Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 31. szám - A Karagyorgyevics per. (Folytatás és vége.)
Melléklet a „Themis“ ang. 1. 31. számához. 361 A bíró s nótárius a felsőbbség tekintélyének megóvása végett interveniálni próbáltak; hasztalan: a rakonczátlan részeg ficzkók zava- rogni. káromkodni kezdtek, a kisbirónka is voltak pártosai. — A faluban hamar terjedt a hir, hogy a felvégi kocsmában nagy verekedés készül, az ördögborda Kapucska bizgat. Szegény anyja lélekszakadva szalad érte, csalogatni, vinni akarja haza, utoljára erővel is húzza. A szabadságos részeg volt már. pajtásai gúnya is elevenére talált : s igy dühre fakadt anyja ellen, s midőn az nem akart tágitni, kést rántott elő vakon s feléje döfött, de — a kisbiró közbeveté magát, kit aztán az erős ficzkó két szúrással földre terített. Azonnal elfogták — pajtásai rémülten szétszaladtak — s aztán mámorából ocsúdva volt ideje bánattól telve zokogni őrültségén. Hevesmegye törvényszéke 8 évre Ítélte »emberölés“ czimén, a felső törvényszék tekintetbe vevén az enyhitő körülményeket s fogsága alatti bánkódó magatartását, a büntetést 6 évre szállította le. * (0 k m á n y h a m i s it á s.) Monos János ibronyi lakos (Szabolcsmegyében) 1866. évi október havában meghalt és szép birtokát nejére Kulcsár Borbálára hagyta, ki viszont esetleges halála esetére Tóth Ferenez távoli rokonának szánta azt. Nemsokára K. Borbála valóban meghalt, s igy Tóth Ferenez lett volna az egyedüli örökös. Megtudván Monos Erzsébet, Monos János húga, férjezett Szőllősy K. Jánosné a dolgot, Bru- danovits Ágoston zugirászhoz ment és tanácsot kért tőle. Ez megigérte, hogy 100 írtért segíteni fog s a pénz át is adatott neki. Erre készített egy okmányt, melyet, mint birtokbizonyitványt a községi hatóságnak aláírás czéljából kézbesített, hol az okmány. alá is íratott. Az okmányt azután a pappal is aláíratta, ki az aláírás mellett megjegyzé, hogy a rokonságot bizonyíthatja ugyan, de az örökösödésről mit sem tud. E megjegyzés által az egész okmány használhatlanná vált, azért uj iratot készített s más tanukkal, jelesül Szőllősy J„ Petro P. és Zombori Pállal íratta alá, a hatósági aláírásokat pedig hamisította. Ez okmány alapján a birtok Szőllősy Erzsébet nevére telekköny- vileg átíratott. Tóth Ferenez csakhamar mint panaszos lépett föl Szőllősy Erzsébet ellen s a vizsgálat folyama alatt az egész csalás kiderült, Bru- danovics Ágoston, mint bünszerző másfél évre, Szőllősy János 6 hóra, Petro Pál 1 hóra Zom- borv István egy hóra és Szőllősy József 8 hóra ítéltettek el a legfőbb itélőszék által. * (Gyilkosság) Két év előtt a debre- czeni határban Pál György földbirtokos földén megtalálták Szabó János földbirtokost fejszével széthasított fővel. Mivel tudva volt, hogy Pál György Szabó Jánosnak csinos neje iránt érdekeltséggel viseltetik, a gyanú azonnal ő reá esett. El is fogták azonnal Pált. A vizsgálat nyomán kitűnt, hogy Szabót az nap egész meggyilkolta- sa órájáig, bizonyos Tasadán Dömével látták. Tasadánt is vizsgálat alá fogták tehát s ő azt vallá, hogy a mint Pál földjén keresztülmentek Pál fejszével előrohant és leütötte Szabót. Ő, TasadáD e felett annyira megijedt, hogy elszaladt és nem merte e dolgot feljelenteni. Tasadán Pállal szembesittetvén, megmaradt állítása mellett, mig Pál határozottan tagadta a gyilkosságot. Az ottani törvényszék Pált mindaz által elitélte 13 évi és Tasadánt szintén néhány évi fogságra. A királyi tábla envhitette az ítélet, de azért fentartotta. A vizsgálat megkezdése óta 2 év telt le és Pál és Tasadán fogva ülnek. Tasadánt végre elővette a lelkiismereti fur- dalás és a napokban kivalotta, hogy Pál ártatlan és egyedül ő volt Szabó gyilkosa, kit verekedés közben ölt meg. E vallomás a legfőbb itéloszéknél távirati utón bejelentetvén, ez azonnal elrendelte Pál szabadonbocsátását és uj vizsgálat megejtését. * (A pestvárosi fényi tő törvényszék) legközelebb következő rablási bűnesetet tárgyalta: Szebenyi Péter czeglédi lakos múlt évi októberben nagyobb mennyiségű marhát hozott Pestre, itt eladta s foglalóul 950 irtot kapott, mely összeggel haza felé indult saját kocsiján. A lovakat 14 éves fia hajtotta. Szerencsésen elértek a Monor közelében levő kistói csárdáig. Janotta A., a csapiáros a mint S^. megérkeztek. kiment a ház mögé és elsüté fegyverét. Állítólag az lett volna a jel, melylyel a rablóknak tudtára adta Sz. érkeztét. Sz. azonban nem ügyelt a lövésre, fiával bement a csárdába s megivott egy pohár port. A fizetésnél a csapiáros már nem volt a háznál megtalálható. Szebenyi erre tovább hajtatott, de alig haladt el a csárdától nehány szász lépésnyire, midőn egy kukoricza földből. három egyén, kétcsövű pisztolyokkal felfegyverezve kirohant. A rablók egyik Bognár feltartóztatta a lovakat, Mindtner és Lukács pedig pisz- I tolyokat szegeztek Szebenyi mellének és halán- ■ tékának s kényszeritették a pénz kiadására. Mind I Sz., mint pedig fia annyira megvoltak ijedve, hogy nem is nézték meg a rablókat. A rablókat ; hónapok múlva befogták és Szebenyivel és fiával 1 szembesítették.S z. a három fővádlottban felis- i merhetni vélte a rablókat, de később azon feljelentés tétetett, hogy nem Lukács volt a harmadik rabló, hanem Janotta, a csaplóros. Janotta állítja, hogy ő csupa véletlenségból sütötte el fegyverét a ház mögött és nem tudott a szándékolt rablótámadásról semmit sem. Janotta is szembesittetvén Szebenyivel, ez Janottában a tettesek egyikét vélte felismerhetni. Mivel azonban Sz. azelőtt Lukácsot mondta a harmadik tettesnek, a törvényszék az ellenmondás felderítésére elővezetteté Lukácsot is. Ekkor kitűnt, bogy Lukács és Janotta közt oly nagy a hasonlatosság, hogy Szebenyi most már maga sem tudja, melyik a kettő közül volt a rablótámadásban részes. Janotta ennek következtében gyanuokok hiánya miatt szabadon bocsáttatott. * (Törvényszéki apróságok) Gunszt Henrik, Wahrmann Mór ur udvarosa elcsent urától nehány látogatójegyet s egy ily jegy segítségével Uritsnyi János kereskedőtől 6 palaczk íranczia pezsgőbort csalt ki. Két üveget Holz- . warth vendéglősnek, négy üveget egy ismeretlen más egyénnek adott el. Azután átment Budára, ott beszált a 7 választóhoz czimzett vendéglőbe, ott azt modta, hogy ő Wahrmann ur titkára és a pinczértől kölcsenvett egy fekete öltönyt, mely- lyel Gyöngyösre szökött. Pénze elfogyván, eladta I a Budán kölcsönzött fekete öltönyt s aztán visz- ! szajött Pestre, a hol azonban elfogták s csalás ' és sikkasztás miatt három havi súlyos börtönre i ítélték. — A Pesten szolgáló Fekete Erzsébet í gyermekét Újpestre adta Illés Zsigmondnéhoz j ápolás végett. A gyermek mindjárt az első na- j pókban betegeskedni kezdett, s Illésné azonnal j elhivatta Tóth Teréz szülésznőt. A szülésznő ' bölcs Ítélete oda ment ki, hogy a gyermeket a „nedves rákfene“ lepte el. Fel is kent kendőre valami kenőcsőt, ezt behintette oltatlan mész- porral, a gyermek mellére, hátára és hasára borogatta s azt mondta, hagyják rajta 10 perczig. A kuruzslóasszony ezzel elment, de még alig telt le 2 perez, a gyermek iszonyúan kezdett hánykolódni és jajgatni, úgy hogy Illésné sietett a levenni a köteléket és orvost hivatott, de későn. A gyermek annyira össze volt égve, hogy félóra múlva meghalt. A pestmegyei fenyitőtör- vényszék a kuruzsló szülésznőt 2 havi börtönre ítélte. — Tóth István rákoskeresztuti lakos falujában végig ment az utczán, egy vagyonos gazda kapuja előtt megállt s nézte a gazda négyéves fiát, ki ott a porban játszadozott. Tóth soká nézte a gyermeket, mosolygott, azután lábánál megfogta a gyermeket, s úgy a falhoz vágta, hogy agyveleje szétlocscsant. Mivel tanuk bizonyitják, hogy Tóth azelőtt is tébolyban szenvedett, a fenyitő- törvényszék a betegség megállapításáig felfüg- ; gesztette a vizsgálatot. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlönyében Dr. Garay Dezső ur „a polgári peres eljárás reformja“ czim alatt egy czikksorozatot kezdett, melyben a vizsgálási és tárgyalási elveken alapuló rendszereket tárgyalván, a két elv különbségeit fejtegeti és a tárgyalási elv helyesebb voHát igyekszik kitüntetni, mondván hogy : „A tárgyalási elv, helyesen értelmezve, nem abban áll, hogy a felek előterjesztései képezzék a bírói ítélet alapját, hanem abban, hogy a felek előterjesztései képezik a biró összes tevékenységének alapját s korlátját, melyben belül a tényt magát a biró szabadon vizsgálhatja. E megkülönböztetés gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a biró tevékenységi köre nem szorit- tatik egyedül az ítélethozatalra, hanem kiterjed az az egész eljárásra; részt vesz a biró a tárgyalásban, vizsgálhatja a tényállást, de csak azon körön belül, melyet a felek előterjesztései szabnak.“ „A tárgyalási elv (azt mindenkor a helyes értelemben véve), — mondja czikkiró ur, — abból indul ki, hogy a felek a per jogalanyai, a felek a per urai; a felek jogszerű akarata az, hogy a »dominium libis“-t fentartsák. Ezen elv egyenes következményei, hogy: 1) mindkét fél i egyenlő jogokkal bir; 2) hogy a perbeli szabad ! rendelkezési jog, tehát a jog érvényesítésére | szükséges védvek előállítása a feleket a per egész folyamában megilleti.“ Czikkiró ur azonban a fennebbiek szerint a bírónak némi nyomozási és kiegészítési jogot is ad, mert szerinte: »A kérdezési jog nem ellenkezik a helyesen | értelmezett tárgyalási elvvel; ha a kérdés az | előterjesztések korlátái közt marad, nem sérti a | félek szabadságát, s mindamellett lehetővé teszi, hogy a biró az előterjesztések, a formák alapján i a lényeget, magát a tényt vizsgálhassa, tehát az | anyagi igazságot a tárgyalási elv sérelme nélkül j megközelítse.“ (Fenntartjuk magunknak esetleges észre- I vételeinket a czikksorozat befejeztével megtehet- j ni. Szerk.) A »Reform “-ban Dr. Podhorányi Gyula ur azt vitatja, hogy bár az 1870 XLÍ1. t. ez. J 8. §. „az örökösödési eljárásról világosan nem ! emlékszik meg, de miután az árvaszék hatáskö- I rét taxatíve nem sorolja elő, s eléggé tágas tért I enged az önkormányzati tevékenység ezen irány- j ban való kifejtésére, nincs ok arra, hogy az örö- I kösödési eljárást, mely természeténél fogva am- j úgy is a peren kívüli, tehát nem peres eljárás j tárgyát képezi, egyszerűen elvonjuk az árvaszé- ! kék illetőségétől csak azért, mert az örökösödési j eljárás hivatalból való megindítása s keresztül- | vitele a tv.-tartás 500. §. a) s b) eseteiben a j bíróságok teendőihez utasittatott.“ „Ha áll, mit kétségbe vonni nem lehet, — ! mondja czikkiró ur, — hogy az uj állandó ár- | vaszékek az árvák jogainak s érdekeinek valamint az árvái vagyonnak biztosításáról s meg- í óvásáról első sorban gondoskodni tartoznak, s hogy az árvák ingatlan vagyona elidegenitésé- i hez, vagy ingatlanok szerzéséhez, kölcsönvételek, ! szóval bármi néven nevezendő az árvákat tori' helő szerződések kötéséhez mind annyi kiváló ; fontosságú árvás jogügyletek érvényéhez a gyám- hatósági jóváhagyás szükségeltetik s mindezen j elsőrendű intézkedések s perenkivüli jogi cselek- | vények megtételére a törvényhatóság most kije- | lölt kezege, t. i. az állandó központi árvaszék alkalmasnak s megbizbatónak ismertetik el: két- | séget nem szenved, hogy az árva- s gyámhatóságok jövő hatásköre az örökösödési eljárás megindítására a prtás 500. §. a) s b) eseteiben az egyezségek megkisértésére az örökség bizto- 1 sitására, esetleg rendbeszedésére-, szóval az I örökség átadásának előkészítésére, esetleg végleges letárgvalására ingók tekintetében a hagyatéknak beszavatolására is kell, hogy kiterjedjen, miután ezen árva- s gyámhatóság a dolog természetéből folyólag leghivatottabb, és legmegbízhatóbb közeg az árvák s gondnokság alatt levők érdekeinek megőrzésére.“ „Magától értődik, hogy azon esetekben, ahol az örökség tárgyát ingatlan javak is képezik, ezeknek az illető örökösök nevére leendő telekkönyvi átíratása, a ptrtás 580, 581 és 591. ». szem előtt tartásával, ezentúl is az illető bir- tokbiróságok utján fogván eszközöltetni, egyezség nem sikerülte esetén végre a peressé vált hagyaték további ellátás végett a rendes biró illetőségéhez utasittatik. “ »Az örökösödési eljárás mindezeknél fogva úgy vélem a szorosan vett rendes bírói illetőséghez nem tartozik: hanem a köz-törvényható- ságok végleges rendezésével, ezek kezeibe átme- nend, s az állandó megyei árvaszékek mint jövő árva- és gyámhatóságok hatáskörébe fog tartozni. Per esetében mindazonáltal az illető örökösödési bíróság, azon esetekben pedig ahol az örökség tárgyát ingatlan javak is képezik, az illető birtokbiróság hatáskörének érintetlenül kell maradnia.“ (Részünkről ugyan szükségesnek tartjuk, hogy a bíróságok felszabadittasanak minden perenkivüli teendők és igy a perenkivüli örökösödési eljárás alól is, — mert csak igy fognak nézetünk szerint a bíróságok hivatásuknak teljesen megfelelni; de azért az 1870. XLII. tör- vényezikk 8. §. értelmében, mindaddig mig a jelenleg érvényben álló törvénykezési rendtartás 9. czim 7. fejezete hatályban van, nem képzelhetjük mikép lehetnének az örökösödési eljárásra a köztörvényhatóságok illetékesek; czikkiró ur igen helyesen érvelne, ha arról volna szó, hogy az öröködési eljárás jelenleg szabályoztas- sék, de midőn világos törvény által ideiglenesen már szabályozott illetőségi kérdés forog szönye-
