Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - A törvénykezési rendtartás 358 §-ának értelmezése a semmitőszék által

— 381 — rátom, ha megnyered a pert, kapsz 6 ft 66% krt s nekem fizetsz legkevesebb 12 ftot. „Mindegy" — mondja az illető, „több nekem a becsületem 12 ftnál." S igaza van és a törvénynek csupa moralitási szempoutból védenie kellene az ily jó fajt. Nem teszi, elitéli ez embert, minthogy alkalmatlankodik becsületével a bíróság előtt. Példám van arra is, hogy becsületsértési ügyben, védenczem tanúi külön helyen és időben hallgattatván ki, saját ügyvéde részére 23 ft 52 kr munkadíj megfizetése állapíttatott meg s ez összeg fedezésére kap alperestől 6 ft 66% krt. Mily büszke lehet most becsületére ez az én védenczem, mennyire megtorolta alperes méltatlankodását. S végre 4-er, hogy rövid legyek, annak beigazolására, miként a táblai megállapodás nem óvszer; elég legyen hivatkoznom a „pesti kir. itélő tábla ügyforgalmának kimutatására 1871 első feléről", holott a becsületsértési perek száma 1672, — oly szám, melyet csak az adóssági pereké mult felül. Soraimat bezárom a „Themis" 1870. 7-ik számában közlött czikkemnek zárszavaival: „ne méltóztassék az igazságügyi minister urnák a becsületsértési, kisebb hatalmaskodási ügyek czélszerü átalakítását büntető codex behozataláig elhalasztani, hanem kerestesse elő az országgyűlési képviselők fiókjában talán penésznek indult, e tárgyban benyújtott törvényjavaslatát s léptesse életbe mihamarabb. Ez intézkedését minden jogász, de különösen a birák hozsannával fogják üdvözölni." A törvénykezési rendtartás 358 §ának értelmezése a sennnitöszék által. M arkov it s József ügyvéd úrtól. Vasmegye árvaszékének, mint felperesnek, özv. L. A. alperesnő elleni birói egyességgel befejezett 240 ft és jár. iránti perében, felperes K. járás szolgabiróságához az iránt folyamodott, hogy a kielégítési végrehajtás az ingók mellőzésével, — egyenesen alperesnő ingatlanaira rendeltessék el. K. járás szolgabirósága felperes kérelmének helyt nem adott, hanem a végrehajtásnak előbb az ingókra vagy egyidejűleg ingó és ingatlanokra leendő kérelmezésére utasította: mely elutasító végzés ellen felperes semmiségi panasszal élvén, — a semmitőszék a panasznak 8407/1871 sz. határozatával helyt adott és határozatát következőleg indokolta. „Mert a ptrs 358 §-a szerint a kijelési jogot a végrehajtás tárgyaira nézve a törvény korlátai között a végrehajtató gyakorolja, — miután az idézett törvényben olyatén rendelkezés nem foglaltatik, mely szerint előbb az ingóságokra kellenék a végrahajtást kérni és foganatosítani és csak ezek hiányában terjesztethetnék ki az adós ingatlanaira, — az eljáró bíróság a ptr 353 §-át, mely azon esetekről intézkedik, midőn oly bíróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyakarolnak, valamely ingatlan vagyonra rendeltek el végrehajtást, helytelenül alkalmazta, mivel épen ezen §-ból az tűnik ki, hogy a végrehajtás magára az ingatlan vagyonra is elrendelhető." Megjegyzésével annak, miszerint a semmitőszék ezen elvi határozata ellen mi kifogásom sem lehet, — s mert a 353 §-ból merített indokok azon § szellemével nem ellenkeznek; — a 358 §-ból származtatott indokolás ez esetre épen nem alkalmazható: Mert ha a 358 §. csak azt tartalmazná: „hogy a kijelelési jogott a törvény korlátai közöt a végrehajtató gyakorolja", — akkor talán lehetett volna azt ez esetre alkalmazni: azonban minthogy folytatólag az is mondatik ott: „midőn pedig a végrehajtás e végrehajtató képviseltetése nélkül teljesítetik, a kijelölési jog a birói küldöttet illeti;" — már nem lehet kétség, — miszerint ezen § nem a végrehajtási kérvényről, hanem a foganatosítandó végrehajtási zálogolásról intézkedik, — mert csakis ott lehet a kijelölési jogot a végrehajtató, esetleg a birói kiküldöttre ruházni az idézett § értelmében. — Már pedig jelen esetben a végrehajtás foganatosításáról még szó sem volt, hanem csak is a végrehajtási kérvény elintézéséről és épen azért nem lehet helyes a határozat azon indokolása : „hogy az idézett törvényben olyatén rendelkezés nem foglaltatik, mely szerint előbb az ingóságokra kellenék a végrehajtást kérni (holott ezen 358 § a fentebbiek szerint a végrehajtási kérvény elintézéséről nem is intézkedik) „és foganatosítani" (holott a jelen esetben a végrehajtás foganatosításáról, miután az még el sem lett rendelve, szólni nem lehet.) Tisztelettel viseltetem ugyan a n. m. Curia, mint semmitőszék határozatai iránt, de az idézett 358 §. ily értelembeni alkalmazását merőben helytelennek tartom. Igazságüsyminísteri rendelet a maros-vásárhelyi snjtóbiróság előtt követendő eljárás iránt. (Vége.) Ilyes emlékiratokban már előre fejtegettetvén az ügy, olyan érzelmek befolyása alatt jelenhetnének meg tárgyaláskor az esküdtek, melyek őket azon kötelességük teljesítésében gátolnák, miszerint letett hitöknél lógva egyedül az ülésben előadandó vád és védelem egymáshoz mért erősségei nyomán tartoznak határozatot hozni. 67. §. Midőn a tárgyalásból valószínűséggel kiviláglik, hogy valamely tanú vagy műértő tudva hamis bizonyságot tett, azon tanú vagy műértő letartóztatandó, s ellene a bünvizsgálat elrendelendő. 68. §. A bíróság elnöke akár a közvádló akár a vádlott kívánatára, s önmagától is ha a kiviláglás eszközlésére szükségesnek tartaná, ülés közben uj tanukat vagy műértőket is rendelhet be kihallgatás végett. 69. §. Kihallgattatván ekkép a tanuk és műértők, a közvádló a vád pontjait, a vádlott s ennek védője pedig a védelem pontjait összefoglalják ; a közvádló a védelemre válaszolhat, de a végszó miudig a vádlottat és védőjét illeti. 70. §. Berekesztetvén a vitázat, az elnök pártatlanul köteles összefoglalni az egész tárgyalást. Az összefoglalás módjának és terjedelmének meghatározása az elnök bölcseségére bizatik, de ennek semmiesetre sem szabad személyes véleményét a fennforgó ügyről nyilvánítani, tiszte csak abbban állván, hogy az esküdtek előtt minél nagyobb világosságba helyezze a vád és védelem erősségeit, hogy az ügyet egyszerű alkatrészeire visszavezesse, s hogy külön válasszon tőle minden idegenszerűt, mi az esküdtek figyelmét másfelé téritvén, őket tévedésbe hozhatná. 71. §. Az összefoglalás után az elnök felteszi az esküdtek által megfejtendő kérdéseket. 72. §. Ezen kérdéseknek mindenkor a vádbeli vétség minőségéhez alkalmazottaknak, de egyszersmind oly tisztáknak és határozottaknak kell lenni, hogy azokra az esküdtszék mindig egyszerűen „igen"-nel vagy „nem"-mel felelhessen. Egyik kérdésnek minden esetben annak kell lenni: „vájjon meg vannak-e előadottak után lelkiismeretökben győződve az esküdtszéki tagok, hogy a vádlott cselekedte azt, miről a v'ádlevélben vádoltatik ?" Egy másik kérdésnek pedig azt kell tartalmazni: „vájjon az, mit a vádlott cselekedett, oly cselekvés volt-e, minőnek a vádlevélben állíttatik ?" így például, midőn valaki arról vádoltatnék, hogy a sajtó utján közlött valamely iratában a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázított, egyik teendő kérdés az volna: „vájjon az előadottak után megvannak-e az esküdtszéki tagok lelkiismeretökben győződve, hogy a vádlevélbeu felhozott azon iratnak valósággal a vádlott volt szerzője?" Egy másik kérdés pedig az volna: „vájjon meg vannak-e arról is győződve, hogy azon iratnak a vádló által kijelölt szavai valósággal lázítók a törvényes felsőbbség ellen?" 73. §. A mondott kérdéseken kívül egyes esetekben más oly kérdések is fejlődhetnek ki a körülményekből, melyeknek az esküdtszék általi eldöntése szükséges. Ezek minden egyes esetben a bíróság belátására bizvák. 74. §. Ezen, a biróság által a feltett kérdések mellé ugy a közvádló, mint a vádlott meg más kérdések iktatását is kívánhatják, melyek iránt a biróság határozni köteles. 75. §. Az elnöklő bíró a jegyző által írásba foglalt kérdéseket aláírja, s átadja a perbeli oklevelekkel együtt — a bünvizsgálati irott tanutételek kivételével — az esküdteknek, — figyelmeztetvén ezeket, hogy a törvény annál fogva bízta a „vétkes"-nek vagy „nem vétkesl'-nek kimondását szabad és független polgárokra, mert e kérdésben az ember élő lelkiismerete biztosabban ítél, mint a holt szabályok, — hogy a törvény nem kéri tőlük számon, mi által és miért éreznek magukban meggyőződést, nem adott elejökbe szabályokat, melyek szerint a bizonyítékok teljessége, a próbák igazságos volta mérendőnem parancsolja, hogy minden tényt igaznak ismerjenek már azért, mert ennyi, vagy annyi tanuk által állíttatik; hanem csak azt hagyja meg nekik, hogy aggódó gondossággal figyelmezzenek a tárgyalás egész folyamára, s most már magukba szállva tiszta lelkiismerettel kérdjék meg magáktól, vájjon ugy a vádlott ellen, mint mellette felhozott próbák és erősségek miként hatottak itélő-tehetségökre, s igaz meggyőződésük szerint, részrehajlás nélkül és férfiakhoz illő bátorsággal mondják ki az elejökbe terjesztett vádra nézve, a felhozott bizonyítékok nyomán a „vétkest", ha a vádlott vétkes, — a „nem vétkest", ha a vádlott nem vétkes. 76. §. Ezen figyelmeztetés után az esküdtek határozat hozatala végett a számukra készen tartott szobába visszavonulnak. Ugyanekkor az Ítélet kihirdetéséig a vádlott is eltávozhatik. 77. §. A szobájokba visszavonult esküdtekhez senki sem mehet be, s a határozat hozatala előtt ők sem távozhatnak el. Ennek eszközlésére a terem ajtaja elé őr állíttatik, s csak az elnöknek Írásban adott eugedelmével jöhetnek érintkezésbe a külvilággal. 78. §. Az esküdtek a tanácskozás megnyitása előtt főnököt választanak maguknak, ki a megfejtés végett nekik átadott kérdéseket előttük felolvassa. 79. §. A mint a főnök egyenkint felolvassa a feltett kérdéseket, ugy döntetnek el szavazással egymás után. 80. §. A szavazás élő szóval történik, de mihelyest csak egy tag kívánja, titkossá változik át. „Igen" vagy „nem" ennyiből áll az egész szavazat. 81. §. Arra, hogy a vádlott vétkesnek mondassék ki, legalább 7 szavazat szükséges. 6 felmentő szavazat elégséges a vádlottnak feloldozására. 82. §. Az esküdtek, miután feleleteik főnökük által a megfejtés végett nekik átadott kérdések aljára írattak, a tárgyalási terembe viszszatérnek, hol előbbeni helyeiket újra elfoglalván, íőnökük így szól: „becsületemre és lelkiismeretemre, Isten és emberek előtt, az esküdtszék határozata ennyi vagy annyi szavazattal: „a vádlott vétkes", vagy az esküdtszék ennyi vagy annyi szavazattal: „a vádlott nem vétkes" stb. eg^vszersmind az irott feleleteket az elnöknek átadja, ki azokat a jegyzőkönyvvel együtt aláírja. 83. §. Ha a bíróság tagjai kivétel nélkül ugy vannak meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegére nézve hibáztak: joguk van az esküdtszék határozatát felfüggeszteni, s az ügyet uj esküdtszék elé terjeszteni. Ezen uj esküdtszék ugy lesz alakítandó, mint az előbbi, de nem azon osztályból, melyből az előbbi alakíttatott, hanem abból, melyet a következő évnegyedben érne a szolgálat rendje. 84. §. A határozat ezen felfüggesztésének egy ügyben csak egyszer van helye, s csak elmarasztaló határozat esetében, — feloldozó határozat nem függesztethetik fel. 85. §. Az esküdtszéki határozatnak kijelentése után az elnök a vádlottat előrendeli, s a hozott határozatot a jegyző által előtte felolvastatja. 86. §. Midőn a vádlott nem vétkesnek nyilvánittatik, az elnöklő biró által a vád alól haladék nélkül felmentetik. 87. §. Ha a vádlott vétkesnek jelentetett ki, a közvádló előadja kivánatát a törvény mikénti alkalmazása iránt. 88. §. Erre a vádlott felelhet, s magát védheti akár azzal, hogy kárpótlással épen nem, vagy legalább nem annyival tartozik, mennyi a sértett fél számára követeltetik; de a vétség bizonyossága, s általa lett elkövettetése iránt többé nem vitatkozhatik. 89. §. Most a birák vagy a teremben lassú hangon, vagy ha bővebb tanácskozás volna szükséges, tiszti szobájukha visszavonulva, hoznak a törvény alkalmazásba s a vétségre szabandó büntetés iránt szavazatuk többségével ítéletet, mely az elnök által nyilvános ülésben s a vádlott jelenlétében kihirdetendő. Azon törvény, melyen az Ítélet alapul, minden esetben felolvastatandó. 90 S. Meghozatván az elmarasztaló ítélet, bőn elrendeltetik. 91 8. Az összes tárgyalás a jegyző által Írásba 'foglaltatik, annak bebizonyítására, hogy