Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 29. szám - Észrevételek Bogdány Lajos urnak a közjegyzői kényszer tárgyában tett inditványára

29. szám. Megjelenik minden kedden: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhez a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendűk. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizeti si ;;rak: helyben hazhnzhordaísal vaev v> deken bermentes Bzétkíldéssel • npe>Pdftre . i ftt. félévre 4 e^et*/. évre . . . 8 .. f.iadóhivatal: vaczi-utcza '4. sz, Fel el ős szerkesztő: Dr. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: RUDNTÁNSZKY A. TARTALOM : Észrevételek. Czcnthe József úrtól. — Válasz. Gyárfás Istvántól. — Az erdélyi j közjegyzői rendtartás. — A kir. törvényszékek és járásbíróságok székhelyei. — Észrevételei lékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához. Mibajlovics Miklós úrtól. (Folyt.) — , Szegedi bünperek. — .Vegyes közlemények. A kúriai döntvényekben kimondott eivek. — stb. — Különfélék. — Kivonat a .,Budapesti Közlöny "-bői. )gászegylet levele Horváth Boldizsár úrhoz. — A a szatmármegyei ügyvédegylettől. (Vége.) — AdaEsküdtszéki csarnok." — .Törvényszéki tárgyalás." Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások, 7 Észrevételek Bogdány Lajos urnák a közjegy zői kényszer tárgyában tett indítványára C zent he József ügyvéd nrtóK A „Themis" f. é. 28-ik számában, a közjegyzői m. javaslat felett összehívott enqnete egyik tagja : Bogdány Lajos ügyvéd ur, oly értelmű indítványt terjesztett elő, melyben a kérdéses javaslat 26. §-ának 1-ső pontját illetőleg az ezen átvonuló alapelvet: a ,jegyzői kényszert" kiterjeszteni véleményezi. Minthogy e hirhetett 26. §. képezi sarkpontját a szóban forgó törvényjavaslatnak; s minthogy továbbá ezen elvi kérdés, ugy a f. évi jogászgyülésen, mint majdan az országgyűlésen is előreláthatólag makacs és éles vita tárgya leend: szükségesnek látom, hogy a Bogdány L. nréval ellenkező szerény álláspontomat — sajátságos honi viszonyainkra való tekintettel — röviden körvonalozzam: A jegyzői kényszernek egyáltalában határozott ellensége vagyok. E nézetemben nem csak hogy legkevésbbé sem ingattak meg a Bogdány L. ur indítványának támogatására fölhozott „indokok", — sőt ép ellenkezőleg az általa felsorolt érvek az én és elvbarátaim okoskodását tökélesesen helyesnek bizonyítják. Ugyanis — Én szintén jogosultnak tartom azon törekvést: „hogy minél kevesebb jog essék áldozatul, a hitel biztosítására behozott s elkerülhetleunek ösmert szigorú formának." Osztom, sőt helyesnek nyilvánítom a Bogdány L. ur azon állítását is: „hogy a nép felfogni nem képes, miszerint a telekkönyvi hitelnek, az egyesek vagyona áldozatul eshetik. A telekkönyvi intézmény a nép fogalmát az igazságról megzavarta: meri azt hiszi igaznak, a mit igazságnak érez." stb. Ezek mind arany igazságok. Hogy mily szomorú következményeket szül azon abnormis állapot, midőn a tényleges birtok viszony a telekkönyvvel meg nem egyezik : azt fölösleges ecsetelnem, mert minden szakember tudja. Bogdány L. úrral együtt én sem osztom azok nézetét, a kik kórállapotaink megszüntetésére eléggé alkalmas eszköznekvélik: az illető felek „érdekveszélyét." Tehát e tekintetben is egyetértek Bogdány L. úrral, pedig ide vágó indokát már nem helyeslem. Mert azon indok, a B. L. ur által védett elv t. i. a jegyzői kényszer ellen is fordítható. Ugyan is B. L. ur ama nézet helytelenségét következőleg akarja kimutatni: „hogy valaki valamely mulasztás következményeit belássa, annak előbb szükséges a dolgot is megérteni, mely a tudatlan népnéi majd nem lehetetlen." Úgyde kérdem B. L. úrtól: váljon ha a B. L. ur terve szerint a jegyzői kényszer életbeiéptettetik, a midőn tehát nemcsak a „magán okmány", hanem az annak alapul szolgált jogügylet is érvénytelennek declaráltatik: hát ekkor a mulasztás következményeit mint fogja belátni a „tudatlan" nép? Hisz a népet okossá decretálni akkor sem lehet?!! De határozottan incorrectnek tartom Bogdány L. ur azon érvelését, a mely miatt ő az állam imperativ hatályú intézkedését kárhoztatja. Mert a theoria szerint valamely magánjogi jogszabvány imperativ jellegének meghatározásánál a következő mozzanatok veendők figyelembe: Oly magánjogi törvény, mely — a „közjó" érdekében az „egyéni" szabadságot korlátolja, a mely mint ilyen tehát az absolut joguralom bélyegét hordj a magán: feltétlenül „kényszerítő" törvény (lex cogeus). Az ily jellegű törvény tehát az által biztosítja saját sérthetetlenségét, hogy parancsoló (imperativ) tételeinek megszegése: „joghátrányt" s esetleg „büntetést" is von maga után. Tilalmainak áthágását pedig az illető cselekvény semmiségével sújtja (u. n. leges perjectae:) A most előadottak után látni fogjuk mily helytelen a B. L. ur következő érvelése : „az imperativ intézkedésnek csak akkor lehet remélhető eredménye: ha a hatalom parancsszavának elmulasztása „büntetést" von maga utáu. Ezt pedig igazságtalannak (?!) találnám, nem csak azért, mert a magánjogi téren történt mulasztások nem vétkes (?!) cselekmények, melyek büntető jogi fogalmak szerint fenyithetők (?!) stb." Én a magánjog terén történt s valamely imperativ szabvány ellen irányuló mulasztást: törvény ellenesnek tartom. S azt hiszem, hogy senki sem fogja állítani azt mintha az ily mulasztás csak a „büntetőjog" fogalmai szerint fenyítendő. — Ámde ezen körülmény még nem zárja ki: hogy az magánjogi természetű büntetést (p. o. pénzbüntetés, birság) se vonhasson maga után. Sőt — az ily magánjogi természetű ,'büntetés", nemcsak a theoriában, hanem a gyakorlati életben és pedig már a „minta" jog: a római jogtól kezdve, egész I az 1868. évi 54. t. czikkig folytonosan és mindenütt alkalmazásban volt és van. — Ezt ugy hiszem felesleges bővebben bizonyítanom.*) Mindenki tudja azt is: hogy az állam jogosítva, sőt kötelezve van megóvni polgárait a veszélytől. Ámbe tagadom B. L. ur azon állítását: hogy az imént jelzett áltaJános tételnek szükségszerű folyománya legyen az: hogy csak a jegyzői kényszer vezethet eredményre. Nagy vívmány gyanánt hirdeti továbbá B. L. ur: hogy az ő javaslatában ,,el van ejtve a mulasztást követő büntetés eszméje, — keresztül vonul rajta az állam nemes rendeltetéséből kifolyó óvatosság, — megszűnnek vagy legalább gyéritetuek általa a szerencsétlenségek és jogvesztések, — végül a telekkönyvi szigor közelebb hozatik az absolut igazsághoz." Ezekre vonatkozó észrevételeim következők : Habár a Bogdány Lajos ur javaslatából kiküszöbölve vau is a „büntetés" eszméje: de nincs kiküszöbölve a joghátrány" eszméje t. i. a jogügylet érvénytelensége. — Már pedig ha csak a szavak „egérfarkába" kapaszkodni nem akarunk: gyakorlatiéredméuyében és hatásában véve a népre nézve mindegy: akár ,,büntetés"-nek, akár pedig „joghátrány"-uak nevezik azon rosszat — mellyel ő sujtatik. — E distinctió a népre nézve körülbelől oly forma értelmű: mint a midőn a „kötél" és a „golyó" által való halál közötti különbségről disputálnak. De eltekintve ettől, föntebb már ugy is kimutattam: hogy a magánjogi természetű pénzbüntetés, illetőleg birság alkalmazása, általánosságban vevé nem oly „igazságtalan,"(?!) mint a milyennek azt B. L. ur akarja elhitetni. Következéskép, a mi jogfogalmaink szerint: nem is valami nagy vívmány volna azon büutetésnemnek feltétlen kiküszöbölése. Tagadom B. L. ur azon állítását: „hogy a jegyzői kényszer behozatala ál* *) V. ü, Ulpiau. fragm. I. 1. ,Quae vetat ah,|iml fieri et si factum est non rescidit, sed poenam injungit, ciui contra legem i'ecit.* 7.101 ath V. ü. Osztrák polgári törvénykönyv : 74. 1*1. sto. §§'a'v. 0. 1868. 54. tcz. 270. 293. stb. §§-ok.