Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 36. szám - Válasz, Margitay Dezső urnak a "közjegyzői kényszer" tárgyában

— 111 — tek részt, e javasolt öt pont nagy szótöbbséggel elfogadtatott, és azzal az ülés bezáratott. Az első napon a napi munka után a Canstatt melletti királyi várak megtekintése várt a jogászgyülésre. A gyönyörű völgyet az arany napsugarak tündérivé tették, midőn a vaspályatársaság által ingyen rendelkezésre bocsátott két különvonat a jogászgyülés tagjait szép számú hölgyek kíséretében kiröpítette. A Silberburg és és Königsbau ünnepélyei által megismerkedett tagok a legvidámabb hangulatban szálltak ki a Rosensteini alagút előtt, honnan fel a várba, hol a király nevében Mittnacht minister fogadta és üdvözölte a vendégeket. A vár és műkincsei megtekintése után a felséges tájkép szemléletében gyönyörködött a társaság; elől Caustatt szép uj épületeivel, a ki rályi nyári lak és hegy szép góthizlésü tornyaival, mellette a Neckar völgy, gyümölcsfái, dombjai, mosolygó falvaival, távolban a svábhegyek,a tájképet összhangzatosau kiegészítve. Innen lementek a Wilhelmába, Vilmos király kedvencz teremtményébe, a minél érdekesebbet, meglepőbbet Stuttgart nem nyújthat vendégeinek, de különösen nem nyújthatott most a jogászgyülésnek, melynek tagjai közül még többnek a szakosztályi ülésen járván a gondolata, a lehető legnagyobb mérvben meg volt lépetve, midőn egyszerre a legkisebb részleteiben mÓr stylben kivitt tündéri kertben iátta magát, mintha varázsütéssel keleti tűnd rregét átélni lett volna hivatva. És valóban a tó partján, a diszes mór csarnokban a felséges virágágyak körül pihenő, nétáló, mulató hölgytársaságok, a teritett asztal és rajta a legfinomabb borok csak is a legkedvezőbb benyomást tehették a vendégekre, kik a würtembergi királyra, ezen szép ünnepély vendégszerető házigazdájára többször emeltek viharos éljenek között poharat. A társaság innen lement a gyógyteremben, hol a tarka lámpák közt késő estig a legfesztelenebb mulatság és vidámság uralkodott, sőt az ifjabb, de még a nem ifjabb papjai is Themisnek, mint tegnap, tánczmulatságot rögtönöztek. Nagyon hamar eljött az idő, midőn visszatérésre kellett gondolnunk és megnyugodhatnak a jó Stuttgartiak, ez est emléke sokáig élni fog keblünkben. Dr. Környei Ede. \j Válasz, Margitay Dezső urnák a A „közjegyzői kényszer" tárgyában. Czent he József ügyvéd úrtól. M. D. úr e lapok f. é. 32. 33. és 34. számaiban a közjegyzői kényszert pártolja. S minthogy kérdéses czikkébeu a jegyzői kényszer ellenzői közül egyedül csak az én nevemet szíveskedett specialiter fölemlíteni, illetőleg a „Themis" f. é. 29. számában megjelent czikkemre hivatkozni : mig egy részről fölhiva érzem magamat, hogy ezen nagy horderejű elvi kérdéshez újra hozzászóljak, másrészről kénytelen vagyok határozottan visszautasítani minden oly gyanúsítást: mintha a közjegyzői kényszer tekintetében elfoglalt álláspontomra, a tárgyilagos jogi tekinteken kívül, bármi más egyéb érdek, vagy utógondolat befolyással volna. A mi azonban a dolog érdemét illeti, mielőtt a Margitay ur érvelésére áttérnék, legyen szabad magának a közjegyzői törvényjavaslat 26. §.-ának egyik igen lényeges hiányát kiemelnem. Szerintem nemcsak a rendszerességet, hanem az alaposságot is mereven fogja sérteni e §.-nak azon intézkedése, mely szerint az anyagi magánjog körébe vágó oly fontos elvi kérdés: mint a jogügyletek érvénytelenségének kérdése igy, mondhatni per tangentem döntetik el, a „kir. jegyzőkről" szóló törvény által. Mert: A tudomány színvonalán álló törvény szerint, valamely jogügylet érvénytelensége vagy közvetlenül (ipso jure), vagy pedig k ö z v e tv e (ope exceptionis) állhat elő. Az előbbi esetnél a jog már önmagában véve nem létezik (semmisség). — Az utóbbinál pedig létezik ugyan, de bizonyos egyénnek joga van azt megtámadni, s igy tehát a jog itt csak megszüntethető. A most jelzett distinctiónak igen fontos gyakorlati jelentősége van.') l) Ily subtilis intézkedés .corpus jurisunkban1 is fordul elő. P. o. a nem törvényes korban tett bármi jogügylet — semmis. (H. T. K. I. E. 111. — I. 126. 2. §.) Ugyan ez áll a nem teljes korban kötött adóssági kötelezésre is. — Következéskép ezeknek Nevezetesen a semmis jogügylet, a semmiséget okozó körülmények eltávolítása által sem lesz (rendesen) érvényes. Ellenben a megdönthető jogügylet, a megdönthetőség okainak megszűnte, illetőleg az ellenfél kifogásainak elmulasztása folytán ismét föléled. Kérdés tehát: váljon a kir. jegyzőkről szóló t. javaslat 26-ának 2—5. pontjaiban foglalt azon jogügyletek, melyek telekkönyi bekebelezés tárgyául nem szolgálnak, oly esetben, midőn azok szóbeli szerződésen, vagy irott ugyan, de — magán okmányon alapulnak : semmise k-é, vagy csak felbontható k?! E kérdésre alaposan megfelelnünk nem lehet. S a t. javaslat 26. §.-a mindkét esetre bátran alkalmazható. — Mert ez egész laconicus rövidséggel csak ennyit mond: „jegyzői okmány a jogügylet érvényességéhez megkívántatik. Codificált anyagi magánjogunk pedig nincs, hogy ennek szavait, illetőleg szellemét vehetnők zsinórmérték gyanánt. Ily félszeg ujitás tehát a kötelmi jog terén j valódi chaost idézne elő ! Most már áttérhetünk Margitay Dezső ur J czikkére. M. D. ur azt állította, hogy a jegyző kényí szer — jogos, s ide vonatkozó érvelését a „té: nyek" és „jogcselekmények" közötti jogi i különbségre basirozta. Habár nem fogadhatom is el feltétlenül azon | definitiót, melyet M. D. ur, a „jogcselekí mé nyékre* vonatkozólag fölállított: helyszűke ; miatt mégis csak azt látom szükségesnek jelezni, I hogy M. D. ur a jogcselekmény fogalomkörét, ; az érvényes jogcselekménynyel azonosítja.2) Érvelésének további folyamában azt is álI litja M. D. ur, hogy: „nyilván való ezekből, miszerint az állam1 nak3) nincs joga a felek „a karát szabadságát korlátolni.* (Themis 368. lap) Ha M. D. ur az „a k ar at"-szabadságot etymoiogiai értelelemben venné: — a mi nem hihető, — akkor én is osztanám nézetét. Mert akarni szabad bármit, a meddig a cselekvés, a kivitel be nem következik. Ha azonban M. D. ur az „akarat*-szabadságot. a „cselekvési* szabadsággal veszi synonim értelemben, — a mely szándék pedig M. D. ur érvélelésének lánczolatából kétségtelenül ki is tűnik-) — akkor már ezen igen helytelen eljárása folytán oly értelmet nyer M. D. ur most jelzett állítása, a mit határozottan vissza í kell utasítanom. Ugyanis, én szerintem az államnak, illetőleg a törvényhozó hatalomnak igen is vau joga arra, hogy a polgárok „cselekvési szabadságát" korlátolja. Ez, ugy a tárgyilagos „jog" terméI szetéből, mint az „állam* keletkezésének létokából szükségszerüleg következik; sőt — minden jogállamban tényleg gyakoroltatik is, mint azt a törvényhozások történelme bizonyítja. •*) Minthogy azonban a törvényhozó hatalom ezen jogosultságának, illetőleg a tárgyilagos jognak (törvény) határa in abstracto végtelen: az egyén cselekvési szabadságát, mindig az illető állam, és népmüveltségi, társadalmi viszonyai s más hasonló tényezők szerint, a czélszerüs ég kívánalmainak megfelelőleg szokta korlátolni a törvényhozási politika. Ezekből látszik tehát, hogy valamely tételes törvény által fölállított „kényszer" lehet ugyan eredetére nézve jogosult; de egyszersmind lehet azért illiberális ós reactionar i u s is p. o. midőn a czélszerütlen, elavult, s a tudomány által elitélt czopfos nézeteket és elveket akar'föntartaui, vagy életbeléptetni. Ily szempon tból támadtam én meg a közjegyzői kényszert. S még is sajátságosnak nevezte Margitay D. ur azt, hogy én (a Themis 871. f. 29. sz.) megjeerőtlenitésére nincs szükség. (1792. 17. tcz.) Ellenben a kiskorúságban kötött egyéb, nem adóssági ügyletek - r e v o c á 1 a n d ó k. (H. T. K. I. E. 128.) stb. J) V. ö. Savigny §. 202. Sinthenis I. §. 24. Heirnbach. Böckink ete. 3) Talán - a .törvényhozó hatalomnak*? 4) P. o. igy szól M. "D. ur : „nyilván való ezektől, hogy az államnak nincs joga a felek akaratszabadságát korlátolni s ezt nem is tenné akkor, ha kimondaná, hogy a telekkönyvi jog csupán közjegyzői okmány alapján szerezhető. Éz esetben nem a felek akarata, hanem csupán a formaság szabályoztatnék, nem az mondatnék ki, hogy a tények létrehozása nem mindenesetben engedtetik meg" stb. „Themis'- 32. sz. 308. lap. 5) Minden jog — voltaképen kényszerjog. Lasd bővebben : Weiske „Eechtslex." 13. E. S. 139. lent czikkemben a közjegyzői kényszer helyett, a „birság" alkalmazását hoztam javaslatba.6') Margitay D. ur igen könnyű és eredeti módot választott a polémiára. Ugyanis — egy olv állítást c z á f o 1, a melyet é n i d ézett czikkemben soha nem mondtam! Tiltakozom az ellen, mint ha jogtalannak tüntettem volna föl a jegyzői kényszert. Mint jurista ily absurdumot nem mondtam s csak azt állítottam, hogy: „a jegyzői kényszer a mellett, hogy.szükségtelenül és megengedhetleu módon korlátozza az egyéni szabadságot." S ismét: „a jegyzői kényszer mint illiberális és reactionarius irányú — mellőzendő." Kitűnik tehát, hogy az én álláspontom correct. Mert habár elvileg jogosultnak tartom is, hogy egy törvény bizonyos kényszerítő jelleggel bírjon, (ha ugyan szükség van reá) ámde ebből még feltétlenül nem következik az, hogy a kényszer minőségét, fokát, módját és e s z k ö z e i t is minden concret esetben helyeseljem. Ez álláspontot jogászi szempontból véve oly természetesnek vélem, hogy azt feleslegesnek tartottam korábbi czikkemben bővebben kifejteni. És bocsásson meg Margitay ur, hogy most én fordítsam meg a tételt s kijelentsem, miszerint velem együtt, minden jogász igen furcsának fogja tartani, a Margitay ur által saját jellemzésére fölhozott ezen szavakat, hogy ő:| „az egyéni akarat szabadságot, (illetőleg helyesebben mondra „cselekvési szabadságot,") csak legtávolabbról korlátoló bármely kényszernek engesztelhetlen ellensége.* (Themis 871. 368. lap, jegyzett) Mert, a Margitay D. ur ilyetén elve minden cultur állam létföltételét: a „jogrendet" lehetetlenítené: s az öklkjog uralmát léptetné életbe.7) Azt állítja továbbá M. D. ur, hogy: „a jegyzői kényszer által nem a felek akarata, hanem a formaság szabályoztatik." Feltéve, meg nem engedve ennek helyességét, kérdem — váljon a törvényhozási politika észszerűen intézkedik-e akkor, midőn egy már meglehetős előrehaladott iparral s kereskedelem| mel biró államban, a forgalmi élet és a jogvii szonyok nyilvánulásának egyszerű s természetes folyamát, bénitő formalitásokhoz ' köti, a nélkül, hogy az állam közérde-' ke ezt parancsolná s holott a kitűzött czél sokkal könnyebb módon is elérhető volna? Váljon — czélszerü-e ily intézkedés, a midőn a rendelkezésünkre álló gyakorlati tapasztalat útmutatása szerint, a nép jelleme, az egye temes jognézlet, s más tényezők megfigyelése után, csaknem matheiaaticai bizonyossággal állitható : hogy azon törvény, legtöbb esetben nem fog megtartatni? daczára annak, hogy rendkívül súlyos következmények vannak a mulasztáshoz csatolva. Kérdem — váljon eszélyes-e a műveletlen köznép jogfogalmait gyakorta s szükségtelenül összektíszálni ?8.) Ez szintén oly fontos tekintet, a mely okvetlenül figyelembe veendő. De, Margitay ur azzal is akarja igazolni a jegyzői kényszert: hogy nálunk már most is vannak hasonló bénitó formalitások életbe léptetve (Themis 368. lap.) M. D. ur szerint tehát valamely helytelen és rosz intézkedésnek tényleges fönnállása már elegendő j o g c z i m arra : hogy még több más rosszat is léptessünk életbe (?!) Feltévé, meg nem engedve, ha igaz volna is, hogy a telekkönyvi beadványok 7/,0-dét zug<"') Margitay D. ur igy szólt : „Czenthe József az egyéni akarat szabadsága mellett buzogván, ugyanakkor törvéuyt akar hozatni, mely szerint a feleknek büntetés terhe alatt akaruiok kell! Uram! a jegyzői kényszer reactiónak, jogtalanságnak nem neveztethetik stb.; mert akkor azt én (t. i. Margitay D. ur) mint az egyéni akaratszabadságot csak legtávolabbról is korlatoló bármily kényszernek engesztelhetlen ellensége soha I nem lennék képes elfogadni." („Themis" 32. sz.) 7) Sajátságos továbbá az is, hogy bár M. D. ur engesztelhetlen ellensége az akarat szabadság bármi nemű korlátozásának, s még is ürömmel ragad meg oly alkalmat, hol a bénitó formalitás ürügye alatt, lényegében véve az egyéni akarat szabadság korlatoltatik a legzsarnokibb módon, a jogügylet érvénytelenítése altal8) Eövid két évtized s igy már egy nemzedek életében ez volna a harmadik változás, melyek kuzul tieCLDeu " , .-, felforgatta az előbbinek ínmindemk fenekűtől línu »" ,. telekkönyvi