Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - Közjegyzői kényszer [2. r.]

lúgba, — önerő s önérdem által megalapítani egy magokhoz méltó jövőt <ie tetterős és kitartó és azért oly fiatal Yatikee! S a gondos házi ur, ki fiainak jövőjét ekkép biztosította, megemlékezik most már, hogy ezeken kivül egyéb kötelességei is vannak ; végrendeletében gazdag liagyományokat rendel iskolájának, egyházának, koródáknak s ápoldáknak. Ennek köszönheti az amerikai nép, hogy tudományos s jótékony intézetei a tökély oly fokún vannak, mint egyebütt sehol a világon — a család pedig, melyre a hagyatéknak csak egy része szállott hálásan fogadja ezt is s áldja az elhunytnak emlékét. A végrendeleti szabadság tehát korántsem veszélyezteti a család jólétét és nyugalmát, véleményem szerint épen ez szülője :iz önzetlen ragaszkodásnak, mig a kényszer haszonlesés s egyenetlenség magvát hinti el annak talajúba. Mielőtt megválók a családtól, kifejeznem kell, mily károsnak tartom, hogy óp ezen kötelesrész ürügyet szolgáltat az államnak a tűzhely szentélvébe kegyeletlen kezekkel benyúlni s azon elv ellen, hogy magán ügyekben pusztán az érdekeltek kívánságára legyen helye hatósági közbenjárásnak, egyenesen véteni. Alig viszik ki a halottat a házból, ott teremnek a hatósúg közegei kivúuesi szemekkel kikutatnak minden zugot, ezer kérdéssel zaklatják a fajdalmokba merült hátramaradottakat. — mert biztositani kell a szükségörökösök jogait — aztán leltárt készitenek s megkezdődnek a hosszadalmas hagyatéki tárgyalások, melyet nem ritkán elnyelik az örökség legszebb részét. Le Play (idézett müvében) egy példát hoz fel, hol 2 árva a 900 frenyi hagyatékból, mely kis tökéért apjuk, egy szegény munkás élte hosszáig fúradott — a költségek levonása után 15 frc. 90 centi-t kaptak, s keserű gúnnyal teszi hozzá: csak egy szerencsés véletlennek köszönhették, hogy nem maradtak még adósai az államnak atyai gondoskodásáért, megjegyezvén egyszersmind azt is. hogy ily esetek napirenden vannak Francziahonban. Pedig ezen is túlmegy Austria, Ind minden hagyaték csak hatósági közijén járással foglalható el, átlag azért 300,000 hagyatéki tárgyalás esik ott egy évre rendesen 30% hátralékkal, — mennyi haszontalan költség! — e^ész serege a hivatalnoknak tartandó ebből, Qnger*) nemes haraggal felkiált „ez eljárás az igazságszolgáltatásnak regale-vá elfajulása.1- Suarez pedig, a porosz „Landrecht" készítőinek egyike, e hívatlan beavatkozást hevesen ellenezve azt mondja: „ez sérti a polgári szabadságot s a déspotismusüak úttörője lesz.'1 Ajánlata, hogy csak akkor lépjen fel hivatalból a biróság, ha teljesen «»'yáinoltalan személy az örökös s képviseltetésér6d niues gondoskodva, teljesen ugyan el nem fogadtatott a porosz tvkvbeu, de azért még is észszerűbb az austriáiriál — ennek rendelkezése, mely a saját törvényünkben foglalttal nagyobbrészt megegyezik. B. Előadtam eddig, hogy a jogérzet s érdeke magának a családnak, melyet egészséges fejlődésében lehetőleg gyá*) »VerIassenscliaft" S. 72. j molitani az állam főfeladatai közé tartozik — határozottan ellenzik az öröködési ! kényszert, — ki akarom most röviden fejteni, hogy számos socialis és gazdasági okok is hatalmas előharezosai a végí rendelkezési szabadságnak. A történelem s nemzetgazdaságtan kétségtelenné tették, hogy minden józan törekvés alapfeltétele a munka s tulajdon felmentése minden alkalmatlan gyámság alól. Ez adja meg egyedül az önképzésre, a kitartó fáradozásra s a takarékosságra az ösztönt: megteremti a nemzeti jólétet. S mig ez igazságot az egész világ elismeri, aiíg bkom felfogni a következetlenséget : hogyan lehet a tulajdonostól még is megtagadni a jogot, hogy sajátjáról mindig, tehát végakaratilag is intézkedhessek ; szerintem ki e joggal nem bír, nem tulajdonos többé, hanem pusztán haszonélvező. Az ember legnemesebb törekvéseinek egyike a maga nevét müveiben megörökíteni; azt teszi hibát jogutódjává, kiben meg van a képesség és hajlam teljesen az ő nyomdokaiba lépni. Ámde a törvény ezt meg nem engedi: — oly személyekre szálland hagyatéka,kik szeretetére érdemedének, kiknek kezében élte fáradságának gyümölcsé soha meg nem fog érhetni. Tevékenységében a leghatályosabb rugótól meg van fosztva s ha közeledik az Öregség, kedvetlenül visszavonul a nyugalomba, túladva üzletén, állásán, mely igy teher lett reá nézve, több kényelmet enged magának kárpótlásul a hosszú fáradozásért s ha beáll halála, hiába fogja keresni az általa oly féltékenyen ellenőrzött vagyont a maga épségében. Kétféle szokott lenni ez örökösödési kényszer, vagy valamennyi hátramaradott közt egyenlő részekben osztandó fel a hagyaték, vagy pedig egynek jut az egész, legalább az ingatlan: mily káros mindkét szabály, azon országok társadalmi s gazdasági viszonyai mutatják, hol azok alkalmazásban vannak. Az első elv uralma alatt erőszakosan szélmorzsoltatik a vagyon, s soha alkalmas kezekben meg nem állapodhatik. Mily veszélyes ez különösein iz ingatlanra vonatkozólag, értjük abból, hogy az ekkép szétdarabol: birtok megannyi külön lak- s gazdasági épületeket tesz i fel, kényszeríti tulajdonosait, hogy 1—2 holdnyi terület növelésére egy mérföldnyi utat tegyenek meg. eke helyett ásót vegyenek kezükbe: szomorú kepe a törpegazdaságoknak, melyektől annyi ir tózik a tudomáuy. Sehaéffle*) Francziaország némely megyéjére : a Pays de * !aux-rá, a Seiue torkolatjára, a csatorna mellekére utal, hol e szabály befolyása alatt a paraszt-i.-irtokos-oszfály teljesen | eltűnt: tőkepénzesek váltották magukhoz azok földeit s a hajdani tulajdonosok haszonbérlői állásra szoríttattak le. A eode Napóleon ez intézkedésének \ veszélyessége korán ismertetett fel ide| gének által is: jellemző ez irányban egy angol diplomata nyilatkozata, ki már 1815 t ellenséges indulatának, kárörömének kifejezéséül ezt mondá aFrancziákról: „ők örökjog rendszerükkel legjobban szolgálják érdekeinket". Nagyon tévedett azért a franczia convent, midőn a kényszerű vagyon-megosztúst törvénynyé emelve, kivúlólag az „urak" hatalmút gondolta megI *) Das gesellschaftliche System der menschlichen t Wirthschaft und Razitel : vom Erbrecht. , törni; — a szabúly általános levén akis birtokost' ép ugy sújtotta — s érzékeI nyebben talán-uiiuf a nagyot. Téves egyI általában azon vélemény, hogy e rendszerek bármelyike az egyik vagy másik osztálymak jobban kedvezne; hogy a megosztás az alsó, osztatlan átszállítás a felső rétegeknek volna előnyére. Ily eredmény csak akkor állana be, ha osztályonként különböző szabályokat hozunk alkalmazásba. Hogy Francziahouban ezek daczára i a középvagyonosság még sem tünt el mindenhol, azt szakavatott férfiak egyedül annak tulajdonítják, hogy legtöbb vidéken a szidok rendkívül mérsékletesek a gyTermek nemzésben, ugy hogy pl. az éjszaki megyékben, melyeknek népességéből hajdan a nagy Canada Louisiana, ! az Autillok gyarmatosodtak, most oly I ijesztő terméketlenség jellemzi a házasságokat. Tudjuk mennyire fér meg az ál lam érdeke ily állapotokkal. A másik elv szerint osztatlanul egyre, rendszerint az első szülött fiúra száll át a hagyaték, leginkább honos a Pyrenaeok alján, Mekleuburg, Brauusehweig, Hauno; vérben, Dáuországban. Bajor s Svajczhou • némely vidékén, Svéd és Norvégiában a nagy birtokosoknál s Angliában — ha végrendelet nem alkottatott. Egy gyermeknek bőség biztosíttatik mig a többi talán a legfontosabb életszükségleteket is nélkülözi, egy — hozzá gyakran alkalmatlan — kézben halmozódik fel nagy vagyon, holott a nemzetgazdászattauból I jól tudjuk, hogy a földi javak csak bizonyos arányos megosztásban lesznek igazán ter; mékenyekké. Nagyon kenetteljes érvek lettek e rendszer védelmében felhozva. • így eSy u'° egyebek közt azt moudú: a I gazdagsúg amúgy is esak forrása a ha| nyagságnak s számtalan bűnnek; jobb te! hát minél kevesebb embert kitenni e ve ' szelyuek; Dr. Johntou pedig az első szülöttség mellett kardoskodva azon kedélyes nyilatkozatot teszi: PI1 makes but ! one fool in a family. (Vége köv.) TV Közjegyzői kényszer. Margit ay Dezső ügyvéd uxtól. f. (Folyt.) Mindezt a felek legnagyobb része önmaga véghez vinni képtelen, ugyanazért oly egyénhez kell fordulnia, ki az ügylet keresztülviteléhez állítólag képességgel bír, s azonban legalább is minden második esetben a megkeresett egyén — legtöbb esetben zugirúsz — nem sokkal érti jobban az előirt szabályokat, mint maguk a felek s igy, az ennek daczára S is jó fizetésért fölválalt munkát félszegíü végzi be — ha ugyan egytáltalán bevégzi. Vaunak esetek, melyekben a jogbejegyzésért a munka alaktalansúga következtében több izbeni folyamodás szüksége áll be, s músok melyekben a felek azon hitben ringatják magukat, hogy jogaik bei jegyezvék. holott el lettek utasítva, miről j azonban lelkiösmeret nélküli ügykezelőik i által fel nem lettek világosítva. Tekintve az emberek azon általános tulajdonságát, hogy nem egy könnyen fognak oly munkához, mely előttük ös: meretlen formaságokkal van összekötve, : mely megfeszített figyelmet vesz igénybe; s megfontolva azon körülményt, hogy ; az ügyletkötő türelme nem egy esetben