Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - Az uj magyar részvénytársulati törvény tervezete - A német birodalom büntetö törvénykönyve

Melléklet a „Themis" sept. 5. 36. számához. — 413 — könyv nagy gyorsasággal haladta meg a létesü­lés egyes stádiumait, és e miatt már hallhatók is voltak némely német tudósok részéről pana­szok az iránt, hogy kevés idő engedtetett a kri­tikának a javaslat megvizsgálására. Ha azonban más részről figyeleuabe vesszük, hogy csaknem általánosan elismertetik, hogy a törvénykönyv jó, hogy nagy haladást jelez a német törvényhozásban és hogy a tudomány mai állásának megfelel, (kivéve talán egyetlen egy pontot: a halálbün­tetés megtartását, melyet illetőleg azonban alig volt kilátás arra, hogy a porosz irányadó kö­rökben a nézetek egy-két év múlva meg fogtak volna változni,): be kell ismernünk, hogy nem rosszalhatjuk azon eljárást, mely szerint nem tekintve az itt ott még felmerülő részletes ja­vaslatokra, a munkálat törvény erejére emelte­tett. A mi a büntető'törvénykönyv egyes határoz­mányait illeti, tér hiány miatt nem bocsátkoz­hatunk annak minden egyes §-ának ismerteté­sébe, csak azon pontok kiemelésére szorítkozunk, melyek lényegesen ezen uj törvénykönyv jellem­zéséhez tartoznak. A törvénykönyv elfogadja a büntettek, vét­ségek és kihágásokra való felosztást, anélkül azonban, hogy azt következetesen keresztül vin­né. Büntetései a következők: a halál, többne­mü szabadsagbüntetés, u. m. kényszerdologház, börtön, (Gefangniss) fogság (Haft), várfogság, és végül a pénzbüntetés. A halálbüntetés fenn van ugyan tartva, de igen kevés bűntett szá­mára, ugyanis csak a gyilkosságra és a felség­sértés azon eseteire nézve, midőn a császáron vagy valamely szövetségi fejedelmen követtetik el gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet. A kényszer­munka élethossziglani vagy időleges; ez utóbbi­nak leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb 1 év. A börtönbüntetés 1 naptól 5 évig tarthat, az egyszerű fogság szintén 1 naptól 6 hétig. A kényszerdologházzal együtt jár az illető fegy­házban szokásos munkákra való kényszer; a börtönbüntetésre Ítélteket képességeik és viszo­nyaiknak megfelő módon lehet foglalkodtatni; a fogságbüntetés a szabadság egyszerű megvoná­sában áll. Ezen kivül a törvénykönyv a többi szabadság büntetéssel párhuzamosan a várfog­ságot (custodia honesta) is ismeri, melyet külö­nösen akkor is kell kimondani, midőn meg van engedve a választás a kényszermunka és a vár­fogság közt, és midőn meg van állapítva, hogy a bűnös cselekvény nem becstelen gon­dolkodásmódból eredett. A pénzbüntetés — igen helyesen, — gyakran és magas össze­gekben majd alternative majd cumulative van ki­szabva. A kényszermunka és a börtönbüntetés ugy egész tartamukon át, mint a kiszabott bün­tetés idejének egy részében magánfogság alakjában is végrehajthatók, mely azonban a fo­goly beleegyezése nélkül 3 évnél továbbra nem terjedhet. A szabadságbüntetés egyes nemeinek felcserélésére vonatkozó leszállítási táblázat (Ke­ductionsscala), mely némely ujabb büntető tör­vénykönyvekben helyt talált itt, nem vétetett fel, a mit e törvénykönyv készítői igen helyesen tet­tek, mivel az egyes szabadságbüntetés nemekben fekvő súlyosbítás vagy enyhítés nem csak nem azonos minden bünhönczre nézve, hanem épen ellenke­zőleg azon büntetési nem, mely az egyik bün­hönczre nézve az ő társadalmi állásánál és mű­veltségi fokánál fogva súlyosbítás, (magánfogság műveletlen embereknél), ugyanaz másik bünhönczre nézve kinek társadalmi állása és műveltségi fo­ka más, valóságos jótétemény. A halálbüntetés és kényszermunka mellett a polgári becsület jogainak (Ebrenrechte) el­vesztése is kimondnató, a börtönbüntetés mel­lett csak ha a kiszabott büntetés tartama a 3 hónapot eléri, és vagy a törvény a polgári be­csületbeli jogok elvesztését világosan megengedi, vagy pedig ha a börtönbüntetés enyhítő körül­mények fennforgása miatt a kényszermunka he­lyett mondatik ki. Ezen becsületvesztés az idő­leges kényszermunkánál legalább két, és legf'ő­lebb tiz évre, a börtönbüntetésnél legalább egy, legfölebb öt évre terjed. A szabadságbüntetés mellett a törvény ál­tal megnevezett esetekben a rendőri felügyelet megengedhetősége is kimondatik. A mi magukat az egyes büntetéseket illeti, csaknem valamennyi büntetés, különösen a mi­nimumok az eddigi joghoz képest leszállítottak; sok helyen lehet enyhítő körülményeket felvenni, és általában a birói belátásnak igen tág tér van engedve, a mi által az egyes büntetések igazsá­gossága leginkább biztosíttatik. A büntetőtör­vénykönyv szelíd szelleme különösen abban is mutatkozik, hogy a büntetőjogi beszámítás csak a tizenkettedik év bevégzésével kezdődik, hogy mielőtt a tizennyolczadik év befejeztetik, a tel­jes büntetés nem vétetik alkalmazásba, és hogy kihágások és vétségek csekélyebb eseteiben (fia­tal bűntetteseknél) dorgálást is lehet ítéletként kimondani. A feltételes szabadlábra helyzésről, mely ezen törvénykönyvben szintén életbe van léptetve, már más helyen szólottunk. (,Themis* 34. sz. „Különfélék"). A mai theoria és praxis nézeteivel meg­egyezőleg részint a megsértett személy érdekeire való tekintetből, részint a vétségek csekély volta miatt az esetek nagyobb részében a fenyítés a megkárositottnak ez iránti indítványától tétetik föggővé, mely indítványt azonban, hogy későbbi faggatásoknak eleje vétessék, azon időtől kezdve, mikor a jogosult a tett és a személy iránt ér­tesítést nyert, meg kell tenni, három hónap alatt. A visszaesés csak a tulajdonra vonatkozó vétségeknél vétetik tekintetbe, és rendesen nem mint ok a büntetés uagyobbitására, hanem kü­lön vétségnek tekintetik. A visszaeséseknél min­denütt meg van engedve az enyhítő körülmé­nyek felvétele. A kísérlet feltétlenül csak a bűntettek­nél, a vétségeknél csak a törvény által megne­vezett esetekben, és a kihágásoknál épen nem fenyíttetik. A különös részben a politikai vétségeknél, még a felségsértésnek nem halállal illetett sú­lyos eseteiben is a kényszermunka mellett a vár­fogság is ki van szabva, és enyhítő körülmények felvétele meg van engedve. — Kiemelendő a 138. §., mely azt határozza meg, hogy a ki mint tanú, esküdt vagy „Schöffe" be van rendelve, és valótlan tényt hoz fel elmaradásának okául, az két hónapig terjedhető börtönnel büntethető. Ellenszegülés a katonai kötelezettség teljesítésé­ben, elcsábítás a megszökésre, az öncsonkítás, és más hasonló, a védkötelezettség teljesítésének megakadályoztatására irályuló cselekvények szin­tén fel vannak véve a törvénykönyvbe. Az er­kölcsiség elleni büntettek- és vétségek mind­egyikénél alább vannak szállítva a porosz bün­tetőtörvény rendkívül magas büntetései. Ezen vétségek legtöbbjei csak a megsértett indítvá­nyára büntethetők meg, mely indítvány azonban csak addig vétethetik vissza, míg a törvényszék előtt vád valósággal nem emeltetett. Ezek a törvénykönyv fővouásai, melyekből látható, hogy az az eddigi állapothoz minden tekintetben haladást képez. Vannak ugyan a tör­vénykönyvnek hiányai, melyek különösen onnan származnak, hogy annak kidolgozásánál a porosz büntetőtörvénykönyv vétetett alapul, és nem egészen uj, az eddigi büntetőtörvény vektől füg­getlen munkálat készíttetett, de annyi mégis ta­gadhatlan, hogy ezen törvénykönyv a jogtudo­mány tovább fejlődésére alkalmas alapul szol­gálhat. Mindenesetre azonban e törvénykönyv czáfolására szolgál annak, a mi nálunk oly gyak­ran emlegettetik, hogy egy codex létrejövetelé­hez évek hosszú sora kívántatik, továbbá hogy nálunk az utóbbi négy év alatt a codificatió te­rén ezért nem lehetett semmit sem tenni, mivel politicai tekintetben átalakulási korszakban él­tünk, és mivel közjogi harczaink voltak és van­nak folytonosan. Az itt vázolt törvénykönyv készítése akkor kezdetett meg, mikor a mi ki­egyezkedésünk már rég készen volt, Németor­szág is folytonosan átalakulási korszakban vala ezen idő óta, és nagyobban mint mi, a közjogi harczok-. a mieinknél jóval életbevágóbbak és erősebbek, szintén nem hányzottak; és mégis, mint látjuk, volt ideje a kormánynak és a tör­vényhozásnak többek közt codi ficatió val is foglalkozni. Törvényszékijárgyalások. * (Posta lopás.) A Pest városi fenyitő­törvényszék előtt a mult héten következő eset tárgyaltatott : 1871. május 15-én Szőllősy Ist­ván a városi főpostahivataltól egy postakocsival, melyben több százezer írt volt, a ni. k. állam­vaspályához küldetett. Miután az úgynevezett kezelési kosár nem volt jól lezárva, útközben Szőllősy abból kihúzott találomra egy csomag zacskót, melyben épen 10000 forint volt, kivette a pénzt és ' a csomag zacskót a kocsi tetejére vetve, egy pokróczczal letakarta, hogy senki se lássa. A lopott pénzküldemény a ,salgó-tarjani bányaré.,zvénytársaság"-nak volt czimezve Mái 17-én Szőllősynél 9792 irtot találtak és ennek következtében elfogatott. Szőllősy nem tagadta a tettet és egyedül azzal védte magát, hogy nem gondolta meg mit cselekszik. A közvádló" tekin­tettel Szőllősy eddigi szeplőtelen előéletére 18 havi börtönt hozott javaslatba, a törvényszék azonban tekintve a tényleges hiányzó összegnek (208 frt) nagyságát, két évi börtönre ítélte. Vádlott belenyugodott. * (Gyilkosság szeremből.) A béesi fenyítő törvényszék egy gyilkos ügyét tár­gyalta, ki egy érdemetlen iránti vak szere­lemből megölte kedvesét. Oesterreicher a vád­lott, egy színész fia, a könyvkötészetet tanulta s igen ügyes munkás szakmájában. Különben na­gyon visszavonult természetű s hallgatagsága, mogorvosága ismeretes volt mindenki előtt. Ek­kor beleszeretett egy leányba, hévvel szerette a leányt, kit majdnem bálványozni kezdett, midőn a leány egy ízben azt mondta, hogy vizbe fojt­ja magát, ha Oesterreicheert elviszik katoná­nak. Annál negyobb volt fájdalma, midőn nyo­mába jött, hogy a leány hütelen. Búskomorsá­gav kétségbeesése tetőpontját érte, midőn már kételkedni többé nem lehetett. Most elhatároz­ta, hogy önmagát és hűtlen kedvesét megöli. Életveszélyes uton, három emeletnyi magasságon a szabad levegőben lebegve az ablakon át be­mászott távollevő kedvese szobájába, ott éles késsel felfegyverkezve bebujt ennek ágyába s hallgatózott. Panny a hűtlen kedves csakhannr hazajött s ismét néhány perez múlva bejött egy férfi, a nő uj kedvese. Az ágyba bujt féltékeny Oesterreicher hallotta a kettő édes szóváltásait, édelgetéseit. Fanny végre az ágyához ment, hogy azt lebontsa, de ez halála volt. Oesterrei­cher kiugrott az ágyból s Fanny szivébe döfte a kést. Fanny rögtön meghalt, Oesterreicher pedig kifutott a szobából, elment a Dunapartra s aztán önmaga feljelenté magát. A törvényszék kötél általi halálra ítélte, de az enyhítő körül­ményekkel együtt felterjesztő a pert a főtörvény­székhez. * (Rablógyilkossá g) Mult héten a legfőbb ítélőszék előtt a Szegőféle rablógyilkos­sági bünper tárgyaltatott: Az 1868. évi martius havában Szuhatőn (Gömörmegye) özv. Tar Ma­ria saját házában megyilkolva találtatott; a ház­tető át volt törve és a padlásból hiányozott né­hány darab szalonna. A megyei hatóság kuta­tást rendelt el, de a legbuzgóbb kutatás mellett is több napig tartott, míg a tettnek csak kis nyomára akadtak. Körülbelül egy héttel később két pandúr a faluhoz közel fekvő erdőbe ment, és ott egy embert láttak Kovács Dániel széna­égetővel beszélni. Mikor a pandúrok közelebb jöttek, eltávozott az ismeretlen. Azon kérdésük­re : ki volt az, a ki most távozott ? Kovács azt felelte: ,Munkásaim egyike." A pandúrok mindamellett mégis követték az ismeretlent, és mikor az ezt észrevette, eltűnt a bokrok között. A pandúrok erre visszatértek a szénégetőhez, és komolyan kérdőre vonták. A szénégető most be­valotta, hogy azon egyén Szegő G. volt, ki már több bűntény miatt súlyos börtönnel meg lett büntetve. A pandúrok ez által azon gondolatra jöttek, hogy Szegő talán még Tar Mária gyil­kosa is lehet. — E miatt megvasalták a szén­égetőt és a szolgabírói hivatal elé vezették, hol Kovács kivallotta, hogy bizonyos Járdaházy Ge­deon Szegővel együtt nála volt és egy lepedő­be beburkolt darab szalonnát hoztak. Ezen val­lomás után Járdaházy is befogatott, de ez min­dent tagadott. Nem soká azután Szegőt is be­hozták, ki eleinte azt állitá, hogy ő csak egye­dül követte el a gyilkosságot. De később azt vallotta, hogy egy ízben Járdaházyhoz mentei panaszkép felemiité, hogy nincs szalonnája, mire Szegő az felelte, hogy tudna helyet, hol sza­lonna nagy mennyiségben van, de magánosan nem lophatja el:'társra volna szüksége, mire Járdaházy rá is állott és mindketten Tarné há­zához mentek; éjjel a háztetőre másztak azt be­törték és onnan szalonnát loptak. A visszamá­szás azon oldalon, mely az utcza felé tekint, alkalmatlanabb volt és igy az udvarba mentek, melyen keresztül a szabadba érni igyekeztek. De némi zörgésre Tarné felébredt, és mikor meg^yződött, hogy tolvajok vannak házában, segítség után kiáltott. Járdaházy megijedt és unszolta őt, hogy üsse meg a fejszével mit meg is tett. Ezután elsiettek, beburkolták a szalon­nát lepedőbe és elrejtették egy bokor alatt. Ké­sőbb Szeoő vallomását ismét visszavonta, 68 újra állította, hogy egyedül követte el a tettet.

Next

/
Thumbnails
Contents