Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 30. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [7. r.]

— 347 — rend és biztonság fentartására kirendelt hatóság" vagy „politikai hatóság" vagy „államügyész" kifejezés használtatik, azok alatt jelenleg a törvényhatóságok elnökei, illetőleg a marosvásárhelyi sajtóbirósági közvádló értendő'. A sajtórendtartásban, a sajtóbirósági eljárásban és a jelen rendeletben emiitett pénzbírságok osztrák értékben számitandók. 16. §. Ezen rendelet 1871. évi július 15-én lép életbe. Pesten, 1871. május 14-én. Horváth Boldizsár, s. k. igazságügy minister. Tó th Vilmos, s. k. belügyminister. Igazságügyin inisteri rendelet a nyomtatvány utján elkövetet büntesésre méltó cselekvények esetében követendő eskiidtszéki eljárásnak Erdélybe való behozatala iránt. Azonczélból, hogy a sajtószabadságnak az esküdtszéki intézményben fekvő biztositékaErdélyreis kiterjesztessék, az országgyűlés mindkét házának 1867-dik évi mart. 8-án és 11-én kelt határozatain alapuló, és az 1868. 43. t. cz. 12. §-a által fenntartott felhatalmazás erejénél fogva rendeltetik. 1. §. A marosvásárhelyi sajtóbiróság előtt követendő eljárás iránt mai napon kiadott rendelet f. é. július 15-én hatályba lép és ezen naptól fogva nyomtatvány által elkövetett bünfotésre méltó cselekvény esetében, még ha az ama napot megelőzőleg követett volna is el, a büntető eljárás ezen rendelet határozatai szerint teljesítendő. 2. §. Az 1. §ban meghatározott nap előtt nyomtatvány utján elkövetett büntetésre méltó cselekvény miatt indított perek, ha azokban a büntető perrendt, 196. §-ában érintett határozatok egyike sem hozatott, vagy a perbefogás jogerejüleg elrendeltetett, de a végtárgyalás még meg nem tartatott: az uj eljárás határozatai szerint folytatandók. Ennélfogva a vizsgálati iratok a marosvásárhelyi közvádlóhoz teendők át. A közvádló mindazon perekben, melyekben a büntető eljárás hivatalból indíttatott meg, a vizsgálat netaláni kiegészítését s a vádlevél benyújtását illetőleg, az uj eljárás határozatai szerint jár el. Azon ügyekre nézve pedig, melyek az általános büntetendő törvényköny 495. §-a szerint csak a sértett fél panaszára indíthatók meg, a közvádló a vizsgálati iratokat a sajtóbirósági vizsgáló bíróhoz teszi át, ki a vizsgálat befejezéséről gondoskodik, vagy ha a vizsgálatot befejezettnek találja, a sértett felet a fenérintett rendelet 20. §, szerint értesiti. A sértett fél egyúttal arról is értesítendő, hogy miután az uj eljárás 14. §-a szerint a közvádló magánszemélyek ellen elkövetett becsületsértés eseteiben a vád viteléből ki van zárva, ha ügyöket személyesen folytatni nem akarják, kellőleg meghatalmazott képviselőjüket a vádlevél benyújtására kitűzött határidő alatt jelentsék be. 3. §. Azon ügyekben, melykben a büntető perrendt 196. §-ában érintett határozatok egyike hozatott ugyan, de még jogerőre nem emelkedett a perbefogás kérdésében a jogérvényes határozat bevárandó és a további eljárás ezen rendelet 2. §-ának határozatai szerint történik. Oly ügyekben viszont, melyek érdemleges Ítélettel már befejeztettek, a további eljárásban a büntető perrendt. határozatai követendők. 4. §. A büntető perrendt. határozatai nyomtatvány által elkövetett bűntények és vétségek esetében is követendők, a mennyiben az 1. §-ban érintett rendelet nem intézkedik és annak határozataival összeférnek. 5. §. Az általános büntető törvénykönyv 29. és 252. §-ainak azon határozatai, melyek szerint a sajtó utján elkövetett büntetésre méltó cselekvény miatti elitéléssel egyszersmind az időszaki nyomtatvány további megjelenése egyidőre vagy végleg betiltható, hatályon kivül tétetnek. 6. §. A ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, a törvényszékek nyilvános üléseiben történt dolgokat hiv szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik. 7. §. Az általános büntető törvénykönyv 490. §-a ugy módosul, hogy a megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állitások bebizonyítása egyáltalában nem engedtetik meg, kivéve, ha valaki mint köztisztviselő, vagy közmegbizott cselekedett és a felhozott tények e korbeli eljárására vonatkoznak. Ez esetben, ha a tény bebizonyittatik, a vádlott tette bűntelen, kivéve azon megbecstelenitést, mely annak folytában még történt, a nélkül, hogy magából a tettből szükségképen következett volna. Oly esetben, midőn a sértő állítás bebizonyítása ki van zárva, a sértőt fél erkölcsi magaviselete mellett tanukat hallgattathat ki, de annak erkölcsisége ellen tanuk kihallgatása ki van zárva. 8. §. Az elévülés ideje nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre nézve egy év, — vétségekre nézve az általános büntető törvénykönyv rendeletei fennmaradnak. Kelt Pesten, 1871. évi május 14-én. Horváth Boldizsár s. k., igazságügyminister. Vitdalékok a polgári törvénykezési A rendtartás revisió jához. Mi ha jlovi c s Mi kló s legfőbb itélőszéki tanácselnök úrtól. yf (Folytatás.) Ugyan ez áll a jelzálogos hitelező jogaira nézve is, az ennek követelése iránt eszközlött végrehajtás alá a zálogjoggal terhelt ingatlanok együtt csak a végrehajtáshoz függő termés vonatik: mind addig mig az igénylő vagy hitelező javára az egyikkel vagy a másikkal terhelt ingatlanra végrehajtás nem intéztetik, annak tulajdonosa a terméssel szabadon rendelkezhetik. Egy kivétel van oly zárlatnál, mely nem csak ! azért kéretett és elrendeltetett, hogy a peres ingatI lant a tulajdonos el ne idegenithesse és el ne | adhassa, hanem, hogy a haszonélvezet is az I igénylő részére biztositassék, mely zárlat tehát, miután a zárgondnok kezeli az ingatlant a mindenkori függő termésre is kiterjed. Minden más esetben azonban semmi nemű igény, vagy zálogjog által a tulajdonos azon jogában nem akadályoztathatik, hogy a termést beszedhesse, és azzal szabadon rendelkezhessék. Ha tehát a tulajdonos a terméssel szabadon rendelkezhetik, nincs ok azt mint kielégítési alapot a hitelezőktől elvonni, és pedig annál kevésbé, minthogy a tüggő termésre és jövedelemre megengedett végrehajtás csak oly hitelezők javára szolgál, kiknek követeléseik vagy éppen nem, vagy oly kedvezőtlen helyen betáblázvák, hogy az ingatlannak, ha elárvereztetnék — értéke a mégelőző hitelezők követeléseik által felemésztetvén, követeléseiktől elesnének; s igy az emiitett végrehajtásnak csak igény, és tehermentes vagyonra lett megszorítása által, a törvény kedvezménye éppen azon hitelezőktől vonatnék el, kik más módon az ingatlan vagyon ellen végrehajtást nem intézhetnek, kik tehát egyedül arra vannak utalva, hogy a törvénynek fent érintett kedvezését felhasználják, miután , a kedvező helyen betáblázott hitelezők arra nem szórulván, magát az ingatlant vonhatják végrehajtás alá. Ebből kitetszik, hogy a törvény, midőn egy részről a 416. és 417. §§. szövege mellett a hitelezőknek a végrehajtás ezen külön nemével kedvezést iiyajt; azt másrészről éppen azon hitelezőktől elvonja, kik arra szorultak, hogy tehát a kedvezés épen oly esetben, — mely a törvény indokául szolgálhat, és valószínűleg szolgált, holt betű marad. 425. §. Ezen §. ekép szerkesztendő „a birói kiküldött a nem telekkönyvezett ingatlanok lefoglalásáról ugy mind ezeknek, mind a telekkönyvezetteknek becsléséről, a hol az a törvény szerint szükséges a kiküldő bíróságnak jelentést tenni tartozván, ennek megtörténte, valamint a telekkönyvezett ingatlanra a 359. §. szerint végrehajtási zálogjog bekeblezését elrendelő végzés jogerőre emelkedése után, a végrehajtató félnek szabadságában áll a végrehajtó birtokbiróságnál árverést kérni, mely is e tekintetben a törvénynek alább következő szabályai szerint eljárni tartozik. 426. §. és 427. §. Ezen §§. kihagyandók. A425.§. a 359. §-al a mennyiben amaz a foglalásról beadandó jelentésről szól, a telekkönyvezett ingatlanra nézve ellenkezik, a 19. g-al pedig annyiban ellenkezik, a mennyiben az árverési eljárást a telekkönyvi hatóságra ruházza át. — Ugyanis a 359. §. szerint a telekkönyvezett ingatlanra a foglalás a végrehajtási végzés bekebíezése, helyesebben a végrehajtási zálogjognak bekeblezése által történik, holott a 425. §. azt látszik tartalmazni, hogy a telekkönyvezett javakra nézve is a foglalás szükséges, miután az árverés körüli teendőket a foglalás után a telekkönyvi hatósághoz utalja, ami a telekkönyvezett ingatlanra a 19. §. második bekezdése értelmében helyt nem foghat. — Én tehát azon nézetben vagyok, hogy a telekkönyvi hatósághoz más teendők nem utalhatók, mint azok, melyek a 19. §. és a telekkönyvi törvény szerint hatásköréhez tartoznak, és szükségesnek tartom, hogy a perrendtartás mindazon §-ai, melyekben evvel ellenkező intézkedés foglaltatik, a íannebbiek szerint módosíttassanak. A 425. §-nak általam javaslott szerkezete feleslegessé teszi a 426. és 427. §§-at, ugyanazért azok kihagyandók volnának. 431. §. Ezen szavak „az árverésre kitűzött első határidő első felében a telekkönyvi hatósághoz" kihagyandók, és helyűkbe ezek iktatandók „az árverési végzés kézbesítése után 8 nap alatt a végrehajtó bírósághoz." 432. §. Ezen szavak „marasztalt fél" után ezen szavak volnának beiktatandók „az igénylők." 433. §. Ezen szavak helyett „Az árverési végzéssel egyidejűleg" kihagyandók, és ezen szavak beiktxtandók „Az árverési feltételek iránti észrevételek beadására a 431. §. szerint kitűzött határidő lefolyta után." A 431. §. szerint a feltételek iránti észrevételek az árverési határidő első felében nyújt tandók be, holott már az árverési végzéssel egyidejűleg a 433. §. szerint hirdetvény bocsátandó ki, melynek tárgyát az árverés határideje, ós a megállapított feltételek is képezik; ha tehát a két érintett §. szerkezete megmarad, akkor előbb fognának a feltételek közhírré tétetni, mint az észrevételek szerint módosíttatni, ami a czélnak nem felel meg. Továbbá a 431. §. megengedi az igénylőknek is, hogy észrevételeiket az árverési feltételek iránt benyújthassák, holott azok a 432. §. szerint az árverési végzésről nem is értesíttetnek. A fennebbi három §.-nak általam javaslott módosítása tehát ezekben találja indokolását. 434. 436, 443, 450, 452, 455. §§. Ezen §§-ok a 425, 426, 427. §§-nál javaslatba hozott módosítás szerint a telekkönyvi hatóságot illetőleg mődositandók volnának. Az indokolás a 425-ra tett észrevételeimben bennfoglaltatik. 447. §. Az első bekezdés kihagyandó. A törvényes zálogjog a bérbeadót 362. §. szerint csak ingókra nézve illetvén a 447. §. első bekezdésének ott, hol az ingatlanok vételárának felosztásáról van szó, nincs értelme, ugyanazért az kihagyandó. 458. §. Ezen §. ekként volna szerkesztendő. A vevőnek, mihelyt az árverési feltételeknek eleget tett, hivatalos bizonyítvány adandó, mely neki nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve a szerzett tulajdonjog bizonyítékául szolgál, és melynek alapján a telekkönyvezett ingatlanra a tulajdonjog bekeblezését a telekkönyvi hatóságnál kérheti. Fennebb már a telekkönyvi törvényrei hivatkozással mondottam, hogy a tulajdonjog bekeblezése hivatalból el nem rendelhető, ugyanazért a 458. §. egészen máskép szerkesztendőnek tartom, annál inkább, minthogy nincs szükség hivatalból intézkedni, hogy a vevő tulajdonjoga bekebleztessék, mivel jogai azáltal, hogy az árverés a 461. §. szerint amúgy is feljegyzendő eléggé biztosítva vannak, az általa netáu átvállalt terhek pedig a bizonyítványban foglaltatván, tulajdonjogával együtt fognának bekebleztetni. 459. §. Ezen végszavak „de viszont a netaláni többlet, is azt illeti" kihagyandók volnának, és helyükbe ezek iktatandók „a vevő az uj árverésből kizárandó." A tulajdonjog fogalmával nem tartom megegyezőnek a 459. §. azon intézkedését, melyszerint a vevőt, ha a feltételeknek eleget nem tesz, és az ingatlan az uj árverésen magasabb áron adatik el. a többlet illeti. Ugyanis a vevő, aki az árverési feltételeknek eleget nem tesz, sem tulajdonjogot nem szerez, sem ahhoz jogczime nincs, enélkül pedig sem az eladott ingatlanhoz, sem annak vételárához joga nincs. Mert az árverési feltételek, midőn az árverés befejeztetik, oly szerződésnek tekintendők, mely u^van a bekeblezés által szerzendo tulajdonjoghoz jogcaimet ád, de mely egyszersmtad magában foglalja azon hallgatag, a torvenyb n meghatározott feltételt, hogy az elárverezett ingatlan, ha a vevő a feltételeknek eleget nem