Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 32. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [8. r.]

lás befejezendő, és a hagyaték nekik vég/.ésileg átadandó; azonban ha a végrendeletben hagyományok is foglaltatnak tartoznak az örökösök az átadási végzés hozatala előtt kimutatni, hogy hagyományosokat a hagyományokról értesitték. 16. Ha pedig az örökösök jogai vagy a megidézett örökösök, vagy meg sem idézett, de szinte örökösi minőségben megjelenő harmadik személy által kétségbe vonatnak, alapuljon bár az örökösöknek örökségi igényük ugyanazon, vagy ellentétes jogczimben, azok, kiknek jogai kétségbe vonatnak tartoznak azokat okiratilag igazolni, és ha az egyesség ekkor sem sikerülne a bíróság végzést hozand, és abban meghatározza, bogy melyik örökös utasíttassák a törvény rendes útjára. 17. A szerződési örökös ellenében mind a végrendeleti, mind pedig a törvényes örökös a végrendeleti ellenében pedig a törvényes örökös utasítandó perutjára. Ha pedig a jogczim ugyanaz, a bíróság belátására bizatik kit fog a törvény rendes útjára utasitani. 18. A per indítására 30 napi határidő tűzendő ki. Ezen határidő leteltéig, valamint a per megindittatván, ennek jogérvónyes eldöntéséig a hagyaték átadása felfüggesztendő, a per megindításának elmulasztása esetében pedig a hagyaték a többi örökösöknek adandó. 19. Azon végzésben, melylyel a hagyaték az örökösöknek által adatni rendeltetik, kiteondő az örökhagyó halála vagy holtnak nyilvánítása napja, továbbá az, váljon végrendelet hátrahagyásával, vagy anélkül halt e meg, továbbá hogy az örökösök, kiknek a hagyaték átadatik, a szerződés vagy végrendelet, vagy törvény alapján nyilatkoztak örökösül, és hogy a hagyaték nekik az egyik vagy a másik jogczim alapján adatik által, hogy továbbá az örökösök leltározás mellett, vagy annélkül nyilatkoztak örökösöknek: hogy végre a hagyaték ingokból vagy ingatlanokból is áll e. Végre kifejezdő, hogy az egyes örökösöket mily hányad része a hagyatéknak illeti. Ha az örökösök között az eljárás folytán barátságos uton osztály jött létre, minek alapján a hagyaték természetben felosztatott az örökösök között, azon ingók és ingatlanok, melyek mindegyik örökösnek osztályrészül jutottak elsorolandók, ha pedig egy különben egy egészet képező ingatlan felosztatott mi csak mérnöki rajz szerint történhetik meg, az osztály részek a mérnöki rajzban előforduló jegyek szerint az átadási végzésben kijelölendó'k. (Az egyes hagyatéki tárgyak elsorolása a végzésben az osztály esetét kivéve nem csak nem szükséges, de gondosan mellőzendő.) 20. Az átadási végzés nem csak azon örökösnek, ki az által jogot szerez, hanem mind azoknak is, kiknek örökségi — nem pedig egyes tárgyakra vonatkozó — jogai az eljárás tárgyát képezték, vagyis azoknak is kézbesítendő, kik a tárgyalásra megidézve, sőt azoknak is, kik meg nem idéztetvén önmaguk mint örökösök jelentkeztek, akár megtámadták az örökösnek, kinek a hagyaték végzésileg átadatni határoztatott, jogait, akár nem. 21. Az átadási végzés jogerőre emelkedvén a hagyaték az örökösnek tettleges birtokába átadandó. Ha a hagyatékhoz ingatlan javak is tartoznak, az örökös az átadási végzés alapján minden telekkönyvi hatóságnál, melynek területén az ingatlanok fekszenek, a végzés jogerőre emelkedésének kimutatása mellett a tulajdonjog bekeblezését kérelmezheti. 22. Az örökösödési perenkivüli eljárás folytán hozott átadási (beszavatolási) végzés alapján a hagyaték birtokába jött örökös ellen azok, kik hasonló, vagy erősebb örökségi jogczimmel birnak, a hagyatéknak egészben vagy megfelelő hányadrészbeni átengedése végett az elévülési határidő alatt pert indíthatnak az örökösödési bíróság előtt. Azonban egy harmadik jóhiszemű birtokos, a ki az átadás után a hagyatéknak valamely tárgyát szerezte meg, örökségi jogezimen nem perelhető be. 23. Ha az örökhagyó hitelezője vagy a hagyományos követelését illetőleg hagyományát az által, hogy a hagyaték az örökös saját vagyonával összevegyitetik, veszélyezettnek véli, szabadságában áll az örökösödési perenkivül eljárás befejezése előtt kérelmezni, hogy a hagyaték az örökös vagyonától elkülönittessék, és követelése abból kielégíttessék. Ily esetben azonban a hagyatékot a leltározás nélkül is elfogadó örökös saját vagyonával nem felelős. (Folytatjuk.) Törvényszéki tárgyalások. Szegedi bűnperek. A kecskeméti kisebb bűnügyekben befejeztettek a tárgyalások ég ezzel Lipóczy Péter bűnügyei is be vannak fejezve. Lipóczy a már részben említetteken kívül még a következő bűntényekkel terheltetik: 1868. évi januárban Gyenea Márton kecskeméti csizmadia rablók által megkötöztetvén 1705 írtjától megraboltatojt s Szegeden kiderült, hogy e rablást Bajdor még má-> 4 társával követte el, s hogy őt Lipóczi ezért elfogatván. Krumplisné által 20 s kiszabadulása után ő is néhány frtot tizetett neki, mit Lipóczi is részben beismer, bár magát menti, hogy azért eresztette szabadon, mert ártatlannak gondolta. Ugyancsak Bajdort 1808-ban az izsáki postán elkövetett rablógyilkosság gyanújából elfogatta s 20 frtért szabadon eresztette: valamint Vona István félegyházi biztosnál Nekat-zálj és Hatványért, kik hozzá folyamodtak, közbejárt, hogy Retkes Pál félegyházi gazda 18 juhait ne vite.-se el Félegyháziira, mit Vona 50 ft lefizetése után nem is tett, s mely jó szolgálatért Lipóczy egyegy juhot kapott. Hanem Lipóczy bünpalástolása tető pontját mégis akkor érte el, midőn tudomására esett, hogy Bajdornál egy lopott ló van. hamis passussal, melyet az Ördög András ballószegi pusztájáról lopott ló és csikóért cserélt. Lipóczynak az eset tudtára jővén, behivatta Bajdort. ki be is vallott neki mindent s kérte, hogy hallgasson, Lipóczy 50 frtot kért hallgatásáért, mit Bajdor megadni igyekezett. Azonban a dolog már Gyenes kecskeméti főügyésznek be levén jelentve, Lipóczy azt a tanácsot adta Bajdornak, hogy másnap a főügyész előtt egy olyan lévai jelenjék meg, melyre jó passusa van. Bajdornak nem volt nehéz ilyet keríteni s midőn másnap egy más lovat jó passussal bemutatott, azt a lőügyész rendben találván, Bajdort szabadon eresztette, ki azután még Szabó Pál pandúrnak is 5 frtot tízetett hallgatásáért, és Lipóczynak is megadta az 50 frtot. Ezen és a többi esetekre vonatkozó ügyiratok telolvasása után a vádbeszéd következett, melyben a Lipóczy ellen letárgyalt egyes esetek felsorolása után különösen kiemeltetett azon fokozatos sülyedés. mely Kecskemét város közbiztonsági tisztviselőinél 1852-től a legújabb időkig úgyszólván kivétel nélkül — tapasztalh itó s ezzel kapcsolatban a letárgyalt perekből merített számadatokkal kimutattatott, hogy ugyanott a jogbiztonság és társadalmi rend is évről évre hanyatlott. Ezen hanyatlás főindoka a tisztviselők viszszaélésében rejlik, minélfógva a társadalom regenerálásának elengedhetlen teltétele ezen mételynek gyökeres kiirtása, — a mi tekintve, hogy az országszerte elharapódzott megvesztegetéseknek és bünpalástolásoknak alig századrésze kerül napfényre, csakis szigorú és példa adásra számított büntetések által érhető el. Lipóczy Péter, valamint a többi biztosokra nézve sem talál abbau a tiszti ügyész semmi enyhítő körülményt, mi talán másoknál számításba jöhet, hogy általános volt a demoralisatió. mert ezen depravatiót maguk a biztosok visszaélése növelte oly magas fokra, s nem is tud Lipóczy mellett más enyhítő körülményt felhozni, mint azon tagadhatlan jó szolgálatokat, melyeket több nagyobb beszámitásu bűnös kézrekeresitése által a kir. biztosságnak tett; miért is Lipóczyra 8 i évi börtönt s esetleges kártérítést stb. kér kij mondatni, mig Szabó Pál pandúrra, ki az ura által elkövetett visszaéléseknek tudója s részben | részese volt, félévi börtönt kér kiszabatui. A védelem enyhítő körülmények gyanánt I rendőri intézményeink szabályozatlan voltát, a I csekély fizetést s különösen Lipóczi Péternek a I kir. biztosi vizsgálatok körül szerzett tagadhatatI lan érdemeit hangsúlyozta s lehető enyhe büntej tést kért. A törvényszék Lipóczi Pétert 9 rendbeli hiv. I hat. visszaélés, jelesül 2 orgazdasággal összekö| tött bünpalástolás, 5 kisebb nagyobb beszámítási | bünpalástolás és 2 megvesztegetési eset miatt 5 i évi sülyos börtönbüntetésre itélte, mely ítélet I ellen ugy a vádlott, mint a tiszti ügyész feleb; bezést jelentettek be. Szabó Pál hadnagy bünpalástolásbani részes• ség miatt 3 havi fogságra ítéltetett el s bflntej tésének kiállását, miután nem feltbbezett. 1 nal meg is kezdte. Lapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva. * (Gyilkosság.) Kajdor. Betti. Hermanü és Németh bűntársak több hónapig zavartak már Zalamegye biztonságát. Samár Mihály völgyifalvi juhász ismerte őket és tetteiket, de nem merte őket feljelenteni, mert félt a talán menekülők bosszújától. A rablók is tudták, hogy Samár több rablásukról értesülve van, a könnyen feljelenthetné őket. Ily körülmények között elhatározták, hogy Samárt megölik. Kajdor és Betti egyszer arra vette inját a legelőn át. s midőn közeT voltak Samárhoz Kajdor nyakszirten lőtte a semmit sem gyanitó juhászt. A juhász azonnal összerogyott, s a fájdalomtól görcsösen rángatózott, ekkor Kajdor oda lépett s még egyszer mellbe lőtte, de a második golyó sem oltá ki a juhász életét, hanem csak növelé kínját. Erre a juhász kérte őket, hogy csak öljék meg legalább irgalomból. Betti „megindult" a kérelmen és hasba lőtte most Samárt. de midőn ez még mindig nem halt meg, Kajdor fejszét vett előtt s azzal összevagdalta a juhász fejét és egész testét, ugv hogy másnap az emberek éktelenül eltorzított" hustőmeget találtak a véres tett színén. Kajdort míg most sem fogták el, és Bettit a zalamegvei tőrvényszék öt évi börtönre, bűntársait. He'rmannt 4 évi évi és Xémethet egy évi börtönre itélte. A tagfőbb ítélőszék a két utóbbira nézve helybenhagyta az ítéletet, Bettire nézve pedig felemelte 8 évi súlyos börtönre. * (Kossuth-bankok mint kárpót1 á s.) A bécsi törvényszék aug. 1-én a következő esetet tárgyalta. Horráschek János 1869—1871. kőzött Heindl Alajos képfaragónál állt alkalmazásban mint tanoncz. Egyszer felhasznált egy kedvező alkalmat s gazdájától 50 ezüst forintot lopott. Anyja részletfizetésekben megtéríteni igérte a kárt és már le is fizetett 40 frtot. midőn fia. ki azóta egy vendéglőben szolgált, ismételt lopás miatt elfogatott. Elfogatásánál egy csomag papírpénzt is találtak birtokában. Midőn a károsult vendéglős hallotta, hogy Horráscheknél pénzt találtak, kártérítést követelt. Midőn azonban a bankjegycsomagot felbontották, észrevették, hogv csupa Kossuth-bankóból áll. Horráschek azt állitá, hogy ő e bankjegyeket találta, de nem tudta megnevezni a találás helyét. A vádló ügyész a fiatal suhanezra 6 havi fogságot kért kiszabatni, mert az első lopásra nézve is bűnösnek tartja vádlottat, mig a törvényszék az első lopásra nézve vádló hiányában indokolatlannak találta a vádat és vádlottal csak a második lopást marasztalta el 3 havi fogságban. Az ügyész felebbezte az ügyet. * (Gyújtási kísérlet egy lőpor malomban) folyó évi april hóban a Prága melletti Stechowitzi lőpormalmok egyikében gyújtási kísérlet nyomai fedeztrttek fel. mely kísérlet azonban egy szerencsés véletlen által meghiusittatott: az illetőknek egyedüli czélja volt. egy azelőtt elkövetett lóportolvajlás eltitkolása végett a lőpormalmot légberöpiteni. Ezen tett elkövetője egy bizonyos Fanda A. nevű, a napokban állt a prágai törvényszék előtt. Fanda azelőtt a lőpormalomban dolgozott, most pedig szükségtől kényszerítve fiatal nejével azt tervezték, hogy a malom raktárából lőport lopnak és azt eladandják. Megkönnyité tervük kivitelét azon körülmény, hogy a malmot alig őrizik, sőt annak közelében senki sem szokott lenni és csak minden négy órában jelenik meg egy egy őrszem. April hó 8-ka éjjelén Fanda és neje betörtek a lőpormalomba és több mint egy mázsa robbantó port vittek el magukkal. Alig értek azonban haza. Fandát csakhamar az ijedtség szállta meg. mely oly mérvet öltött, hogy csak azon gondolattal foglalkozott a tolvajlást minden áron eltitkolni; ezen izgatott állapotában határozta el magát a malmot a légberöpiteni. 0 talán meg sem gondolta ezen helytelen tett borzasztó következményeit, és mielőbb a malomhoz visszasietett, hová ismét látatlanul becsempészvén magát, lőporból mintegy lánczot képezett, mely egy nagyobb mennyiségű lőporhoz vezetett, és ennek végére egy hazulról hozott szivacsot illesztvén azt meggyújtotta. Gyorsan elhagyta ezután a malmot, hogy magát a lépberöpittetéstől megmentse, a felrobbanás azonban meg nem történt, mert a lőpor még igen nedves lévén, a szivacs elégett a nélkül, hogy gyújtott volna. Másnap reggel azonban látták, hogy mi szándékoltatott itt elkövettetni, észrevették nem-