Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 30. szám - A szervezésről a szervezés előtt [3. r.]

— 342 — len folytattadk, és hogy ennélfogva a magántulajdonnak tengeren is csak ugy mint szárazföldön a természeti és emberies nemzetjog által meg kellene óvatnia, — az uralkodó gyakorlat sok mivelt tengeri hatalmasságnál nem felel meg ezen elveknek, a mennyiben az ellenséges állam polgárainak tengeren találtató vagyona a hajóhad szabad zsákmányát képezi. Mennyire ferde ezen gyakorlat a szárazföldön találtató ellenséges vagyonnal szemben követett elbánással, mutatja az, hogy p. o. az ellenséges állambeli polgár vagyona tengeri zsákmány tárgyát képezi, mig :iz ellenséges hajón találtatik, de még nem, mielőtt a hajón tel — és már nem, miután arról lerakatott volna. És mennyire ellenkezik ezen gyakorlat azon elfogadott felfogással, mely szerint a hajó mintegy uszórészét képezi az államnak, melyhez tartozik, kirívón látszik ki abból, hogy a parton lévő raktárak és lerakó helyek megoltalmazzák az ellenséges magánvagyont, de a hajó nem. Annyira azonban mégis mérsékelt a hadviselési szokás, hogy a harez kitörése előtt az ellenséges kereskedelmi hajók részére bizonyos határidő engedélyeztetik, melyen belül az ellenséges kikötőket elhagyniok, és biztos menedéket felkeresniük kell. Az ellenségeskedéseknek tényleges megkezdése előtt is azonban az ellenséges hajóknak, illetve az azokon találtató áruknak zár (embargó) alá vétele a fenálló gyakorlat szerint megvan engedve. Kalózlevelek kiadására való jogot az eurónailag elismert nemzetközi jog többé nem ismer el. A tengeri hatalmasságok hadi szokása az előtt nem elégedett meg azzal, hogy az ellenséges nemzet kereskedelmét tengeren lehetőleg megkárosította és elnyomta, hanem ezen kereskedelem veszélyeztetését még fokozni törekedett az által, hogy a magánosok rablás vágyát és gyűlöletét felhasználván, raagánhajókat felhatalmazott, szintén tengeri zsákmány után tengerre szállni. Ezen felhatalmazás úgynevezett kalózlevelek által adatott, és ezen engedélyezett rablóhajók kalózoknak neveztettek. A múlt században a dicső emlékezetű Franklin kezdeményezése folytán tétetett az első lépés az ily módon szabadalmazott rablás beszüntetésére. De esak az 185G-iki párisi congressuaon jött létre az európai nagyhatalmasságoknak azon nyilatkozata, mely szerint kalózleveleknek részökrőli kiadását egyszer mindenkorra megszüntetettnek határozták. Ezen nyilatkozatot illetve határozatot az akkori Sardinia és Törökország valamint több amerikai állam is magáénak vallotta; de az éjszakamerikai Unió azt el nem fogadta, nem azon okon, mintha a kalózleveleket elvben helyeselné, hanem mert ezeknek megszüntetésével ki kívánta mondatni a hatalmasságok által azon elvet is, hogy a magánvagyon tengeri harezbau minden elséges cselekvény ellen védve legyen, — azon nézetből indulván ki, hogy mely hatalmasságnak sok kereskedelmi de kevés hadihajója van, sok kárt szenvedhet háború idején oly hatalmasságtól, melynek kevés kereskedelmi de annál több hadihajója vau. Az európai kabinetek nagy része a köztársaság előterjesztését elfogadta volna, de Angolország azt a legnagyobb szívóssággal ellenezte. L861-ben a polgárháború idején az északi államok elnöksége kalózlevelet egy esetben sem adott ki, a déli államok kormánya ajánlott olyanokat, a nélkül azonban, hogy találkozott vállalkozó, ki azokat elfogadta volna. (Folytatjuk.) A szervezésről a szervézés elöli. Margitay Dezső iujyvíd úrtól. * (Vége.) Kosz gazda, ki a helyett, hogy biztosítana, főképen azon töri fejét, hogy ha háza leégett miből épitse azt újra föl. Ezek azon nézetek, melyekből kiindulva nem helyeselhetem a Gyárfás ur által ajánlatl)a hozott vagyonossági minősitvényt. Tekintve továbbá a módozatot, melyet a bírói tagok előállítása tekintetéből a t. czikkiró ur ajánlatiba hoz, ki kell jelentenem, hogy vele e tekintetben sem lehetek egyértclemben. 0 egy testület által kívánná a bírói tagokat kinevezés alá ajánlani; én ez ajánlást részemről egyetlen, felelős személy által tartanám ezélszei ííbbnek eszközöltetni ; ő ama testületet külömböző, I nagyon változó elemekből állítaná össze, ugy, hogy abban a helyi törvénykezési i viszonyok és képességek közvetlen üsmerete csak nagyon kevés — vagy hol l ügyvédi egylet nem létezik, — egyetlen egyén által sem lenne képviselve, én a ; birói tagok lelkiösmeretes kiválasztásánál azt tartanám legszükségesebbnek, hogy a kiválasztás minden más tekintetek mellő- | zésével egyedül a valódi képességek he- j lyes fölösmerése alapján eszközöltetnék, ő egy oly ajánló testületet tervez, mely embereit a papírokból [Ítéli meg; én oly módozatot szeretnék, melyszerint maga I az individuum lenne fólösmerhető, ő csak azok közöl kíván választani, kik önként jelentkeznek; én mindazokat nugnyeretni : fel kerestetni kívánnám, kik az ügynek hasznára lehetnek. A tapasztalás arra tanította az embe- | reket, hogy a műveleteknek két külöm- I böző nemét — melyeknek egyike a ta- : náeskozás, szabályok, elvek megállapítása | törvények alkotása és helyzetek megbirálása, másika a megállapított elvek, nézetek törvények és határzatok alkalmazása él végrehajtása — kell mcgkülöniböztetniök s hogy ezek mindenikével — ha sikert kívánnak — más-más faetort kell megbizuiok. Ezen tapasztalás az, mely a népeket a felelős kormány melletti képviseleti kormányforma előnyeinek elösmerésére vezérelte, melynek elvei szerint a képviselőtestület meghozza a törvényeket, de azok végrehajtásába nem avatkozik, hanem azt kizárólag egyesekre, leginkább a nemzet felelős ministereire bizza. Mi okból ? mert egy testület, mely tulaj donképeui felelősség alá nem vethető, a nagy személyes felelősséget igénylő végrehajtásra nemcsak alkatánál fogva képtelen, hanem azzal lelkiösmeretesen meg sem bízható. Ezeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy balfogás volna a birói tagok kiválasztására, mely kiválóan egyes, felelős személyek funetiojának mutatkozik, egy felelősség nélküli testületet állítani elő. Mert lehetne e ezen, az ajánlatok megtételére ad hoc előállított testületet mely az ajánlat tételek után mái' többé nem létezik, felelősség alá vetni ajánlat tételeiért? Nem, mert hisz az az ajánlat után rögtön megszűnt létezni! I)e hát mégis ki lesz felelős az ajánlottakért? A minister? nem, mert az ő választása mar csupán 3 egyénre lőu korlátozva, kik közöl ő a maga részéről — ha az ajánló testület tagjainak nézetét irányadóul tekinti — mindeneseire a legtöbb szavazatot nyertet fogja csupán kinevezés alá terjeszthetni, hogy így a részrehajlás színezetétől megóvja magát. Továbbá: kikből fogna állani az ajánló testület? Ministeri hivatalnokokból főispánokból, tőtörvényszéki tagokból és képviselőkből, tehát olyanokból kik részint mivel a törvénykezés teréni mozgalmakat nem ösmerik s azok észlelését föladatokul ki nem tűzték, részint mivel a helyi viszonyokkal s egyénekkel nem ösmeretesek, vagy azt csak hiányosan futólag s nem a kellő szempontból észlelék, lehető jó választások eszközlése tekintetéből — ha ugyan őszintén az ügy javára kívánnak lenni anélkül, hogy a személyes ellen — vagy rokonszenvnek pái ..érdekeknek stb. tért engednének, mit — miután ez személyes érdekükben nem áll — esak az esetben tehetek föl, ha biztosíttatom arról, hogy minden ily bizottság csupa Catókhól állinatik össze — egyedül az eléjük terjesztett bizonylatokból kénytelenek Ítélni; hogy pedig ezen bizonylatok mily kevés értékűek, hogy számtalan esetben a valódi kitűnőség mily másod-endü szerepet volna kénytelen játszani egy befolyás által szerzett fényes bizonyít ,-ánvokkal maskirozott nyegle mellett? azt hossz?san illustrálnom szükségtelen. Vegyük éhez még, hogy minden ily testületek mozgása működése mily végetleuü1 IPSSU, hogy alkotásánál fogva bármint akarná is a concuirenseket, sohasem tanulmányozhatná háló kabátban, s azokkal mindig csupán oly pillanatokban találkozhatnék, midőn minden szeplőjök szorgosan kendőzve vau. és végre, hogy e testületeknek nem állana hatalmában a szakférfiúk legjelesebbjeit az ügynek megnyerni, hanem csak azon — talán nagy részben esak másodrendű egyének közül válogatni volna kénytelen, kik a versen) térre leptek — s nyilvánvaló előttünk, miszerint a Gyárfás ur által tervezetbe hozott módozattól lehető jó sikert cg\ általán nem várhatnánk. Én részemről a szervezésnél a személyes felelősség elvét látnám leghelyessebben alapul vehetőnek, s már fél sikernek tartanám, ha a kinevező hatalom a helyett, hogy maga fogna a bírósági tagok kiválogatásába, mi középszerű lelkiismeretesség mellett is végtelen időt és fáradságot igényelne, vagy hogy az ajánlattételre testületeket állítana föl — melyek a helyett, hogy eszközül szolgálnának egy lehető jó s minden mellékes tekintetektől menten csupán az ügy előnyére czélzott törekvések szerint felállított birói kar előteremtésére, inkább csak arra valók lennének, h°gy a nepotismusnak becsületes színezetű köpenyül szolgáljanak — gondos utánjárás mellett a vidékek kitűnőségei közül auynyi szakférfiút választana ki, a mennyi trszéki terület megállapítva lett. E szakférfiak kiválasztásánál a kiue-