Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [9. r.]

— 383 ­ettől a közhitel érdekében az ingóknál is kívá­natos, hogy az örökös hitelezője, mihelyt az örö­kös nyilatkozik, hogy az örökséget elfogadni kész, zálogjogot szerezhessen a hagyatékhoz tar­tozó ingóságokra. Ezt előre bocsátván áttérek a prrdtás örö­kösödési eljárásra vonatkozó szabályainak bírá­latára, hogy kimutassam, miszerint azok jelen szerkezetükben fenn nem tarthatók. ki 562. §. a városi tszék gyámhatósági osztályát mint oly hatóságot emliti, mely az örökösödési eljárás vezetésére van hivatva. Né­zetem szerint az nem helyes; mert a gyámha­tóság nem birói.hanem csak administrativ hatóság­nak tekintendő, melynek hatásköréhez nem örök­ségi jogok feletti határozat hozatal, sem oly bí­rói cselekmény, mely ily határozatnak alapjául szolgál, hanem csak a gyám vagy gondnoknak kinevezése, azoknak a gyámoltak és gond­nokoltakkali elbánása, ez utóbbiaknak érdekük képviseltetése, a vagyon mikénti kezelése feletti őrködés, a gyámok, és gondnokoknak az ár­vak érdekében adandó utasítás, számadásaiknak megvizsgálása, a gyám vagy gondnok által kö­tött, a gyámoltak és gondnokoltak vagyonát terhelő szerződések ugy szinte az örökösödési eljárás folytán létrejött egyességek megbirálása, ezeknek*jóváhagyása, vagy a jóváhagyás megta­gadása is stb. tartozik; de legkevésbé sem tartozik hatásköréhez azon kérdés eldöntése, ki le­gyen valamely elhunyt személynek örököse ? Egyébiránt ha már a prrdtás városokban a gyám­hatóságot szerepelteti az örökösödési eljárásnál mint bíróságot, miért nem teszi azt megyékben is. hol szinte vannak gyámhatóságok? a me­gyei gyámhatóság hatáskörét az 575 §. értel­mében csak a gyámnak illetőleg gondnoknak kinevezéseire szorítván. Az 575 szerint — mennyiben az 5G0 §. b. poutjára hivatkozik — a távollévők részére gond­nok kinevezése a gyámhatóságot illeti. Már pe­dig ha a távollévők kis korúak vagy olyanok kik gondnokság alá tartoznak, részükre ugyan­azon 575 §. szerint — a mennyiben az 560 § a. pontjára hivatkozik — a gyámhatóság amúgy is rendel gyámot: azonban ha a távollevők ön­jogosultak, azokhoz a gyámhatóságnak semmi köre. Ehez járul az is, hogy e tikintetben az 5<5 §. az 576 §-al ellentétben vau, miután amaz szerint a távollevőknek gongnokot a gyámható­ság nevez; emez szerint pedig azt a bíróság, mely a hirdetvényt kibocsájtja, rendeli, és pedig a távollevők veszélyére. Azon gondnok, melynek kinevezése a gyámhatóságot a dologtermészeté­neí fogva is illeti, lényegesen különbözik azon gondnoktól melyet a bíróság a hirdetvény kibo­csájtásakor nevez ki, vagy kinevezni fog, miu­tán amaz a gondnokoltat minden ügyleteiben képviseli, emez pedig azt csak az örökösödési el­járásnál képviseli, és csak örökségi osztály ré­szét kezeli és amannak kinevezése kizárja emennek kinevezése szükségét. Igaz ugyan, hogy az 576 §. csak általában a kinevezett gondnokot emlí­ti, ugy hogy ebből azt lehetne következtetni, miszerint az 575 §-ban emiitett gondnok az 576 §-ban emiitettei azonos; de ha igy volna a két §. értelmezendő, akkor az 576 §-bau előforduló ezen szó „veszélyére" az 575 §. szerint a gyám­hatóság által kinevezendő illetőleg a kinevezett gondnokra nem alkalmazható, mivel a gyámha­tóság, az általa kinevezett gondnok működése é» teendői felett saját felelőssége alatt felügyel­ni tartozván, a gondnokot nem nevezi ki a gond­nrkoltuak veszélyére. Ezek szerint a két §. szö­vegéből világosan ki nem vehető, váljon azon ' gondnokon kivül, kit a gyámhatóság az önjogo­sult távollevők íentebbi kifejezett nézetem sze- i rint illetéktelenül — nevez ki, a hirdetményt kibo- ! csájtó bíróság is nevez ki egy gondnokot a ki­neK teendője nem más, mint a távollevőt az j osztály megtételénél — hátba csak egy örökös van, s osztály lehetetlen ? — képviselni. Az 577 §. felesleges, s különben sem tar­tozik a prrendtás szabályai közé, mert az ön­kényt értetődik, hogy az örökösök mint közös tulajdonosok nem kényszeríthetők arra, hogy közösségben maradjanak. Ugyan ez áll az 578 és 579 §§-ra nézve is. A birtokbiróságnak az 580 §-ban szabályo­zott illetékességét is az örökösödési eljárásra néz­ve éppen oly kevéssé találom indokoltnak, mint a gyámhatóságét. Ugyan is a hagyaték fogalma alatt foglaltatik az örökhagyó jogai, és köte­lezettségeinek öszvege kivéve a tisztán szemé­lyieket; örökös pedig az, ki* ezen jogokba és kö­telezettségek öszvegébe. vagy hányad részébe lép. Az örökösödési eljárásnak tárgyát tehát nem a hagyatékhoz tartozó javak minősége, hanem azon kérdés képezi, váljon kit illet azon jogczim, melynél fogva valaki az ö*\khag ó jogaiba, és kötelezettségeibe léphet. E?en kérdés megoldása pedig Í 18 és 37 §§-ra nézve tett észrevéte­leimben érintett illetékességi elv szerint nem a birtokbiróság, hanem a személyes bíróság hatásköréhez tartotozik: a telekkönyvi hatóság­nak mint a birtokbiróság egyik osztályának ha­tásköre ott kezdődvén hol az örökös az átadási (beszávátolási) végzés alapján a tulajdon — mint telekkönyvi jog bekebleztetése végett a telek­könyvi hatósághoz folyamodván a 19 §. jön al­kalmazásba. Ezeknél fogva az örökösödési el­járást az örökhagyó lakása szerint illetékes sze­mélyes bírósághoz utasittandónak tartom, és a szolgabírói és tszéki bíróság között a szerint a mint a hagyaték csupán ingókból, vagy ingatlanokból is áll, különbséget nem azért tettem, mivel a törvényszéket mint birtókbiróságot tekintem, mintám annak illetékességét is nem az ingatla­nok fekvése, hanem az örökhagyó lakása szerint meghatáro/.andóuak vélem; hanem tettem azt azon okból, mivel az ingatlanoknak rendesen a közvélemény szerint is nagyobb jelentőség tu­lajdoníttatván, azok iránti eljárást nagyobb meg­bízhatósággal a társas, mint az egyes bírósá­gokra ruházandóiiak tartottam ; de a birtokbiró­ságnak mint ilyennek a prrdtás 580 §.-ban kör­vonal ózott hatáskörét épen nem tartom helyes­nek, és czélszerünek. Ugyan is a birtokbiróság­nak teendője az idézett §. szerint abban áll, hogy a megjelenő örökösök habár hivatalos el­járás nélkül ;s egyeztek, előtte kimutatván, misze­rint ők a kizárólagos örökösök, az örökségi jo­got ezeken kivül netán igénylőket 45 napi ha­táridőre hírlapi hirdetmény által megidézze, és a jelentkező örökösöket perutra utasítsa. A §. szövegéből az látszik következni, hogy a birtok­biróság nem tudja, váljon kik azok, kik a meg­jelenő és előtte kizárólagos örökségi jogukat igazoló örökösökön tarthatnak még igényt a ha­gyatékra mint örökösök, mert különben azokat ha nem egyszersmind távollévők, nem kellenne hirdetményileg idézni; ebből ismét az követke­zik, hogy a birtokbiróság azon jogosult örökö­sök kérelmére mert az 580 §. csakis ezekre vo­nakozhatik, miután az 560 §. a. b. d. eseteiben hivatalból jár el — az örökösödési eljárást nem a haláleset felvétele alapján indítja meg, mert különben előtte az örökösök ismeretesek volnának, holott ha az örökösök ismeret­d. pontjai, és 561 és haláleset felvétele mint alapja felveendő volna. Ez pedig egy anomália, mely az 580 §-ból kö­vetkezik ; — a másik anomália abban áll, hogy hirdetvény által az ismeretlen örökösök 45 napi határidőre idéztetnek meg, holott az ismeretes, de csak ismeretlen tartózkodásit, vagyis távolle­vő örökösök az 576. §. értelmében egy évi határ­időre idéztetnek, meg, valamint az 560 5). d. pontja alatti és az 593 §-ban érintett esetben is, mi­dőn az örökhagyó törvényes örökösök nélkül halt el az 594 §. értelmében azok, kik magukat örökösi minó'ségben érdekelteknek vélik, szinte egy évi határidőre idéztetendők; a törvény te­hát indokolatlan különbséget tesz egy részt azon eset között, midőn távollévő örökösök érdekelve vannak, és midőn az örökhagyó törvényes örö­kösök nélkül balt el, vagy is midőn az örökö­sök egészen ismeretlenek, más részt pedig azon eset között midőn az örökösök közül csak azok, a kik az eljárást kérelmezik, ismeretesek, azt pedig, váljon van e még valaki, ki a hagyaték­ra mint örökös igényt tarthat, a bíróság nem tudja; holott mind két esetben a távollévőket ide nem értve — ismeretlen örökösökről van szó, és még is az első esetben az ösmeretlen örökösök épen ugy, mint az ismeretesek, de tá­vollévők hosszabb vagy is egy évi határidőre, az utóbbi esetben pedig a szinte ismeretlen örö­kösök csak 45 napi határidőre idéztetendők. A harmadik anomália az, hogy az eljárást kérel­mező örökösök akár kiegyeztek maguk között, akár nem, tartoznak kimutatni, hogy az öröksé­gi jog őket kizárólag illeti, hogy tehát a tör­vény az örökösöktől negatív bizonyítást kiván; mert ha az örökös azt bizonyíthatta be, misze­rint őtet az öröklési jog kizárólag illeti, köte­les bebizonyítani, hogy oly személy nem létezik kinek ugyanazon hagyatékra mint örökösnek ha­sonló, vagy alaposabb igénye volna; ez pedig negatív bizonyítás és egyszersmind képtelenség — lennek, az 560 562 §§. értelmében az örökösödési eljárás ezzel kapcsolatban áll a negyedik anomália, mely abban áll. hogy mind amellett, hogy a hirdet­vény kibocsájtása előtt megjelenő, vagv is az eljárást kérelmező örökösök tartoznak kizáróla­gos örökségi jogukat kimutatni, még is a még netán örökségi igényt tartó ismeretleuek iiirdet­vényileg idéztetnek; ez oly intézkedés, mely a negatív bizonyítás képtelenségét maga tünteti j fel. Az ötödik anomália az, hogy a 580 §. sze­rint a hirdetvényi idézés folytán megjelenő örö­kösök, nem pedig a körülmények szeriu: azok í is, kik az eljárást kérelmezik, keresetük beadá­j sára, vagy is a perutra utasitandók, tekintet l nélkül arra, hogy igényük netán erősebb jogczi­j men alapul, mint az utóbbiaké, holott azon eset­; ben, midőn az örökösök valamenyien hirdetvé­j nyi idézés nélkül jelennek meg, az 587 §. ér­, telmében a gyöngébb jogczimmel fellépő örö­kösök az erőstbb jogczimüek ellenében utasit­• tatnak perutra. Erre azt mondhatná valaki, hogy ; az 587 §. a perutrai utasítás tekintetében általá­í nos szabályul tekintendő, s igy azon esetre is | alkalmazandó, melyről az 580 §. intézkedik ; I ámde ezt az 580 §. félre érthetlen szavai czá­j folják meg, mivel nem lett volna szükség az j 580 §-ban intézkedni arról, hogy melyik örökös ! utasíttassák perutjára, ha az épen. erről intézke­I kedő 587 §. az 580 §. esetére is alkalmazandó volna; azonban bármiként értelmeztessék az em­, litett két §. azok szerkezete minden esetre hi­' bás. — A hatodik anomália a következő, az 580 §. szerint a birtokbiróság előtt indítandó az eljárás akkor, ha a hagyaték ingatlanokból i is áll, s igy ha több ingatlan van a hagyaték­j ban, és azok különböző birtokbiróságok terüle­j tén fekszenek, minden birtokbiróság jár el; mert j a 43 §. mely szerint azon esetben hol a kereset \ tárgyát különböző birtokbiróságok területén fekvő javak képezik, azon tszék lesz illetékes, mely a felperes által megkerestetik, az 580 §-ra nem alkalmazható, nem pedig azért, mert a peres ! ügyekbeni bírói illetőségre vonatkozó szabályok a prrdtás azon részében fordulnak elő, mely a i peres eljárásról intézkedik, és ott foglal helyt : a 43. §. is, az örökösödési eljárásra nézve i pedig a birói illetőséget szabályozó intézke­i dés a perrendtartás azon részében foglal helyt mely peren kivüli eljárásra vonatkozik; ezen j felül a 43. §. a birtokbiróságok közüli vá­; lasztást a felperesre bízza, az örökösödési pe­renkivüli eljárás folytán pedig felperesről nincs | és addig nem is lehet szó, mig az egyik ; vagy másik örökös perre nem utasittatik; de ek­I kor nem örökösödési eljárásról, hanem csak per­ről lehet szó, és ekkor igen is jöhet alkalmazás­í ba a 43 §. de nem az 580. §. esetében, és pedig : annál kevésbé, mint hogy addig mig az örökö­södési peren kivüli eljárás tart, valamennyi örö­! kös egyenjogú, és 43 §-ban megengedett válasz­j tás egyikre sem bízható ; ha pedig mindegyik­, nek engedtetnék meg a választás, akkor az egyik ezt, a másik ama bíróság választaná, mi szintén képtenségre vezetne. Az 580 §. szövegéből tehát nem lehet mást következtetni minthogy az örö­kösödési eljárás, mindazon birtokbiróság illeté­kességéhez tartozik, melynek területén valamely a hagyatékhoz tartozó ingatlan fekszik; ez pedig azon képtelenségre vezetne, hogy ugyanazon jogczimmel fellépő örököst az egyik birtokbiró­ság örökösnek ismerné el, a másik pedig nem; és ez nem csak nem lehetetlen, hanem a ha­sonló irányú ideigl. tör. szabályok uralma alatt meg is történt, és pedig nem egy esetben. Az 581 §. azon intézkedését, miszerint az eljáró birtokbiróság az ingatlanoknak az örökö­sök nevére leendő bekebleztetését hivatalból eszközli, a már előadott okból mint a telekk. törvénnyel ellenkezőt; azon intézkedését pedig, mely szerint osztály levél hiányában a birtok tulajdonjoga az örökösök nevére, mint közös örökség határozatlan arányban bekoblezendő, azon okból nem tartom helyesnek, mert 1-azoi az örökség mint olyan nem lehet tárgya a te­lekk. bekeblezésnek, hanem csak a tulajdonjog, 2-or de az örökösök vagy végrendelet vagy tör­vény szerint nem egyenlő arányban részesittet­nek a hagyatéki ingatlanban, pí. az egyik egy, a másik két, a 3-ik pedig Vod részben nem lehetnek határozatlan arányban közös tulajdo­nok, mivel a határozatlan arámban bekebleaett tulajdonjogukat egvenlő részek illetik, s igy az 583 §. ezen szabály szerint megtörténhetni*, ho"V azon örökösnek tulajdonjoga, kinek i lete­ké nagyobb a többiekénél legnagyobb veszély nek volna kitéve, és pedig csupán azért, mivel a netán csekélyebb illetékii örökös - illetőleg tu-

Next

/
Thumbnails
Contents