Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 28. szám - Az irásbeli és szóbeli rendszerről az igazság kiszolgáltatásánál [3. r.]

— 319 zatait vakarja le; ledönté a falat mindenestül s épített uj alkotmányt, melyre nem raká föl a régi czifrázatot. — A Gyárfás ur által fölhozott t. czikkek is mint az eltörölt aristokraticus intézmények kiegészítő részei e czifrázatok között hevernek a porban. Nekem egyébkánt nincs az ellen semmi kifogásom, hogy a biró legyen vagyonos; mert egy vagyonos bíróról joggal föltehetjük, miszerint az kevésbé lesz megvesztegethető, mint egy olyan ki nélkülözésekkel küszködik ; mert egy vagyonos bíróról föltehetjük — ámbár e föltevés a tapasztalás szerint nem mindig alapos, — hogy kedvező anyagi helyzete nekie megengedvén az eszközöket megszerezni, magát többoldalnlag kiképezheti, mint az, kinek óráról órára a kenyér előteremtéséről kell gondoskodnia. De az ellen igen is van kifogásom, hogy a kinevezéseknél a vagyonosság kimutatandó kellékül vétessék föl. 1848 előtt, midőn a birói állás tisztség volt; midőn e tisztség betöltésére nem annyira szakképzettség, mint inkább józan ész és patriarchális igazságszeretet volt szükséges; midőn a tisztviselő idejéből csupán néhány órát volt képtelen a közügy vezetésére áldozni s végre, midőn ezekhez képest a tisztviselői fizetés úgyszólván pusztán a közbizalom dicsfénye volt; — mot a megválasztatás nem egy esetben többe került, mint 3 évi fizetés — ez időben igen is, bölcsen tevé a törvényhozás, hogy a tisztséget csupán a vagyonosabb osztályra korlátozá, — mert a 48 előtti tisztviselő egy tekintet alá vehető a fizetéstelen békebiróval, kinek tiszteséges vagyonnal kell okvetlenül biraia, hogy fizetés nélkül is ugy kiélhessen, miszeriut sem birói tisztét el ne hanyagolja, — sem, mi mindenekelőtt óhajtandó — a kezei közé letéteményezett állami hatalmat saját egyéni czéljaira V fel ne használja. De midőn a birói pálya helyes betöltésére azontúl, hogy kellő készültség szükséges, még az illető minden idejét is hivatásának áldozni kénytelen levén, részére oly fizetés rendeleudő, melyből kiélhet, ,— nincs ok melyért a szellemi s erköl/esi képességeket a vagyonossági tekinte( teknek alárendelni volna szükséges; •— nincs ok, melyért e téren a birtokaristocratia elveit meghonosítani kellene; és nincs ok melyért a szegényebb sorsú tehetségesek a gazdagok javára pályájuktól, — mely talán az előbbiek által nem ritka esetben helyesebben töltetnék be, mintsem az utóbbiak által, megfosztassanak. . Mert ha a gazdag biró félteni fogja a birói állással összekötött tisztesség e1vesztését, a szegénynek nem kissebb oka lesz félteni az állása által biztositott kenyeret; ha a gazdag képezni fógja magát, miuthogy erre anyagi eszközökkel bir, a szegény sem fog hátra maradui, mivel képességeinek kifejtése, fokozása által egy fényes jövőhöz nyithat utat magának. A vagyouossági kelléket a birói képesitvéuyek közé a mai viszonyok között fölvenni ép oly balfogás volna, mint lenne az, ha a birói székek csupán nemesek között osztatnának ki; pedig ugyanazon t. czikkek, melyekre Gyárfás ur hivatkozik, a születést is a kellékek közé sorozták! Czikkiró ur a vagyonossági kelleket imég azért is alkalmazandónak tartja, mert a birói vagyoni felelőség csak ;is e kellék alkalmazása mellett bir értelemmel. Nézeteim eltérők e tekintetben Gyárfás úréitól. Hol a felelősség érzete nem létezik, ott nincs szükség ovatpénzre vagy értékre ! Lehetnek esetek, hol a szegény biró tetemes károkat okozhat gondatlansága, roszhiszemüsége vagy könnyelműsége folytán ; de ha őt, — ki a pénz becsét s a számára kenyeret biztosító életpálya anyagi értékét mindenesetre elevenebben érzi, ösmeri mint egy a nélkülözést nem kostólt egyén, a károk megtéritésérei kilátás, sőt azon félelem, hogy pályáját ennélfogva elvesztheti, e hiba elkövetésétől vissza nem riasztja. — képes lesz e a gazdagot a kártérítés — a reá nézve talán jelentéktelen veszteség féleline ugyanazon hiba elkövetésétől visszatartani ? Nem abban áll főképen a törvényhozásnak hivatása, hogy első vonalban a biró által elkövethető károk megtérítéséről gondoskodjék, — ez ha középszerű, a birói fizetés levonás utján eszközölhető s ha nagy, csak roppant magas óvat évték követelése mellett számithat biztos megtérittetésre — hanem abbau miszerint oly intézkedéseket hozzon létre, melyek a károkozást a bírónak alig lehetővé vagy egészen lehetlenné tegyék. (Vége köv.) tAz írásbeli és szóbeli rendszerről az igazság kiszolgáltatásánál. Molnár József ügyvéd úrtól. / (Vége.) A felebbezéshez uj kérelmek, és bizonyítékok csatlását nem csak azért tartom károsnak, mert általa az igazság kiszolgáltatása, az olcsó igazságszolgáltatáshoz jogosult nép részére drágává, s élvezhetlenné tétetnék, de erkölcsileg is károsnak tartom, a mi, többé kevésbé patriarchális érzületű népünkre nézve, mert: a) minden kérelem, és bizonyíték súlyának megítélése első sorban az első bíróságot illeti, azoknak tehát egyenesen a felebbezési bíróság eleibe vitele, csak az első bíróságok erkölcsi reputátiója ellenére, azok tekintélyének, erkölcsileg a nép előtt aláásásával történhetnék, erre pedig institutionaliter módot s okot szolgáltatni, politikailag nem szabad; b) az első fokú eljárás szóbeli tárgyalásánál jelenvoltak, gyakorlatilag véve, nem élvezhetik a nyilvánosságot a másodfokú eljárásnál, s igy nem lehet tudomásuk, sem az uj kérelmek, sem az uj bizonyítékokról, azok súlya, és jogosultságáról; midőn tehát az elsőbirósági Ítélet, mely előttük, figyelmük mellett született, s melyet talán jogi érzületük igazságosnak, correctuek tartott, másodbiróságilag uj kérelmek, s bizonyítékok miatt megváltoztatik, jogi érzetük megzavarodik, magukat talán csak tévedteknek, de a jogtudós, szakértő első birót részrehajlónak, legszelídebben tudatlannak tartandják. c) Visszaélésekre nyújthat alkalmat, a vagyonosabbak részéről, a szegényebbek ellen, s lehetségessé teszi az első bíróságok compromittálását, czélzatos rosz hirbe hozatalát, s fitymálását, mert a legigazságossabb ítéletet is meg lehet uj kérelmek, és bizonyítékok alapján felebbezéa utján változtatni, ha mód van hozzá, a döntő bizonyítékoknak az első bíróság előtti elhallgatásával, midőn az első bírósági tárgyalásról egy betű sem kerül a felebbezési biróság elébe, a hol a felett, hogy az az uj bizonyíték valóban uj e, liaszuáltatott-e, vagy talán használtatott is, bizonyítás kizárásával- hoznak ítéletet. Ugyan a fentebbieket tartom megjegyzendőknek az előadói javaslat 4. k. 3. cz. 3. fej. foglalt semmiségi eljárásra nézve is, azon hozzáadással, hogy miután a semmiségi panasz az idézett 3. tej. 29 §. szerint kereset alakjában a 11. §-ban előlirt módon nyújtandó be, maga a semmiségi panasz, mely a végleges [eliniézést ugy sem eredményezi, annyiba fog kerülni egy 50 frtos perben is, a menynyibe, mai drágán? k tartott igazságszolgáltatásunk mellett egy 5000—10000 frtos pernek összes költségei sem kerülnek, s igy az előadói javaslatszerü igazságszolgáltatás költségeit, a meggyőzhetleuségig felfokozza maga a semmiségi eljárás. Ugyan hány embernek van módjában legigazságosabb ügyében is, a semmiségi panasznak ^szerkesztése, annak egy a semmitőszéknél jogosult (talán d,z 1 i 93-i porosz Corpus juris Fridericiauum szerinti „Justiz assessor," vagy „Justiz-Commissair"-szerü) ügyvéd által aláíratása, s a semmitőszék jegyzőjénéli benyújtása végett lakásáráról 5—50 mértföldnyiről Pestre utazni? s miután a semmitőszék de regula a pernek érdemleges elintézé • sébe nem bocsátkozhatik, siker esetében is készen lenni arra, hogy ezután az érdemleges tárgyalás költségeit újra előlegezze ? Az előadói javaslatnak most felhozott intézkedése továbbá castot állit fel az ügyvédek között, azokat a semmitőszéknél jogosultak, és nem jogosultakra osztván fel; jövedelmes privilégium akar e ez lenni, néhány pesti ügyvéd részére a perlekedő felek rovására, vagy aristocratikus megkülönböztetés a pesti ügyvédek között is? én azonban el nem hihetem, hogy nagyobb szellemi képzettség lenne szükséges a semmiségi panaszok feltevése, s keresztülvitelére, mint a perek érdemleges kezelésére, — ezért ily megkülönböztetésnek az ügyvédek között okát sem látom. *) A most idézett 3. Fej. 29. §-átkövető 33. §. pedig lea ázza magát a leendő semmitőszéket, midőn a kir. ügyészt e legmagasabb birói testület fölé emeli, őréül, gyámjául állítja, véleménye meghallgatását elrendelvén: nem értem miért van az, hogy minden ujabbi törvényjavaslatainkat szerefjük felereszteni egy kis absolutistikus mártással ; fel kell e tennünk már előre is, hogy a leendő semmitőszék tagjai, e nagv méltóságú birói testület, a szóbeliség," nyilvánosság, és birói közvetlenség életbeléptetésével oly gyámoltalanná leeud, hogy a kir. ügyész bölcs véleményének 'támaszmankója nélkül előtte a peres felek igazságos érdeke veszélyeztetve lenne? . A leendő semmitőszék, vagy képes *\ \fi ^eretiük i* hinni, és ezen hitre épen az uj hugy e megkülönböztetés az ügy létesülni. Szerk.