Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - Az uj magyar részvénytársulati törvény tervezete - A német birodalom büntetö törvénykönyve

— 412 — ir.iszok szerkesztik e körülmény csak akkor szolgálna érv gyanánt a jegyzői kényszer m e 1 lett: ha a zngirászok által szerkesztett ily okmányok legnagyobb része hiányosan volna kiállítva. Úgyde ezt maga M. D. ur sem meri állítani, mert a zugirászok leginkább a községi Én is óhajtom, hogy a közjegyzők jó anyagi helyzetben legyenek. E czél pedig elérhető a jegyzői kényszer alkalmazása nélkül is az által, ha a hagyatéki ügyek elintézése egyedül és kizárólag a közjegyzők hatáskörébe tetetik. — Sőt azt hiszem, hogy a közjegyzők egyelőre képtelenek lesznek teljesen eljegyzőből állván, ezek jelentékeny praxisuk kö- j látni magát a mosf jelzett munkakört. — De ezenfelül még sok előnyt biztositand a jegyzői okmány számára a .végrehaj hatság" is. M. D. ur példa gyanánt hivatkozik Angliára, hogy mily kedvező az ügyvédek anyagi helyzete, mert a practicus angol belátta, hogy e körülménynek fontos politikai hordereje van. S e tételből mégis azon furcsa eredményt vonja a ! le: hogy tehát minálunk — hol az ügy| védnek bizony elég mostoha helyzete van — az ügyvédek hatásköre megs z o ri t a n d ó (?) Nem csak a jogi, hanem általában bármely más téren működő egyének is veszedelmesek akkor: ha nincs elég jövedelmük ; ámde mégis igen naiv dolog az államtól azt, kivánni, hogy egy oly osztálynak .elegendő existentiát biztosítson (?!) a mely osztály nem áll k ö z v e 11 e n ü l az állam szolgálatában mint p. o. a bíró stb. Én szerintem az ily munkakörrel bíró uj intézmény irányában eleget tett az állam: ha azt életképes alapokra fektette, vagy pláne ha ennek a vele concuráló más tényezőkkel szemben bizonyos előnyt biztosit, (p. o. a jegyzői okmánynak a végrehajtóságot stb.) Többet az állam nem tehet, mert különben megérhetnők, hogy p. o. az orvosok szintén követein ék oz államtól — és pedig csak anynyi joggal tehetnék mint. a közjegyzők — hogy nekik is „annyi munka biztosittassék" menynyi elegendő egy nélkülözés nélküli életvitelére." Bármely uj intézmény csak akkor verhet szilárd gyökeret s csak akkor eredményezendi a tőle várt sikert : ha az, az illető nép viszonyaihoz alkalmazott egézséges alapelvekre van fektetve. Igen csalódik, ki azt hiszi, hogy valamely másutt fenálló üdvös intézmény chablonszerü átplántálása nálunk is okvetlenül hasonló eredményre vezetend ! A fönt előadottak nyomán tehát a közjegyzői kényszert elvetendőnek véleményezem. vetkeztében többnyire szakavottau szerkesztik a r e n d s zeri n t e gy sz er ü átruházási okmányokat. Sőt — ha esetleg rosszul szerkesztvék is: a hiba nagyobb részint kijavítható. Egyébiránt, M. D. ur ezen érve, az „ügyvédi rendtartásról" szóló s a nyilvánosságnak átadott t. javaslat életbeléptetésével már túlhaladott álláspont leend, mert zugirászatot teljesen kifogja irtani. M. Ü. úrral együtt én is indokoltnak tartom ha kimondatik, hogy: .a vagyoni jogok fontosabb részét tartalmazó s az állam különös figyelmét megérdemlő tkvi bejegyezések csak is szakképzettséget bizonyított egyének által állitassanak ki." Ámde azon logikát már nem értem, hogy ha az ingó javak iránti különféle s gyakran rendkívül fontos szerződéseket (p. o. .szállítási" stb.) a végtelen összegig minden veszély nélkül kiállíthatja az ügyvéd: váljon miért kellessék ettől elvonni a legtöbbnyire alig egy pár száz forint értékű i n g a 11 a u vagyon átruházására vonatkozókat?! Vagy az oly fajta jogügyletekre már fölösleges alkalmazni az M. D. ur által tennen hirdetett .munkamegosztás"' elvét?! M. D. ur azt hiszi, hogy száz közül 90. esetben nyilványkönyvileg fel fog tüntetni a birtok változás: ha a közjegyzők c'letbeléptetuek, mert ebhez a felek olcsón es gyorsan hozzájutnak. Én tagadom. S hivatkozom a gyakorlati életre, hogy még a telekkönyv székhelyéül szolgáló városoknak (p. o. tudomáson szerint Miskolczon) vagy az ezek közvetlen szomszédságában lévő helységeknek lakói is — daczára, hogy a mulasztás most is gyakran súlyos kárt, sőt az egész birtok elvesztését vonja maga után — ép oly hanyagok az ingatlan átíratásában mint a távolabb esők. Pedig a mázuk könnyen és olcsón találhatnának szakavatott ügyyvédeket. ~ Ily körülmények között tehát lehet e re-X/4z uj magyar lés/véli Vtáisillatitör méiiylenünk, hogy a nép a személy azonosságot / véllV tervezete igazoló két tanúval együtt rohanni fog a J J ' közjegyzőhöz, holott tudjuk, miszerint minden járásbíróság területén csak egy közjegyző fog (rendszerint) életbeléptetni? s ha tudjuk, hogy egy járasbiró hatásköre 6—8 mértöldnyi területre is kiterjed?! Egyébiránt, Margitay D. ur a jegyzői kényszert mindig csak a telekkönyv tárgyát képező ingatlan vagyon szempontjából védi : holott a tjavaslat 26. §-ának intentiója szerint még több más, gyakran előforduló, s fontos jogügyletekre is kiterjesztetett az és pedig szintén az illető jogügylet érvénytelenségének terhe alatt. — Hát ezekre mi módon fogja M. D. ur alkalmazni most jelzett érveit ? Egyszóval, ugy látszik, hogy a jegyzői kényszer p á r t o 1 ó i mind azon téves nézetben vannak: miszerint valamely törvény puszta megalkotása már szükségkép ki is zárja azon lehetőséget, hogy e rendszabály meg ne tartassék, s a tiltott cselekmény jövőre ne ismétlődjék. Pedig ismétlődni fog! S quid tunc? Ott leszünk a hol voltunk. Sőt azon állapot roszabb lesz a jeleninéi. Mert temérdek lesz érvénytelen jogügylet, mi bonyolódott perekre és költekezésre ad alkalmat. Kétségtelen tehát, hogy ugy a baj k u tforrását, valamint az ennek kiirtására szolgáló eszközöket is nem ott kell keresni, a hol Margitay L*. ur és elvtársai. Én legalább határozottan meg vagyok győződve, hogy a „Themis" f. é. 28. számában megpendített javaslaton t. i. a pénzbírság alkalmazása, és bizonyos politikai jogélvezet megvonása okvetlenül több eredményre fogna vezetni, mint a közjegyzői kényszer életbeléptetése. Végül azt állítja M. D. ur, hogy : ,az államtani eszélyesség parancsolja, miszerint minden a jogi téren működő közegnek szellemi rangfokozatához mért existentiát (illetőleg elegendő munkát) biztosítson (y I) az állam." A keresk. ruinisteriumban — mint lapunkegyik közelebbi számában jelentettük, -- elkészült az uj reszvénytarsulati törvényjavaslat, melyet a kormány még a jelen országgyűlés elé akar terjeszteni. Egy bécsi lap azon helyzetben van, hogy ;i tervezet lényegét közölheti s miután ez ügy különös érdekkel bír, közöljük a következőkben ez ismertetést. A javaslat mindenekelőtt oda törekszik, hogy a társulatoktól a most reájok nehezedő akadályokat elhárítja, az igazgatásban fölmerülő bajokat orvosolja s az ellenőrzésről kellően gondoskodjék. Viszonyaink egyik különös követelménye gyanáut tűnik föl annak szüksége is, hogy az alapítási szédelgésnek eleje vétessék; ez az eddig más országokban készült hasonló törvényekben nem található s a magyar javaslat készítői által egészen önállóan dolgoztatott ki. Az egész javaslat lényege az engedélyezési rendszer eltörlésében fekszik s ez elvnek elfogadása arra mutat, hogy a javaslat készítői fölfogták a kor szellemét; míg a jogászgyülés kérdés tárgyává tette, vájjon az állami engedélyezés föntartandó-e, a kormány határozott lépést tesz és elhárítja magáról azon erkölcsi felelősséget, melyet az engedélyezés által vállal anélkül, hogy bármi részben útját állhatná a visszaéléseknek. Ezentúl a részvényesek dolga lesz. liogy iáját ügyeikről gondoskodjanak. A társulati igizgatóságok és minden rendű közegek a legszigorúbb felelősség terhe alá helyesztetnek s így a részvényes megóvatik a nagyobb mérvű csalásoktól, mig a behozandó nyilványosság és pontos ellenőrzési rendszer módot nyújtanak, hogy meggyőződjék arról, váljon meg bízottai megfelelően járnak-e el föladatuk teljesítésében. Az első fejezet a társulatok alapításáról szól. Más hasonló törvények példájára legalább is hét személy kívántatik részvénytársaság alapítására. Az alanitók az alaptőke 40%-ért kezeskedni kötelesek és pedig akként, hogy 10°/0 készpénzben fizettetik, a többire nézve biztositékot nyújtanak; hogy ez utóbbi a közjegyzőnél vagy más közhatóságnál történjék-e, a fölött még folynak a tárgyalások; úgyszintén eldöntetlen még azon kérdés, vájjon a tőke egy részét kötelesek-e az alapítók nyilvános aláírásra bocsátani. Mintaalapszabály behozatala nem ismertetett el czélszerünek. ellenben felsoroltatik, mit kell minden alapszabálynak tartalmaznia, hogy érvényes legyen. Egy, alapítási ügynél igen fontos körülmény iránt szintén segélyt kívánnak a javaslat készítői nyújtani, de eddig még nem juthattak megállapodásra, az iránt tudniillik, hogy az alapitásnál néhány ember ne jegyezhesse alá egymás kőzött az egész részvénytőkét, mint eddig szokás midőn aztán a néhány ember megtartja az ala-' kitó közgyűlést, megválasztja az igazgatóságot stb. s csak azután bocsátja ki a részvényeket ugy hogy az igazi részvényesek hosszú időre meg vannak fosztva minden befolyástól a társaság ügyeire. E pontra nézve czélirányos határozatokat hozni igen nehéz föladat leend. A második fejezet az igazgatóságokról szól. Itt főelvül az fogadtatott el, hogy az igazgatás élére lehetőleg kevés személy ál^tandó, de ezek aztán a legszigorúbb felelősség terhe alá helyeztessenek. A választások három évnél hosszabb időre nem szólhatnak, a rokonsági akadály, mely eddig fennállott, a megválaszthatóságnál nem tartatott fen. de annál szigorúbban a versenytársulatok igazgatásában való részvétel. Az igazgatótanács ugy saját tagjainak mint alárendelt közegeinek minden tetteért és mulasztásaért egyenkint és in solidum felelős, és pedig egész vagyonával ugy, hogy a teljes kártérítés a iőelv. Némely eseteknél hat hórapra terjedhető fogság is fölvétetett a javaslatba. Legfőbb határozó testület a közgyűlés és kártérítési kereset megindítására közgyűlési határozat szükséges; oly eseteknél azonban, midőn börtönbüntetés ítéltethetik, mint p. o. hamis mérlegkészítés, a tőke megtámadása s efféléknél minden egyes részvényes pert indíthat a rendes bírónál és természetesen a közgyűlés is testületileg. Az ellenőrzésre is ez eddigieknél sokkal terjedtebb intézkedések javasoltatnak. A kereskedelmi kamráknál nyilvános lajstromok tétetnek le. a mérlegkimutatás a hivatalos lapban egész terjedelemben közlendő. A számvizsgálatot egy külön felügyelő bizottság végzi, melynek jogai és kötelességei szorosan körüliratnak, mely bizonyos esetekben köteles nyilvános jelentést tenni észleleteiről vagy értesíteni a bíróságot is: a felügyelő bizottság tagjai pedig szintén egész vagyonukkal felelősek. Legtöbb nehézséget okoznak az átmeneti intézkedések, miután a tervezett szigorú szabályok keservesen fogják sújtani nem egy már fenálló részvénytársaság igazgatóságát. Az elsorolt részletek különben, mint az általunk hasznait forrás megjegyzi, még nincsenek mind végleg megállapítva, mert a tanácskozások még folynak s csak mintegy két hét múlva fognak bejeztetni. Vnémet birodalom büntető tör/ Yónykóiiyve. (F.) Hogy mily gyorsan lehet törvénykönyveket létrehozni, ha nem hiányzik a kellő erély és szakértelem, azt a legújabb uémetbirodalmi büntető törvénykönyv mutatja. 1868 martius 30-án határozta el az észak-német birodalmi gyűlés, hogy szólittassék fel a szövetségi kanczellár egy uj büntető törvénykönyv kidolgozására való előkészületek megtételéie. A szövetségi tanács hozzájárult ezen határozathoz, és ennek folytán Dr. Friedberg megbízatott a büntető törvéuyköuy vi javaslat elkészítésével, ki is már 1869. jub'us 31-én a kész javaslatot benyujtá a szövetségi tanácsnak. A munkálat 7 tagu bizottságnak adatott ki véleményezés végett, mely bizottság 1869. deczember 31-én nyujtá át az átdolgozott javaslatot a birodalmi kanczellárnak, ki is 1870. február havában a birodalmi gyűlés elé terjeszté azt. Május 25-én a javaslat már véglegesen meg volt állapítva, és ugyanazon hó 31-éu törvényerejű szentesítést is nyert. Érvényének kezdete 1871. január 1-jére állapíttatott meg az északnémet szövetség területe" számára. Az uj német szövetség alakulásakor a német szövetség törvényének nyilváníttatott, és csak is tényleges életbeléptetése halasztatott el némely tartományokban, részint az 1872. év kezdetére (Würtenberg) részint pedig határozatlan időre (Bajorország)^ Látható ezen adatokból, hogy e törvényLapuiik mai számához félivnyi melléklet van csatolva.