Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 30. szám - A halálbüntetés kérdéséhez [3. r.]

— 343 — vező hatalomnak különös szigorúságot, lelkiösmeretességet és fáradságot nem kímélő utánjárást'kellene tanúsítani, s hogy az illetőket minden oldalról fölösmerhesse — ha gyakorló ügyvédek, vagy törvényszéki tagok — értesítéseket kellene felölük nyerni a főtörvényszékektől, hol munkálataik után valószínűleg ösmeretesek, figyelembe kellene venni netalán! irodalmi munkálataikat, sőt megbízható egyéneket kellene kiküldeni, kik anélkül, hogy megbízatásukat tudatnák, az illetők legszorosabb körzetében a felölük formált véleményt kitanulmányozhatnák, minthogy az ily vélemény legtöbb esetben fontossággal bir. A kiválasztottak, — ha azok a kívánalmaknak teljesen megfelelő minőséggel bírnak — az ügynek megnyerendők s trszéki elnökökül kinevezendők lennének. 102 kitűnő férfiúnak kiválasztása természetesen nem valami csekély feladat, de ha egyszer ki lett választva, a szervezés további folyama általuk nemcsak végetlenül megkönnyittetik, hanem a lehetőleg legrövidebb idő alatt egyszersmind lehető legsikeresebben is befejeztethetik. Mit sem a kinevező hatalom, sem az ajánlat tételre összeállított testületek nem eszközölhetnének, azt egy trszéki elnökké nevezett egyén, ki a kinevező hatalom által saját trszéki területére oly meghatalmazással volna küldendő, hogy az általa külömben is ösmert viszonyok és erők kiösmerését tegye hivatásává s a legjelentékenyebb erőket az ügynek megnyerni igyekezzék — aránytalanul kevesebb fáradsággal s időpazarlás mellett véghez vinné. 0 teljes buzgalommal látna utána az erők kiválogatásának, sőt hol szükséges megnyerésének, mert személyes legközelebbi érdekében állana az elnöksége alatt összesített birósági tagokat a legjelesebb tehetségek soraiból válogatni ki, különösen minthogy azok mindenikéért személyes felelősségre lenne kötelezendő a kinevező hatalommal szemben. Az így általa kiszemelt s illetve megnyert egyéniségek ha azok a törvényben előirt kellékekkel birók — a kinevező hatalom által az elnök ajánlása alapján s az ő felelősségére kinevezendők lennének. Felhozhatná valaki ellenem, hogy az elnök is csak ember, s ha az ajánló testületek ellen használtam az érvet, miszerint azok valószínűleg a nepotismusnak hódolnának s ajánlásaikban az ellen — és rokonszenv, párt és egyéb tekintetek által vezéreltetnének, — mennyivel inkább félhető e rosszaktól ott, hol uem egy testület, de csupán egyetlen ember szava határoz! Valóban, az ellenvetés az első pillanatban jogosultnak látszik, de ha megfontoljuk, hogy ama testületeket ajánlataikért felelőssekké tenni nem lehet, hogy azoknak legközelebbi személyes érdekükben nem áll semmi fáradságot nem kiméivé a lehető legjobb ajánlatokat tenni, a netalán elvonuló tehetségeket a pályázatbani részvétre megnyerni; hogy ellenkezőleg a legtöbb esetben pártfogoltjaikat föltolni fognak igyekezni, miután a hivatalszerzéssel ennek jót tesznek anélkül, hogy maguk a mellékes tekintetekből eszközölt választás terhes következéseit érezni lennének kényszerülve; — s ha ezekkel szemben azt is fontolóra vesszük, hogy az ajánló elnök | ajánlatjaiért felelősség alatt áll, hogy I minden egyes tapintatlan választás ugyan annyi földobott kő volna, mely csakhamar épen az ő fejére esnék vissza, — el kell, hogy higyjük, miszerint a személ ves felelősség érzete s a legközelebbi érdek — mi a testületeknél nem az ügy előnyére jő mozgásba — az ajánló elnöknél minden más az ügynek ártalmára válható tekinteteket léküzdené vagy legalább háttérbe szorítana. Minden elnöknek nyilvános és legfőbb érdeke hozná magával, hogy minden más mellékes tekintetek figyelmen kívül hagyásával a lehető legtehetségesebb szakembereket nyerje meg birósági tagokul, s én részemről nem hihetem, hogy c főérdeket valamely másodrangú tekintetből egyetlen elnök is feladná. Csalatkozni emberi dolog, meglehet, hogy én is csatlakozom, midőn hiszem hogy a lehető legjobb birói kar csupán ugy állítható elő, ha az elnökök előzőleg gondos megfontolás s megválogatás után kineveztetvén, kötelességükké tétetik a kinevező hatalommal szemben vállaltfelelűs ségterhe alatt sajáttrszéki területük szániára a birói tagokat kinevezés alá ajánlani. A kinevezési rendszernek van egy valóban megtámadhatlan oldala s ez nem más, minthogy az egyes kinevező nem levén arra korlátolva, hogy csupán a jelentkezők közül válasszon, a kinevezéseket saját személyes felelőssége alatt eszközli ; ha e kitűnő előnyt nem akarjuk magunktól könnyelműen eldobni s az által a legfontosabb nemzeti érdekek egyikét veszélyezni, ugy testületekre — alakulnának azok bár a központban vagy a vidékeken — a kinevezéseket bírnunk nem szabad; ugy a kinevezésekre csupán csak egy sikerrel biztató módozat állitható fel, s ez ha a szervező minister felelőssége a kinevezendő elnökökben megsokszoroztatván, a jövő birói testületei a személyes felelősség alapján állitatnék elő. AV halálbüntetés kérdéséhez. L uca s Károly, a franczia akadémia tagjának levele Van Lilaar hollandi igazságügyministerhez, a halálbüntetés eltörlése iránt. A hollandi képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat alkalmából. Francziaből fordította Dr. Sc h w nrzel József. /(Vége.) Mielőtt az elitélt dolog tekintélyét, mely oly nagy befolyással van a társadalmi rend megőrzésére, megtörni lehetett; eme törvény nem egyedül annak bebizonyítását követelte, hogy az elitélt valószínűleg ártatlan, hanem annak lehetetlenségét, hogy ártatlan ne lett volna. Ily követelményekkel szemben, Lesurgues bűnesete tekintetében, kinek emléke az erkölcsi meggyőződés előtt már tisztán állott, 1868. évben nem lehetett a törvényszerű bizonyításra szükséges feltételeket teljesíteni. Mindenki azt kérdezte, hogy mikor lchetend eme törvényszerű bizonyítékot előállítani. Félév alig alig telt el, hogy 1869. évben a semmitőszék felhivatott cour d'assisscsi egy határozat felülvizsgálatára, mely által ugyanazon bünperbeu a szerencsétlen Lelouarn 20 évi, és társa Baffet élethossziglani kényszermunkára ítéltetett. Már csak emlékük rehabilitariójáról lehetett szó, mivel Baffet 1854. évben a bresti bagnoban, Lelouarn pedio1855. évben Cayeuneben elhalt. 1869-ben a semmitőszék határozatot hozott, melyei „tekintve, ho^-v a/, egész eljárás alaptalan bizonyítékokra lett fektetve, melyek bizonyos körülmények öszszetalálkozása miatt e két vádlottra terhelők voltak, s az esküdtszéket is tévedésbe ejtették; tekintve, hogy Baffet és Lelouarn ártatlansága törvényszeriileg s visszavonliatlanul bebizonyíttatott: a nevezett két vádlott ellen hozott igazságtalan ítéletet megsemmisíti, s azokat ártatlanoknak nyilvánítja." A büntető perek revisiója iránt hozott törvény, s annak az idézett semmitőszéki határozat általi alkalmazása folytán, a halálbüntetés Francziaországban erkölcsileg eltörlőttnek tekinthető. Oly büntetés, melynek végrehajtása káros a közerkölcsiségre, s mely a hibázható emberi igazságszolgáltatást helyrehozhatlan tévedéseknek teszi ki, anyira compromittáló büntetés, melynek eltörlését kívánni kell a jó büntető törvénykezés érdekében. Miután a felemlített esetek Francziországban fordultak elő, szabadjon államférfiai előtt azt hangoztatnunk: caveant consules! Elismerjük, hogy a halálbüntetés eltörlésének eszméje Francziaországban nincs még annyira elterjedve, mint Európa több más államában: de a franczia kormány igen hibáznék, ha azt hinné, hogy e reform még távolabb van, hogy sem azzal foglalkodnia szükséges lenne. Francziaországban a közvélemény oly rohamosan halad, hogy a mi iránt tegnap még közönyös volt, azt ma már elutasithatlanul követeli. Nem kell tehát titkolni magunk előtt, hogy e reform kikerülhetleu; s hogy eszélyesebb dolog megvalósításának módjairól gondoskodni, mint elodázásának eszközeiről. Bocsásson meg, minister ur! e kitérésért. Levelem befejezéséül nincs egyéb hátra, minthogy törvényjavaslatának ismételve sikert kívánjak. Tisztelet önnek, minister Ur! ki azt létrehozta és minister társinak is, kik e nagy reform létesítéséhez hozzájárultak. Tisztelet a fennkölt szellemű fejedelemnek, ki a portugalli és svéd királyok példájára elhatározta, hogy az kormánya által kezdeményeztessék ! Egyébiránt könnyen érhető, hogy e javítás Flurópában a trónok magasáról jöjjön le, hol az azokon ülö felvilágosult és nemesszivn fejedelmek teljes lelkűkből kívánják az idő elérkezését, midőn a közhatalmak egyetértése megengedj nekik lerázni magokról a kínos felelősségét, melvlyel a halálbüntetés alkalmazása terheli őket. Most e reform sorsa Hollandiában az országgyűléstől függ; az ő feladata felszentelni s kitágitni a helyet, melyet el kell foglalnia az európai polgárosodás történelmében: számtalan okból teljes bizalommal lehet az országgyűlés elhatározását várni; ez okok közöl elég legyen felvilágosult tagjai s a praecedensek tekintélyére utalni, mely utóbbiak közöl csak a két legújabbat említjük fel, Portugalliáét 1867-ből és Szászországét 1 868dik évből. Ha igaz az, hogy e fontos kénlesnek az ész s nem az érzés által kéli eldön-