Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 32. szám - A végrendeleti szabadság s a köteles rész [2. r.]

pest, aug. 8. 1871. Megjelenik minden kedden : a .magyar joarászaryfilés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztt'hez a megrendelések a kiadó-hivatalh'/. intézendok. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. S2. THE EGYETEMES JOGI EÜZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZCYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak : ie!vben házhozhordóseal vaey \ • leken bermeiite* MÓtiraldésne] (.'rfe\re . . •» irt. '>le\re ... 4 egész etre Kiadóhivatal: váczi-utcza '4. a Felelős szerkesztő: Dr. SIEtiMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYANSZKY A. TARTALOM : A végrendelet s a köteles rész. Dr. Biermann Mihály úrtól. (Folyc, — Közjegyzői kényszer. Margitay Dezső úrtól. — Adalékok a legfőbb ítélőszék ellentmondó határozataihoz. — Igazságügyministeri rendelet. (Folyt.) — Adalékok a polgári törvénykezési revisiójához. Mihajlovics Miklós úrtól. (Folyt.) — .Törvényszéki tárgyalás." Szegedi bünperek. — .Vegyes közlemények. Lapszemle. — Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások, áthelyezések stb. — Különfélék. — Könyvészet. Kivonat a .,Budapesti Közlöny"-bői. V Á végrendeleti szabadság s a kö^ teles rész. Dr. B iermann Mihály űrtől. ^ (Folytatás.) 3. Elválok a rendkívül érdekes és i tanulságos képtől, melyet e nemzet jogélete nyújt s áttérek a középkorra. Két népcsoport öröködési joga vonja itt első sorban magára figyelmünket a germán s a hun-scytha népeké. Rövid lehetek ennek ecsetelésébeu, mert először mindkettőt ugyanazon alapeszme jellemzi, csak erősebb kinyomattál az egyiknél mint a másiknál, továbbá, mert nem látjuk ezeknél a végrendeleti szabadságot s a vagyonkötöttségét ily folytonos érdekfeszítő küzdelemben mint a rómaiaknál, — vagy legalább nem hagyott ez annyi nyomot itt mint amott, az emiitettem alapelv mindenütt dominálva e nemzetek egész életére sütötte a maga bélyegét, s csak is annak elgyengültével lassan észrevétlenül honosodott meg a végrendeleti szabadság, melyhez ez életre j való fajok eredettől vonzódtak. E néptörzsek főjellemvonása a szakadatlan harcz — harcz a közös küiellenséggel vagy egymásközt, a fékezhetlen zsákmánylási kedv, mely a békés házi munkára csak a nőket s a rabszolgákat tartá alkalmasoknak, szabad férfihoz méltónak pedig csak a veszélyek közepette kard élével kivívott prédát tekiuté. Hogy ezen legédesb vonzalmat akadálytalanul követhessék, hogy a nép legfegy verfoghatóbb férfiai soha ne kényszerüljenek letenni a kardot s a tűzhely mellett vagy a szántóföldön mindennapi kenyerőket keresni, olykép kellett rendezni az öröködést, hogy a családnak mely ezeket előhozza s magában a családi körben első helyen a tetterős férfiaknak a kellő vagyon bíztositassék, mert csak ezek képesek azt erőszakos támadások' ellen megvédeni, ezeknek van arra kiváló szüksége. Ez elv ama néptörzsek összes öröködési jogához adja kezünkbe a kulcsot. Tudják ők, hogy kivált az ingatlan vagyon alkalmas állandó hasznot s jövedelmet nyújtani s azért elválasztva ezt az ingótól eltérőleg a rómaiaktól kik az öröködésnél ily megkülönböztetést nem tettek az utóbbiban nem szorítják meg az egyéni szabadságot, amannál tovább megkülönböztetik, váljon szerzemény (a Germánoknál Sonder-gewere) vagy ősöktől átszállott vagyon-e? méltánytalannak látszott volna, természetes szabadság szeretetőkkel ellenkezett volna a szerzőt jogában megrövidíteni, — különben is az ősit a család fentartására elégségesnek tartották s igy amarra is korlátlan intézkedésnek adtak helyt ez utóbbit épségben megőrizték a család, (a Germánoknál die Sippschaft) számára. Ez elv fejti meg azt is, miért fektettek a nemre, mely a rómaiaknál az utolsó korszakokban már alig bírt jelentőséggel az örököűésnél — megint oly nagy súlyt, hogy a nőt az ingatlanból csak nem végkép kizárták. De mondám, szigorúbbak voltak a Germánok az elv alkalmazásában a Hunscytháknál, amazok a felmenőket is, kiknek harczképességét kétségbe vonták, kizárák az öröködésből, az utóbbi fajok ezt nem tették. Azonban az életmód lassankint megváltozott, a szabad végintézkedés megszorításának alapoka jelentőségéből vesztett, — e szabadság tehát lassankint megerősödött. A Germánok egyes fajai, különösen a Frankok a felmenőket is behelyezték jogaikba — a magyaroknál pedig kik — a hun-scytha népcsalád legnemesebb tagjai •— a 10-ik század felé megjelennek a küzdtéren, már a teljes végrendelkezési szabadságot szemléljük. Ennek további fejtegetése azonban értekezésem végére tartozván, ezennel áttérek az újkorra. 4. Igen messze vezetne ha a modern nemzetek mindegyikének öröködési jogát részleteiben akarnám itt ismertetni — nem is feladata ez jelen értekezésemnek mely pusztán az egyes rendszereknek főelveit, az azok képzésére döntőleg befolyó okokat feltüntetni s ennek folytán a jelen állapotok tarthatatlanságát kimutatni törekszik. Csak futólagos pillantást vetek tehát a nevezetesb államokra s egyedül ott, hol különösen érdekes az örökösödési jog fejlődésének müfolyama valamivel tovább fogok időzni. Ha széttekintünk continensünkön azt tapasztaljuk, hogy a végrendelkezési jog teljesen sehol sincs megtagadva, azonban az igy engedett szabadság csak nem mindenütt meg van szorítva a szükség örökösök joga, a köteles rész által, — mely hol kisebb hol nagyobb, hol csak ingatlanra terjed ki mint pl. Skotiában, hol pedig az ingóságokat is foglalja magában — itt ott pl. Skandináviában, Oroszhonban, a Német birodalom némely államaiban még az öröklött s szerzeményi vagyon között létezik különbség s mig erről feltétlenül, amarról csak a szükségörökösök tekintetbe vételével lehet intézkedni ; a porosz Landrecht szerint a „legitima 1—2 gyermeknél a törvényes rész egy harmada 3—4-nél fele, 5—6nál V3 az austriai polg. tvkönyva szükségörökösök számától elnézve, ha lemenők, a hagyaték felére, ha felmenők egy harmadára jogosítja fel; ilyen az olasz codex intézkedése is; a szász tvköuyv a le- s felmenőkön kívül a hitestársat is teszi szükségörökössé. A végintézkedési jogot csak nem teljesen megtagadja a code Napóleon (code civil) mely szerint az, ha egy gyermek van életben, a hagyatéknak csak felére, ha 2 egy harmadára, 3-uál esak egy negyedére szólhat. Egész Európában csak egy nemzet, az angol marad következetes önmagához s a teljes szabadságot, melyet minden polgárában annak egész életén át szentül tisztel, a halál pillanatában sem vonja meg tőle: ott a korlátlan végrendelkezési jog van elismerve. S tul az Óceánon, Éjszak-Amerika • egyesült államai, az anyaország példájához híven fenhangon hirdetik a csorbítatlan végrendeleti szabadságot. Ha kutatjuk, honnan jöhet, hogy ama törvényhozások csaknem egyhangúlag benyúlnak az egyén jogkörébe — vissza kell mennünk a középkor előbb jelzett i társadalmi viszonyaira a család akkori áli lására, melyek nem szűntek meg utóha• tásukat tovább is gyakorolui, a hübérintézményre, mely természetesen a birtok ép megőrzését feltételezve, az általa eredményzett okozat az ok eltűntével is traditiókép fentartá magát, tekintetbe kell vennünk hogy némely törvényhozó egyenesen a római jogból indult ki s mig ennek remek rendszerének bámulatával el volt telve elfelejré, hogy épen mert ama nagy nemzet jogéletére oly jól illett, a mi sokban változott viszonyainkra minden speciális intézkedésével csak uem lehet alkalmazI ható; figyelmünket el uem kerülheti, hogy soká áltaános volt a meggyőződés, miszerint a trónok biztos feuállhatása, fényök emelése egy gazdag s erős, a régi szellemet hiven megőrző fiuemesseg létét feltételezi ennek gyámolitására pd. legalkalmasabb eszköznek az öröködési jog bizonyult, s az elsőszülöttség a hitbizomáuvok oka egvenesen ebben keresendő, vágy ellenkezőleg a főurak hatalma ve, szélyes mérveket öltve a fejedelemre, ez ! birtokuk lassankéuti feldarabolása által