Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - Egy illetőségi kérdés

- 314 — tatni gyermekeiket; de t. e. u. önök megértették egyúttal, hogy e tanmód szerint, és ez eszközökkel gyermekeinket oktatni sohasem, de igenis csak örök nyomorékokká tenni lehet. De ha az incriminált czikkben felemiitett s a tanúvallomások által valónak bebizonyult durva bánás és eljárás teljes megtagadása a józan tanitásmód, és főleg korunk humanistikus fölfogásának, ha az mélyen sért minden nemesebb emberi szivet, mely kétszeresen melegen lüktet az ártatlan gyermekért, ugy t. e. u. én még ezek fölött igen bűnös merényletet látok bennök azon nagy és alaptörvényeinkben szentesitett elvek ellen, melyekre honunk alkata és kormányzata jelenleg fektetve van. Én nem érthetek egyet azokkal, kik az államéletet az egyes állami s egyéni tevékenységek mechanikus halmazatának tekintik, mely tevékenységek atomistikus különváltságban állanának egymáshoz. Ellenkezőleg én azon nézettel tartok, mert a népek művelődési története is szól mellette, hogy az állam élet, mint az egyéni ph isikai élet egy valóságos élő o rganismus, s hogy abban a különféle tevékenységek benső harmonikus összemüködésben és összefüggésben vannak. Azon elv, mely élet elve az egvik résznek, kell, hogy életelve legyen a másiknak is ; és azon eszme, mely élteti az egészet, élteti a legparányibb részi is. Lehet, hogy emez eszme, emez elv itt más nevezettel bir mint amott; lehet, hogy lokális okok folytán más alakban és közvetítésben tűnnek fel, mint ott; de lényegében ugyanazon eszme az, melynek örök törvényei szabályozzák az életet ott és itt. Azért oly országban, melynek állami alkata a rideg önkény elvén az egyéni szabadság s individualitás megvetésén épült fel, ott t. e. u. államélet minden terén, ezen elvek szabandnak törvényt. Ott, hol a kancsuka uralkodik a közjogban, a szabad egyéniség és önelhatározás méltánylása sem a család i, sem a községi, sem a v a 11 á s, sem az iskola életében irányadó nem lehet s nem lesz Ott pedig, hol a nyilvános élet sarkalatos pontja az emberi egyéniségnek mint önczélu és önakaratu élő tényezőnek becsülése, ott t. e. ur. utat törend magának ezen magasztos elv a társadalmi együttlét minden nyilvánulásában, ott sikeresen átalakitand saját értelmében minden viszonyt, sőt minden szokást, s reájok sütendi saját signaturáját. íme nálunk is megindult ama nagy fejlődési processus, mely végczéljaiban az egyéni individualitás felszabadítására vezet. Az 1848-ki törvényhozás véres vajúdások közt proclamálta a vallás és oktatásügy a föld és munka szabadságát, későbbi törvényhozásunk megalkotta a nemzetiségi, a zsidók egyenjogúsítási, a községi, a megyerendezési törvényt; eltörölte a büntevők bot és testi büntetéseit, s megalkotta a népiskolai törvényben, mely avatott s jóakaratú kezekben uj virágzásnak indítani van hivatva elcsenevészett iskolaügyünket. Nem-e kiindulási pontja és czélja mindezen törvényeknek az egyéni individualitás becsülése, önelhatározási jogának szentesítése a köztevékenység minden terein? És nem bünős merénylet-e azoktól, kik a nemzeti szellem e nagyszerű áramlata ellenében fennen hirdetik cselekedeteikkel, hogy megvetik az egyéni individualitás becsülését az iskolában ; kik véres nyomokkal írják gyenge gyermekeink agyaira, hogy bennük nem a jövendő szabad polgárt, hanem önkényük és szenvedélyük kész játéklabdáját látják? Különös elkeserítő jelenség t. e. u. hogy midőn a törvényhozás még az élkorcsosodott büntevőben is tiszteli az egyéniséget, megóvja életét s egészségét és és megtiltja testi me g f e n y ités ő ke t, akadjon ember, ki a büntevőtől megtiltott büntetést még durva brutalitással fokozva, egy zsenge ártatlan gyermekre alkalmazza. Ezen önök előtt t. e. u. általam jelzett eszme lánczolat folytán érezte és érezhette magát védenczem kétségkívül indíttatva, az incriminált czikk írására. Védenczem tette ezt nem mint magán ember, hanem mint tagja Buda főváros képviselő testülete által a törvény értelmében választott iskolai széknek. Tette ezt tehát törvényes állásában ; tette azon kötelesség nyomása alatt, melyet kérlelhetlenül tőle megkövetel a népnevelési törvény, a midőn őt a 121. §. értelmében őrévé teszi a községi tanügynek ; tette ezt azon kötelesség nyomása alatt, melyet mint az iskolai szék tagja tett esküjében fogadott, mely szerint az élő Istenre esküdött, hogy a község iskolájának s oktatásnak ügyét lelkiismeretesen s tehetsége szerint előmozdítva, és hogy mint az iskolai szék utasítása szól, szigorúan fel fog ügyelni a tanítók hivatali kötelességeik pontos teljesítésére és a növendékekkel való szelíd bánására és tette t. e. u. azon kötelesség nyomása alatt, melyet egy a tanügyért s haladásért melegen dobogó kebel önkénytelen mindig érez, midőn a tudatlanság s roszakarat támadásai által veszélyeztetve látja e szent ügyet. De, hogy csakugyan csupán .ügy buzgalomból irta vénenczem az incriminált czikket mutatja legmeggyőzőbben azon körülmény, hogy az incriminált czikk szigorúan tartózkodott minden név megemlítésétől, és tartózkodott minden még ely csekély körülmény jelölésétől, mi csak legtávolabbról sejtetni is engedné azok nevét, kiktől ama brutalitások és törvényszegések elkövetettek. Az incriminált czikk t. e. u. a tárgyilagosságban még tovább ment, a midőn nem vetve egybe az érdemeseket az érdemetlenekkel világosan kiemeli, hogy a felemiitett durvaságok s törvényellenes cselekmények nem mind a tabáni tanítóktól, hanem csupán egy részétől eredt. Hiányzik tehát t. e. u. minden biztos támpont arra, hogy védenczem csak legtávolabbról is a személyek ellen kelt volna ki, hiányzik tehát egészen a védenczemre ráfogott rágalmazás subjectiv tényálladéka. De t. e. u, nem csupán alanyi tényálladéka hiányzik a védenczem által állítólag elkövetett rágalom bűntényének; hanem hiányzik főleg tárgyi tényálladéka is. Mert vádlott azon tényeket, melyeket az incriminált czikkben felemlít, nem megbizhatlan szószátyárok mendemondáiból merítette; vádlott azokat mint iskolaszéki tag egyrészt önmaga közvetlen, vagy az iskolaszéki elnöktől hallotta, kikhez mint illetékes iskolai hatósághoz az illető elkeseredett szülék maguk vitték panaszukat; ő mint törvényes iskolai közeg, önmaga látta a kitépett hajcsomokat, a véres fejeket, a feldagadt gyermek arczokat; ő mint törvényes őre a községi iskolaügynek önmaga tapasztalta, miként vettetnek meg naponta ledér cynismussal a községi és országos iskola törvények. És főleg azért hiányzik a tárgyi tényálladék, mert az önök előtt alig elhangzott tanúvallomások által, vádlók mint községi tisztviselők ellen felhozott állításai védenczemnek az 1848. XVIII. tcz. 24. §-a értelmében több mint felesen begyőzve vannak. Ily körülmények közt tán felesleges is tovább reflektálni a vádlevél azon állítására, mintha az incriminált czikkvádlók magán jellemére vonatkoznék. Ez egészen körén kivfll esett a incrim. czikknek, s azért egész helytelen, ha a vádlevél a sajtótörvény 12. §-ra van alapítva. Mindezekből t. e. u, önök látják, hogy nem magánérdek, hanem egy mindnyájunk előtt magasabb flgy a népnevelési ügy érdeke sugallta védenczemnek az incriminált czikket, önök látják, hogy nem journálistikai viszketeg, hanem egy az eskü szentségével megerősített törvényes kötelesség szorította kezébe védemczemnek a tollat ; önök látják, hogy nem önalkotta rémképeket festett önök előtt, hanem csupán az elkeseredett szülék panaszait, a bántalmazott zsenge gyermekek segélykiáltozásait tolmácsolta önök előtt. Én ezért nyugodtan bocsátom ez ügyet önök elitélése alá, mert meg vagyok győződve, hogy önök verdiktje a megbecstelenitett iskolára újbóli beszentelés, a megzaklatott szülei keblekre megnyugtatás a kis ártatlan gyermekekre a béke szózata leend. T. e. u. mind ezen szent érdekek nevében vádlott felmentését kérem önöktől! Egy illetőségi kérdés. A rajnai felsőt örvényszék f. h. 22-én egy semmiségi panaszt tárgyalt, melynél a kémkedésnek aljas nyereményvágyból elkövetett büntette forgott fenn. Killis János, ki 1850-ben a porosz katonai szolgálatból Francziaországba szökött, és ott az idegenek légiójába felvéteté magát, 1862-ben ezen szolgálatból kilépett, és a nélkül, hogy a porosz államkötelékbe ismét felvétette volna magát, mint szabómester Forbach környékén letelepedett. A saarbrückeni csata idejében észrevétetett, hogy Killis, ki azelőtt köztudomásilag szegény volt és rosz viszonyok közt élt, nagyobb mértékben költekezni kezdett ég számos franczia 20 frankos pénzdarab birtokában volt. Csakhamar elterjedt a hir, hogy Killis a francziáknak kémkedési szolgálatokat tett, és ezek őt azért gazdagon megjutalmazták. Idővel kiderült, hogy ezen hír nem alaptalan, mert Killis augustus G-án a spicherni csata napján egy franczia hadosztály parancsnokánál volt és ez uton két franczia őrállomás mellett bántatlanul ment el. Killis maga sem látott okot arra, hogy az általa elkövetett bűntettről hallgasson, és széltében beszélte, hogy a francziáknak megmutatta a saarbrükenbe vezető utat. Időközben az államügyészségnek tudomására jött a dolog, és az megtette indítványát az állami törvényszék (Staatsgerichtshof) perbefogó osztálya előtt. Ez elegendőleg terheltnek találta Killist, hogy ellene a szövetségi büntető törvénykönyv 90. és 91. §§-ai szerint a hazaárulás vádja emeltessék, és az ügy elitélésével a saurbrükeni esküdtszéki törvényszék megbizassék. Ez vádlottat tekintettel önbeismerésére esküdtek nélkül élethossziglan tartó bőrtönre Ítélte. Killis ezen ítélet ellen semmiségi panaszszal élt felhozván, hogy politikai bűntetteket esküdtek nélkül elitélni nem szabad. A főtöi vényszéknél levő főállamügyész maga is elismerte a semmiségi panasz alaposságát, és felhozta a tárgyalás alkalmával, hogy az állami törvényszéknek joga volt ugyan az ügyet akár az állandó tőrvényszékhez akár pedig az esküdtszéki tőrvényszékhez utasítani; de ha ezen utóbbi alternatívát választotta, akkor a rajnai büntető eljárás szerint csakis esküdtszék előtt lett volna szabad azt tárgyalni, mivel a régi porosz tartományokban érvényben levő azon határozmánynak, miszerint politikai büntettek nem esküdtszék előtt tárgyalandók, itt annál kevésbé lehet helye, mivel az ügy egész tárgyalásánál a rajnai eljárás tartatott irányadóul. A főtörvényszék a semmiségi panasznak helyt adott, és az ügyet újólagos elbírálás végett a trieri esküdtszék elé utasította. Törvényszéki tárgyalások. * (A Gubányi rablógyilkossági p e r), mely annak idejében annyi feltűnést okozott, a napokban érte végét a lapokban érte végét a legfőbb ítélőszék előtt. A tényállás ez: Brusa József vasúti vállalkozó 1859-ben Baracskán meggyilkoltatván kiraboltatott. Az akkori cs. k. törvényszék megkezdte a szigorú vizsgálatot s többen befogattak, de a vizsgálat beszüntettetett. 186S-ban Baktai Zsuzsanna, Brusa József ágyasa feladása következtében befogattak Fekete István. Oláh József, Oláh András, Molnár Dániel, Molnár Gábor, Báki Dániel, Báki Sándor Gál József, Krajcsovics János. Miután ezek Gubányi Ferenczet vallották bünszerzőnek, G. F. is befogatott s bár az állítólagos bűntársak nagy része szemébe vallott, ő folytonosan tagadásánál maradt, s nem is lett ellene semmi is bebizonyítva, de azért a per megindittatott. A védlevél kihirdetése után vádlottak — G. Ferenczen kivül — elpanaszolták, hogy ők a legnagyobb kegyetlenkedéssel kényszerittettek arra, hogy önvallomást tegyenek s Gubányi Ferenczet állítsák bünszerzőnek. Védők panaszt tettek az igazságügyi ministeriumnál, s az elrendelte a fegyelmi s pótvizsgálatot. A fegyelmi vizsgálatból az orvosi jelentés nyomán kiderült, hogy vádlottakon kötözés s botbüntetésből származott sebhelyek nyomai látszanak s a vizsgáló biró jelentéséből kiderült, hogy a már kiböjtölt vallomást vádlottak visszavonják. Miután vádlottak újbóli kihallgatását megtagadta a törvényszék, védők fellebbeztek s a kir. tábla elrendelte vádlottak újbóli kihallgatását, a mikor önvallomásaikat mind viszszavonták, okul adván, hogy a legnagyobb kegyetlenkedéssel kényszeríttettek arra, hogy önmaguk s Gubányi Ferencz ellen valljanak. Ezen másodszori kihallgatás után megkezdődött a tár[ gyalás, s vádlottak 8, 6, 4 évre elitélettek. Véi dők fellebbezvén, a kir. tábla mindannyi vádlottat, — bebizonyítva lévén a legnagyobb kegyetlenkedés — felmentette s rögtön szabadon bocsáttatni rendelte. A tiszti ügyész hivatalból felebbezvén ez ügyet a legfőbb Ítélőszék mindanynyi vádlottat szinte felmentette. * (Önbíráskodás.) Micsián János napszámosra, az a gyanú esett, hogy Szalmásy Jánostól eltűnt fehérnemüeket ő lopta el. A káros az állítólagos bűnöst elfogta s önkényüleg egy