Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 31. szám - A végrendeleti szabadság s a kötelesrész
TARTALOM : A végrendelet s a köteles rész. Dr. Biermann Mihály úrtól. — Visszahelyezés és a telekkönyvi intézmény. Margitay Lajos úrtól. — A bírósági szervezés tekintetében. — Igazságügyministeri rendelet. — A Karegyorgyevics pere. (Poiyt. és vége.) — , Esküdtszéki csarnok.‘‘ Esküdtszéki tárgyalás. — ,Törvényszéki tárgyalás.“ Szegedi bünperek. — „Vegyes közlemények. Lapszemle. — Egyleti közlemények. — A kúriai döntvényekben kimondott elvek. — Kinevezések, választások, stb. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny“-bői. A végrendeleti szabadság s a köteles rész. Dr. Biermann Mihály úrtól. Kevés kérdés merülhet fel egyesek sőt egész nemzetek életében, mely fontosabb volna annál mi legyen sorsa az elhunytak által hátrahagyott vagyonnak? széthulljou-e alkatrészeire, melyek mindegyike az első foglalót illetendi, — vágy- egész Összeségében szállj on-e az államra avagy azokra, kik a sírba szállotthoz közel álltak az életben, vagy végre az ; lépjen az örökségbe, kit a haldokló aka- ( rata kijelölt. Egy pillanatig sem kételkedhetünk e kérdés beláthatatlan horderejéről, ha szemügyre vesszük, hogy az csak természetes, szükségképi folytatása azon — századokon át a tudományban s gyakorlati életben oly hevesen vitatott elvnek: mi legyen az egyed állása az anyagi javakkal szemközt? Mióta az emberi társaság fenáll a leg- j nagyobb küzdelmek felvtak az iránt, kit illet s mily terjedelemben tulajdonjog? kinek lehet szerzési, kinek vagyoni rendelkezési szabadsága. A lét s alanyiság kérdése csak nem azonosnak mondható vele. A történelem, a nemzetgazdaságtan s a politika mutatják, hogy e factorok mi- kénti alakulása mily döntő szerepet visz i a nemzetek életében, — attól váljon kiki szabad ura vagyonának avagy az állam, egy hiibér — vagy földesül- v. családja korlátot szab akaratának, — váljon szabadon forog a töke kézről kézre s jöhet-e igy annak birtokába, ki azt legjobban tudja értékesíteni, — váljon arányosan vannak megosztva a földi javak vagy kevés kezekbeu pontosulván össze bőség s nyomor érintkeznek az államban, — mindezektől első sorban függ valamely népnek anyagi jóléte, szellemi és erkölcsi fejlettsége, hatalmi állása, sőt bátran mondhatni a nemzetek államalkata, alkotmánya 1 is, tekintettel egyrészt a kis Svájczra s í az óriási Ej szak-Amerikai egyesült államokra, hol a nép zömének közép vagyo- nossága a köztársaságnak oly erős, egészséges alapja, másrészt a vén Európa többi államaira, hol a vagyon sokkal aránytalanabb megoszlása mellett a monarchiát látjuk uralomban. De fel is ismerte a tudomány és * törvényhozás e kérdés rendkivüli fontosságát. Egymásután lehullanak a bilincsek, melyek a tulajdon s a munka szabadságát megszorítva, utóbbinak eredményét megsorvasztották, miudinkább közeledünk azon ponthoz, hol csak az öszérdek szab némi korlátot a polgár személyi s vagyoni szabad rendelkezésének. Azonban ezzel csak fele a nehéz feladatnak van megoldva az emberiség léte véghatárt nem ismer, czéljai évezredekre szólnak — az egyesnek földi pályája pedig mily rövid, — szeme becsukódik s vagyona uratlan marad; — mindazon nehézségek, melyeknek elhárítására az élők viszonyában kellett törekedni, itt újból ütik fel fejőket s ha józan megoldást nem nyernek, meddővé válik a munkálat első része is; mert mi haszna van a tulajdon szabadságának, ha jön egy pillanat mikor zsarnok törvény azt egyszerűen megtagadja? mi haszna minden szép vállalatnak, ha buzgó kez- deményzőjének kimultával avatatlan vagy kegyeletien kezekbe megy által, — mely köszönet van a legészszerübb vagyon megoszlásában ha egv véges emberi élet kialvásával chaos lép a rend helyébe? Az általam említett első kérdés elvá- laszthatlan tehát a másiktól; — mint ez a tulajdon, úgy amaz az örökösödési jog megállapítására vezetett. Múlhatatlan szükségét annak, hogy az egyén halálával személyisége meg- óva vagyonát a szétporladástól abban tovább éljen, már rég minden gondolkodó fő elismerte, csak a soeialisták és com- munisták, kik az egyéniséget az öszaka- rat merő bábjává akarnák tenni — következetesen egész rendszerékhez — megvonják ettől elismerésüket. Azonban az igy uralomra emelt elv gyakorlati alkal mazásábau a legkülönfélébb alakulatokon ment át, — hol üdvös hol káros befolyást gyakorolva a nemzetek sorsára. Szellemdus férfiak, kik behatóan tanulmányozták a népek életét, a nagy testben ellesték a vér keringését és minden szervnek kölcsönhatását, nem találnak elég erős szót annak kifejezésére mily roppant horderejűnek tartják ők az örökösödési jog helyes rendezését. így a lángelmű Tocqueville *) ekkép nyilatkozik: „Csodálkozom, hogy az ó és újkor országászai nem tulajdonítottak az örökösödést tárgyazó törvényeknek nagyobb befolyást az emberi ügyek folyamára. Igaz, e törvények a magánjog rendszeréhez tartoznak, de tulajdonkép az Összes politikai intézmények élére kellene azokat helyezni, mert kimondhatatlanul befolynak a nemzetek társadalmi viszonyaiba, melyeknek a közjog szabályai pusztán kifejezést adnak.“ Mellőzve minden egyéb hason tartalmú *) Démocratie en Amerique. 1. kút. 3. szakasz. I nyilatkozatot, még csak Le Play véleményét akarom említeni, ki rendkívül érdekes művében*) a következőket mondja: „az öröködési rend nem csak lényeges vonása a tulajdonnak, de kihat azon felül a leg- egyenesebben s legerősebben a társadalmak minden egyéb elemének szervezetére. “ S mégis mily sajátságos! mig az élet minden egyéb viszonyaiban lázas sietséggel széttörjük a bilincseket, melyek — egy letűnt kor maradványai — jogtalan korlátái voltak az egyéni szabadságnak — e téren alig indult meg még a mozgalom. A legkülönfélébb mellék- czélok szolgáltak csaknem minden nemzetnél e nevezes jogviszony rendezésének i alapjául — s most mikor mind újjá alakult, amaz alap is már rég megdőlt — ; még is anachronismuskép áll fen a régi ! rend. Hát mikor tartandja az újkor szel- ! leme itt is diadalmas bevonulását? Értekezésem első részében rövid pil- I lantást vetek azon különböző alakulatokra, melyekben a végintézkedés szabadságát í a régi s újabb nevezetesb nemzeteknél találjuk; dolgozatom második része azon állításom indokolásával foglalkozik, hogy e rendszerek a társadalom jelen szervezetével többé meg nem férve, átalakításra i szorulnak, — végre hazánk jogára akarok áttérni s kimutatni, hogy az általam javasolt reform ennek szellemével tökéletesen megegyeztethető. 1. Első helyre teszem a római előtti öröködési jogot, másodikra a rómait, harmadik helyen a középkor, negyediken a jelenkor nevesb népeinek örökjogáról fogok röviden megemlékezni, — saját hazai jogunk mint mondám — értekezésem zárkövét fogja képezni. 1. a) A római előtti korszakban először a kelet vonja magára figyelmünket: azon népek össze sége, melyeknél a kora, szép fejlődés hamar elakadt a lázas képzelem vagy vallási rajongás elfojtva az ész higgadt működését, s zsarnoki kényszer útját vágva minden haladásnak, most is ott állnak, hol évezredek előtt találtuk, — inkább térben mint időben látszanak élni. — Joguk is, mely kényuraik korlátlan akarata mellett csaknem üres szó, ma azon képet mutatja mely- lyel rég letűnt időkben szemléljük. Ide tartoznak a Chinaiak, Indusok, Perzsák, az Izraeliták, s Moslemek, jellemző vonása mindegyiköknek, hogy a nemzeti élet súlypontja még a családban fekszik, — az egyén önállósága ismeretlen fogalom — *) La reformé sociale en France. II. szak. 18. pont Megjelenik minden kedden; a _ __ _ _ Előfizetési arak: „magyar jogAszgyiiles“ tarta- HBB ■ ■ BB B B ■ A ma alatt naponként. ■ ■ ■ ■ ■■ fll ■ ■ nelyben hazhozhordassal vagy vjA kéziratok bérmentve a szer- 1 gLJ L |lf( I déken bérmentes szétküldéssel: kesztőhez a megrendelések S O gP“ § » § 1 a kiadó-hivatalhoz intéiendük. g Ü Üf B W B ■ ege** etre . . . § ., Szerkesztői iroda: kaiap-uteza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadóhivatal: váczi-utcza 14, sz, A MACYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNYÁNSZKY A. Második évfolyam. 31. Szám. Pest, aug. I. 1871.
