Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 32. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [8. r.]

— 370 — gyalás megnyitása-előtt arra megesketni, hogy tisztét'en lelkiismeretesen fog eljárni. 46. §. Szükséges lévén, hogy az esküdtek az ülés lefolyása alatt folytonosan szemmel tarthassák a vádlottat, hogy ne csak nyilatkozásait hallják, hanem azt is láthassák, mily hatással vannak reá a felhozott bizonyítékok, ez oknál fogva tárgyalás közben a bíróságtól, ügyvédektől felektől és tanuktól, ngy a hallgatóságtól elklilönitett helyen a vádlottal szemközt foglalnak helyet. 50. §. A vádlott az esküdtszék előtt szabadon jelenik meg. 51. §. A bírósággal szemközt korlátokkal elkülönített hely rendeltetik a hallgatók számára, kiknek a csendet zavarni semmi módon nem szabad. 52. §. A bíróság elnökének tiszte lévén az egész eljárást vezetni; s az ülésben a rendről gondoskodni, ennek fenntartására adott parancsai pontosan és nyomban teljesiteudők. 53. §. Védőjével tárgyalás közben a \ádlott szabadon értekezhetik, csak akkor nem, midőn hozzá a bírák vagy az esküdtek, vagy a közvádló által kérdés intéztetik. Ha vádlott vagy védője azt tartaná valamelyik kérdésről, hogy ezt hozzá nem kellett volna intézni, az elleni kifogását megteheti. 54. §. A tárgyalást a bíróság elnöke a vádlottnak kereszt- és vezetékneve, szflletéshelye állapota és életkora iránti kérdésekkel nyitja meg. Ismeretlen tartozkcdásu vagy oly vádlott ellenében, ki kültöldön lakik vagy tartózkodik, kikiáltás használtatik. 55. §. A megkezdett tárgyalás, a 67. §-ban érintett esetet kivéve, idegen ügygyei télbe nem szakitható. Az elnök azonban a közreműködő személyek kipihenése vagy a bizonyítékoknak nyomban való előállítása végett felfüggesztheti az ülést. Ha a tárgyalás egy napon be nem végezhető, a következő napokon szakadatlanul folytattatik. Ünnep- vagy vasárnapon csak ha szükséges, az azt követő napon azonban tekintet nélkül arra, ünnep-e vagy köznap, mindenesetre folytattatik a tárgyalás. 56. §. A bíróság a már megkezdett tárgya lás elnapolását is elrendelheti: a) ha a birói vagy vádlói személyzetre nézve nyomban el nem hárítható akadály áll elő; b) ha a szükséges bizonyítékok felvétele rögtőn nem teljesíthető, vonatkozzék bár az uj vagy már korábban előkerült tényekre vagy bizonyítékokra (29. és 68, §§,): c) ha a védő a nélkül, hogy a védelemről kellőleg gondoskodott volna, kimarad vagy ugy megbetegszik, hogy az ülésről a bizonyítékok felvétele előtt el kell távoznia, vagy ezen időpont előtt az elnök engedelme nélkül eltávozik és a vád tárgya oly büntetésreméltó cselekvény, melynek elítélésénél a védelem a törvény szerint szükséges, (bünt. perrendt. 213. §.); más büntetésreméltó cselekvény esetében, csak ha a vádlott az elnapolást k'vánja s e kivánatot a közvádló meghallgatása után a bíróság alaposnak találja; d) ha a vádlott az ülésből az elnök engedelme nélkül a bizonyítékok felvétele előtt eltávozik és rögtön elő nem vezettethető, vagy azon időpont előtt ugy megbetegszik, hogy az ülésen tovább jelen nem lehet, miről szükség esetén orvosi megvizsgálás által kell bizonyosságot szerezni. Az elnapolás elmarad, ha az utóbbi esetben a folytatást és a mennyiben a tárgyaláson még ki nem hallgattatott, az elővizsgálatban tett vallomásának felolvasását maga a vádlott kívánja s e kivánatot a közvádló meghallgatása után a bíróság megengedhetőnek találja. A tárgyalásnál közreműködő személyeket az elnök szóval idézi meg az elnapoláskor s egyszersmind az igazolatlan kimaradásra rendelt hátrányokat felemlíti. 57. §. A tárgyalás más napra való halasztása és az elnapolás olykép intézendő, hogy az elnök összefoglalása meg ne szakittassék, s annak befejezte után az esküdtek tanácskozása nyomban megkezdessék. 58. §. Ha az elnapolás két napnál hosszabb időre történt, a napot, melyen a tárgyalás megszakittatott, s a melyen az újra megkezdetett, nem számítva: az esküdtszék újra alakittatik, s a tárgyalás kezdettől fogva ismétlendő. 59. §. Ha az elnapolás a vádló, vádlott vagy védő, avagy valamely tanú vagy szakértő hibája miatt vált szükségessé, az illető az elnapolt tárgyalás költségeiben elmarasztalandó. 60. §. A bünt. perrendtartás 226. 230. 231. valamint 244—246. §§-nak határozatai a sajtóeljárásban is alkalmazandók. 61. §. Az elnök, miután a fentebb emiitett kérdéseket a vádlotthoz intézte, a közvádlóhoz és védőhöz fordul, emlékeztetvén őket a tőrvény iránti tiszteletre, és azon kötelességökre, melyszerint jogaik gyakorlatában illedelemmel tartoznak eljárni. 62. §. Mindenekelőtt a vádlevél olvastatik fel a jegyző által, azután, ha a vádlott nem akarna már előre az ügy fölött nyilatkozni, a kérdéses nyomtatványok vagv. mesztvények bemutatása, s illetőleg felolvastatása után, a vallomástételeik előtt megesketendő tanuk és műértők kihallgattatnak. 63. §. Vallomása közben a tana vagy műértő félbe nem szakasztathatik, ennek berekesztése után azonban a vádlottnak vagy védőjének joga van a tanúhoz kérdéseket intézni, s az ellene vallottaknak személyes hitelessége és előadása ellen mindazt felemlíteni, mi támaszául szolgálhat a védelemnek. 64. A bírák, az esküdtek s a közvádló mindazon kérdéseket intézhetik a tanúhoz, melyeket az ügy kifejtésére szükségeseknek goudolnak. 65. §. A bünvizsgálati irományok egyes pontjai a birák, esküdtek, közvádló vagy védő kívánságára a jegyző által felolvastatnak, de a bünvizsgálati irott tanúvallomások csak annyiban olvastatnak fel, mennyiben a tanuknak élő szóval s az esküdtszék szine előtti kihallgatása, időközben történt haláltik miatt, vagy egyéb okoknál fogva lehetetlenné vált. 66. §. Az elnöklő bírónak tájékozására ismételve megjegyeztetik, hogy a tárgyalásnak szóbelinek kell lenni. Az esküdtszéki intézménynek egyik alapelve szerint csak az élőszóvali tárgyalás nem pedig holt irományok utján eszközöltethetik a kiviláglás: ez oknál fogva az úgynevezett informatióknak az esküdtek közötti kiosztogatása is tilos. (Vége köv.) \ Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához. Mihajlov ics Miklós legfőbb itélőszéki tnn<ícselnök úrtól. ^(Folytatás.) Ha pedig a 462. §. második bekezdéséből i nem az következtethető, hogy az önkénytes árverésnél elért vételárból ki nem került követelések kitörülendők, akkor niucs ok az önkénytes árverés kérelmezhetését oly tulajdonostól megtagadni, kiknek javaik betáblázott adósságokkal terhelve nincsenek, mert ha az önkénytes árverésnek nincs oly következménye, melyről a 455. §. intézkeu:k, akkor a beiáblázással terhelt és nem terhelt ingatlanok között különbség nem levén, mindkét neműnek önkénytes árverésénél a bíróság csak hiteles bizonyság szerepét játsza, és ez irányban az önkénytes árverésre vonatkozó szabály a nem peres eljárás szabályai közé tartozik és az árverés módjának s a legmagasabb Ígéretnek meghatározása és a feltételek megállapítása a tulajdonos tetszésére bízandó volna, ha általában az önkénytes birói árverés fentartandó volna; mert e tekintetben a magán eladás és önkénytes birói árverés közötti különbség csak abban áll, hogy amott a szerződés tanuk előtt köttetik, itt pedig a szerződést a bíróságnak bizonyítványa, a tanukat pedig a bírósági személvek jelenléte pótolja, mindkettőnek jogi következményei ugyanazok levén. Megjegyzendő még, hogy a 462. §-nak szerkezete nem correct, mert a betáblázás ugyan azt jelenti latin nyelven mit a bekeblezés magyarul; az előjegyzés pedig, mely szinte telekkönyvi — habár feltételes zálogjogot ad — de szinte terhet képez, kihagyatott. IV. Fej ez et. 468. §. Ezen szavak „még pedig valamenynyien együttesen" ugy szinte ezen szó .szintén" és a §. végén előforduló ezen szócska „is" kihagyandók volnának. 473. §. Ezen §. ekként volna szerkesztendő: [„Ott, hol a hirdetvényi határidő még nem járt e, az igény bejelentésére nézve a telekk. törvény 3. és 5. §-a alkalmazandó; ingó, valamint nem telekkönyvezett ingatlan vagyon tekintetében pedig az igény keresetek az igényelt vagyon elárvereztetését csak akkor gátolják, ha a 464. és 466. §§-ban meghatározott határidőben nyújtattak be, azontúl csupán a vételár feleslegére lévén érvényesíthetők. Előre kell bocsátanom, hogy a prrdtás 468, 472, és 473. §§. egymással,.és a tel. könyvi törvénynyel szoros öszvefüggésben állanak, s hogy a 472. és 473. §§-ok az igények bejelentésére telekkönyvezett ingatlanokat illetőleg kétféle határidőt említenek a szerint, a mint a telekk. törvény 5. §-ában érintett hirdetvényi határidő lejárt, vagy nem járt le: az első esetben csak a foglalás előtt, az utóbbiban pedig a 466. ?-ban kitűzött 15. napi határidő alatt bejelentett igényeknek az árverést gátló hatályt tulajdonítván. Az első esetre nézve, midőn t. i. a tel. könyvi hirdetményi határidő lejárt nincs észrevételem, de a 473. §. azon szabályát, miszerint a hol a telekkönyvi hirdetvényi határidő nem járt le. az igény a foglatástól számítandó 466. §. szerinti 15. napi határidő alatt bejelentendő, nem indokolhatónak, és azt mint a telekk. tőrvénynél szigorúbb, megszoritóbb szabályé az igénylők jogaira nézve sérelmesnek tartom; mert mig a telekk. tőrvény 5. §-ában az igények bejelentésére 8. hónapi, illetőleg egy évi határidő van kitűzve, és pedig tekintet nélkül arra, hogy harmadik személy által a hirdetvényi határidő alatt valamely telekkönyvi jog szereztetett-e vagy nem, vagyis tekintet nélkül arra, váljon valameíy hitelező végrehajtás utjáni foglalás által zálogjogot szerzett-e vagy nem, addig a 473. §. ezen határidőt tetemesen megrövidíti, és pedig csupán a végrehajtató kedvéért. így például, a hol még a telekkönyvi hirdetvényi határidő csak 1870. évi october hónapban fog lejárni, a foglalás pedig marczius hóban történt, és a 464. §. szerint kibocsátott, és az igénylők felszóUitását tartalmazó hirdetvény april 1-éu tétetett közzé, az igénylő már april 15-én tartozik igényét bejelenteni, hogy az árverést meggátolhassa, holott neki a telekkönyi törvény megengedi, hogy iz<nyét teljes joghatállyal october hó végéig " bejelenthesse. A prrdtás 473 §-a e szerint különbséget tesz azon eset között, midőn valaki a telekkönyvezett ingatlanra végrehajtási zálogjogot mert a prrdtás csak azt értheti, „foglalás" alatt szerez, és azon eset között, midőn valaki ugvan azon ingatlanra szerződés alapján zálog, vagy más jogot szerzett. En azonban a joghatályra nézve e két szerzési mód között sernmi különbséget nem látok; mert a törvény egy birói Ítélet alapján szerzett jognak nem tulajdonit nagyobb hatályt mint magán szerződés alapján szerzettnek. Ha az, ki a telekkönyvi hirdetvényi határidő lefolyta előtt tulajdon, vagy zálogjogot szerez, a telekkönyvi felvétel alkalmával bejegyzett tulajdonos ellenében, addig, mig a hirdetvényi. illetőleg igény bejelentési határidő tart, azért, mivel igénvek bejelenthetek, niucs biztosítva a sze'zett jog tekiutetébeu. miéit volna kivételesen az biztosítva, ki hasonló jogot birói ítélet alapján szerez? Azon különbség, hogy a végrehajtási zálogjog alapján árverés rendeltetik el, holott a magán szerződés alapján szerzett zálogjoggal biztosított hitelező előbb követelését per utján érvényesíteni tauozik, itt tekintetbe nem jöhet annyira, hogy amaz miatt kelljen a telekk. törvény által kitűzött bejelentési határidőt megrövidíteni, miután ezen különbség csak a jogérvényesítés módjára vonatkozik, de a joghatályon nem változtat semmit. Ugyan azért a 473. §-nak általam javaslott módosítása, mely szerint a telekk. toivéuy által kitűzött hirdetvényi határidő változatlanul hagyatnék meg, fentebbiek szerint indokolva van. Visszatérvén a 468. §-ra ott ezen az igények tárgyalására vonatkozó szavakat „még pedig valamennyien együttesen tárgyalandók" azért vélem kihagyandóknak; mert előfordulhat eset, hol az igények oly külön neműek, hogy azokat együttesen tárgyalni, és elintézni tetemes jogzavar nélkül lehetetlen. Például, A. a végrehajtatott adós, mint a telekkönyvezés alkalmával bejegyzett első birtokos ellen a telekk. rendelet 3. §-ának 1. pontja szerint telekkönyvi kiigazítási keresetet még a végrehajtás előtt indított, és a felett közte, és a végrehajtatott birtokos között a tárgyalás folyamatban van, B. pedig ugyan azon 3. §. 2-ik pontja értelmében kimutatja. — mert ezen pont csak kimutatást kiván, — hogy ugyau azon ingatlanra, és ugyanazon birtokos mint végrehajtatott adós ellen az ősiségi nyílt parancsban kitűzött határidő alatt örökségi pert indított, mely még folyamatban van; végre C. bejenti ugyan azon ingatlanra a zálogjogi átkeblezési igényét.