoz­hatom e tekintetben a német jogászgyülés­re is, mely a részvéuytársulatok iránti dr. Hertzka indítványával egy értelmű hatá­rozatát annak idejében szintén az egye­sült l.és2. szakosztály által tárgyaltatta. Ezen eljárás még azon előnynyel is bírna, hogy a 2. szakosztályt nem is volna szükséges megalakítani; a mi által a jo­gászgyülésnek a szakosztályokban részt­vevő tagjai nem 4, hanem csak 3 részre oszolván el, nagyobb csoportokat ké­peznének. Mult évben ugyanis azon ta­pasztalás tétetett, hogy egy-egy szakosz­tályra igen kevés tag jutott, vagy is in­kább egy-egyben igen kevésjel entmeg, a mi által azon erkölcsi erő, mely a szakosztályi határozatokban rejlik, kétség kivül csökken. Kívánatos tehát a szak­osztályokat a mennyire lehet kiszélesíteni. Sőt, na nem lenne az idei jogászgyü­lésre oly sok indítvány kitűzve, nézetem szerint — szemelőtt tartván azt, hogy az ezeutuli jogászgyüléseknek valószínűleg nem lesz, mint a mult évinek volt, kevesebb tagja — nem volna czélszerütlen valameny nyi, a magánjog körébe tartozó indítvá­nyok tárgyalása végett az 1. és 4. (pol­gári eljárás) szakosztályokat is egyesíteni, ugy, mint a büntetőjognak ugy anyagi mint alaki részére vonatkozó valamennyi indítványok a 3. szakosztályban tárgyal­tatnak. E mellett szólna azon körülmény is, hogy némely tagok, ha már nem lehetnek jelen valamennyi szakosztály tárgyalá­sain, de legalább egy tudománykörre vonatkozó valamennyi tárgyalásokat fi­gyelemmel akarják kisérui vagy talán részt is kívánnának azokban venni. Ez azonban lehetetlenné van téve az által, hogy az 1. és 4. szakosztály ugyanazon időben tartja üléseit. Végül pedig ajánlja az általam javaslatba hozott eljá­rást az is, hogy a tárgyak több olda­lú lag fognának megvitattatni, és egyik másik a mult évinél jobban előkészítve jönne a teljes ülés elé. Ezen utóbbi indítványomat már az idei jogászgyülésen csak azon esetre lehetne ugyan létesíteni, ha megnyugvás történ­nék abban, hogy a kitűzött tárgyak egy­uémelyikének elintézése a jövő évi jo­gászgyülésre maradjon, de első indítvá­nyom, mely az 1. és 2. szakosztály egye­sítését czélozza, és mely már szintén tö­möri ti némileg az egyes szakosztályi csoportokat, ugy hiszem, nehézségre nem találand. Tanulmányok a nemzetközi jog kó­réból. Dr. Spitzer Adolf ügyvéd úrtól. / V. .Midőn a hadviselő felek egyik része az ellen által további ellentállásra kép­telenné tétetik, vagy a harcz folyamában előuyösebbnek találja a háborúnak, mely részére mit sem eredményez, a miért fegyverhez fogott, végett vetni, — vagy midőn a semleges hatalmasságok közbe­lépése a harcz további folytatását meg­akadályozza: akkor a hadi állapot meg­szüntetésével ismét a béke állapot sza­bálya lép hatályba. Ez a békekötés té­nye által létesül, vagyis oly szerződés ál­tal, melyben a hadviselő felek azon mó­dozatokat és p^ntozatokat megállapítják, melyek alatt a háború eredményeinek megfelelő uj békeállapot jogilag és tény­leg megvalósittassék. A békekötés tehát oly nemzetközi jogügylet, melynek czélja és eredménye a megzavart nemzetközi jogrendnek a hadi állapot megszüutetésé­veli visszaállítása — a következő módo­zatok mellett: Korunk művelődési állapotjai oly há­borúkat, melyeknek eredményei a hadvi­se ő nemzetek megsemmisülését foglalják magukban, nem ismernek, ha nincs is ki­zárva azon lehetőség, hogy egyes állam­alkotó nemzetek az általános uj európai államalakulásnak útját nem állhatván, elébb önállóságukat, később nemzeti mű­velődésük a maga szük keretében sem állhatván ellent a nivellirozó kulturálla­potnak, nemzetiségüket is elveszítik, — mint ezt Lengyelországnál tapasztaltuk, mely örökös mementóként szerepelhet azon nemzetek előtt, melyek politikai érettségökkel nem érnek föl a kor esz­méinek és viszonyok kényszerűségének szín­vonalára. Üe azon változások közt, me­lyeket Európa térképe a megeredt és még rég be nem fejezett nemzetiségi mozgal­mak következésekép szenvedett, gyakran megesik, hogy a háború által a legyő­zött ellen mint állam tovább létezni meg­szűnik. Ekkor békekötésről, mint csakis önálló államok között létesülhető jogügy­letről tulaj donkép nem is lehet szó; ha­nem csakis az államterület uagyobbitásá­ról, vagy mint ujabb időben nevezni szo­kás: kikerekitéséről, miért is ez esetben a különféle államterületek egyesítésére vonatkozó nemzetközi jogelvek találnak alkalmazást. A hódítás azonban csakis a megadás vagy a békekötés következtében állapit meg békés jogrendet. A győző mint valamely államteriilet meghódítója nem vehet a meghódított ál­lamterülettel és annak lakóival szemben más jogokat igénybe, mint a melyek az államhatalom természetében és a nyilvá­nos jogrendben határaikat lelik. A meg­előzött czikkek egyikében tárgyalva vol­tak azon elvek, melyek az ellenséges sze-

Next

/
Thumbnails
Contents