Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 28. szám - A közjegyzői rendtartás

— 321 — megfelel*). A megbánás törvényszéke, hol a bűnös lelkiismeretének furdalásaitól megszabadul, s a töredelmes megbánás következtében mintegy második ártatlanságra jut, a javítási reform hatályát elősegíteni képes intézmények egyik legszebbike. A catholicismus szelleme nem különbözhetik a keresztyénség szellemétől, mely maga az erkölcsi haladás törvénye; de e törvény tökélyét csak ama fokozatokon keresztül érendi el, melyeken az emberiségnek át kell haladni. A penitentiárins eszme, melyet a catholicismus alkalmazott legelőször, e termékeny eszme, melylyel a keresztyénség ajáudékozta meg a müveit világot, nem volt-e századokon át a visszatorlás s iuqnisitio által ontott vérbe elmerülve, mielőtt korunkat isteni eredetének egész fényével áthatotta? Nem okozná-e az öszszes catholicusoknál a boszankodás electricus feljajdulását, ha ma valamely kormány megtagadná az elitélttől a lelkészt, ki őt meggyóntatja s a vérpadig kiséri ? És ime Francziaország, az egyház legöregebb leánya, csak VI. Károlynak 1396. évi február 12-ről kelt rendelete óta engedi ezt meg. Azon időt megelőzött korban, az elitéltet testestől-1 el késtől adták át a bakónak s ez által az örökkévalóságnak. Miután tehát annyi századon át csak bakó létezett pap nélkül, miért ne lehetne most pap bakó nélkül, miért ne lehetne abbahagyni a test kivégzését, bogy legyen idő a lelket megmenteni? Reméljük tehát, hogy a protestáns papság egy részének orthodox ellenzése nem fog a halálbüntetés eltörlése iránti ellenszenvénél megmaradni, s hogy ehhez hasonló a catholicus papságnál, mely ed dig eszélyesen tartózkodó volt, nem is fog előfordulni. Mire is vezetne a lehetetlen megkísérlése, a büntető törvényhozás folytonos haladása mellett összegyeztetni akarni azt, a mi össze nem fér, a visszatorlás és a keresztyénség szellemét. Egyik rész a megtorlást, másik a javítást akarja. Az egyik megcsonkítja s megöli testet, a másik meggyógyítja s megmenti a lelket. A visszatorlás nem atheismus ugyan, de ugy tesz, mintha az lenne, mert igaz ságszolgáltatása materialista és vérengző, mely nem veszi tekintetbe a földöntúli létet, s arra enged következtetni, hogy abban nem hisz. A keresztyénség ellenben, az ember erkölcsi szabadsága és méltósága iránti tiszteleténél fogva, ellenállhatlanul a lélek halhatatlanságának hitéhez s Isten lételének eszméjéhez vezet, ki igazságszolgáltatásának mérlegében megméri jó és rosz tetteinket. Két ily, egymással ellenkező s egymást kizáró tan közül, a visszatorlás tana lenne-e az, mely a keresztyén aera XlX-dik századában túlsúlyra jutna? Azért igy szóljunk valamennyi felekezetű, minden égalj- és országbeli keresztyénekhez; Ismerjétek el, hogy azon tanirány, mely a vérpad fenntartását kívánja, egy a visszatorlással, és azon tanirány, mely ezzel ellenkezőleg azt elitéli s eltörlését követeli, egy a keresztyénséggel; ismerjétek el, hogy a halálbüntetés eltörlésére irányuló reform a keresztyén polgárosodás reformja; hogy ama * Szabad legyen ez állítást olyannak tartanunk melyhez nagyon is hozzáfér a vita. Azonban nincs itt helye a szerzőt e térre követni. [ szép név, melylyel azt mindig illettük, továbbra is meg fogja illetni, és az egész keresztyénségben ajakról ajakra hangoztatva jelszavává leend a győzelemre vezető kibékülésnek s egyesülésnek. IV. Még egy észrevételt, s legyen ezzel vége. Azt kérdem a vallásos emberektől, kik azt tartják, hogy csupán Isten igazsága csalhatatlan, hogy szánhatják el magokat egy helyrehozhatlau büntetésnem fenntartására, a milyen a halálbüntetés, egy tévedhető igazságszolgáltatás kezei közt! Mondják, hogy korunkban a büntető jogszolgáltatás minden kívánatos biztosítékkal bír, s hogy a tévedés eshetőségei sokkal ritkábbak, semhogy azok miatt a halálbüntetés fenntartásának bebizonyult hasznosságát feláldozni lehessen. Elvileg, a tévedés lehetősége nem elég ok-e arra, hogy az ártatlannak vére ne ontassék? Szabad-e a lét jogát, mely Isten ajándoka, egy darab föld birtokával ugyauazonositni, melyet a közjó érdekében ki lehet sajátítani! A keresztyénség korszakában ismét megújuljon-e az emberi áldozatoknak a pogány kortól kölcsönzött eszméje ? De a történelem tanúsága szerint, az eljárás tökélyesitése mellett is, az emberi igazságszolgáltatás vajmi gyakran szokott tévedni. Nem fogom e részben az adatokat történelmileg elősorolni. Mellőzöm a jelenkori tényeket, melyek Európa több törvényhozó testületében szóba jöttek, csupán Francziaországról beszélek. Azt hiszem, túlzott hazaszeretet szemrehányása nélkül állíthatom, hogy a franczia bírói testületnél felvilágosultabb és a jogszolgáltatás iránt nagyobb bizalmat ébresztő Európaszerte nem létezik. Sőt a büntető törvénykezés tekintetében, az évenkint közrebocsátott nyilvános jelentések azt bizonyítják, hogy egy országban sem fordittatik nagyobb s szakértőbb gond ama garantiákra, melyeket a vádlott s a védelem szabadsága megkíván. És mégis, mit tanúsítanak a tények? 1827-ben közzétettem egy kimutatást a Fraucziaországbau hat hó alatt, 1826. évi júliustól deczemberig előfordult téves elitéltetésekről. Az azon korszak alatt lefolyt negyvenkét év közül csak az utolsót veszem fel, és eltekintek ama törvénykezési tévedésektől, melyek hosszú időközben előfordulhattak. Csupán azt említem meg, hogy e tapasztalatok azt eredményezték, hogy úgy a parlament, mint az országban a büntető perek revisiója iránt hozandó törvényt követelt. Tizenkét évi ellenzés után, mely az elitélt dolog iránt tartozó tiszteletben találja magyarázatát, végre az 1867. évben kihirdetett revisionalis térvény által elég tétetett a közvéleménynek. (Vége köv.) / A debreczeni ügyvédi egylet következő búcsúlevelet intézte Horváth Boldizsár volt igazságügyministerhez : Igen tisztelt kartárs ur! A mint dicsőségünknek tartottuk, hogy a nemzeti kormány ujabb megalakulásával az ügyvédi karnak egyik legkiválóbb tagja hivatott meg az igazságügy vezetésére, a mily készséggel igyekeztünk Önt mint minisztert az általa oly nemes buzgalommal felkarolt szabadelvű reformeszmék terjesztésében s keresztülvitelében támogatni, és a mily fájdalommal kellett vennünk, bogy azon eszmék teljes diadalát Ön mint vezér el nem érhette; ép oly büszkeséggel fogadjuk ont vissza sorainkba s teljes örömmel üdvözöljük azon ige, rétét, s elhatározását, hogv kebelünkbe vis3Zaj lépve az igazságügyi reformok létesítésére velünk közreműködni fog. Egyszersnrnd becses tudomására juttatjuk, hogy mi Ont, a ministeri székből immár szerény körünkbe visszatért igen tisztelt kartársunkat, ! őszinte tiszteletünk, nagyrabecsülésünk, s ragaszkodásunk jeléül egyletünk tiszteletbeli tagjául megválasztottuk. És a midőn az erre vonatkozó ok mányi ide zárjuk, kartársi bizalommal, s szeretettei kérjük. Fogadja nagyrabecsülésünk, s ragaszkodásunk ismételt kifejezését. Kelt Debreczenben 1871. július hó első napján tartott rendkívüli közgyűlésünkből. Simonffy Sámuel elnök. Kovács Sándor titkár. Ugyanezen egylet Bittó István igazságügyministerhez következő üdvözlő levelet intézte: Nagyméltóságú m. k. Igazságügyminister ur! Folyó évi június hó 15-ről 1704. sz. a hozzánk intézett nagybecsű értesítését, mely szerint tudomásunkra juttatik, hogy Nagyméltóságod az igazságügyministeri tárczát, melyre Ő Felsége a király által meghívatott, elfogadni, s az azzal járó terhes, s nagy felelősséggel összekötött működést megkezdeni méltóztatott, a legszívesebb köszönettel, s annál nagyobb örömmel vettük tudomásul, mivel abban Nagyméltóságod egyletünket a közjó érdekében közreműködésre azon Ígérettel felhívni kegyeskedik, hogy ama közreműködésnek nagy fontosságot tulajdonitaud. És ezennel ünnepélyesen ígérjük, hogy mi szerény hatáskörünkben Nagyméltóságodat mint ministert az igazságügy szabadelvű reformeszméinek létesítése körül teendő működésében mindenkor lehetőleg támogatni fogjuk. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletünk kifejezését, melylyel maradunk. Debreczenben 1871. július hó első napján tartott rendkívüli közgyűlésünkből, Simonffy Sámuel elnök, Kovács Sándor titkár. * A közjegyzői rendtartás tárgyában az igazságügyminister ur által egybehívott szakbizottság tárgyalásait lehetőleg nyilvánosságra juttatni óhajtván, első ülésében elhatározta, hogy az egyes lapok megbízottjai a hitelesített jegyzőkönyveket a szakbizottság jegyzőjénél tetszés szerinti használatra megtekinthetik. Az ülések sora jul. 4-én vétett fel újra Szabó Miklós kir. táblai elnök elnöklete alatt; az enquete tagjai mint már annak idején közölve volt, az igazságügymiuisterium részéről Halmossy Endi'd min. tanácsos. Szilágyi Dezső és Ökröss Bálint osztálytanácsosok; a királyi tábla és a legfőbb ítélőszék részéről Pósfay Károly és Daruváry Alajos, az ügyvédi kar részéről Bogdány Lajos, dr. Brode Lipót és dr. Busbach Péter, a kereskedelmi kamara részéről dr. Szvetenay Miklós. Jegyző dr. Löw Tóbiás. A czim felett vita eredvén, az előadói javaslat ezen czime helyet : „a királyi jegyzőkről,4 a következő inditványoztatott és fogadtatott el hoszszabb vita után: „a királyi közjegyzőkről." Azon indítvány, hogy a javaslat élére a közjegyzői intézmény fogalmának meghatározása tétessék, elejtetett, miután ennek pusztán csak elméleti és semmi gyakorlati értéke sincs, és a tapasztalatok Francziaországban is azt mutatták, hogy az ily elméleti meghatározás zavarokra vezet, ezért az a bajor javaslatban is kihagyatott. Hosszasb vita támadt azon kérdés körül, váljon a közjegyzők kinevezése a király által történjék-e az igazságügyminister ellenjegyzése mellett, avagy egyedül az igazságügyminister által ? E kérdést a többség az első értemben döntötte él. A mi a közjegyzők számát és székhelyeit illeti, azon megszorítás tétetett az igazságügyminister felhatalmazásában , hogy erre nézve a jegyzői kamarák véleményét 'kikérje. Azon kivételt, melynél fogva a Budapesten létező királyi közjegyzők illetősége nemcsak Pestre, hanem a 'budai törvényszék területére is kiterjedne, a bizottság elejtette. A közjegyzői képesitvényre vonatkozó szakaszt a bizottság a következő tormulázásban fogadta el: „Közjegyző csak az lehet, a ki magvar honpolgár, életkora 26-ik evet meghaladta, feddhetlen jellemű, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, az ország hivatalos nyelvében jártas, végre az ügyvédi vagy gyakorlat, bírói vizsgát sikerrel letette és a vizsga letételét megelőző vagy követő két évi közjegyző.