Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. 1. (r.)

— 284 — lajdonos társak a barátságos uton megkísértett osztályt eltanezték. Az 583 §. három szempontból vonható bírálat alá: először, az örökösödési eljárás módjának az örökösök közötti rokonsági iz szerinti különbsége, 2-szor az osztálynak törvényes örökösödési szabályai szerinti megtétele, 3-or, a per megindítása végetti zárhatáridó' kitűzése szempontjából. Az elsőt illetőleg nincs belátható oka annak, hogy a törvény a bírói eljárás módjára és az örökösök jogaira nézve különbséget tesz, csak azért, mivel azok egymás közt közel vagy távolabb rokonságban állanak, az eljáró biróságot azon esetben, ha a testvérek vagy unoka testvérek osztály részeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, oda utasítván, hogy az osztályt a törvényes örökösödés szabályai szerint meg tegye a helyett, hogy az egyiket vagy a másikat az osztály előtt perutjára utasítaná. Ezen intézkedése a törvénynek — ugy látszik — utánozása a 1836. XIV. t. cz.-ben szabályozott eljárásnak ; azonban eltekintve attól, hogy ezen törvényczik mindjárt keletkezésekor példátlan visszaélésekre adott alkalmat, ugyanaz oly időben jött létre, mint egy korszerű szükség,midőn a birtokon kívül lévő testvér a birtokban levőtestvér ellen hosszú éveken által perlekedni kénytelenittetett,azonban jelenleg, midőn a peres eljárás a számtalan elavult alakszerűségek bilincseiből kiszabadult, azon ok, melynek az 1836. XIV. t. ez. köszöni létéi, megszűnt. A 2-ikat illetőleg, miután az 583 §. azt rendeli, hogy ha a testvérek vagy unoka testvérek osztály részeik mennyisége iránt ki nem egyezhetnek, az osztály a törzs örökösöd édési szabályok szerint megteendő, az 584. §. pedig ez eljárásnak nem ad helyt akkor, ha az örökösök különböző jogczimekre hivatkoznak, b. ha jog czim ugyanaz, de ellentétes igények támasztatnak, azon kérdés merül fel, mikor jő tehát az 583 §. alkalmazásba hiszen akár különböző jogczimekre hivatkoznak az örökösök, akár ugyanazon jogczimre hivatkozva ellentétes igényeket támasztanak minden esetben az osztályrész mennyisége vitás ; az 584 §-ban érintett két eseten kívül nem képzelhető más eset, melyben az osztály rész mennyisége volna vitás, s hol az 583 §. jöhetne alkalmazásba, s így amit az 583 §. épített, azt az 584 §. lerontja De ha képzelhető volna is oly eset, melyben az örökösök, anélkül, hogy ellentétes jogczimekre hivatkoznának, és anélkül, hogy ugyazon jogczimre hivatkozva ellentétes igényeket támasztanának . osztályrészeik mennyisége iránt megegyezni nem tudnak mégis azon képtelenségre vezet az 583 §. hogy midőn például, valamennyi örökösök a végrendeletre hivatkoznak a biró az osztályt a végrendelet mellőzésével a törvényes örökösödés szabályai szerint rendelné* el, s igy valamenyi örökös kérelme és kívánsága ellenére járna el, mi képtelenség volna, fő kép oly esetben midőn az örökségi jog az örökösöket vagy azoknak egyikét vagy másikát törvénynél fogva nem illeti, s a végrendelet, melyre mindnyájan hivatkoznak Jiégsem vétetik figyelembe; mert a biró az 583 §. világos szavai szerint a törv örökösödés szabályai szerint tartozik a hagyatékot felosztani. Pl. az örökhagyó két saját gyermekét és testvérjének egy gyermekét nevezi ki örökösökül; testvérjének gyermekét nem illetvén a törvényes örökösödési szabályai szerint az örökhagyó két tía között osztaná fel, holott ezek is a végrendeletre, mely a harmadiknak is kedvez hivatkoznak. Egyébiránt az osztály kérdése nem oly egyszerű mint minőnek látszik, s következményei sokszor igen jelentékenyek; — melyeket — valamint az időpontot, melyben az osztály kéretik — ha az osztály barátságos uton, valamennyi érdekeltek beleegyezésével nem jön létre, figyelmen kivüi hagyni nem lehet. Az 583. §. fenntartja ugyan az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek a per útját az osztály megtétele után ; azonban az osztály nem mindig természetben létesíthető, hanem legtöbb esetben a hagyaték természetben fel nem osztható ingó vagy ingatlan tárgyainak eladása és a vételár felosztása által vitetik véghez, és az 583. §. e tekintetben nem tesz különbséget, hanem az osztály megtételét feltétlenül rendeli. De minden esetre akár természetben osztatik fel a hagyaték, akár eladás utján: azon örökösnek jogai, ki az osztálylyal nem elégednék meg, per utján keres orvoslatot, veszélyeztetve vannak ; mert az 583. §. szerint az osztályrészek az illetőknek átadatván, az eladott tárgyak az ad'svevés vagy árverés természeténél fogva többé vissza nem szerezhetők, a természetben felosztott ingók, vagy ingatlanok pedig eladathatnak és eladósittathatnak, s a pert indító örököstárs sem ,,7,r324. §. értelmében zárlatot nem kérhet, se..V pedig az 588. §. szószerinti szövege értelmében a bíróság a biztosításról gondoskodni nem tartozik; mert az 583. §. értelmében véghez vitt osztály esetében a pert inditó örökös jogainak biztosítására sem a 324. §. sem az 588. §. nem alkalmazható; nem az első §. mert senkr sem mondhatja, hogy az alperesként megidézett, vagy megidézendő örököstárs birtoka nem jogos alapon nyugszik, miután ő az osztályrészt birói kézből vette által; a 324. pedig csak oly esetben engedi meg a zárlatot, midőn az ellenfélnek birtoka nem jogos alapon nyugszik; nem az utóbbi mert először az 588. §-ban nem történik hivatkozás az 588. g-ra, másodszor ez utóbbi §. csak oly esetben tartozik gondoskodni a biró a biztosításról, midőn a hagyaték válik peressé, vagy is midőn az örökösök valamelyike a hagyaték átadása előtt az 587. §. értelmében perutra utasittatik, akkor pedig, ha az osztály megtétetvén, az osztályrészek az érdekeltnek már átadattak, hagyatékról szó sem lehet, és nem az, hanem az osztály válik peressé az által, hogy az azzal meg nem elégendő osztályos társ pert indit. De ha meg is engedném, mit kereken tagadok, hogy oly esetben is van a prrdtás szerint biztositásnak helye, midőn az osztály megtétetvén a meg nem elégedő társ pert indit — mit egyébiránt a hagyaték tárgyának vevője meg nem köszönne — még is lehetetlennek tartom, hogy az osztályrészek átadása után a biztosítás kellő időben, és oly mérvben eszközöltessék, hogy a pert indító társ jogai sérelmet ne szenvedjenek: és ha ez is lehetséges volna, kérdem, mi haszna volna az osztálylyal megelégedő örökösnek, ha osztályrésze, daczára a bíróilag tőrtént átadásnak, a per kimentéig zárlat alatt tartatnék, és, mint az 588. §. világosan mondja, zárgondnok által kezeltetnék? Nem jobb volna e az osztályt mégsem tenni, mint a bírót haszontalan teendőkkel terhelni, és a feleknek költségeket, és kárt minden haszon nélkül okozni? miután az osztály érvényessége, vagy érvénytelensége amúgy is a rendes bíróság átal hozandó ítélettől van feltételezve; hiszen az olyan per, melyet az osztálylyal meg nem elégedő örökös indítana, nem volna más, mint régi törvényeink szerinti osztály igazitási vagy újítási per, melynek az ősiségi pátens általi megszüntetését a jogtudós közönség örömmel üdvözölte. (Vége köv.) Könyvészet. • A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. I. (F.) Lapunk mult számában közöltük a javaslatot kisérő általános indokolás egy részét. A munkálat érdemleges és beható bírálatába bocsátkozni most, midőn jaz csak néhány nap óta van kezeink közt, korai volna. Annyit azonban már ez úttal is megjegyezhetünk, hogy a javaslat reánk határozottan jó benyomást tett. A munka szerzője nem csak kitűnő tárgyismeret de egyszersmind önálló Ítélet felett is rendelkezik. Nem kívánunk tulozui elismerésünkben, mivel meglehet, hogy később a munkálat alaposabb tanulmányozása folytán hivatva leszünk annak felmerülhető hiányaival is bővebben foglalkozni; a mi azonban hiányait illeti, ugy látszik előttünk, hogy azok semmi esetre sem abban fekszenek — mint az utóbbi 4 évben produkált coditieatiouális munkálataink legtöbbjeinél — hogy szerzője az anyagot, melynek feldolgozására vállalkozott, nem volt képes egész teljességében felölelni, hanem ellenkezőleg abban, hogy nagyon is kimeritőleg tárgyalja anyagát, és épen ezen körülménynél fogva azon törekvésében, hogy a tudomány minden vívmányait hasznosítsa, néhol az élet közvetlen követelményeinek, és egy törvénykönyv tisztáii gyakorlati irányú rendeltetésének határain talán tul is ment. Ez azonban oly fogyatkozás, melyen könnyű jleend segiteui. Teljes szivünkből üdvözöljük tehát ezen müvet, és kívánjuk neki, hogy ne jusson azon sorsra, melyben már évszázadok óta valamennyi hazai nagyobb codilicationalis munkálataink részesültek, kívánjuk neki, hogy ne maradjon javaslat, hanem váljék minélelőbb közkötelező törvénynyé. — Olvasóink tájékozása végett egyelőre kivonatban közöljük a javaslatot, kiemelvén nagyobb világosság kedvéért egyszersmind az indokolás fontosabb momentumait is. II. Az I. fejezet 1. §-a az osztrák és porosz törvénykönyvek példája szerint a törvénykönyv tárgyát határozza meg, és ebből kifolyólag kimondja, hogy ezen törvénykönyv a külőnszerií (váltói, bányai stb.) magánviszonyokra csak in subsidio alkalmazandó. A 2. §. a statútumokról szól, és erre nézve két ver8iót ad. Az elsőben a statutarius jogot épségben hagyja, és csak azon megszorítást teszi, hogy a tJrvénykőnyv hatályba lépte előtt létrejött statútumok újra megállapittassanak'. A második szövegezés szerint a statútumok „a törvénykönyv tárgyára vonatkozólag érvénynyel nem birnak." Az első szövegezés lényegben megegyez a szász tk. 29. §-ának rendelkezésével. A 3. §. a szokásjogot szabályozza, és ez iránt háromféle versió terjesztetik" elő. Az első kimondja, hogy a jogszokás, mennyiben ezen törvénykönyv hatályba lépte előtt fennállott, az utóbbi, mint ujabb jog ellenére nem bír ugyan érvénynyel, de máskülönben tőrvény erejével egyenlő közkötelező erejét megtartja. A második helyén ajánlott szövegezés a jogszokásnak csak magyarázó és pótló hatályt tulajdonit; a harmadik szerint pedig „jogszokások ezen törvénynek szabványait -em meg nem szüntethetik, sem "meg nem változtathatják, sem nem alapithatnak meg annak tárgya iránt uj kötelező szabványokat." Szerző az első szövegezés mellett van, és igen helyesen jegyzi meg, hogy a mellett először Verbőczy felfogása és hazánk tényleges jogfejlődése, másodszor pedig azon különös érv is harczol, hogy a nemzet az uj intézményeket és jogszabványokat kellőkép assimilálhassa, magához es életéhez illeszthesse és alkalmaztathassa. A 4. §. kimondja, hogy a bíróságok ítéletei semmi elvi tartalommal nem birnak. Az 5.—10. §§. a kritikáról, a törvénymagyarázatról, és az analogiárói tartalmaznak részletes — talán kissé nagyon is részletes határozmányokat. A 11. §. a code civile-bői, átveszi azon szabványt, hogy azon „biró. ki a létező jog elégtelenségének ürügye alatt igazságot szolgáltatni vonakodik, a birói felelősséget szabályzó törvény szerint fenyítendő és kárpótlásra szorítható." Indokoltatik ezen §. azzal, hogy a mennyiben a formulázott jogszabványok elégtelenségéből eredő hiányok kipótlására az analogiárói szóló §. módot nyújt, tehát oly biró, ki a mondott elégtelenségnek ürügye alatt tisztét teljesíteni vonakodnék, azon vád alá esnék, hogy vagy nem bír elég képességgel, vagy pedig vétkesen elmulasztá kötelességét. A 12. §. a törvények hat. lyának kezdetéről jelenlegi törvényünk értelmében, a 13. és 14. g. a törvények hatályának megszűnéséről szól teljes alapossággal. Szerző azt hogy itt a részletezésben tovább ment, mint valamennyi eddigi törvénykönyv, azzal indokolja, hogy ezen kérdés különösen nagyfontosságú hazánkban, hol rövid idő alatt számos és átható törvényváltozások történtek, és fognak még ezen tul is történni. A 15. §. meghatározza, hogy kikre alkalmazandók a magánjogi szabványok, és igy hangzik: „A magánjogi szabványok alkalmazandók: 1) az államra annak vagyonjogi viszonyaiban, hacsak kivételkép kiváltsággal felruházva nincsen; 2) az országié király és a királyi család tagjainak magánjogi viszonyaira, ha csak ezekről kivételkép különös törvény nem intézkedik; 3) az összes belföldi személyekre akképen. hogy azok az ország területén, ugyszinte ennek határain tul bárhol létező osztrák-magyar hadi hajókon és nyilt (uratlan) tengeren lévő egyéb magyar hajókon azon szabványoknak alávetvék; 4.) idegenekre, ha hogy azok hazája is viszont ezen honnak polgárait az ő magánjogának élvezetében részesiti, és ha csak nincs valamely jogviszony vagy jog a honpolgári minőséghez kötve vagy helyvonatkozás miatt alább (17.—20. §§.) más Vendelve; 5.) azokra is, kik a jogszabványokat nem ismerik, ugy, hogy ki kellőképen megismerhetővé lett jogszabványt helyes tudomásul nem vészen, az ebbeli ismeret fogyatkozásából eredő hátrányokat elviselni tartozik. A 16. §. szerint a törvények visszahatása csak az u. n. jura quaesita. azaz az előbbi törvények uralma alatt és azok értelmében megszerzett jogokra nézve nem áll be, de igen is minden egyebekre nézve. Lapunk mai szántához félivnyi melléklet van csatolva.