Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 29. szám - Válasz "Az uj birósági kinevezések" cz. czikkre a "Themis" 25. 26-ik sz. tett észrevételekre

— 331 rau merem állítani, hogy e földbirtokos osztályból választott jelenlegi tisztviselői karnak a törvénykezésnél alkalmazott része jogi képzettségét tannsitó ügyvédi oklevéllel bir, de a kinek netalán ily oklevele nem volna is, az a legújabb 1869. IV. tcz. 26. §-ban is megengedett kivételek közé tartozik. Ez állítását Timkó urnák visszautasítja maga azon körülmény, miszerint a vagyonon kivül más kellékek hiányában, a jelenlegi bírósági tisztviselők alatt a hazai igazságszolgáltatásnak nem csak nagyon alásülyedni, de teljesen fel is akadni kellett volna azon négy év alatt, mely óta ezek a törvénykezést ellátják. Az, hogy vagyonos ügyvédek nem sokan fogják engedni magukat az uj szervezésnél kineveztetni, épen azt igazolja, hogy a bírósági pálya nehéz, nem jövedelmező, mert kevés fizetéssel van ellátva, s igy sokkal kevesebb jövedelmet nyújt, mint az ügyvédi és más pálya, melyeken kellő képzettség és szorgalom mellett nem csak megélni, de csak kis szerencse mellett vagyont is szerezni lehet. A birói vagyoni felelősségről szóló törvény megalkotva, és szentesítve van, s ha — mint én állítom — végrehajtható, végre kell hajtani, de mivel vagyon nélkül vagyoni felelősséget képzelni sem lehet, a kinevezéseknél az 1869: IV. tcz. 6. 7. §§-ában kitett qualificatión kivül még az illetők vagyoni állására is szükség figyelni, — ha pedig — mint Timkó ur állitja-e törvény bármi ok és tekintetekből végre nem hajtható, ugy ismétlem, hogy e törvény halva született gyermek, mert meghalt, mielőtt nyilvános életre jöhetett volna. Egyébiránt ha hiányai vannak e törvénynek, azt majd orvosolni fogja a törvényhozás, de hogy azt mostani alakjában is sikerrel végrehajtani ne lehetne: azt még eddig sem a törvényhozás termeiben, sem azokon kivül senki nem állította. Timkó ur azt állítja, hogy a vagyonosságnak a birói qualificatióhoz kötése sérti a jogegyenlőséget s fájdalmas hogy mindenütt a vagyonosság állíttatik előtérbe; jellem, képesség, tudomány, szorgalom ez mind chimera; megvallom a jogegyenlőségről nekem más fogalmaim vannak, s hogy a jellem, képesség, tudomány, szorgalom nem chimera, azt épen az 1869: IV. tcz. 6. 7. §§-i igazolják. Jelenleg azonban nem arról lehet és van szó, hogy a birói vagyoni felelősségi törvényt bírálva bonczolgassuk, mert az már szentesitett törvény, hanem arról, hogy az, mint a 75. 7 6. §§-bau rendelve van — az uj bírósági szervezettel egy- : idejüleg végrehajtassék; ebből tehát sem elkenni, sem ahoz hozzáadni, vagy azt módosítani semmi más hatalom, mint a törvényhozás hivatva nincsen. De különösnek is tűnik fel, hogy e birói vagyoni felelősségi törvény mig törvényjavaslat volt, s nyilvános bírálatok, észrevételek, vélemények tárgyául szolgált, ez ellen, legalább a vagyonuralom szempontjából, senki fel nem szólalt, sem a jogegyenlőség, sem a jellem, tudomány, képesség, szorgalom érdekében; hanem most, midőn az szentesitett törvénnyé válva, a végrehajtás küszöbén áll, egymást érik ellene a felszólalások, mondom ellene, mert én azon véleményemet hogy a kinevezéseknél a vagyon is tekintetbe , vétessék, a törvényre alapítva mondottam ki, s igy ki ezt ellenzi, s helytelennek, ; „jogegyenlőséget öldöklő szörnyűség" nek tartja, ugyan ezt magára a törvény: re is vonatkozva mondja. Ezenkívül uraim! furc ais ajogegyeni lőség ekénti értelmezése, mivel ez két j élű fegyver. Mert íme egyik rész a törvény világos rendelete ellenére a mily joggal hangoztatja azt, hogy a bírónál j nem kell a vagyoni qualificatiora tekin; teni, elég a jellem, szorgalom és szellemi ! képesség; majd a másik rész hasonló joggal követelheti, hogy nem kell azt a szellemi képességi qualificatiót oly szo• rosan venni, mint az 1869 : IV. 7. §. j kívánja, elég a jellem, szorgalom és hoz' zá vagyon, mert a vagyonos bíró ovaI kodni fog a feleknek kárt okozni, nehogy a kártérítés vagyonát feleméssze, habár a szellemi képesség alsó fokán áll • is. Végre hasonló joggal előállhatna egy harmadik, talán legszámosabb rész azon követeléssel, hogy miért fizetjük annyi költséggel a rendes bírákat, miért az ügyvédeket? miért ne ítélhetnének most j is, mint ítéltek a XVI. és XVII-ik váratlan hazánkban az ugy nevezett fogott j birák, kik több község tagjaiból esetről . esetre összehivatván, minden külüuösebb I jogi szakképzettség nélkül gyakran igen | fontos mind polgári, mind fenyítő peres kérdéseket a felek személyes jelenlétében érdemileg eldöntötték, mely hogy nem csak olcsó de helyes igazságszolgáltatás volt, tanúsítja az, hogy napjainkban is e fogott bírákhoz sok tekintetben hasonló esküdtszékek némely országokban nem csak bűnvádi, de polgári ügyekben is, legalább a tények és bizonyítékok felett ítélnek. Mind ezen követelések a jogegyenlőség alapján, habár törvény ellenére is jogosan felmerülhetnének. Egyébiránt Timkó ur maga is beösmeri, hogy a birói felelősségről szóló törvény szükséges és elkerülhetlen volt, s igy véleményünk csak ott tér el egymástól, hogy én vagyoni felelősséget, mit a törvény kiván, vagyon nélkül képzelni nem tudok; Timkó ur pedig azt mondja, hogy kissebb kárért a legszegényebb bíró is felelhet, nagyobb kárra nézve pedig nem lehet elég magas cautiót felállítani, mert ime a ministerek is. felelősök, s tőlök egy millió ft cautiót még sem kívánnak. Ez elv elfogadása megszüntetné az egész világon elterjedve lévő cautio kívánást oly egyénektől, kik részint pénzt kezelnek, részint mulasztásuk által másoknak kárt okozhatnak. Az, hogy cautio mellett is történnek s történhetnek hivatalos károsítások és sikkasztások: nem a cautio czélszerütlenségét és szükségtelenségét, hanem inkább az emberiség naponként nagyobb j mérvben kifejlődő romlottságát tanúsítja, i s arra vezeti az ország kormányzó és ! törvényhozó orgánumait, hogy az em- I béri gyalóságoknak minél több korlátot | venni igyekezzenek. Nyíltan beismerem, hogy a vagyon maga nem ád sem szellemi képességet, sem becsületességet, sem szorgalmat, de másfelől szinte kiáltó példák mutatják, hogy a „necessitas magna meretrix." Vagyontalan biró ha sikkasztást követ el, nincs sem egyesnek, sem államnak a kárt miből visszapótolni, s az emberi természetben az okok és következmények psychologicus összefüggéséből inkább feltéI felezhető az, hogy két egyenlően gyenge jellemű biró közül a vagyonos inkább óvakodik a sikasztástól, mivel tudja, hogy ez által nem csak szellemi és hivatali reputatiója, hanem vagyona is, s igy egész élete tönkre lesz téve. A mi ministeri felelősségi törvényre hivatkozást illeti: ez az 1848: III. tczbeu kimondva, s alkalmazása a 32 s köv. §§-bau részletesen leírva van, mind a ministeri, mind a birói felelősségi törvény csak azon esetekben, s csak azon korlátok között, melyeket mindegyikre nézve a törvény kimondott, alkalmazható és végrehajtható, s azért hogy a ministeri felelősségi törvény nem kiván a ministertől egy millió ft cautiót, nem következik, hogy a birói felelősségi törvénynek is azon része, mely világosan vagyoni kártérítést követel, végre ne hajtassák; annyival inkább, mert bár a ministeri qualificatióhoz a vagyoni kellék nem tartozik is, azonban az állam pénzügye ren des és hiány nélküli kezelése feletti ellenőrködés szigorú eszközlésére a törvényhozás az 1870. XVIII. tcz. által az állami számvevőszéket a ministeriumtól független s önálló hatáskörrel felállítani szükségesnek találta; mennyivel inkább szükséges az egész országbanszerte működő bíróságoknak lehető károsításokra nézve ellenőrzése, de ezt bírósági számvevőszékekkel eszközölni nem lehetvén, e helyett a szellemin kivül a vagyoni qua| lificatio is felállíttatott. I De ez nem is lehet szokatlan, mert I hasonló vagyoni qualificatio kívántatik a I gyámok s átalábau minden pénzkezelő ; hivataloknál, hírlap kiadásoknál vállalaj toknál stb. melyeknél a vagyoni biztosi| ték kissebb nagyobb fokát a jogegyenlő1 ség érdekében mellőzni s kárhoztatni még senkinek eszébe nem jutott. A vagyoni qualificatio még világosabI ban benfoglaltatik mint már emlitém is a J közjegyzői törvényjavaslatban, hol a 15. I §. 1000—10,000 ftra határozza a kij mutatandó biztosítékot; Timkó ur szerint i ez is elzárja a szellemileg qualificált, be! csületes, szorgalmas, de szegény egyéneket a közjegyzőségtől, s még is ha jól emlékezem, maga e cautio elve ellen nem, hanem csak öszvege nagysága ellen tétettek eddig nyilvános felszólalások. De ki van mondva a vagyoni felelősség mind a megye rendezési törvény Vl-ik, mind a községi törvény VH-ik fejezetében, a midőn egyetemleges kötelezettség melletti kártérítésről és teljes elégtételről van említés téve. Azonban ha nincsen vagyonuk az illetőknek, miből lehet a kárt fedezni? Igaz, hogy ez esetben a törvényhatósági, községi, s a birói felelősségnél az állampénztár fedezi a kárt, de ismét azon kérdés merül fel a községi, törvényhatósági és állampénztár kiknek adójából áll fenn? a lehető legnagyobb részben a vagyonnal bírók tartják fenn e pénztárakat, s váljon jogos, igazságos és méltányos-e az, hogy egy vagyontalan biró által okozott kárt az ennek okozatához semmivel nem járult, belőle semmi hasznot nem húzott vagyonos polgárok fedezzék ? * Hogy tehát az állam, önmaga által kinevezés utján alkalmazott közegei által okozott károk eseteiben, minél ritkábban legyen kénytelen a kár fedezéséhez az állmpénztárból járulni, s hogy a kárt előidézett tisztviselők elleni viszkereseti joga