Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - Mutatvány. Utmutatás a mérgek és vérfoltok felismerésére törvényszéki vegyvizsgálatoknál... - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [5. r.]

— 311 — azon uton, melyen hozatott, t. i. az első biró által a per állapotjának megváltoztatása folytán hozandó más ítélet által megváltoztattassák; ellenben a felebbezésnek czélja az, hogy a per állapotjának változtatása nélkül a sérelmes ítélet felső biró által változtattassék meg. A hol ugyan is a vesztes fél az alapper folyama alatt mindent mondott, a mit mondani és mindent bizonyított a mit bizonyítani képes volt, és csak a íelebbezést, mint oly jogorvoslatot, mely által a sérelmes Ítéletnek a felső biró általi megváltoztatása lehetségessé tétethetik, mulasztotta el, ott a perújítás a fentebbi és más okokból — melyeket a hoszadalmasság elkerülése végett mellőzök — uem alkalmas, és czélra nem vezető jogorvoslatnak tűnik fel. Ugyan ez áll az eskütétel mnlasztása esetéről is. Ha pedig a 315. §. szerint a felebbezés és eskütétel esetében perújításnak nincs helye, — valamint nem is kell, hogy legyen — akkor a 307. §-a fentebbi javaslatom szerint módosítani kellene, mert különben a felebbezést, vagy eskütételt elmulasztó fél jogai azon esetben, midőn az igazolási akadály a cselekmény elmulasztásától számítandó 15. nap alatt nem szűnik meg, örökre elvesznének, a mi sem a méltányossággal, sem az igazsággal, sem a peres eljárás czéljával meg nem egyezne. 317. §. Ezen §-nak c) pontja kihagyandó. Mert oly esetben midőn a beismerő fél mint örökös pereltetik be, a perújítás feltétlen kizárása nem volna méltányos; mert ha például az örökös bepereltetik és neki a kereset alapjául szolgáló kötelezvény, melyet az örökhagyó saját kezűleg irt, és aláirt, előmutattattik, igen természetes, hogy csak a perlekedéssel össze kötött költségek megkímélése okából is a kereseti követelés valódiságát, vagy legalább azt, a mi egyre megy, hogy a kötelezvényt örökhagyója irta és aláirta befogja ismerni, azonban megtörténhetik, hogy későbben az örökhagyó iratai között nyugtá talál, vagy oly tanukra akad, mely és kik által bebizonyíthatja, az adósság lefizetését: ily esetben a 317. § szó szerinti szövege értelmében a perújítás elvolna előle zárva, a mi pedig csakugyan nem volna méltányos. 319. §. Az első bekezdés kihagyandó, és a második bekezdés ily volna szerkesztetendő: újított perben hozott ítélet ellen is van perújításnak helye, de csak a 315. §. a) b) c) pontjaiban érintett esetekben. Uj §. (320. §. után.) Ha mindkét fél ugyanazon egy ítélet ellen él perújítással a mindkét részről beadott perujitási kereset együttesen tárgyalandó, és egy ítélettel eldöntendő. Ha a két kereset egyidejűleg, vagy legalább a későbbi még mielőtt az elsőbb beadott elintéztetik adatik be, egy végzéssel elintézendői ha pedig a későbbi az elsőnek elintézése, vagy a már megkezdett tárgyalás folytán adatik be, az a perhez csatolandó, és az előbb beadottal együttese.) tárgyalandó. Az előbb beadott kereset feletti táigyalás azonban addig mig ennek fokát az utóbb beadott kereset feletti tárgyalás el nem éri beszüntetendő. Előfordulhat eset , hol mind két peres fél részben vesztes részben, győztes lesz, s mindkét félre nézve a 315. §. b. c. d. javaslott módosításom szerint pedig a. b. c. pontjaiban érintett esetek állnak be ez annál inkább megtörténhetik, mivel a 6C. §. megengedi hogy több követelés egykereset levélben foglaltathassák össze, ily esetekben az egyik vagy a másik felet a perújításból kizárni annyit jelentene, mint az egyiknek a törvénykedvezését megadni másiktól pedig meg tagadni vagy esetleg az egyik félnek perujithatását a másik fél akaratjától függővé tenni pl. A. beperli B. t. három kötelezvény alapján 3000, 2000, és 100 ftnyi követelés miatt és 3000 és 2000 ftnyi követelésével elüttetik s B. csak 100 ftban marasztaltatik el B. előre látván, hogy A. a két jelentékenyebb követelésre nézve alaposan megújíthatja a pert, és hogy ezt meghiúsítsa, megújítja a pert a 100 ftnyi követelés iránt és perujitási keresetével megelőzi a felperest, habár előre tudja hogy perujitási keresetével el fog utasíttatni. Akár van alperes B. perujitási keresetének alapja akár nincs, mindkét esetben A. a 318. §. szövege szerint ki van zárva a perújítástól az első esetben azért, mivel az uj bizonyítékokat nem B. által megindított újított per befejezése után (mint ezt a 318. §. fejezi ki) hanem már előbb, de az anyaper befejezése után találta, e bizonyítékai nem is olyanok, melyek a B. által ujitott per tárgyát, vagy is 100 ftnyi követelést illetik hanem a 3000 és 2000 ftnyi követelésére vonatkoznak; az utóbbi esetben pedig ha tudniillik B. perujitási keresetének alapja nincs, és ő avval elutasittatik A. nem tekinthető pervesztettnek, holott neki a 318. §. csak ily esetben engedi meg az ujitott perben hozott ítélet elleni perujithatást, s nem is kívánja a 100 ftnyi követelés hanem a két nagyobb összeg iránt ujitani a pert. De más gyakorlati képtelenség és méltánytalanság is rejlik a 318. §-ban jelesen ezen szavaiban „se az alapperben nem használhatta" feltéve hogy az igazolásról szóló 307. és a perújításról szóló 315. §. változatlan meghagyatik szóljon a példa. A beperli B-t. B a tárgyalási határnapon meg nem jelenvén vagy az ellen iratot be nem adván elmarasztaltatik, ez az akadály a 307. §-ban kitűzött igazolási határnap után is fenn forogván igazolással nem élt ugyanazért megújítja a pert. Az ujitott Dérben A mulasztja el a megjelenést vagy perirat beadását bizonyos elhárithatían akadály miatt és ez megtörténhetik mert a lehetőség nincs kizárva; A. tehát pervesztessé lesz, és mivel az akadály miatt igazolással nem élt, a pert ujitani kívánná ámde bizonyítékait nem a B. által megújított pernek befejezése után találta s nem bizonyíthatja be, hogy azokat az alapperben nem használhatta, mert a bizonyítékoknak melyek által B.-nek mint alperesnek bizonyítékait megczáfolhatná birtokában már az alapper megkezdése előtt volt hanem azokat használni oka nem volt, mivel az alperes azon kifogásokat, melyeket A-nak mint felperesnek bizonyítékai megczáfolnának az alapperben — mivel a tárgyalási határnapot vagy a perirat beadását elmulasztotta — nem is tette. A-nak tehát az általa megújítani kivánt vagy megújított perben használható bizonyítékaira sem az, hogy azokat a B. által megújított pernek „befejezése után találta" sem az, hogy „azokat az alapperben nem használhatta" nem alkalmazható, s így ez esetben is a törvény a perújítást ugyan azon okból, melynélfogva azt B-nek megengedi A-tól megtagadja vagy viszont. Ezen képtelenség illetőleg méltánytalanság megszűnnék, ha a 318. §. általam javaslott módosítása és az uj §-nak fentebbi szerkezete elfogadtatnék, mit azonban a 306, 307 és 315 §§-a nézve javaslott módosításoktól elválasztani nem lehet. VII. Czim. I. Fej ezet. 324. §. Ezen §. így volna szerkesztendő: zárlatnak van helye. a) ha a kérelmező kimutatja, hogy a tettleges birtok vitás, és ha nem lehet megtudni, vájjon a kérelmező, vagy ellenfele van e valódi birtokban ily esetben a tárgy, melynek birtoka vitás bírói zár alá veendő. b) ha a bérbe, vagy haszonbérbeadó kimutatja, hogy a lejárt vagy legközelebb lejárandó bérösszeg iránt veszély forog fenn, miszerint a bérlő, vagy haszonbérlő a bérlet ingatlanban találtató ingóságait eladhatná vagy elrejthetné, és ezáltal a bérbe vagy haszonbérbe adójogát kijátszhatná, ily esetben a bérbe, vagy haszonbérbeadó biztosítása végett azon ingóságok, melyekre nézve törvényes zálogjoga van összeirandók, és zár alá veendők. c) ha a felperes ingó, vagy ingatlan tárgyakat, melyek birtokában van az alperes valamely jogczimnél fogva igénybe vesz, és a lehetőséget, vagy valószínűséget kimutatja, hogy az alperes azokat a per folyama alatt eladhatja, elrejtheti, vagy valamely veszélynek kiteheti ily esetben a keresetbe vett tárgyak birói zár alá veendők, ha a kérelmező biztosítékot nyújt az alperesnek azon kárra nézve, mely erre a zárlat által háromulhat. A telekkönyvek tárgyát képező ingatlanokra rendelt zárlat a felperes külön kérelmére telekkönyvileg feljegyzendő : a még nem telekkönyvezett ingatlanra nézve elrendelt zárlat pedig a hatóság területén hivatalból körözendő. üj §. A 324. §. b. pontja esetében elrendelt zárlatot kivéve, a zárlat zálogjogot nem ád, hanem a panaszlottnak rendelkezési jogát csak annyiban korlátolja, mennyiben az által a zárlatot kieszközlött félnek jogai sérelmet szenvednének. Itt következik a 334. 325. 326. és 327 §§. maradnak. 328. §. Ezen §-nak ezen szavai „A zárlatnál rendszerint zárgondnok rendeltetik" kihagyandók és helyükbe e közetkezők iktatandók be: „A lezárolt ingók rendszerint a bíróság őrizete alá veendők, vagy ha erre nem alkalmatosak, vagy a folyamodó kívánja zárgondnok rendelendő, az ingatlanokra nézve pedig csak akkor, ha a függő termény, vagy haszonélvezeti jog is képezi a peres kérdés tárgyát 329. §. Ezen §-hoz hozzá teendő ez „ha pedig a lezárolt tárgyak birói őrizet alá bocsáttatnak, a zárlatot elrendelő végzés a birói letéti könyvben feljegyzendő. 330. §. Ezen §. kihagyandó. 331, 332, 333 335, 336, és 337. §§. maradnak. — Kétséget nem szenved, hogy a biztosítás, vagyis a zárlat és a tulajdonképeni biztosítás a peres eljárásban kitűnő szerepet játszik, a mennyiben arra szolgál, hogy a folyamatba tett vagy megindítandó per tárgyát képező jognak lehető elenyésztét, vagy megváltoztatását megakadályozza és annak érvényesítését lehetővé tegye. A mint a 324. §. jelenleg szerkesztve van, a törvényhozó szándékának vagyis az általa kitűzött czélnak nem telel meg. A törvényhozó ugyanis bizonyosan nem akarta kizárni a biztosítás, jelesen a zárlat alól azon esetet, midőn valaki valamely tárgyat törvényes jogczim alapján igénybe vesz, vagyis arra nézve vagy tulajdoni, vagy haszonélvezet, vagy birtokjogot szerezni akar, és e miatt kénytelen zárt indítani, — már pedig ilyen eset, mely ugy szólván mindennapi a 324. §. szerkezete szerint azon esetek közé, melyekben zárlat elrendelendő, nem tartozik. Ugyanis a 324. §. szerint a tulajdoni és használati jog csak akkor biztosítandó zárlat által, ha az ellenfélnek birtokjoga nem jogos alapon nyugszik, ellenben a kérelmezőnek akkor jogos igénye van. Az általam fennebb említett eset ez volna pl. A. eladja óráját B.-nek; de az óra, noha B. annak árát is lefizette A. birtokában marad; és ő azt B-nek a szerződés értelmében átadni vonakodik. Ki mondhatuá ily esetben, hogy A-nak birtoka nem jogos alapon nyugszik, és hogy B-nek ahhoz nincs jogos igénye? hiszen A. nemcsak jogszerű birtokosa, hanem tulajdonosa is az iránt mindaddig, mig azt B-nek át nem adja és mint tulajdonosnak birtoka jogos alapon nyugszik, ellenben B-nek mint vevőnek az órának birtokához, sőt tulajdonához jogczime és így jogos igénye is van és B. még sem kérhet a 324. §. szövege szerint zárlatot, • ha az órának tulajdonábai átbocsátását perrel kellene szorgalmaznia; mert A-nak birtoka jogos I alapon nyugszik, a zárlat pedig a §. szerint csak j akkor volna elrendelendő, ha A-nak birtoka nem : jogos alapon nyugodnék. A törvényhozónak bizonyosan nem volt szán' déka a zárlatot csak oly esetre szorítani, ha a ] panaszlottnak birtoka nem jogos alapon nyugszik, mert akkor az általam felhozott igen gyakori eset a zárlatból ki volna véve, pedig a 324. §. szerkezetéből ez folyik. Az általam javaslott szerkezet c. pont alatt pedig ezen esetet magában foglalja, és a törvényhozó szándékának is felel meg. A 324. §-nak általam javaslott a. pontjában foglalt eset szinte a gyakorlati esetben gyakran fordul elő, és arról a 324. §. jelenlegi szerkezete nem intézkedik ; mert javaslatom nem birtok, haszonvételi vagy tulajdoni jognak, hanem magának a birtoknak vitás létéről intézkedik pl. ha a haszonbérlő a haszonbért azért tagadja meg, mivel állítja, hogy magának a jószágnak, nem pedig a haszonbérleti jognak birtokában van, vagy pedig ezt a haszonbérlet időtartamának lefolyása után állítván, a jószágot visszabocsátani nem akarja. Szintúgy fordul elő a gyakorlati életben a b. alatt érintett zárlatnak szüksége és a bérbeadó jogainak biztosítása végett nem a 339. §-ban érintett biztosítás, hanem a zárlat vezett czélra, és a bérbeadó érdekének jobban felel meg, mint amaz, mert a biztositásnak ugyan czélia az, hogy a bérbeadónak követelése biztosításául zálogjog szereztessék, azonban azáltal, hogy a biztosítás végzésileg elrendeltetik, a bérbeadó nem szerez egyebet, mint jogczimet a zálogjoghoz, ezt pedig neki a törvény maga adja, a mennyiben a bérbeadót a bérlőnek a bérleményben találtató ingóságokra nézve zálogjog illeti, s így a biztosítást elrendelő végzést nem lehet másnak tekinteni, mint a törvény rendelete ismétlésének; s a biztosítást és zárlatot elrendelő végzések egymástól épen ugy különböznek, mint az ítélet a végrehajtási végzéstől, miután a biztosítást elrendelő végzés azt, mit a bérbeadó jogaira nézve a törvény rendel kimondván, a záloghoz jogczimet ad; a zárlatot elrendelő végzés pedig a jogczimmel érvényesítését vagyis a végrehajtást rendeli el; s így mivel azon zálogjogot melyet a bérbeadónak a törvényed éa