Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 33. szám - A végrendeleti szabadság s a köteles rész [3. r.]

33. szám. Megjelenik minden kedden; a „magyar jogászgytüés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztühez a megrendelések a kiadó-hivatalli'.z intézendök. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. THEMIS. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: helyben házhozhordással vaey vi •léken bernientes szétküldéssel : neyvedevre Irt. félévre ....*,„ egész évre . . . S „ Kiadóhivatal: váczi-utcza 14. sz. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUN1) VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYANSZKY A. TÁRTALOM : A végrendelet s a köteles rész. Dr. Biermann Mihály úrtól. (Folyt.; — Közjegyzői kényszer. Margitay Dezső úrtól. (Folyt.) — Érdekes semmiségi eset. Perköltség a becsületsértési ügyekben. Timkó József úrtól. — A törvénykezési rendtartás 358. §-ának értelmezése a semmitőszék által. Markovics József úrtól. — Igazságiigyministeri rendelet. (Vége.) — Adalékok a polgári törvénykezési revisiójához. Mi hajlovics Miklós úrtól. (Folyt.) — „Könyvészet." A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. — „Törvényszéki tárgyalás." — .Vegyes közlemények. A curiai döntvényekben kimondott elvek. — Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások, áthelyezések stb. — Különfélék. — Könyvészet. Kivonat a ..Budapesti Közlöny *-bői. A végrendeleti szabadság s a köteles rész. Dr. Biermann Mihály úrtól. ' (Folytatás.) Most is virágzó uein lehet azon nemzet, melynek egészséges családi élete nincs. De ne ámítsuk magunkat, hogy kényszerrel jutnánk el ahhoz. Mióta a család megszűnt állam lenni kicsiben. — visszanyerte valódi természetét: szerelem alapitja, önzetlen rokonszenv, őszinte tisztelet életnedvet ád gyökereinek; ne avatkozzék tehát a törvényhozó annak ügyeibe! Természettől fogva az apa király a maga kis körében, akaratát törvény gyanáut tanulja tisztelni a gyermek, hogy majd kilépve a világba az összeség parancsa előtt is tudjon hódolni. Mi sem alkalmasabb a gyermeket szülője iránt feltétlen engedelmességre késztetni, mint ama tudat, hogy jutalom és büntetés várható annak kezéből, — ez mindegyiket érdemei szerint részesitendi hagyatékában. De ez üdvös hatású jogot megszorítja a köteles rész; — nem a szerető apa akarata hanem a törvény betűje nevez örökösöket, — a ki csak kérhetne s köszönettel fogadna, követelőleg léphet fel: az apai tekintély mély csorbát szenved; előnyére talán a társadalomnak ? Egy bölcs férfi mondása, hogy mely népben felfuvalkodottak az ifjak s lenézettek az aggastyánok, az a véghanyatlás minden jelét viseli önmagán; — a franczia conveut pedig 1793-ben nyíltan bevallá szándékát aláásni az apák tekintélyét, mert felforgatási törekvései nem kis akadályt találtak ebben. De ott van a jog kitagadni az engedetlen magzatot; mily roszul hangzik a szó! kijelenteni ember és Isten előtt hogy gazként kivetjük kertünkből a saját szerető kezünkkel ültetett csemetét! Szégyenbélyeget süt e tett a kitagadottra, gyűlöletessé, megvetetté teszi a világ előtt magának a kitagadónak emlékét. Kétélű j tehát e fegyver, melyhez csak igen ritkán j nyul valaki, s igy ne támaszkodjunk reá. Sokan csak azért idegenkednek a teljes végrendeleti szabadságtól, mert, ugy mondják, sok szívtelen atya van, ki törvényes gyermekeit mellőzve valamely bűnös viszonynak gyümölcseit, vagy épen idegent, ki hízelgő módon megnyerte ke- I gyét, fogja instituálni, vagy legalább szeszélyesen saját fiai közül egyiknek jobban kedvezni mint a másiknak : mi csak ugyan méltánytalanság! Megvallom, ez érv engem nem ijeszt; oly titokszerű azon vonzalom, melyet a természet önön vérünk iránt belénk oltott, hogy bátran mondhatni: száz eset közöl tán egy lesz, hol helytelenül mellőztetik a gyermek, s ötven, hol érdemetlenül jut az örökségbe. A gyakorlati élet: Anglia, Amerika, saját hazánk hol, mint kiniutatandom, hasonlókép szabad volt a végrendelkezés, fényesen igazolják utóbbi állításomat. Különben hol van egy jog, melylyel visszaélni per absolutum nem lehetne ? ennek meggátlására csak egy ut van: elfojtani minden szabadságot. Hogy egyenlőtlen részek jutnának az egyes örökösöknek, azt csak méltányosnak tarthatom s nem volna ugy, ha egyenlő bánásmód alá esnének az egyenlőtlenek, így ha az egyik gyermek kiképeztetése sok költséget vett igénybe, mig a másik alig volt terhére családjának, sőt anuak vagyonát talán saját szorgalma által szaporította, ha az egyik fényes állásnak örvend a világban, mig a másik nyomorral küzd, bizony legnagyobb méltánytalanság volna az egyenlő részesítés. Végre teljesen indokoltnak találom a végrendelkező intézkedését akkor is, ha — bár ritka eset lesz — saját magzatjait, kik csak szégyent hoztak ősz fejére, vagy kik pazar hajlamukban könnyelműen elfecsérelnék a keserű verejtékkel szerzettet —• tényleg mellőzi s idegen vérű, de rokon kedélyű egyént tesz örökösövé. Téves különben azon feltevés, hogy az öröködési kényszer a családnak már is biztosítaná a hátrahagyott vagyont; mihelyt a leányoknak is részt adunk abban, — pedig ugy tartom, hogy ezek kizárására senki sem lesz többé elég szívtelen — öntudatlanul nyitjuk meg a gondosan őrzött zsilipeket általuk, kik férjeik házába lépnek át, más csatornákba vezettetik szét a családi birtok. -— Továbbá súlyt fektetek arra, hogy az örökrész, melyet az általam ajánlott elv mellett kap a gyermek, azt édes szülője szeretetének zálogakép, mint kedves ajándékot veszi át s hálás szívvel áldja a boldogalt emlékét, — az ellenkező esetben ő követelheti. Nem csekély ennek befolyása a kölcsönös viszonyra, ott kétségkívül természetesebb s szívélyesebb leend — mert idegen kényszer nem zavarja, s a nélkül hogy csak legkisebb kételyem volna a nemesebb rugók hatályossága iránt — az is áll, hogy máimagában az önzés arra bírná a család tagjait, hogy buzgó szolgálatkészséget, gyengéd elnézést tanúsítsanak egymás iránt, mert szivtelenség nem számíthat szíves megemlékezésre. Erősebb igazolást nem adhatok ezen állításomnak, mint utalva Anglia s Amerikára, mely államok családi élete valódi mintakép minden önzéstelen ragaszkodás szülte nemes viszonynak. Mily képet látunk pedig az ellenkező elv uralma alatt; nem akarok sötét színekkel festeni, de hideg közöny, viszály gyakran fő vonásait képezik ennek, — s nem egy agg szüle szive megtör bujában, ha látja hogy törvénytől meghívott örökösei már türelmetlenül várják halála perczét, — s feltűnő mindenesetre, hogy épen Francziaországban, mely a legnagyobb kötelesrészt adja, oly ijesztően lazák a családi szeretet kötelékei. S ha egy lépéssel tovább menve vizsgáljuk, mikép hat az ekkép biztositott örökség magokra a törvény pártfogoltjaira, meg kell vallani, hogy az nem áldás reájuk, gyakran egyenes veszély. Mily természetes, hogy azon biztos tudat, miszerint ő egykoi nagy vagyonnak lesz ura, gazdag szülők magzatjában már a zsenge gyermekkor éveiben elbizakodottságot szül, a munka - kedvet tetemesen lankasztja; minek fáradna ő hisz fényes jövő van neki amúgy is biztosítva, — kéjhajhászóvá pazarlóvá teszi, ki ha kezében majd a szép vagyon gyorsan elpárolgott, az elhagyottságuak szánandó képe — s ha nem is ily gyászos fordulatot vesz jövője, ha e vagyont csak lépcsőnek használta, melyen egy fényes polezra vergődött, azt sem irigylem tőle, mert meggyőződésem szerint férfihoz sokkal méltóbb, de valódi boldogság benső derült megelégedettség szülője csak azon osztályrész, melyet önerőnkkel daczolva az élet viharaival küzdöttünk ki magunknak. Az élet számtalan példában mutatja, hogy a legnagyobb férfiak, jótevői az emberiségnek, rendesen ez uton emelkedtek dicskoszoruzta magaslataikra. Figyelmet érdemel szellemdus Szalay-nk nyilatkozata, ki midőn Fox és Pitt életét vázolja arra utal, hogy sajátságos, miszerint Anglia legjelesebb államférfiai rendesen másodszülött fiuk voltak, kik azon meggyőződésben nőttek fel, hogy örökségre nem számíthatnak, — s nem vélek tévedni, ha ama rendkívüli jellemszilárdság és vállalkozási hajlam anyagi s szellemi fejlettség — mely Amerika népének sajátja — egy részét épen szerencsés örökösödési joga befolyásának tulajdonítom. Nem nagy' kincseket törekszik ott a polgár gyermekeire átszállítani, de a helyett a leggondosabb nevelésben részesiti őket — s ha igy ez irigylendő szellemi tökével felruházva, az utat nekik előkészitette, nyugodtan látja őket kilépni a nagy vi-