Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 31. szám - A Karagyorgyevics per. (Folytatás és vége.)
360 mintha a kapitánysági jelentés felolvasása a törvény 14. §-ára való tekintetből történt volna oly ezélból, hogy megitéltethessék, váljon a vád alatti czikk hii közlését képezi-e a hatósági íratnak, mert ezen kérdés megítélése nem az esküdtszék, hanem a bíróság elé tartozik, a mennyiben a vádlott a 12. §. jogkedvezményével élni akart vala. Ezen védelmet a vádle cél elen benyujtan- dott kifogás alakjában kelle érvényesíteni, mert ez jogkérdést képez, és eldöntése jogképzettséget igényel, melyT el a bíróság fel van ruházva, ellenben az esküdtek csak lelkiismeretök és meggyőződésük szerint ítélnek és ily módon elébök csak tény- és vétkességi kérdések tartoznak. Épen ezen okból a bíróság az esküdteknek nem is tette fel azon kérdést, váljon a czikk hü közlése a kapitányi jelentésnek, £ mit pedig az előzmények után tennie kellett volna, ha következetes akart volna lenni. Kétségtelen, hogy vádlott a kapitányi jelentés felolvastatásának köszöni felmentését. Már pedig azon okirat tartalma is valótlan. Ezen valótlanságot azonban az esküdtek előtti tárgyaláson kifejteni alig lehetséges, a mi kitűnik abból is, hogy midőn ezen. az ügy érdeméhez nem tartozó körülményt ő (vádló ügyvédje) kifejteni akarta, és ezzel a tárgytól messze eltért, a bíróság őt az esküdtek kifejlet türelmetlensége folytán teljes joggal a tárgyhoz való visszatérésre intette. Ez justum — mondja végül a semmiségi panasz — de másrészről az lett volna aequum, hogy a kapitányi jelentés fel- olvastatása sem engedtetett volna meg. A semmit őszék határozatának in- d o k o 1 á s a igy hangzik : Vádlott a tárgyalási jegyzőkönyv szerint a •/. a kapitányi jelentést és az a felett hozott tanácsi határozatot annak igazolása végett kívánta felolvastatni, hogy a bepanaszolt czikkben általa csak hatósági tárgyalás és határozat közöltetett. A kérelmezett felolvasást a bíróság, jólehet magánvádló mint nem- köztisztviselő ellenében a kérdéses közlés valóságának bebizonyítását különben helyt nem foghatónak találta, a sajtó- törvény 12. §-ának rendelete nyomán törvényszerűen engedte meg, mert a most idézett §-ra alapított védelem azon kifogások közé sorozva nincs, melyek az 1867. jul. 25-én kibocsátott ministeri rendelet 1. és 2. pontjai szerint a törvényt alkalmazó bíróság részéről előlegesen eldöntendők: és mert annak megbirálása, váljon valamely közhatósági irat hű szellemben lett-e közölve, nem valamely jogi, hanem ténykérdés megoldását igényli, tehát egyenesen az esküdtek feladatához tartozik. De épen az ezen iránybani bizonyítás megengedéséből önkényt következik, hogy a bíróság elnöke az 1867. május 17-én kelt ministeri rendelet 61. §-a értelmében az érintett kérdést is köteles lett volna az esküdtek határozata alá bocsátani.*) Annál inkább sérelmesnek mutatkozik pedig ezen kérdés feltételének elmulasztása, minthogy magánvádló a felolvasott hatósági iratok taglalásától is el lett zárva, minthogy továbbá a dolog természeténél fogva az esküdtek kijelentése lényegesen különböző' erkölcsi jelentőséggel bir. ha részükről a vádbeli czikk tartalma a kapitányi jelentés hü közlésére szoritkozónak kimondatik, vagy ha ellenkező nézetük nyert kifejezést; minthogy végül maga a vádlott által kikért e részbeni határozat az esküdteknek a feltett 4. kérdésre adott válaszukból még korántsem tűnik ki. Mihez képest úgy, tekintve, hogy szabatos, és a kifejlett körülményeknek megfelelő kérdés feltétele a hivatkozott rendelet 59. és 60. §§-ai szerint az elnök, illetőleg a bíróság oly kötelezettségét képezi. melyre a felek észrevételei döntő befolyással nem bírhatnak, a neheztelt Ítélet megsemmi- sittetik stb. * * * A tárgyalás folyama ugyanaz volt, mint első alkalommal, annak isméti közlésétől tehát olvasóink fel fognak menteni. Pótolnunk kell még csak a második tárgyalásnál feltett kérdéseket, melyek a semmitőszék határozata értelmében az első tárgyalás alkalmával feltett kérdésektől eltérnek. A kérdések a felelettekel együtt a következők: 1. Meg vannak-e az esküdtszék tagjai az itt előadottak után lelkiismeretökbben győződve arról, váljon a „Pester Lloyd“ czimü napilap 1871. évi april hó 15-én megjelent 88. szá*) Az idézett 61. §. igy hangzik : A mondott kérdéseken kivül egyes esetekben más oly kérdések is fejlődhetnek ki a körülményekből, melyeknek az esküdtszék általi eldöntése szükséges. Ezek minden egyes esetben a bíróság belátására bizvák.________________________________ Lapunk mai számához mának »Tagesneuigkeiten“ rovatában „Aus dem 1 Pester Thiergarten“ kikezdéssel közzétett közleményben foglaltatik-e valósággal a pesti állatkert igazgatójának személye ellen elkövetett rágalom vagy nem ? (Felelet: 9 igen 3 nem). 2. Megvannak-e az esküdtszék tagjai az itt előadottak után lelkiismeretűkben győződve arról, váljon az első kérdésben jelzett és körülírt közleményben a pesti állatkert igazgatójáról mondottak Hegyessy Kálmán magánvádlóra vo- natkoznak-e vagy nem? (Felelet: Egyhangúlag igen.) 8. Meg vannak-e az esküdtszék tagjaik az itt előadottak után lelkiismeretűkben győződve arról, váljon az első kérdésben jelzett közleménynek vádlott Czappel Károly-e a szerzője vagy nem ? (Felelet: Egyhangúlag igen.) 4. Meg vannak-e az esküdtek az itt előadottak után lelkiismeretökben győződve arról, váljon az első kérdésben körülirt közlemény, — tekintettel az itt felolvasott Pest sz. k. város főkapitányi hivatala által az állatkertben tapasztalt élőfa-eladatások. s elszállítások meggátlása iránt 1871. évi martius hó 25-én 12522 sz. a. a Pest városi tanácsnak tett jelentésre és az arra 1871. évi martius 28-án 1021 sz. a. hozott tanácsi határozatra, — hatósági irat és nyilvános tárgyalásnak közlése-e vagy nem? (Felelet: Egyhangúlag igen.) 5. Az első kérdésben jelzett közlemény — tekintettel az itt felolvasott, s a 4-ik kérdésben körülirt főkapitányi jelentés és tanácsi határozatra, — hü szellembeni közlése-e a hatósági íratás tárgyalásnak? (Felelet: Egyhangúlag nem. Végre ehhez képest: 6. Vádlott Czappel Károly az első kérdésben körülirt közleménynek közzététele folytán magánvádló Hegyessy Kálmán személye elleni rá- galmazási sajtóvétségben vétkes-e vagy nem ? (Felelet: 8 igen 4 nem.) * * * A bíróság ezen verdikt folytán vádlottat egy havi fogságra és 300 frt. pénzbírságra ítélte: Törvényszéki tárgyalások. Szegedi biiiiperek. I. Lipóczi Péter volt kecskeméti csendbiztos bűnügyeiben még mind ez ideig Ítélet nem hozatott, mert még folytonosan derülnek ki bűntények, melyekben a közbiztonság ezen buzgó és hű őre mint bünpalástoló, nivatalos hatalommal visszaélő, s. a. t. szerepel. A múlt heti tárgyalásoknál ismét három bűnténye derült ki, me- ! lyek egyikében Lipóczy alárendeljét is bűnössé i tette és igy visszaélései által nemcsak maga stt- j lyedt le, de mások erkölcsi romlottságának is i eszközlőjévé vált. Az egyes esetek részletes fel- I fosorolását annál inkább is mellőzhetjük, mert ! azok mind ugyanazonosok Lipóczynak lapunkban ! már érintett bűneseteivel, úgy az ezen bünese- j tekben tényezőkként szereplő egyének sem isme- í rettenek lapunk olvasói előtt, mert az legin- I kább a Bajdor et. comp. gyönyörűséges banda melyről már több Ízben volt alkalmunk részletesen szólani. Elég legyen ezúttal csak annyit érintenünk, hogy Lipóczy három újabb esetben bünpalástolás végett bűnösnek találtatván, bűnössége kimondatott ugyan, de büntetésének kimondása elhalasztatott akkora, midőn utolsó kiderült bűnténye fog tárgyaltatni. II. F. hó 24-én három kisebb rendbeli bün- | esetet tárgyalt a del. törvényszék, melyben a i a szereplők — egy szervezett tolvaj banda — különösen a zárt ajtók iránt viseltettek ellenszenvvel, és igy különösen azok elleni irányozták működésüket. Vádlottak Csonka Ferencz, Sváb József, Lobozor J., Szonák Anna, Simon József kik tolvajlásról vannak vádolva, továbbá, Szemerédi János, Dóczi Kata, Rubin Salamon és Deutsch Salamon, kiket az orgazdaság vádja terhel. Szegeden egymásután három boltbetörést követtek el a vádlottak álkulcsokkal. Az elsővel Krebs és Mayer vaskereskedéséből elloptak norinbergi árukat 400 frt értékben, a második esetben Kovács Ferenczné raktárából elvittek 24 mázsa 40 font gyapjút 2340 frt értékben, és a harmadik esetben Hollczer ruhakereskedéséből eloroztak öt bundát 400 frt értékben; köz- j vetlen tettesek voltak Csonka F. és társai, kik közösen járták el a betörésben és lopásban. A félivnyi melléklet van csatolva. harmadik esetben Sváb Herman egymaga működött az előbbiek tudtával. Megjegyzendő, hogy vádlottak egy szervezett tolvajbanda tagjai voltak, mely banda a betörést és zsákmányolást egész rendszeresen űzte. Álkulcs segélyével behatoltak bármily Wertheim lakattal zárt boltba vagy raktárba a nélkül, hogy ez által a zárt megrongálták volna, miért is sok esetben ötször hatszor is meglátogattak egy raktárt, mig a tulajdonos kárát észrevehette volna. Ezen „kulcsosok“ élén Sváb Hermann József állott, ki a terveket készítette, Csonka Ferencz, ki azokat végrehajtotta, mellékszemélyekként szerepeltek még emellett 8—10. úgy mint azt a körülmények kívánták. Jelen tárgyaláson Szemerédi János, Dóczi Katalin, Rubin Salamon és Deutsch Salamon vádlottak fölött mondatott Ítélet. Dóczi Katalin mind a három esetben mint bűnsegéd és orgazda, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 11j„ évi börtönre és egyetemleges kártérítésre Szemerédi János, mint a gyap- julopásban orgazda, hasonlókép 3 havi börtönre és kártérítésre. Rubin S. szintén mint a gyap- julopásbani orgazda 8 havi börtönre, közmunkával és hetenkint kétszeri böjttel súlyosítva, ítéltettek. Dóczi K. ítéletében megnyugodott, valamint a t. ügyész is; Szemerédi és Rubin ellenben föllebbeztek. úgyszintén reájuk nézve fölleb- bezett a t. ügyész is. III. F. hó 26 egy a kecskeméti bűnügyekkel kapcsolatban levő bűneset tárgyaltatott: ez a majsai rablás, melyet Bajdor és rabló-cimborái Tükör Gnbicza József, Vikor András, Spáuyik István és Hatvani László követtek el Majsán Terbe József ellen 1868-ban. A rablók miután a gazdát és nejét megki- ! nozták, 40—45 forintot készpénzt, 30 s néhány j aranyat, ezüst gombokat, puskát, sat. raboltak. E bűnesetbe Krumplis Péter János és neje, továbbá Győré Ferencz [kecskeméti lakosok mint orgazdák voltak bonyolódva. A v. ügyész indítványához képest ezúttal csak a nevezett kisebb bűnösök ítéltettek el végleg, és pedig Krumplis P. János, ki ezúttal a 12-dik bűnesetben I mondatott ki bűnösnek, 3 és fél évi börtönre, ! Krumplisné, összesen három kisebb bűneset miatt, fél évi, Győré F. % évi fogságra és kártérítésre ítéltettek. A két utóbbi azonnal, az első pedig 24 órai gondolkozási időt kérvén, másnap l fölebbezett.-* (A n y a-g y ilk o 1 á si kísérlet.) Rédei | falu, (Hevesmegyében) kicsi ugyan, de mégis két | korcsma van benne. Az alsó végiben nagyban ! czéczóztak 1869. egyik esős októberi napján a falu suhanczai, legényei, nagy áhítattal hallgatva a 22 éves tagbaszakadt termetű Kapucska János szabadságos katonát, ki veszekedő természete folytán valóságos „gyöngyört. okozott századának, hazatérése által. Ő volt központja a társaságnak egy kissé foltos ugyan, de azért tekintélyt szerző egyenruhájában, smulatságosnál mulatságosb históriákat beszélt pajtásainak a kaszárnyaéletből. Mindenki szájtátva hallgatva s tárt fülekkel hitte szavait, csakakisbiró Vadász Mihály tamáskodott, s támaszkodva a falu áhal széltiben elismert végrehajtó hatalmának tekintélyére, hitetlenségének gúnyoló szavakban kifejezését is adta. Már majdnem botra kelt a két legény, midőn szerencsére megjelent a katona gyerek anyja s tyúkkal, kalácscsal haza csalta úri fiát, kire otthon a szomszéd íaluból rokonai vártak. Estéiig mulattak együtt, bámulva a vitéz atyafi hösködő elbeszélésein. Ez azonban már unta az olcsó dicsőséget, s igy eltávozott azon ürügy alatt, hogy mint szabadságos bejelenti magát a bírónál kötelessége szerint, s egyenesen a felvégi kocsmának tartott, hol ülését tartá rendesen a falusi hatalom estenként. Csakugyan ott ült a biró, jegyző s néhány esküdt egy külön asztalnál, melynek egyik sarkánál mint a magas felsőség egyik kiegészítő része, tisztelettel kuporgott a kisbiró is. A vitéz bejelentő hazaérkezését s a másik asztalhoz ült a legények közé. Itt aztán gúnyolni kezdé durva tréfákkal a kisbirót a pajtások jóizü röhögése közt, sőt még egy nótát is csinált rá, melyet aztán közösen énekeltek : Az én kutyám Lámpás A kisbiró csámpás Iszogat a más borából ügy dobják ki a korcsmából. Kisbiró, kaszaláb j___________Lőcsnyaku — az angyalát!
