Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 32. szám - Adalékok a legfőbb itélőszék ellentmondó határozataihoz

— 368 — lekvénynyé csupán az esetben emelkedik, ha az törvényileg előirt külső kifejezést is nyert, a tikvekbe bejegyeztetett. Ha valaki iugatlanságát máinak elárusítja ez tény, de ha az illető vásárló ezen tulajdont jogilag azaz tlkvileg is meg nem szerezte, a létrejött tény nem tekinthető jogi cselekménynek s következéskép annak jogi hatály nem is tulajdonítható. Önkéntes tények létrehozásában az állam polgárait nem korlátozhatja, de joga vau megkövetelni tőlük, hogy h a tényeiknek maguk más személyek s maga az állam irányában is jogi hatályt tulajdonítani óhajtanak, azokat oly módon hozzák létre, hogy nem csupán puszta ténynek, hanem egyszersmind jogi cselekményeknek is tekintethessenek Nyilvánvaló ezekből, hogy az államnak nincs joga a felek akaratszabadságát korlátolni s ezt nem is tenné akkor, ha kimondaná, hogy t elekk öuy vi j og csupán közjegyzői okmány alapján szerezhető. Ez esetben nem a felek aka ráta. hanem csupán a formaság szabályoztatnék;*) nem az mondatnék ki, hogy tények létrehozása nem minden esetben engedtetik meg. hanem, hogy a tényeknek jogi cselekménnyé qualificatiójához nem az eddig fönállott formaságok, de a közjegyző alkalmazásának formasága lett szükségessé.**) Mi a második pont alatti ellenvetést illeti, igaz, hogy az állam jogtalanul cselekednék akkor, ha valakit formaságok hiánya miatt fosztana meg valamely jogától; de szerzett e az jogot, kinek ténye nem jogi cselekmény? és van e a jegyzői kényszer által gátolva, hogy tények jöhessenek létre és hogy azok jogi cselekménnyé qualificáltassanak ? Én az hiszem: — nem. De talán azt hozzák föl ellenem, hogy a jegyzői kényszer mindenesetre formaság; oly formaságok fölállítása pedig, melyek nehezítik a tényeknek jogi cselekménnyé válhatását, méltányossági tekintetekből mellőzendők? Én fölteszem, hogy lesznek olyan ügyletek, melyek nem fognak tlkvbe vitetni, s elhiszem, hogy ez okon nem kevesen arról fognak panaszolkodni, miszerint meglettek csonkítva jogaikban. De *) Es mégis magát az ügylet semmiségét akarják a kényszer [.ótolói decretálni. hogy ez nem lenne az akaiatnzabadság legzsarnokiabb korlátozása, azt bajos leend valakivel elhitetni. Szerk. **) Iit nem állhatom meg, hogy ne jelezzem, miszerint a közjegyzői kényszer ellenzői némelyikének ez elvvel szemben tanúsított magatartása fölötte sajátságos. Ez ellenzőknek egyike : T. Czenthe József ügyvéd ur az u. n. jegyzői kényszert azon okból is megtámadván, mert az az egyéni szabadságot korlátolja, ugyanazon munkálatában („Themis" 1871. évi folyam 29. sz.) azt hozza ajánlatba, hogy bizonyos jogvesztési büntetések és érzékeny pénzbírságok szabassanak azon ingatlan tulajdonosára, ki bizonyos határidő alatt a változás nyilván könyvi föltüntetése iránt nem tesz kellő lépéseket. — Ugy látszik, hogy a t. czikkiró ur itt a „tulajdonos"' alatt azon egyént érti, ki a tulajdon tényleges birlalójaés nem tulajdonosa, mert t u 1 a j do n t csupán telekkönyvi bejegyzés által nyerhetni (1. orsz. bir. ért. 156 g, osztr. plg. trkv. 821. 431. 1053.441. stb. §.) s ezen birlalot akarja büntetés terhe alatt arra k.üteiezni, hogy tényét jogicselekménynyé qualihcálja! 0 az egyéni akarat szabadság sérthetetlensége mellett buzogván, megtámad egy eszmét, mely mint fentebb kimutatám : az egyéni akarat szabadságra egyáltalán nem gyakorol behatást s ugyanakkor törvénytakar hozatni, mely szerint a feleknek ni e gpar a n c s o 11 a t i k, hogy bizonyos dolgot, „érzékeny büntetés" terhe alatt akarniok kell! — Uram! a jegyzői kényszer reactióuak, jogtalanságnak nem neveztethetik, minthogy az nem az akaratszabadságra, hanem csupán formaságra vonatkozik; de igen az ön által jelzett tervezetet, mely a feleknek valamit akarni büntetés terhe alatt parancsol, j s melyet részemről én, mint az egyéni akaratszabadsá- ' got csak legtávolabbról is korlátozó bármilvnemü kényszernek engesztelhetlen ellensége, soha sem lennék képes j elfogadni. M. D. hát ki, vagy mi ennek oka? a jegyzői kényszer nem, mert hiszen hasonló esetek ma is napirenden vannak s pedig a jegvzői kényszer még ma nem vethető okul! Ne keressük az okot ott, hol az uem létezik; ne akarjuk valamely intézmény hátrányául azt betudni, mi nem egyéb, mint egyszerűen indolentia. Tagadhatlan az, hogy az indolentia egyike a legüdvtelenebb lelki állapotoknak, s az államnak hivatásában álló dolog minden jogos eszközzel odahatni, hogy ha a meglevő bajt egy tollvonással leküzdeni képtelen is, legalább annak tovább fejlődése meggátoltassák. Ha azonban ezen szempontból veszem figyelembe a jegyzői kényszert, ugy egyáltalán nem azon következtetésre fogok jutni, melyre annak ellenei jutottak, hanem ép az ellenkezőre: t. i. hogy a közjegyzői kényszer oly formaság levén, mely egyszerűsíti maguknak a feleknek eljárását,*) ha nem fogja is kevesbíteni az indolensek számát, mindenesetre kevesbíteni fogja azon eseteket, melyekben a tény nem emeltetik jogi cselekménnyé. Jelenlegi gyakorlatúnk szerint ugyanis azok, kik telekkönyvi jogokat átruházni, szerezni és megváltoztatni vagy megszüntetni kívánnak, mindenekelőtt oly írásbeli szerződéskötésére utalvák, melyeknek bizonyos előirt formaságokkal kell birniok, s kifejezéseket kell tartalmazniok, hogy azok alapján tlkvi intézkedés eszközölhessék. De azonban méu' nem elég! a szerződés szerkesztése után kérvényt szerkesztetni s azon kellőképen fölszerelve bizonyos illetőséghez benyújtani. (Folytatjuk.)* dalékok a legfőbb Ítélőszék ellentmondó határozataihoz. Halmi Károly ügyvéd úrtól. Engedje meg az olvasó, hogy az alább felhozott, ellentmondó két curiai ítéletekkel némi adatot szolgáltassak azon mindenkit egyiránt érdeklő', — felette sajnos valóság begyőzésére, hogy igazságszolgáltatásunk csak egyes itélő bírák felfogásától tétetik iüggó'vé : — így igazságszolgáltatásunk képzeletbeli valami, melynek megvalósítása annyi különbtele. a hányan foglalkoznak vele: — mi aztán sem az egyes honpolgárokra. — sem az ítélő bírákra, — sem végre a jogásztestületre megnyugtató uem lehet. A tény-állás e következő: P. P. elhalt, és az utána maradt örökséget illető, —több rendbeli. — egyik a másikát meg nem semmisítő osztályos leveleket hagyott hátra; ezen osztályos levelek között különösen találtat >tt két okmány, melyek egyike szerint B. G. kötelezte magát P. P. örökhagyó halálakor négy leány testvérének külön-külön 7(30 ft 57 pkrt kifizetni; — a másik későbbi okmányban pedig P. P. örökhagyó elismeri és kinyilatkoztatja, hogy a menynyiben B. C. több ősi adósságokat kifizetett, melyek őtet nem terhelhetik az örökösök egymás iránti követeléseikre nézve K. I. és H. L. előtt a kölcsönös számaszkodást megtenni; — az örökhagyó halála után az érdeklett örökösök egymás között meg nem egyezhetvén, B. C. számadásbeli összes követelése iránt férjével együtt, négy leány testvérét Sárosmegye törvényszéke előtt egy perben beperelték: az alperesként álló négy leánytestvér pedig, az egynek fizetni kötelezett 760 pft 57 kr iránt külön-külön perbe idéztették B. C-t, Abajumegye törvényszéke elébe. Ezen Abaujmegye törvényszéke előtt lejáratott teljesen egy forma, ugyanazon jogi alapból keletkezett, ugyanazon okmányokkal felszerelt perekben B. C. alperes egyformán elmarasztaltatott; *) Forgalmi viszonyaink és eszközeink és a lakossá? szétszórtsága, az aránytalan költség stb. illusionak tünteti fel nézetünk szerint e tételt! Szerk. i C. A. felperessége alatti perben a kir. Curia mint | legfőbb ítélőszék által 1870. évi 2911. sz. a. kelt i ítélete szerint, alperes a két első birói itéletek1 kel egybehangzólag elmarasztaltatott. H. L felperessége alatt lejáratott perben a I kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1871. évben | febr. 28-án 7492. sz. a. kelt ítéletével, a két első i bírósági Ítéletet megváltoztatta, azon indok alap! ján, hogy a bemellékelt osztályos egyességben ! az örökhagyó által kikötve levő számtétel megI történt volna, a perben ki nem mutattatott; itt í megjegyeztetik, hogy a felperesi keresetben íog! lalt azon kitételt „többszöri felszóllitásra is elei get nem tett" alperes a perben tagadásba sem 1 vette; és az érdemre vonatkozó kifogáson kivül, ; semmi más kifogással nem élt; ezen ítélet ellen a felperes által semmiségi panasz adatott be, mely 1871. évi 8390. sz. a. várja elintéztetését. K. J. és M. M. felperessége alatt lejáratott két rendbeli perben pedig a kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1871. évi június 3-án 4088. és 4089. sz. a. kelt ítéletek szerint az első biró ítéleteket nemcsak hogy szóról szóra helybenhagyta, hanem alperest, mind a két perben külön-külön 25—25 ft pénzbirságban elmarasztalta. A semmitőszék mennyire fogja tisztázni, az eredeti Ítéletekkel igazolt panaszt, azt annak idejében szintén a közönség felvilágosítása, s netalán megnyugtatása végett közzé tenni el nem I mulasztom. * * * C. A. felperes-őre alaft lejáratott perben a három egybeliangzó birói ítélet következik : Első bírósági ítélet. ,000/p. sz. .Özvegy Csányi Dánielnö született Péchi Ágnesnek. Bujanovits Lajosné született i Péchi Leontine mint alperes ellen 1867. deczem,' ber 6-án 5015. sz. alatt 760 ft 57I3I4 pengő \ pénzbeli tőke, és járulékai iránt indított s ren: des szóbeli uton betárgyalt perében ítéltetett: | Alperesnö köteles felperesnőnek a keresetbevett 760 ft 57,3/I4 kr pengő vagy 799 ft l>/3 kr o. é. és ezen összegből 1867. évi május 11-től folyó 6°/0 kamatait, valamint az ezennel 33 ft 88% kr-bau megszabott perköltségeket 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. .Mert: Az A) alatti okirat szerint peresfelek édes anyja özvegy Péchy Péternő szül. Szentimrey Judit h ragyonüt még életében gyermekei között felosztván alperesnőnek a Homrogdi és Jánosdi részjóságok 5030 ft 36 V, kr adóssággal jutottak, és azon okmány 9-dik pontja szerint a felosztott javakat terhelő adósságok törlesztésére, az azokbó! származott úrbéri kártalanítás, akkép rendeltetett forditatni, hogy ha abból némely osztályosért több adósság fog kifizettetni, mind sem nékie ama kármentesítésből egvenló' arány szerint jut. a külömbséget a többi részesekuek megtéríteni tartozik. „A B) alatti valódiságára nézve sem kifogásolt számvitel igazolja, hogy a kármentesítési öszszegek a hitelezőkre átutaltatván, alperesnö magát abban kötelezte, hogy felperesuó'nek az őt illető 760 ft 57l3/u krt. "édes anyja halála után kifizeteudi. „Ekkép tehát felperesnöuek alperesnö ellenébeni igénye számszerűleg meghatároztatváu. jóllehet ezen számtétel kiigazítása a Keczer Zsófia. Matyasovszky Józsefnő és Pillér örökösöket, kötelezőleg illető terheknek alperesnö általi kifizetése esetére javára kilátásba helyeztetett. Alperesnö ezen feltétel bekövetkeztét nem igazolta, mert azon ellenvetése, hogy a fentebbi számtétel a később létrejött s 4. szám alatt felmutatott osztályos intézkedések által megszüntetett, eme okiratból ki nem magyarázható, miután annak 3 pontjában, az alperesnö és férje által fizetett közterhek folytán szükségessé vált ujabb számtétel ismét csak kilátásba helyeztetett, de abban a korábbinak hatálya érintetlenül hagyatván, alperesnőnek egyéb határozott bizonyítékokat kellett volna szolgáltatni arra nézve, hogy ama közös terheket, melyeknek kielégítésétől a B. alatti számítás módosítása függ, csakugyan sajátjából kifizette, és ezáltal felperesuó'nek jelen követelése változást szenvedett. »Alperesnö ugyan, a közös anya utáni osztályos viszonyokból származó követelését a 2-dik szám alatti keresetlevéllel Sárosmegye törvényszéke előtt beperelte, ezen kereset azonban, mint egy más bíróságnál folyó megoldatlan ügy, melyben ugy felperes, mint alperesként más személyek is állanak felperesno kifogása folytán jelen perrel összeköttetésbe nem hozathatván, az abban tett felszámítások e helyütt megoldást nem