Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 28. szám - A párisi commune a bécsi esküdtszék előtt

Melléklet a „Themis" jul. 11. 28. számához — 325 — idézése (576), osztálytétel (578.), egyezség megkísérlése (585.), hírlapi hirdetményezési eljárás (580.) perutra utasítás (587.) stb. az árvaszék hatáskörén kivül esik; ellenben a már előbb emiittetteken kivül az árvaszék hatásköréhez tartozik még az iránt intézkedni, hogy a gyám-és gondnokság alattiak öröksége biztosíttassák s a mennyiben nyilvánkönyvnek tárgyát képezi, az örökös javára bekebeleztessék (591. §.) továbbá a bíróság előtti egyezségeknek a gyám s gondnokság alattiak érdekéből leendő megbirálása s esetleg helybenhagyása. (?) a gyámság s gondnokság megszüntetése feletti határozat, korengedélyek — örökbefogadások — törvényesitések iránti véleményezés, árvasági ingatlanokat tárgyazó adás-vevések engedményezése és jóváhagyása, árvaérték kiutalványozása s egyéb nem bíráskodási természetű panaszok elintézése. „Kitetszik ebből, hogy az árvaszék örökösödési ügyekben a hagyatékok elintézésénél csupán az árvák képviselete, s jogaik épségben tartása, vagyonuk biztonságba helyezése iránt gondoskodik, főképeni teendője pedig az árvák és gondnokoltak neveltetése s vagyonuk kezelése feletti felügyelet ..Mindezen ügyeknek ellátására s az árvapénzek kezelésére nézve egyes törvényhatóságokban divatozó gyakorlat, az árvaügyek országos és végleges rendezésig ideiglenesen fentartatik. (1870. XLII. t. cz. 10. §.) Ezen rendelkezés azonban ki nem zárhatja, hogy midőn a gyámhatósági hatáskör megállapíttatik, egyidejűleg az árvaügyek ellátására és a pénzletelésre nézve divatozó gyakorlat szabályrendelettel megállapittassék és hiányai pótoltassanak, mit részben szükségessé tesz azon körülmény, hogy ez ideig az ügyek körül a szolgabiráknak is több kevesebb befolyás (p. o. az árvapénzek kiutalványozása, községi közgyámok választatása stb.) engedtetett. „Az árvaszék szervezete, hatásköre s az árvaügyek ellátása tekintetében jelzett határok között levén a törvényhatóságok által szabályrendelet alkotandó : könnyen meghatároztathatik, hogy a törvényszéknél, mely ügyiratok vétessenek által, t. i. melyek a fent részletezett s az árvaszék-hatáskörét képező ügyeket érintik, — ilyenek a gyám-gondnok nevezést vagy megszüntetést, korengedélyt, örökbefogadást, törvényesitést tárgyazó ügyiratok, továbbá osztályos egyezségek s ingatlansági adás-vevések helybenhagyása iránti beadványok, végül az összes számadási iratok. Azonban épen nem véleményezhető, hogy a hol eddig az árvaszék külön iktatóval birt, ennek általában minden ügyiratai átadassanak a közigazgatási hatóságnak, nem többféle ügy kizárólag a törvényszékek elintézése alá tartozók, melyek tekintetében az eddigi árva- s gyám- ha tóságok is csak mint bíróságok járhattak el. Hogy pedig jövőre nézve a bíróságok által, mely ügyek terjesztessenek az árvaszék elé elég világos utasítást ad a polg. törv. rend 575. és 586. §-a." (Készünkről nagy calamitásnak tartjuk a törvénynek azon rendelkezését (91. §.), mely szerint az árvaszék szervezését a belügyminister által helybenhagyandó szabályrendelet által minden megye saját maga állapitandja meg, mert az eddigi gyakorlat sokfélesége képezte eddig is az árvaügyek helyes és gyors elintézésének egyik íőakadályát, ezen akadályt most újólag állandósítani nem válhatik az árvaügyek előnyére; épen most, midőn az ügyek elkülönítése decretáltatott, lett volna helyén a kezelést és szervezetet országosan egyöntetűvé tenni és a szokásjog megszüntetése mellett azt törvényileg szabályozni; óhajtandó is hogy e mulasztás, melynek káros következményeit elég sajnosán fogjuk a legközelebbi jövőben tapasztalni, mielőbb helyreüttessék, mert minél tovább halogattatik az árvaügyek kezelésének gyökeres egyöntetű átalakítása, annál nehezebb lesz a baj orvoslása. Reméljük, hogy amagyarjogászgyülésezirányban nem fog késni erélyesen nyilatkozni, és a reform gyors keresztülvitelét szabadelvű határozataival elősegíteni. Szerk.) Ugyancsak a „Jogtudományi Közlöny'-ben Stehlo Kornél ur házassági vagyonjogi intézményeinket tárgyalván a közszerzemény és a törvényes hitbér fenntartása ellen nyilatkozik. ,Kétséget sem szenved — úgymond értekező ur — a közszerzeményről szólva, hogy a gazdászati műveltség alantabb fokán, különösen földművelő népeknél, hol a műipar még kiválóan a házi ipar formájában jelentkezik, hol a szellemi tevékenység alárendelt, tőkenyereség alig létezik, a nőt térje oldalán közszerzőül tekinteni nemcsak hogy nem lesz méltánytalan, de nagyon is igazságos és czélszerü „A gazdászati műveltség fejlődésével azonban, midőn a férj szerzeményében tulnyomólag a jobban fizetett munkaerő, a tehetség és vállalkozás jutalma és a tőkenyereség kezd szerepelni — a férj és nő szerzési képzssége mindég egyenlőtlenebbé válik. Ezen egyenlőtlenség magával hozza, hogy mindég több és több esetben a férjet fog kellenünk tekinteni főszerzőnek, s igy az esetek meghatározásánál végtelen casuistikának nézünk elébe, eltekintve attól, hogy a határok szabatos körülírásánál csaknem legyőzhetlen nehézségekkel fogunk találkozni. Nehezíteni fogja feladatunkat egy másik már érintett körülmény, midőn t. i. a nő vagyontökéje oly nagy, hogy szereplését a házassági közszerzemény keletkezésénél figyelmen kivül nem hagyhatjuk. A nagyság viszonylagos fogalma uj akadály lesz átalánosan érvén) ts szabály felállításánál. Végre is annak ismeretére jutunk el, hogy ily irányban létesítendő jogállapot az marad a mi eddig volt, t. i. folytonos perlekedések termőfölde. „Habár tehát elismerjük, hogy a közszerményi jogintézmény nemzetünk jogi meggyőződésének kifolyása és gazdászati állapotaink mellett megfelelő és czélszerü is volt, mégis tekintetbe véve azt, hogy ezen intézmény a gazdászati műveltség előrehaladtával tarthatatlanná válik — a jövőre nézve annak eltörlése mellett kell nyilatkoznunk. „Midőn ezt teszszük, nem mulaszthatjuk el egyszersmind arra figyelmeztetni, hogy a házassági közszerzemény intézményének eltörlésével, az ezzel kapcsolatos hitvestársi öröklés a szerzeményi vagyonban (successio conjugalis) mindenesetre czélszerüen szabályozott hitvestársi örökléssel helyettesítendő." A törvényes hitbért pedig — az írott, halálesetrei ajándékozás és igy szerződési természetű hitbér fenntartása mellett — ellenzi értekező ur mert: „Tekintsük a hitbért jutalomnak a női hűségért, vagy pedig kárpótlásnak a vesztett szüzességért, annyi bizonyos, hogy az se igy, se ugy a házasság erkölcsi természetével, se pedig modern jogi felfogásunkkal többé meg nem fér. A nőnek erkölcsi kötelessége a hűség, en zonyságtételre az ellenfél kifogása folvtán pedig azok már csak közvetve vannak leginkább a perben érdekelve: — miként bocsájtható rehát a közvetlen érdekelt fél jsaját részére eskü általi bizonyíték kiszolgáltatására? hiszen arra is alig van eset, hogy ;a felek saját részükről ajánlott vagy elfogadott eskü felett' egymás irányában kifogással ne élnének ? „Bizton merem állítani még azt is, hogy a peres felek közül vajmi kevés tudja azt, hogy ő minő esküt tesz s hogy mi külömhstg van az eskü nemei között ? s ki az eskü előirt nemei megkülömböztetésében járatlan, saját érdekében ugyanazon körülményre, épen ugy fogja letenni a pót, — mint a főesküt, és megfordítva, s igy méltán kérdésbe tehetni, váljon czélszerü bizonyiték-e az eskü a törvénykezés terén? „Az eskü általában véve alapszik. 1-ször a valláson, 2-or az erkölcsiségen, mit igazol a pprdts. 232 §. ezen kitétele" is „egyszersmind pedig az eskü szentségére, és a hamis eskü következményeire figyelmeztesse a biró a felet." — És valóban ezelőtt csak két három évtizeddel is nagy b^cse. s más hordereje volt az eskünek, és ha annak most is oly értékét és becsét tapasztalnók, nem véleményezném azt a bizonyítékok sorából kitörültetni.' De miután, részint az ügyködés, részint az igazság kiszolgáltatás terén a ellenkezőről győződtem meg, nem lehet pártolnom törvénykezési téren az eskü általi bizonyítás nemét. „Nem akarok, de azt hiszem nem is szükséges mélyebben bocsátkozni azon körülmények és okok fejtegetésébe, melyeken alapszik előadott nézetem, miután az időkor melyben most élünk, mindenki előtt eléggé ismeretes mind erkölcsi, mind vallásossági tekintetben; csupán azon egy körülményt óhajtom még véleményem támogatására felhozni, miszerint a házassági (kötéseknél sokkal nagyobb formaságokhoz és ünnepélyességekhez van kötve az eskü letétele, s hogy a házassági kötések létrejöv telénél, az eskü " sokkal inkább megkívántató, sőt szerintem nélkülözhetlen kellék — mint a peres téren előforduló bizonyításoknál, — vitatni is telesleges. Azonban még is miként tartatik az meg ? elég legyen annyit felemliteni, miszerint alig van nap, melyen esküvel összekötött házastársak, egymásnak hitetlen elhagyása, illetőleg a szent eskünek megszegése miatt panaszt ne emelnének a bírói hinélfogva azt jutalmazni ellenkezik az erkölcsiség I vatalokban; sőt miként tudva van, az esküt már elveivel. A nő szüzességének elvesztése a házas ság erkölcsjogi természetének és czéljának következménye, ezért tehát kárpótlásnak nincs helye. „A hitbér jogintézménye ugy látszik nem egyéb, mint maradványa azon ősi szokásunknak, mely szerint a leányok, mint „eladók'1 pénzen vásároltattak. — Egy jogtudósunk mondaná „a magyar nemzetnek a nőnem iránti becsülésen alapuló lovagias szellemének kifolyása." Legyen a házassági kötéseknél is sokan mellőzni, s a polgári házasságot óhajtják létrehozni. „Ismétlem tehát, hogy az esküt a peres téren mint czélszerütlent, s mint a vallás és erkölcsiségre, ugy a felekre nézve is inkább káros mint jótéKony hatású bizonyítékot, a bizonyítékok sorából végkép kitörlendőnek vélem." (Sok tekintetben értekező urnák teljes igaza van, és nem is áll egyedül nézetével; a jogászugy — de tanúsítsuk másképen ezen lovagias I gyűlés állandó bizottságához is beszellemet." ' küdletett egyaz eskü vei í bizonyítás (Értekező úrral tökéletesen egyetértünk; a | mellőzését czélzó indítvány, de ez Jnhitvestársi öröklés csélszerü szabályozása fogja csak a házassági vagyonjogi kérdések helyes és az érdekletteket teljesen kielégítő megoldását eredményezni, miért is magánjogunk codificálása tekintetéből az örökségi jog ezen részét kiváló fontosságúnak és e tárgyban az élénk eszmecserét felette kívánatosnak tartjuk. Szer k.) A „Jogdudományi K ö z 1 ö n y" - ben Halmosy Endre ur egy hosszabb czikksorozatban az európai hiteltelekkönyvek rendszere felett ér ditvány szerint az eskü helyettessitendő: volna a polgári becsületszó által; ez indítványhoz ezúttal nem akarunk hozzászólni, SZÍVÓS ur javaslatához azonban megjegyezzük, hogy mi sem pártoljuk ugyan a perrendtartás szabályozta esküt, ugy a mint az most használtatik bizonyítási eszközül, de az esküveli bizonyítás teljes mellőzését sem helyeselhetnők, hacsak az erkölcsi hatására nézve egyenlő vagy jobb más *bizonyitási mód által nem helyettesittetik, mert a tekezik. E czikksorozatra legközelebb vissza- j jogkeresőnek okvetlenül kell eszközt nyújtani, térünk. A „T ö r v é n y széki C sarn o k"-ban SZÍVÓS Albert ur az esküveli bizonyítás ellen nyilatkozik. „Én az esküt ott és akkor, — mondja értekező ur — midőn az ügyfeleknek saját érdekeikben kell azt letenni, mint nem czélszerü melylyel igaz ügyét bebizonyíttassa a furfang és rosz akarat ellenében, ha az állam végczélját szem elől téveszteni nem akarjuk. Szerk.) Egyleti közlemények. (Meghívás) a magyar jogászgyülés álsőt az ügyfelekre nézve káros hatású bizonyité- I landó bizottsága által f. é. július 14-én d. u. 5 kot, — ugy is mint biró, ugy is mint ügyvéd, , órakor a budapesti ügyvédi egylet helyiségeiben a törvénykezés terén a bizonyítékok sorábófvég- { tartandó ülésére. Napirend: ^Indítványok feletti kép kitörölném; a mint hogy maga a törvényes intézkedés is ingatag, sőt némi tekintetben ellentétes az eskü, mint bizonyíték alkalmazásánál. Mert midőn a fentebbiek szerint a fő és felfedező esküt csak a felek kérelme folytán — a pót és felfedező esküt csak a felek kérelme és felajánlása nélkül is megengedi oda itélhetőnek; ellenben a pprdts. 236. §-sa 2-ik bekezdése szerint póteskü még felajánlás után sem ítélhető oda. §Továbbá a prrdts. 192. 193. §-sa az érdekelt tanukat sem ereszti esküre, illetőleg biI határozat; költségvetés: a jogászgyűlés helyiségei és ünnepélyei iránti határozat. — Elnöki megbízásból: Dr. Siegmund Vilmos, titkár. * (Értesítés) A magyar jogászgyü1 é s módosított alapszabályainak 7. §-a értelmében csak oly inditvánvok kerülhetnek az idei jogászgvülésen tárgyalás alá, melyek legalább két hó napp a 1 a gyűlés megnyitása e ott az állandó bizottsághoz beküldetvén, ez álfa elfogadtattak; miután az állandó bizottság határolta szerint az idei jogászgyules Pesten T.<6. s e p t e m b e r h ó 24-é n nyílik meg az mditiányok