Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - Közjegyzői kényszer [2. r.]

lúgba, — önerő s önérdem által megala­pítani egy magokhoz méltó jövőt <ie tett­erős és kitartó és azért oly fiatal Yatikee! S a gondos házi ur, ki fiainak jövő­jét ekkép biztosította, megemlékezik most már, hogy ezeken kivül egyéb kötelessé­gei is vannak ; végrendeletében gazdag lia­gyományokat rendel iskolájának, egyhá­zának, koródáknak s ápoldáknak. Ennek köszönheti az amerikai nép, hogy tudo­mányos s jótékony intézetei a tökély oly fokún vannak, mint egyebütt sehol a vi­lágon — a család pedig, melyre a ha­gyatéknak csak egy része szállott hálá­san fogadja ezt is s áldja az elhunytnak emlékét. A végrendeleti szabadság tehát ko­rántsem veszélyezteti a család jólétét és nyugalmát, véleményem szerint épen ez szülője :iz önzetlen ragaszkodásnak, mig a kényszer haszonlesés s egyenetlenség magvát hinti el annak talajúba. Mielőtt megválók a családtól, kifejez­nem kell, mily károsnak tartom, hogy óp ezen kötelesrész ürügyet szolgáltat az államnak a tűzhely szentélvébe kegyelet­len kezekkel benyúlni s azon elv ellen, hogy magán ügyekben pusztán az érde­keltek kívánságára legyen helye hatósági közbenjárásnak, egyenesen véteni. Alig viszik ki a halottat a házból, ott teremnek a hatósúg közegei kivúuesi szemekkel kikutatnak minden zugot, ezer kérdéssel zaklatják a fajdalmokba merült hátramaradottakat. — mert biztositani kell a szükségörökösök jogait — aztán leltárt készitenek s megkezdődnek a hosszadal­mas hagyatéki tárgyalások, melyet nem ritkán elnyelik az örökség legszebb ré­szét. Le Play (idézett müvében) egy pél­dát hoz fel, hol 2 árva a 900 frenyi ha­gyatékból, mely kis tökéért apjuk, egy szegény munkás élte hosszáig fúradott — a költségek levonása után 15 frc. 90 centi-t kaptak, s keserű gúnnyal teszi hozzá: csak egy szerencsés véletlennek köszönhették, hogy nem maradtak még adósai az államnak atyai gondoskodásáért, megjegyezvén egyszersmind azt is. hogy ily esetek napirenden vannak Franczia­honban. Pedig ezen is túlmegy Austria, Ind minden hagyaték csak hatósági közijén járással foglalható el, átlag azért 300,000 hagyatéki tárgyalás esik ott egy évre rendesen 30% hátralékkal, — mennyi haszontalan költség! — e^ész serege a hivatalnoknak tartandó ebből, Qnger*) nemes haraggal felkiált „ez eljárás az igazságszolgáltatásnak regale-vá elfajulá­sa.1- Suarez pedig, a porosz „Landrecht" készítőinek egyike, e hívatlan beavatkozást hevesen ellenezve azt mondja: „ez sérti a polgári szabadságot s a déspotismusüak úttörője lesz.'1 Ajánlata, hogy csak akkor lépjen fel hivatalból a biróság, ha teljesen «»'yáinol­talan személy az örökös s képviseltetésé­r6d niues gondoskodva, teljesen ugyan el nem fogadtatott a porosz tvkvbeu, de azért még is észszerűbb az austriáiriál — ennek rendelkezése, mely a saját törvé­nyünkben foglalttal nagyobbrészt meg­egyezik. B. Előadtam eddig, hogy a jogérzet s érdeke magának a családnak, melyet egészséges fejlődésében lehetőleg gyá­*) »VerIassenscliaft" S. 72. j molitani az állam főfeladatai közé tarto­zik — határozottan ellenzik az öröködési ! kényszert, — ki akarom most röviden fejteni, hogy számos socialis és gazda­sági okok is hatalmas előharezosai a vég­í rendelkezési szabadságnak. A történelem s nemzetgazdaságtan kétségtelenné tették, hogy minden józan törekvés alapfeltétele a munka s tulajdon felmentése minden alkalmatlan gyámság alól. Ez adja meg egyedül az önképzés­re, a kitartó fáradozásra s a takarékos­ságra az ösztönt: megteremti a nemzeti jólétet. S mig ez igazságot az egész vi­lág elismeri, aiíg bkom felfogni a követ­kezetlenséget : hogyan lehet a tulajdonos­tól még is megtagadni a jogot, hogy sa­játjáról mindig, tehát végakaratilag is in­tézkedhessek ; szerintem ki e joggal nem bír, nem tulajdonos többé, hanem pusztán haszonélvező. Az ember legne­mesebb törekvéseinek egyike a maga ne­vét müveiben megörökíteni; azt teszi hi­bát jogutódjává, kiben meg van a képes­ség és hajlam teljesen az ő nyomdokai­ba lépni. Ámde a törvény ezt meg nem engedi: — oly személyekre szálland ha­gyatéka,kik szeretetére érdemedének, kik­nek kezében élte fáradságának gyümöl­csé soha meg nem fog érhetni. Tevé­kenységében a leghatályosabb rugótól meg van fosztva s ha közeledik az Öreg­ség, kedvetlenül visszavonul a nyugalom­ba, túladva üzletén, állásán, mely igy te­her lett reá nézve, több kényelmet en­ged magának kárpótlásul a hosszú fára­dozásért s ha beáll halála, hiába fogja ke­resni az általa oly féltékenyen ellenőrzött vagyont a maga épségében. Kétféle szokott lenni ez örökösödési kényszer, vagy valamennyi hátramaradott közt egyenlő részekben osztandó fel a hagyaték, vagy pedig egynek jut az egész, legalább az ingatlan: mily káros mindkét szabály, azon országok társadalmi s gaz­dasági viszonyai mutatják, hol azok al­kalmazásban vannak. Az első elv uralma alatt erőszakosan szélmorzsoltatik a vagyon, s soha alkal­mas kezekben meg nem állapodhatik. Mily veszélyes ez különösein iz in­gatlanra vonatkozólag, értjük abból, hogy az ekkép szétdarabol: birtok megannyi külön lak- s gazdasági épületeket tesz i fel, kényszeríti tulajdonosait, hogy 1—2 holdnyi terület növelésére egy mérföld­nyi utat tegyenek meg. eke helyett ásót vegyenek kezükbe: szomorú kepe a törpegazdaságoknak, melyektől annyi ir tózik a tudomáuy. Sehaéffle*) Franczia­ország némely megyéjére : a Pays de * !aux-rá, a Seiue torkolatjára, a csatorna mellekére utal, hol e szabály befolyása alatt a paraszt-i.-irtokos-oszfály teljesen | eltűnt: tőkepénzesek váltották magukhoz azok földeit s a hajdani tulajdonosok ha­szonbérlői állásra szoríttattak le. A eode Napóleon ez intézkedésének \ veszélyessége korán ismertetett fel ide­| gének által is: jellemző ez irányban egy angol diplomata nyilatkozata, ki már 1815 t ellenséges indulatának, kárörömének ki­fejezéséül ezt mondá aFrancziákról: „ők örökjog rendszerükkel legjobban szol­gálják érdekeinket". Nagyon tévedett azért a franczia convent, midőn a kényszerű va­gyon-megosztúst törvénynyé emelve, ki­vúlólag az „urak" hatalmút gondolta meg­I *) Das gesellschaftliche System der menschlichen t Wirthschaft und Razitel : vom Erbrecht. , törni; — a szabúly általános levén akis birtokost' ép ugy sújtotta — s érzéke­I nyebben talán-uiiuf a nagyot. Téves egy­I általában azon vélemény, hogy e rend­szerek bármelyike az egyik vagy másik osztálymak jobban kedvezne; hogy a meg­osztás az alsó, osztatlan átszállítás a fel­ső rétegeknek volna előnyére. Ily ered­mény csak akkor állana be, ha osztá­lyonként különböző szabályokat hozunk alkalmazásba. Hogy Francziahouban ezek daczára i a középvagyonosság még sem tünt el mindenhol, azt szakavatott férfiak egye­dül annak tulajdonítják, hogy legtöbb vi­déken a szidok rendkívül mérsékletesek a gyTermek nemzésben, ugy hogy pl. az éjszaki megyékben, melyeknek népessé­géből hajdan a nagy Canada Louisiana, ! az Autillok gyarmatosodtak, most oly I ijesztő terméketlenség jellemzi a házas­ságokat. Tudjuk mennyire fér meg az ál lam érdeke ily állapotokkal. A másik elv szerint osztatlanul egyre, rendszerint az első szülött fiúra száll át a hagyaték, leginkább honos a Pyrenaeok alján, Mekleuburg, Brauusehweig, Hauno­; vérben, Dáuországban. Bajor s Svajczhou • némely vidékén, Svéd és Norvégiában a nagy birtokosoknál s Angliában — ha végrendelet nem alkottatott. Egy gyer­meknek bőség biztosíttatik mig a többi talán a legfontosabb életszükségleteket is nélkülözi, egy — hozzá gyakran alkal­matlan — kézben halmozódik fel nagy vagyon, holott a nemzetgazdászattauból I jól tudjuk, hogy a földi javak csak bizonyos arányos megosztásban lesznek igazán ter­; mékenyekké. Nagyon kenetteljes érvek lettek e rendszer védelmében felhozva. • így eSy u'° egyebek közt azt moudú: a I gazdagsúg amúgy is esak forrása a ha­| nyagságnak s számtalan bűnnek; jobb te­! hát minél kevesebb embert kitenni e ve ' szelyuek; Dr. Johntou pedig az első szü­löttség mellett kardoskodva azon kedé­lyes nyilatkozatot teszi: PI1 makes but ! one fool in a family. (Vége köv.) TV Közjegyzői kényszer. Margit ay Dezső ügyvéd uxtól. f. (Folyt.) Mindezt a felek legnagyobb része ön­maga véghez vinni képtelen, ugyanazért oly egyénhez kell fordulnia, ki az ügy­let keresztülviteléhez állítólag képesség­gel bír, s azonban legalább is minden második esetben a megkeresett egyén — legtöbb esetben zugirúsz — nem sokkal érti jobban az előirt szabályokat, mint maguk a felek s igy, az ennek daczára S is jó fizetésért fölválalt munkát félszegíü végzi be — ha ugyan egytáltalán bevégzi. Vaunak esetek, melyekben a jogbe­jegyzésért a munka alaktalansúga követ­keztében több izbeni folyamodás szüksége áll be, s músok melyekben a felek azon hitben ringatják magukat, hogy jogaik be­i jegyezvék. holott el lettek utasítva, miről j azonban lelkiösmeret nélküli ügykezelőik i által fel nem lettek világosítva. Tekintve az emberek azon általános tulajdonságát, hogy nem egy könnyen fognak oly munkához, mely előttük ös­: meretlen formaságokkal van összekötve, : mely megfeszített figyelmet vesz igénybe; s megfontolva azon körülményt, hogy ; az ügyletkötő türelme nem egy esetben

Next

/
Thumbnails
Contents