Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. 1. (r.)

Melléklet a „Themis" ani»-. 15. 33. számához. — 385 — A 17.—20. §§. a jogszabványok alkalmazhatóságának helyi határait állapítják meg Savignynak a statútumok coliisiójáról szóló hires tana értelmében. A II. fejezet a személyekről szól (1. szakasz : A természeti személyekről, 2. szakasz: A jogi személyekről). 21. §. Minden ember jogképes (személy); ezen általános emberi jogképességet megszüntető hatalom Magyarországon nem türetik. A 22. §. az emberi személyiség kezdetét az általánosan elfogadott szabályokkal határozza meg, — kiemelendő ezen §-nak egyedül utolsó bekezdése, mely a szász és az osztrák tk. értelmében kimondja, hogy „kétség esetében élve történt születés vélelmezendő, a mi kétségtelenül indok oh a van az által, hogy a halva szülöttek igen csekély százalékát képezik az élve szülötteknek, A 22. §. igy hangzik: Az emberi személyiség csak a halállal szűnik meg. A 24. §. szerint rendesen sem az életben létei sem az elhalálozás nem vélelmeztetik. „Csak mennyiben hireveszett embernek örökség vagy hagyomány kínálkozott és ar.nak akkoron még életben létele forog kérdésben, vélelmezendő annak nyolczvanadik életévéig az életben létei, azontúl pedig az ellenkező, hacsak a következő §§. szerint való halálozási vélelem egyebet nem állapit meg." Az elhalálozás melletti kivételes vélelem az oszt. p. tk. illető §-ának értelmében van rendezve. (26. §.). A 27—32. §§. ugyanezen tárgyra vonatkoznak. A 33. §. meghagyja, az anyakönyvek pontos vezetését. Ezután következnek a jogérdekű személyminőségek. És pedig a nemi különbségről a 34. §. rendelkezik, mely igy szól: Magánjogilag a fiés nőnembeliek, az ezen törvénykönyvben határozottan tett vagy megengedett kivételeken tul, mindenben egyenlők. Kétes nemű személy azon nemhez számítandó, mely annak testalkatán tulnyomólag kifejeztetik." Második helyen következnek a korkülönbözetek, melyekre nézve rendeltetik : „A serdült kor finembelieknél a betöltött tizennegyedik — nőnembelieknél a betöltött tizenkettedik életévvel kezdődik, a teljes kor (nagykorúság) mindkét nemnél a betöltött huszonnegyedik életévvel." (35. §.) Látható ebből, hogy a javaslat mindenekelőtt nagy- és kiskorúságot, vagy is a mint hazai terminológiánk szerint mondja : teljes és nem-teljes kort, továbbá az utóbbin belől serdültséget és serdületlenséget különböztet meg. Ugyanezen megkülönböztetéseket teszik a szász és zürichi törvénykönyvek, ellentétben a római joggal, a porosz és ausztriai törvénykönyvekkel, melyek négyes korosztályzatot: gyermekkort, meghaladott serdületlenséget, serdültséget és nagykorúságot állítanak fel. Eltér e tekintetben a javaslat a franczia code civilétől is, mely csak két korosztályzatot, u. m. kis- és nagykorúságot ismer. Hazai jogunktól lényegesen csak abban tér el a javaslat, hogy a nők teljes koruságát a 24. év betöltésére teszi, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a nő hajadon-e vagy nem. A jogi érdekű személyminőségek között a harmadik helyet foglalja el a rokonság Erről a 36. §. igy szól: „Rokonok a vérségi közösség által összekötött személyek: a nemzők közvetlen és közvetett származékaikkal (egyenes ág) és az utóbbiak egymással (oldalág.) A rokonság közelét a nemzések száma határozza meg: a hány nemzés közvetíti két személy között a vérségi közösséget, annyi ízben rokonok azok egymással." A mint ezen szövegből látható, a javaslat a vérrokonság közelségének meghatározásánál a nálunk eddig divatozó kánonjogi számítás mellőzésével az u. n. római számítást fogadja el, mely kétség kívül helyesebb is. Sem a polgári, sem az u. n. lelki rokonság nem említtetik, a mint ez valamennyi ujabb törvénykönyvekből elmaradt. Azon kérdésről, hogy mikép bizouyitassék be a rokonságot megállapítandó tény, azaz a nemzés, a 36. és 37. §§. rendelkeznek, melyek igy hangzanak: 36. §. A nemzés (származás) anyát illetőleg mindenkor a szülés tényének begyőzése által bizonyítandó. Atyát illetőleg azon vélelem áll, hogy a ki a szülöttnek anyjával a szüléstől visszafelé számítandó immár legalább száznyolczvankét nap óta házasságban él, vagy abban élni még nem több mint legfelebb tíz hó óta szűnt meg, azon szülöttet nemzette légyen. Hajadon vagy férjétől elvált, vagy özvegységben lévő nőnek szülöttére vonatkozólag azon vélelem áll, hogy azon férfiú nemzette légyen ki annak anyjával nem kevesebb mint száznyolczvankét nappal és nem több mint tíz hóval a szülés előtt nemileg közösült. 37. §. A házassági viszonyon alapuló atyasági vélelmet egyedül teljesen bebizonyított lehetetlensége annak, hogy a férj nemzette légyen nejének születtét, dönti meg; ellenben a nemi közösülésre alapított nemzői vélelmet már azon bebizonyított tény, hogy a mondott időközön belől a szülöttnek anyjával másvalaki is nemileg érintkezett. Következik ezután a személyminőségek közt a sógorság, melyről mondatik : Sógorságot csak a házasság alapit meg, még pedig csupán mindegyik házastárs és a másik házastársnak rokonai j közt. A mely ágon és a mely izben rokona va| laki az egyik házastársnak, ugyanazon ágon és ; ízben sógora az a másik házastársnak." (39. §.) ! Élből látszik, hogy a javaslat a kánonjog által I behozott u. n, törvénytelen sógorsági mellőzéséI vei, a többi ujabb törvényhozások példájára a j sógorságot kizárólag a házassági viszonyra alapítja. Hatodik helyen következik a valláskülönbség: „Magánjogi viszonyok tárgyában a hitvallás semmiféle jogi következményt és különbséget : nem von maga után." (40. §.) A rendi különbségre nézve a 41. §. ugyanazt rendeli. A polgári , becsületre nézve mondatik: „A jó hírnévnek I csorbulása magánjogi viszonyokra csak annyi- j | ban lehet befolyással, mennyiben egynémely tet| tek és állapotok jelen törvénykönyben határozotj tan felemlittetnek és azoknak elkövetéséhez, ille- í ! tőleg az azokra jutáshoz egynémely magánjogi . hátrányok következménykép határozottan csatoli tatnak.' (42. §.) Az egészségre: „Kórállapot jogi hatással | csak annyiban lehet, mennyiben valamely jogi I cselekmény véghezvitelére képtelenné teszen; j teljesen a cselekvési képességet csak szellemi betegség szünteti meg." (43. §.) A lakhelyre nézve: „Valamely személy lakhelyének azon hely tekintendő, mely saját elhatározásból avagy jogi kényszerűségnél fogva viviszonyainak és tevékenységének központját képezi." (44. §.) Végül a honpolgárságról a javaslat következő több tekintetben egészen uj rendelkezéseket tartalmaz: 45. §. A képesség, magánjogokat élvezni, a magyar állampolgári minőségtől rendszerint nem függ. (15. §. 4. p.) 46. §. Magyar állampolgárok : 1) Mindazon törvényes születésűek, kik magyar anyától származnak, bárhol történt légyen is a születés; 2) azon nők, kik magyar állampolgárral törvényesen egybekelnek; 3) azon törvénytelen születésűek, kik külhoni anyától származnak és a magyar állampolgár, mint atyjok által törvényesíttetnek: 4) Horváth-Szlavon-Dalmátországnak polgárai, és pedig nemcsak azon viszonyokban, me- ' lyek a Magyarországgal közösügyeket képezik, hanem minden magánjogi viszonyokban is, sőt mihelyt valaki azok közöl rendes lakhelyét Magyarországba átteszi, azonnal és önmagától a magyar honpolgári jogok teljében részesül. 47. §. Az osztrák állampolgárok is csak a i következő §-ban meghatározott módokon szerez- j hetik meg a magyar honpolgári minőséget, de i magánjogi viszonyokban és magánjogok élveze- j tében azok semmi olyféle kivételes megszorítás alá nem esnek, mely merőben csak a magyar honpolgári minőség hiánya miatt van megszabva. 48. §. Idegen a magyar honpolgárságot megszerezheti : 1) az ország bármely részében, mint rendes lakhelyen (43. §) tiz évig szakadatlanul folytatott tartózkodás által, föltévén, hogy ezen egész idő alatt büntettet nem követett el, az esedékes közterheket viselte, honosulási szándékát mindezen ténykörülményeknek igazolása mellett azon törvényhatóságnak, melynek területén utolján lakik, bejelenti és ezek alapján az illető I törvényhatóságtól vagy az utóbbinak elutasító határozata ellenében használt felfolyamodás nyo- j mán, a magyar királyi belügyminisztériumtól honosulási igazolványt szerez; 2) a magyar királyi belügyministeriumtól tiz év eltelte előtt is már kérhető, de csak tényleg és hosszabb idő óta az országban történt megtelepülés, valamint községi és törvényhatósági ajánlat alapján nyerhető különös adományozás által; 3) ministeri ellenjegyzéssel ellátott királyi közvetlen adományozás által. Az ilyképen" honositott Magyarországnak polgári hűséget és engedelmességet fogadni köteles, és pedig az utóbbi esetben a magyar ki rályi belügyminister, más különben az illető tör vényhatóság előtt, minek megtörténtével a honosítottál egyetemben annak neje és törvényes születésű gyermekei is, mennyiben amaz sem törvényesen sem tényleg tőle el nem vált, emezek pedig még kiskorúak és atyai hatalma alatt állanak, honositvák. 49. §. A magyar állampolgári minőséget elveszti: 1) Oly honleány, ki idegenhez nőül megyén, ugyszinte az olyannak törvénytelen gyermekei, mennyiben anyjoknak férjhez menetele által törvényesitvék és még serdületlenek, serdültek csak akkor, ha az országot elhagyják: 2) kik idegen hadseregbe lépnek vagy más államban, nem pusztán szaktudományi, vagy műszaki, vagy consulsági hivatalt vállalnak, és egyáltalában kik idegen nonpolgárságot elfogadnak; 3) kik a hazából kikőltözködnek, mi azonban az országnak és egyes honpolgároknak tartozó jogi kötelezettségek teljesítése előtt jogosan meg nem történhetik. 50. §. A magyar honpolgári minőséget viszszaszerezheti: 1) oly magyar születésű (46. §. 1. 3. 4. p.) honleány, ki idegenhez nőül ment volt (49. §. 1. p.) majd pedig özvegységre jutott, vagy törvényszerüleg végképen elvált, — ugyszinte 2) ki a születésénél fogva őt illető (46. §. 1. 3. 4. p.) magyar állampolgári minőséget jogszerű kiköltözködés (49. §. 3. p.) vagy egyszerűen más állampolgárságnak elfogadása (49. §. 2. p. 3. esete) miatt elvészté vala: mihelyt a hazába visszatér és szándékát itt állandóan ismét megtelepedni, a helybeli törvényhatóságnak bejelenti; 3) minden más: csak a 48. §-ban meghatározott módokon. A jogi személyekről szóló §§-at legközelebbi számunkban vázoljuk. Törvényszéki tárgyalások. * (Ba nkj e gy h am i s i tás.) 1868-dik évi nov. 5-én egy bizonyos Becsky Fábri feljelentése folytán Gellén József. Horváth Ferencz, Balogh József és Szilágyi mint bankjegyhamisitók és a hamisított jegyek terjesztői elfogattak s a királyi tábla a kir. ügyigazgatóság vádja alapján megindította a pert. A vizsgálat folyama alatt Gellén József bevallá, hogy ő Horváth Ferencz lakásán hamis 100 és 10 frtos bankjegyeket készített, melyekhez Horváth adott neki valóságos bankjegyeket mintául. A bűntársak Szilágyi Antal lakásán esküdtek meg egy töltött fegyverre, hogy egymást sohasem fogjak elárulni. Gellén egy izben hamis hatosok készítése miatt már elitéltetett 15 havi fogságra, de ő felségétől kegyelmet nyert s alig hagyta el börtönét, midőn már ismét hamis pénz készítésére adta magát. Gellén mentségéül azt hozza fel, hogy 1848/9ben nagyszámú lábbelit szállított a honvédségnek, de részben Kossuth bankókkal fizették, részint adósak maradiak, ugy hogy tönkrejutott és kénytelen volt megélhetés czéljából hamis pénzkészitésre adni magát. A többi bűntárs határozottan tagadta a bünrészességet. ugy hogy a kir. tábla csak Gellén Józsefet Ítélte el 5 évi és Balogh Józsefet 1 évi snlyos fogságra. Horváthot és Szilágyit pedig felmentette. * (Betörés és lopás.) F. évi május hó 21-éjjel Grossmann Gvula raktárát a váczi-uton 34. sz. a. feltörték és'2626 frt áru selyem-patyolatot és vízmérlegeket loptak el. A városkapitányság legtávolabbról sem gyanithatá a tolvajt Langfelder, ki a nevezett házban lakik, éjjel 12 órakor látta ugyan, hogy két gyanús ember őrzi a házat, de félt, hogy még ót találják megrabolni, azért nemis nézte meg jobban a gyanús embereket. A helvszinén tartott vizsgálat folytán kiderült, hogy a pinczeablak ki van emelve s a mellette levő faajtó be van törve. A betörést annak idején a napilapok is közölték. Miller Mór (ecvkori rendőrbiztos) ép azon gondolkodott, mint lehetne a tettesek nyomára akadm midőn Weisz Manó házalóval találkozott s mint ismerőstől tudakozódott, hogy mi az a nagy csomó, a mit a hóna alatt visz. Wusz őszintén be állá, miszerint 42 röf selyem adatott á. neki eladtó