Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - A Karagyorgyevics per [4. r.]

Melléklet a „Themis" jul. 4. 27. számához. — 313 — pedig vádlott régebbi forradalmi törekvéseinek kitüntetésére felhozatik továbbá még: XII -szer, Majsztorovics Antalnak azon állítása (354. 3. és 106 nsz.) hogy Sztankovics Fülöp 1861 vagy 1862-ben is 2000 aranyat kapott volna már forradalmi czélokra Karagyorgyevich nejétol. XlII-szor Kuzmanovics Dömének 141 és 205 nsz. alatt foglalt azon vallomása, hogy 1861 vagy 1862-ben Sztankovics és Majsztorovics kieszközölték volna Karagyorgyevichuél azt, hogy az ekkor szándékba vett forradalom létesithetésére Spintánál 20,000 aranyat készen tartpon s Sztankovics egy alkalommal 100 aranyat kapott is Karagyorgyeviehtől. XIV. Spánya- máskép Joanovics Györgynek 209 nsz. alatt foglalt s 205 nszám alatt szembesítéssel is megeró'sitott azon állítása, hogy Mihály fejedelmet megbuktatja s ugyan akkor 5000 aranyat igért volna neki azért, hogy Szerbiában kereskedést folytathasson s igy ott minden gyanú nélküli megfordulhasson, s leveleit szét hordhassa. XV. Popovics-Zub-Aczának az 1-só' és 2-od rendű vádlottnál már idézett azon állítása (226 sz.) hogy az általa fogalmazott proclamatiókat hallomás szerint Sztankovics terjesztette volna Szerbiában. Továbbá Bánkovics Jászának 212 nsz. alatt foglalt azon állítása, hogy hallomás szerint Sztankovics Fülöp „az utolsó Obrenovics" féle röpiratokból is — melyekből nála 49 példány találtatott Kőbányán a sertéskereskedó'k közt, több példányt szétosztogatott. XVI. végre Sztankovics Demeternek 205 és 210 nszám alatt foglalt azon vallomása, hogy Sztankovits neki 1863-ban beszélte volna hogy testvére Sztankovics Fülöp 1868-ban egy Jefta nevü embert felfogadott s fegyverrel ellátott a végből, hogy a fejedelmet meggyilkolja sőt erre őt is elcsábítani igyekezett. * * * Ezen előadott vallomások közül azonban, az általuk beigazolni szándékolt ténykörülményekre vonatkozólag. 1-ször is Majsztorovics Antalnak L nszám alatt idézett vallomása megerőtlenittetik, a) az által, hogy ezen vallomás, — a 354. 16 nszámu végtárgyalási jegyzőkönyv tanusitása Bzerint a törvényszéki hitelesítés alkalmával — mint kikényszeritettnek állított visszavonatott s Valótlannak nyilváníttatott. b) az által, hogy nevezett egyén szembetegsége miatt szembesítés végett a zimonyi küldöttség I elé át nem kisértethetett, s első vallomása szem' besités által meg nem erősíttethetett, c) Az emiitett betegséget tanusitó s 238 nszám alatt fekvő orvosi bizonyítvány által, melyből kitünük, hogy a bizonyítvány kiállításakor vagyis 1868 oct. 11-én (sept 30.) Majsztorovics Antal több havi betegség folytán oly fokú delíriumban szenvedett, hogy kihallgattatásra sem testileg sem szellemileg képes nem volt. Minélfogva tehát, a vád támogatásául idézett vallomása tételekor vagyis 1868 július 18kán is (jul. 6-án) már szinte beteg volt. d) az által, hogy az idézett vallomásban emiitett Jancievics István vallomása e törvényszékkel közölve s ez által Majsztorovics vallomása kiegészítve nem lett, — s bizonytalan maradt az is, hogy Majsztorovics vallomásának erre vonatkozó része is megerősítést nyert-e? vagy sem ? e) az által, hogy az emiitett gyilkosság elkövetésére vállalkozók nevei megemlítve nincsenek, — a gyilkosság elkövetése napjául mondott időpont pedig a valóban véghezvitt gyilkosság idejével össze nem vág; e szerint —• miután a véghezvitt gyilkosság elkövetése már april és május havában is minden nap váratott és csak a kedvező alkalom hiánya miatt maradt jun. 10-ig kétséges marad még az is, hogy a 3-ad rendű vádlott által állítólag emiitett gyilkossági szándék a véghezvitt gyilkosságra vonatkozik-e? f) az által, hogy Sztankovics Fülöp is ezen különben is viszavont vallomást határozottan tagadja. A kérdéses vallomást a törvényszéki hitelelesités] alkalmával történt visszavonás ellenében nem emelheti érvényre pedig az sem, g) hogy Majsztorovics a gyilkosság napján • Szemendriába volt, és ott egy tanú előadása szerint a kávéház előtt 7—8 fegyveres egyénnel láttatott, mert — a mint már említve is volt — a véghezvitt gyilkosság jun. 10-én nem előre \ kitűzve, hanem csak esetlegesen történt meg, arra pedig, hogy nevezett egyén a szmedetrói kerü- | létben csakugyan lázított volna még a 354. 18 nsz. alatt közlött ítélet sem hoz fel semmi adatot is — valamint h) Radovanovics Pálnak Il-ik pont alatt idézett vallomása sem, mert ez szembesítés által megerősítve nem lett, magába állítólag a gyilkosságra nem vonatkozik s Majsztorovicsot illetőleg csak hallomás után beszélt. 2- szor Maric Lázárnak III. pont alatt idézett vallomásában foglalt körülmény a fennforgó fejedelem gyilkosságra semmi vonatkozással sem lévén egyszerűen mellőztetik. 3- szor JRogic Sztanojénak IV. p. alatt idézett vallomása is a hivatkozott ténykörülmények igazolására elégséges bizonyítékul nem szolgálhat azért mert: a) ezen vallomás, a hivatkozott ténykörülményekre, csak magában áll. b) az ott emiitett Ilia nevü szűcs vallomása, a törvényszékkel közölve |nem lett, s igy a kérdéses vallomás e részben is kiegészítést, és megerősítést nem nyert, c) mert ezen vallomás szembesítés által meghitesitve nem lett, d) mert Karagyorgyevich Sándor is tagadja azt, hogy a gyilkossági merényletről előleges tudomással birt volna, s a közvetlen tetteseket, Sztankovics által vigyázatra intette volna — s végre e) mert maga 3-adrendü vádlott is, határozottan tagadja mindazt, hogy ő a gyilkosságról előleges tudomással birt, vagy abban bármikép is részt vett volna, — mind pedig azt, hogy Rogicot buzdította — és hozzá Karagyorgyevichtol izenetet vitt volna. 4- szer, Radovanovics Pál V. pont alatt idézett vallomásának első része továbbá megerőtlenittetik az idézett vallomás azon következő szavai által, hogy az ő terve szerint Sztankovicsnak kellett volna ugyan Belgrádot fellázítani, — s a hatalmat kezébe ragadni, de ezen tervét, ő Jadics Ljubomirom kivül mással nem közölte, az pedig teljesen beigazolt tény, hogy 3-adrendü vádlott, Szerbiát, a gyilkosság megtörténtét megelőzőleg már 24. nappal elhagyta, arra nézve, hogy oda visszaváratott — vagy vissza érkezett volna; — a közlött iratok semmi positiv adatot sem mutathatnak fel. (Vége köv.) Esküdtszéki Csarnok. Dr. Stiller Mór védbeszéüe a buda-tabáni elemi iskola tanítóknak Bernáth József elleni sajtóperében, vádlott védelmében elmondva.*) Tisztelt esküdtszék! A közélet terén nagy, és mélyebb gyökeret vert bajok sohasem erednek egyetlen egy forrásból. Tán érdekében állhat valamely pártnak kizárólag egy okban keresni a tulhatalmaskodott baj csiráit; tán czéljaiban fekhetik valamely külön érdeknek meghamisítani az elharapódzott kor állapot kiindulási ponjait; tán hajlandó és kész lesz a felületes elme ily jelenségek megítélésében a legközelebb és legszembeötlőbb okot választani; de mindezek, a tünemények valódi magyarázatát s megértését magadni sohasem fogják, mert hiányzanak bennök az arra szükséges első kellékek, hiányzanak bennök az elfogulatlanság akarata s képessége. Az ki menten minden párt czéltól, ki kiirtva minden külön érdeket kebléből csupán valódi ügyszeretetből vizsgálandja ama bajokat, ki eme vizsgálódásaiban nem érendi be az első, egy szerencsés pillanatban talált plausibilis okkal, ha nem el nem lankadva belevonand elmélkedése körébe minden lehető jelenséget az, tisztelt esküdt uraim, kétségkívül tapasztalni fogja, hogy a közélet terén felmerült állandó kóros állapotok döntő alakot tán egy határozó körülménytől, de benső fejlődést és erőt száz meg száz távoli és közeli és legkülönfélébb forrásokból nyertek, s hogy azok mindaddig mig meg nem szűntek, mindazon számtalan forrásból húzzák titkos és mintegy láthatlan szállakon át táplálékukat. Csak ezen tapasztalat, a valódi termékenyítő tapasztalat ; mert csak is ez vezet be bennünket amaz összes ellenes jelenségek voltaképeni műhelyeibe, csak ez ismerteti meg velünk az ottan működő összes pusztító tényezőket, s csak is ez nyújt azért útmutatást azok végképeni megsemmisítésére. *) Magát a sajtóper lefolyását lapunk múlt számában vázoltuk S z erk. Mennyire igaz e tétel mutatja t. e. uraim iskolaügyünk. 1 Fájdalom hazánkban még mindig szó van iskalakérdésről; fájdalom mondom, mert a közvélemény ezen terminológia alatt azt érti, hogy van iskolaügyünk helyett „iskolabajunk." ' Össze is ültek s össze is ülnek időnként az avatott s avatatlan iskola doctorok, tanakodnak s rendelnek, az egyik pártállása szerint csupán a k o rmányhatóság tétlenségének tulajdonítja iskolaügyünk szánalmas állapotját; a másik nemzetiségi és hatalmi szempontokból „áz s iai indole ntiánkban" találja a baj kutforrását, másik ismét társadalmi darabosságunkban, némelyek ismét kizárólag azon nyomorúságos anyagi helyzetben, melylyel az iskolaügynek képviselői és végrehajtói, a tanítói kar nálunk küzdeni kényszerül. Mindezen nézetnek van bizonyos határok közt némi jogosultsága, de csak is együtt véve; azonban a hiba épen abban fekszik, hogy mindegyik kizárólagos jogosultságot s elsőbbséget követel magának; s igy tanügyünk bajai megítélése körül is nyilvánul az egyoldalúság átka, mely vagy nem éri el a valóságot, mert ki nem merit minden tényezőt vagy túlmegy a valóságon, mivel az egyszer elfogadott nézet legutolsó parányi concequentiáit is csökönösen egyedül boldogitó formulája alá akarja erőszakolni. Pedig e különféle érdekből tüntetett okokon kivül vajmi sok más tényező eredményezte és eredményezi még jelenleg is, hogy tanügyünk bajai — mondhatni — oly annyira elfenesedtek; Védbeszédem körén tul esnék, t. e. uraim ha önök előtt taglalni akarnám mindezen okokat. Szoritkozhatom egyre csupán ezúttal. Egy részt azért, mert ép ezen s következményei iskolai állapotainkra kellő ménytánylást oly ritkán nyertek, bár messzeható fontosságuknál fogva igenis megérdemlenék; s másrészt, mert e jelenlegi sajtóper ép ezen ok következményeinek elfogulatlan megbirálása alkalmából inditatott védenczem ellen. Ezen ok, melyet kiváló részben terheli iskola viszonyaink nyomorult állapotának bűne, t. e. u. azon eljárásban keresendő, nézetem szerint, melyet a tanügy képviselőinek, a tanítói karnak egy része, magasztos hivatása teljesítésében ugyan, de e hivatás nagy és népalkotó elvei teljes megvetésével követ. Távol legyen tőlem, hogy követ hajítsak azokra, kik tán nem egy izben nyomorral, de mindenesetre az élet fáradalmával küzdenek; távol legyen tőlem, hogy csak egy fikarezot is csökkentsek azon bámulás és tisztelet értékéből, melyeket a tanítói kar önfeláldozó tevékenysége teljesen kiérdemel; sőt ellenkezőleg, ha valaki ugy én magam is fennen becsülni tudom azon emésztő s fáradságos működést, mely zaj nélkül mintegy láthatlanul, de eredményeiben, áldásosán építkezik az iskola csendes szentélyeibe a népek nagyságán s hatalmi állásán. Ezek ellen, kik ily módon fogják fel s kik ily értelmében teljesitik hivatásukat, a vád gáncsoskodás hangján kelni ki, annyit tenne mint önnépünk, önvérünk jövőjén követni el gyilkosságot. De t. e. u. nem is ezekről van itt szó; ezeket minden nemesebb kebel részéről rég környezi a hála és elismerés. De igenis szó van itt azokról és azok ellen, — és kell, hogy szó legyen róluk és ellenük mindenütt a hol csak alkalma nyilik a szónak — kik azon magasztos hivatást, melyre őket a törvény s közbizalom hivta, tetteikkel lealacsonyítják, kik a családoknak, a nemzetnek legdrágább kincseit, jövendőjüknek reménydús zálogait, az ifjú sarjadékot, elvesztik; kik a helyett, hogy a szeretetnek, a a szelid erkölcsöknek tanait ültetnék a zsenge keblekbe, a gyűlölet és szenvedélyesség magvait hintik el durva eljárásuk által; kik a helyett, hogy már az ébredező lélekben tiszteletet gerjesztenének az i g a z s á g os s ág és törvény iránt, öncselekméuyeikkel mutatják, hogy az igazságosság, még az ártatlan gyermek iránt sem gyakoroltatik, s hogy a törvény puszta hang, melyen magát túltenni a tanítói önkénynek is szabad. Igenis t. e. u. csak azokról s azok ellen van itt szó, kik intés helyett bo tokat, tanit á s helvett ü 11 e g e k e t osztogatnak, kik az iskolából csárdát csinálnak, hol nem a meggyőző szó, hanem a fütykös az uralkodó. Önök megértették t. e.'u. az incnminált czikkből, önök hallották fájdalommal az élő tanúvallomás szavaiból, mi nő tanmód szerint, nnno taneszközökkel akarják ezek nagyra nevelni s ok-