Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 29. szám - A közjegyzői rendtartás

— 332 — tisztán illusiorussá ne váljék, szükség vala e közegek gyarlóságai ellen nem csak czélszerü letéti szabályok hozatala, hanem a bírósági tagok vagyona igénybevételével is némi korlátot szabni, s magának lehető biztosítékot szerezni annyival inkább, mert a bírósági tisztviselőknél a feleknek gyakran tetemes pénzösszegük fordul meg. Ugyan e tárgyban Avarfy ur e lapok 26-ik számában ,,néhány szó a bírói vagyoni qualificatio kérdéséhez" czimű Kivid czikkében beösmeri, hogy az átalános kártérítési .jogelv alapján a biró is az általa okozott kárért felelős, még ha erre az 1871 ki törvény nem kötelezné is, azután azt mondja, hogy én csak azért sürgetem a bírósági hivatalnokokról a vagyoni kellék szükségességet, mert a törvény a kártérítési kötelezettséget nyíltan kimondotta, s igy ha ki nem mondta volna, nem sürgetném, holott pedig a biró e nélkül is tartozik a kárt megtéríteni, midőn tehát csupán azért sürgetem a vagyoni qualificatiot, ez oly hiú okoskodás, mely ,,uem fizeti ki magát." Én nyíltan bevallom, hogy a törvénj és erélv embere vagyok, s a törvényt csak akkor tudom kellőleg becsülni, tisztelni, ha ez nem a tiszta papírra festve hallgat, hanem életbelép s végrehajtatik: e nélkül a legüdvösebb törvény sem ér semmit; ba nem akarjuk végrehajtani, meg sem kell a törvényt alkotni, de ha meg van alkotva, azt a kitűzött időben végre is kell hajtani. íme az Avarfy ur által felhozott átalános kártérítési elmellett is szükségesnek látta a képviselőház a ministeriuin javaslatára, a bíróságok vagyoni felelősségét egy e czélra külön alkotott törvényben részletesen körülírva kimondani, s váljon van-e abban hiú okoskodás, mely ,,neni fizeti ki magát," ha valaki e törvény végrehajtását, s ez által a bírói vagyoni qualifieatiót sürgeti? Avarfy ur — ha nem csalódom — azért nem kívánja a bírónál a vagyoni kelléket, mert különben is átalános jogi elv, hogy mindenki s igy a biró is a kárért felelősséggel tartozik, s bár az 1871-ki törvény is nyíltan és részletesen kimondja ezt, s Avarfy ur is beösmeri ennek helyességet, de azért még sem kell neki a bírónál a vagyoni kellék. Hogy e véleméuy mennyire „fizeti ki magát", nem vitatom, de hogy én ebben következetességet felfedezni nem tudok, J azt kénytelen vagyok bevallani. Egyébiránt akár átalános jogi éhből, akár az 1871-ki törvényből kiindulva ösmerjük el a bírói felelősség és kártéri- 1 tési kötelezettséget: mindegyik esetben elvitathatatlanul áll az, hogy a hol nincs ott ne keress; hol vagyon nincs, ott vagyoni véghajtást eszkölni nem lehet, tehát birói vagyoni felelősségnél a vagyon létezése nélkülözhetlen kellék, mit semmi módon elokoskodni nem lehet. Az erdélyi jogászegylet következő bucsu levelet intézte Ho rváth Boldizsár volt igazságügyi ministerhez: Mélyen tisztelt országos képviselő ur; A maros-vásárhelyi jogász-egylet igazgató választmánya jelen év és hó 5-én tartott ülésében komoly meghatottsággal vette a tisztelt képviselő urnák folyó év június hava 10-ik napjáról keltezett nagybecsű levelét, melyet igazságügy ministeri állásából lelépése alkalmából intézett az egylethez. Már visszalépésének csak hire is komor hangulatot idézett volt fel hazaszerte, mert midőn hosszas elnyomás után a visszaküzdött alkotmányos szabadság szolgálatára kiszemelt vezérférriak hozzáfogván a belreformok nagy müvéhez, meginditák az önkormányzat gépezetét, mely nemzetünk minden idegét, minden szunyadó erejét életmozgásba hozta, azon remény kecsegtetett bennünket, hogy a megpróbált erők nem fognak kilankadni a rájok mért terhek súlya alatt, mielőtt az igéiét földje mutatkoznék; annál komolyabb lehet aggodalmunk most, midőn önt is a munka kezdetén látjuk kifáradva, kiben a szellemi erőt s országosan elismert szaktudonyosságot a hazafias érzelem hevével, az akarat erejével és a nemes törekvés ernyedetlen buzgalmával láttuk párosulva, — megannyi nemes tulajdonok, melyek rendszerint a polgári tevékenység kimerithetlen forrásai. Es látván áltálában a kormány-hatalom élén jobb erőink gyakori cserélkezését, önként érezzük felmerülni azon végzetes kérdést: vájjon korunk viharos szellemében, a pártok között talán a látszatnál mélyebben rejlő ellentétekben, vagy talán államkormányzatunk modernebb formáiban fenekük annak oka, hogy legjobb erőink a teendők súlya alatt oly hamar kimerülni látszanak? Avagy talán végre is hazánk évszázados balsorsa miatti hátramaradása folytán az ujabb idők követelményei tolulnak előre oly rohamos áradattal, mely előre törekvő nemzetünk legjobb erőit kitárasztja, kimeríti? Mi is. bármily távol esve nemzeti életünk központjától, beláttuk a reform terén nemzetünkre váró nagy és fontos feladatokat, s a marosvásárhelyi jogász-egylet eszméjét épen azon gondolat hozta felszínre, hogy reformjaink nagy épületéhez mi is segíthessünk összehordani bármi kevés homokszemet, s jogéletünk fejlesztése körül alkalom szerint teljesítsük kötelességeinket; mert bármily elszigetelve legyünk, egy nagy politikai igazság teljogosit minket a honti-kötelességek teljesitésébeni osztályrész igénylésére, — azon igazság, hogy egy nemzet, mely a józan haladás zászlóját lobogtatja, soha sem szakithat egészen múltjával, reformjait nem intézheti merev vagy elvont elméletek chablonjai szerint, s nem vetheti félre a multak vére s tapasztalatai árán lefektetett alapokat, a mennyiben azok a fejlő idők követelményeinek megfelelő újításokra alkalmas talajul szolgálhatnak. Helytelen volna állítani, hogy ős intézményeinknek nem volnának olv fényes oldalai, melyeket a jelen, sőt még a hosszú jövő eszméinek bármily csillogó fénye sem homályosíthat el; s váljon épen a mi országrészeink is, minő pl. a székelyföld, a királyföld, hol a polgári jogegyenlőség, mely Európa nagy részében ma is még ki nem fejlesztett probléma, közöttünk már évszázadok, illetőleg évezredeu át híven védett s folyVást fejlesztett institutió, nem volnának-e hivatva szellemi képességeik által gyakorlati nézetekkel járulni ama nagy mü megalkotásához, melynek végczélja a polgári jogegyenlőség, a közös szabadság? Bizonyára a mely országrészeink jogélete a népszabadság azon eszméi között fejlett ősidők óta, mely eszméket az európai társadalom alig egy század óta kezd újból fejleszteni, az ily országrészek lakói egyes jogkérdéseknél érvényesíthetnek közreműködésük által olykor olyan tapasztalati igazságokat, melyekben az előre törekvő elmélet a legbiztosabb támpontokra találhat. E telfogás bátorított minket törekvésünkben, s ennek méltatását véltük látni Önnek azon nemes részvétében, melylyel alakuló egyletünket, mint első az elsők között s annak legkitűnőbb tagja, megtisztelni szíveskedett. Mi azon kedves és biztos meggyőződésben vagyunk, hogy midőn Ön, mélyen tisztelt képviselő ur, a kormányhatalomtól 'elbúcsúzott, nem kivánt megválni azon viszonyoktól, melyek irányadó szaktudománya által mindnyájunkat összekapcsoltak, s nem állott ki azon kötelességek elől, melyekkel tartozik azon hazának, mely tehetségeibe s jellemébe fektetett bizalommal tette Önt tőhatalmának részesévé. Sőt bízvást reméljük, hogy miután szelleme lerázta azon akadályokat, melyket a kormányzásnak gyakran meddő, fárasztó s lcicsinyes kötelességei gördítettek szi| vósabb munkássága elé, most szabadabban s teljesebb odaadással élhet jogéletünk reformja azon nagy feladatainak, melyek a vezérszellemek egész erejét/ s munkásságát igénybe veendik. És igy Ön nem vált meg azon Qgytől, melyet a kormány-hatalmon képviselt s szolgált: csak szellemét 3zabaditá meg a kormányzat kötelességeiben felmerülő akadályoktól, hogy annál nagyobb erélylyel szentelhesse egész szellemi munkásságát hazánknak. Hozzánk intézett s jegyzőkönyvünkbe örök emlékül bevezetett becses levele, az azon átömlő hazafias hangulat és ügyszeretet, nekünk fennebui feltevésünkre nézve teljes és megnyugtató biztosítékul szolgál; s midőn egyletünk hivatása nem a kormány-hatalom, hanem az annál hatalmamasabb eszmék kiváló szolgálatára irányul, minket megvigasztal az, hogy önt nem vesztettük el, mert sajátképen nem hatalma hanem szelleme volt miénk. Tisztelettel felkérve, hogy szellemi befolyását egyletünkre jövőben is fenntartani méltóztassék, hazafias tisztelettel maradunk a mélyen tisztelt képviselő urnák. Maros-Vásárhelyeit, a jogász-egylet 1871. július 5-én tartott választmányi üléséből. alázatos szolgái: Báró Apór Károly, D r. Vályi Gábor, egyleti elnök. egyleti titkár. X A közjegyzői rendtartás ; tárgyában egybehívott szakbizottság a biztosítékról rendelkező második fejezetet azzal bővítette, hogy az áthelyezés tekintetében is külön rendelkezések hozattak. Hosszabb vitára adott alkalmat a kir, közjegyzők hatásköréről szóló :J-dik fejezet első paragraphusa, mely ezen hatáskört 10 pontban foglalja össze : E szerint a királyi közjegyzők hatásköréhez tartozik: közokiratok kiállítása, jogügyletek s halálesetekről való rendelkezés; tanúsítványok kiállítása, u. m. aláírások hitelesítése, másolatok láttamozása, váltóóvások felvétele; eredeti okiratok őrzése: hiteles j kiadványok kiadása és kiállítása : becslések eszI közlése, ingatlanok nyilvános árverezése; örököj södési eljárás. Szóba hozatott, váljon némely in, ditvány szerint letéteket fogadhatnak-e el a közjegyzők, és pedig oly hatálylyal, hogy ezek hivatalos letéteknek tekintessenek ? A bizottság azonban körülményeink közt ezen indítványt elejtendőnek tartotta, mert sem a közbiztonság hazánk minden vidékén nem olyan, hogy a közjegyzőnél nagyobb értékek biztonsággal elhelyezhetők volnának, sem a helyiségekről nem tehető fel. hogy mindenütt, különösen a vidéken nagyobb értékek elhelyezésére elegendő biztosítékot nyújtanának. A nem peres ügyekben szerkesztett beadváuyok kérdésében hoszszasb vita után hatarozta| tott, miszerint a közjegyző jogában áll beadványokat szerkeszteni, hatóságokhoz általában, bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben: tartozik azonban minden beadványt aláírásával ellátni. Hoszszabb és érdekes vitára adott alkalmat a 2ó. §., mely a közjegyzői kényszerről szól, és melyen az egész javaslat megfordul. Három indítvány feküdt a bizottság előtt a közjegyzői kényszer tárgyábau, a mennyiben az ingatlanok körüli jogügyletekre vonatkozik. Az első indítvány szerint a közjegyzői kényszer csak az ingatlanok tulajdonjogának átruházását czélzó jogügyletekre nézve mondatnék ki; a második indítvány szerint mindennemű ingatlanokra vonatkozó szerződések tekintetében, a harmadik indítvány általánosságban csak némi előnyöket bizrositana a közjegyzői okmányoknak, kényszert azonban csak házastársai, sógorok és rokonok, valamint süketek, némák, írást nem tudók jogügyleteiben mondana ki. A szakbizottság az ingatlanok körüli jogügyletekre nézve a közjegyzői kényszert általában nem fogadta el. A közjegyzői kényszer korlátozás nélküli keresztülvitelére vonatkozólag a bizottság egyik tagja külön véleményt adott be, s azt a szavazás után is fenntartotta. Miután a közjegyzői kényszer általánosságban elvettetett, a kivételek a következő §-ban állapitattak meg: .Jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kivántatik. a) ha jogügylet házastársak, fel és lemenő ágbeli rokonok, testvérek és első izbeli sógorok közt köttetik; b) ha a jogügyletben résztvevők valamelyike vak, némáknál és süketeknél csak ugy, ha irni s olvasni nem tudnak." A közjegyzői okiratokról szóló 4. fejezet tekintetében határoztatott, hogy azon esetre, ha a közjegyző szolgálatát a féltől megvonta, az eziránti felebbezés oly helyeken, hol közjegyzői kamara van, a kamarára, hol pedig közjegyzői kamara nincs, a törvényszékre ruháztatott. A to-