Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - Mutatvány. Utmutatás a mérgek és vérfoltok felismerésére törvényszéki vegyvizsgálatoknál... - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [5. r.]

— 810 Nagyméltóságú Igazságügyi Minister Ur! í\ évi június hó 15-én kelt azon kegyes felhívása folytán, hogy a gyakorlati igazságszolgáltatás feletti őrködésben s a törvények előkészítésében közreműködjünk, — sietünk Nagyméltóságodat biztosítani hogy nemcsak alapszabályainkban foglalt kötelmünknél fogva, hanem hivatásunk érzetében is csekély tehetségünkhöz képest egész odaadással s buzgalommal igyekvendünk becses kivánatának megfelelni. Századok óta elhanyagolt, a jogtudomány követelményedtől messze elmaradott igazságügyünk a leggyökeresb reformokat igényli s mi bizalommal tekintünk Nagyméltóságod elé s bizton reméljük, hogy a már megtört uton haladva, Nagyméltóságod törvényhozási működése az újkor szabadelvű vívmányainak átültetésére irányuland s a küszöbön álló birói szervezet munkáját az elébe gördülő számos akadály s majd emberfeletti nehézségek daczára mielőbb foganatosítva, a hazai igazságszolgáltatás jobb jövőjének egyik leglényegesb talpkövét letenni sikerülend." sat. Mutatván y .Útmutatás a mérgek es vérfoltok fölismerésére türvényszéki vegyvizsgálatoknál, orvosok, vegyészek, birák és ügyvédek szamára* csimü munkábÜ frotráncsky Károly és Kövér Gábortól. Ára 1 fit 50 kr; előfizethetni Bucsánszky Alajosnál Pesten. A törvényszéki vegytan nem egyéb, mint elemző vegytan (analytisehe Chernie), alkalmazva a mérgek kikeresésére törvényszéki esetekben, tehát gyanított vagy megtörtént, szándékos, vagy véletlen önmérgezések s mások megmérgezésérél: A vizsgálat tárgyait nem lehet kimeritőleg jelezni, lehetnek e tárgyak a legkülönnemübb természetűek p. o. étkek, hányadék, gyomor és béltartalom, vér, hugy. egyes szervek. A májat nem ritkán vizsgálat alá kell venni annak kimutatása végett, nem ment-e át méreg az első utakból (gyomor és bélhuzam) a vérbe. Egy esetben a vádlott élete és halála fölött egy kályhán talált rozsdafolt vizsgálata határozott. A mérgezésre használt állományok maradványa igen természetesen gyakori vizsgálat tárgyát képezi. Ily maradványokkal találkozunk a tévedésből és hanyagságból eredő, valamint az önmérgezések eseteiben, hol a titkolózásra semmi ok sem volt je'en. Azonban a méreg nyomait elég gyakran másnemű mérgezéseknél is jelezhetjük, bármennyire iparkodik is a bűnös a méreg forrását elrejteni. A mérgek kikeresésén kívül a vegyészt még annak eldöntésére is fö' szokták használni, vájjon valamely ruhán, padlaton, földön, késen, baltán sat. talált folt vérfoltot képvisel- é, avagy nem. Ha a vegyész a vizsgálati anyagokat a törvényszéktől személyesen nem veheti át, azokat pecsét alatt, kellőleg jelezve, alkalmas edényekben szokta megkapni. A különböző vizsgálati tárgyakat egyenként kell kémlés alá venni, igy. p. o. az étkeket, a hányadékot, a gyomor és béltartalmat, az egyes szerveket sat. Ha a méreg természetét illetőleg biztos támpontok nincsenek jelen, akkor a vegyi vizsgálatot akként kell végrehajtani, hogy bármely mérget jelezhessünk. A méreg természetére utaló nyomok kívánatosak, azonban ezeknek nem szabad valamely előzetes véleményt fölébreszteni. A vizsgálatot a megbízott vegyész egyedül hajtsa végre, a törvényszéki orvosok gyakran kívánt jelenléte haszonnélküli, sőt terhes és hátrányos. Dolgozhat-e valaki kellő nyugalommal, ha egyén van jelen, ki csak unatkozhat s sóvárogva várja a vizsgálat végét. A vizlgálati helyiségbe senkinek sem szabad belépni, főleg ha a vegyész nincsen jelen. Ez ütóbbi esetben a helyiség zár alatt álljon s biztosságot kel szerezni arról, hogy a helyiségbe mások csakugyan nem juthatnak be. A vizsgalatnál használt műszerek és készülékek, valamint a kémkszerek teljesen tiszták legyenek, vagy legalább a kitűzött czélra elegendő tisztasággal bírjanak. A vizsgálat menetét mozzanatról mozzanatra jegyezzük föl s végre öntsük alkalmas alakba. A kinyert eredmény után sohase iparkodjunk a vizsgálat kiegészítése vagy földiszitése végett valamit véleményünkhöz csatolni. Hogy az igazoló kisérletek helyén vannak, az magától értetik. A vizsgálati anyagok külső tulajdonainak leírása a jelentésben olyatén legyen, hogy az olvasó tiszta képet nyerjen. A vegyi folyamat vázlata annál kitűnőbb, minél áttekinthetőbb. Nem elég annyit jelezni, hogy e vagy ama méreg találtatott, vagy mérget nem lehetett kimutatni; a vizsgálatot minden egyes részletében bírálati i i taglalás alá kell venni. A mérgek becsempészése ellen a vizsgálat ; j tartama alatt foganatosított rendszabályokat a j jelentésben szintén ki kell emelni; á'talános kifejezések itt elégtelennek. Határozottan jelezzük, i hogy pecsét ép volt. a vizsgálati helyiségbe avatlan egyén nem lépett s nem is léphetett. Mondjuk ki, hogv a kémszerek tisztaságáról meggyőződtünk, s szükség esetében miként esz- ' közöltük azok tisztázását. A vádlott védőjének méreg jelenléto mellett : egyetlen támpontot se nyújtsunk arra nézve, hogy a vizsgalat eredményét megtámadja. Ha valamely elővigyázati rendszabály elhanyagolása ki van mu- ! tátva, akkor a vizsgálat értéktelen. Hogy pedig ; e szabályokat figyelőmbe vegyük s a vegyvizsgá- : latot legnagyobb szabatossággal hajtsuk végre, i azt már a lelkiismeret is parancsolja. Ha lehetséges, a jelentéshez bizonyítékokat (Corpora delicti), készítményeket csatoljunk, me- i lyeken a biró a méreg jelenlétét és természetét i (Olismerni képes. A méreg mennyiségét is ipar- ! kodjunk meghatározni, mivel a biró e meghatá- ! rozásra nagy súlyt lektet. Annak oldöntését, vájjon a föltalált méreg OSOpán mérgezési czélból jutoit-e a vizsgálati am ágba, vagy nem, a vegyész a bírónak és védőnek engedje át. Csak ha ez irányban kérdések j intéztetnek hozzá, válaszoljon ezekre mint szak- I ember. Átalában óvakodjék a vegyész többet i mondani, mint amennyit tőle kérdeznek, szorosan | ragaszkodjék a föltett kérdésekhez, ezekre azon- ' ban, ha lehetséges, döntőlog válaszoljon. Ha j olyasmi tűnik föl előtte, mi az esetre nézve sze- | rinte nagyfontosságú, azt igen természetesen még | akkor is jelezze a vegyész, ha a kérdésekben nem foglaltatik. Vannak esetek, hol az emberi test és táp- i szerekben mérgek fordulnak elő anélkül, hogy i mérgezés történt volna. így Stájerországban ugy- j nevezett mirenyevők vannak, kik rendesen fehér I arsennel élnek azon czélból. hogy épek és egészségesek maradjanak s magukat a betegségek el- ! len megvédjék (Scháfer). A higanykészitmények i huzamos használata ntán sok testrészben higany ' jelezhető. A dárdany mint hányszer juthat a t stbe és a hányadékba. A réz és ón igen el van- ; nak terjedve ; rezet naponkint eszünk a kenyérben, I s az ónozott edényekben főtt étkek óntartalmauk j lesznek. A mondottak azonban téves következtetésre alig vezethetnek. Ha a törvényszéki vegyész dárdanyt talált, bizonyára nyomozni fogja, nem mint | hányszer szerepelt-e az a gyanított mérgezés ke- I zelésénél. Az étkekben vagy gyomortartalomban I kimutatott réz-, ón- és ólomnyomokból sohasem I következtethetünk e fémek készítményeivel való mérgezésre. Azt is fontoljuk meg, hogy valamely törvényszéki vegyvizsgálatnál nem egyedül a méreg kimutatása jön tekintetbe. A fölfedezett méreg egyéb súlyosbító körülmények társaságában tételezi föl a méreggyilkosság vétségében a „bűnös" kimondását. Az összes jelek összege dönt. Senki sem tagadhatja, hogy valamely kályhára véletlenül arsen juthat, lakásomban például a mirenytartalmu légyméreg igen gyakran a kályhán áll. Ha azonban, a mirenry oly kályhán fedeztetik föl, melyen folyadékkal tölt pohár tört szét s ez utóbbit a méreggyilkosság gyanújában álló egyén helyezte a kályhára, akkor alig kétkedhetik valaki a fölött, hogy a mireny a pohárban levő folyadékból ered. Ugyanez áll a vérfoltokról, A vegyész csak akkor kérdeztetik meg, vájjon a vádlrtt ruháján talált folt vérfolt-e, ha egyéb jelek arra utalnak, hogy ő a gyilkos. Annak kimondása, hogy a kérdéses folt csakugyan vérfolt, csak ez esetben bir fontossággal. Az orvos törvényszéki vizsgálatokkal csak szakavatott vegyészeket és gyógyszerészeket kellene megbízni. A tudás itt egymagában nem elegendő, s kell, hogy az illető a vegymüveletek^ czélszerü kivitelének képességével rendelkezzék. Csak pártolnunk lehet azon intézkedést, hogy némely országokban a törvényszéki vegyvizsgálatokat saját, e czélra alkalmazott vegyészek és gyógyszerészek hajtják végre. A jelenlegi gyors 1 közlekedés mellett ez egészen helyén van, mivel a könnyen rothadó anyagok még nyárban is jól fentartott állapotban szállíthatók tova, ha az illető edényekbe kevés égényt öntünk, s azokat pergamentpapirral elzároljuk. >oogoci Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához; M i haji o v ics Miki 6 n legfőbb itélőxzéki tanácselnök itrtól. y (Folytatás.) A rni az érintett határidőnek a felebbezés elmulasztásátóli számítását illeti, e tekintetben a törvény okát nem fogom fel, mert a felebbezés elmulasztása esetében csak igazolásnak, nem pedig a 315. §. szerint perujitásnak is van helye miután — mint ezt már kifejtettem — a pprts a tárgyalási határnap és a perirat beadására kitűzött határidőről a 30G. §-ban intézkedvén, a perirat alatt csak oly iratot ért, mely ítélet hozatal előtt beadandó, s igy a 30G. és 315. §§-ban előforduló „perirat" szó alatt a felebbezés nem értetődik, a 315. §. pedig csak a perirat elmulasztása esetében engedi meg a perújítást. Ha azonban a 316. §-naíc általam javaslóit fentebbi módosítása el nem fogadtatnék, ezen szavak 'helyett „a felebbezés beadásának elmulasztott határnapjától" helyesebbeknek tartanám ezen szavakatt „az ítélet jogerőre emelkedésétől" de ekkor ezen szót „kézbesítésétől" ki kellene hagyni, mert a felebbezés elmulasztása amúgy is az ítéletnek jogerőre emelkedését vonja maga után. Vissza kell még térnem azon esetre, midőn a vesztes fél a felebbezést,vagy az eskütételt elmulasztja. Fentebb mondottam, hogy mivel a 300. §. a periratot a felebbezéstől — sőt a tárgyalási határnapot az eskütételre kiszabott határidőtől is megkülönbözteti a 315. §. pedig csak a megjelenés, vagy perirat beadása határidejének vétlen mulasztása esetében enged perújítást, azon kérdés támad, van-e helye a perujitásnak a felebbezvény, vagy eskütétel határidejének elmulasztása esetében; vagy nincs? vagy is a 315. §-a kiterjesztendő-e azon esetektekre is, midőn a fél a felebbezés, vagy eskütétel határidejét elmulasztja, és igazolással nem él, vagy nem ? Hogy nincs perujitásnak ily esetekben helye, az kitetszik a 306. §. szövegének a 315. §. szövegéveli egybevetéséből mivel — mint mondám — a 306. §. különbséget tesz a perirat egy, másrészről pedig a felebbezvény és eskütétel között — s nézetem szerint igen helyesen a 315. §. pedig csak periratról szóll. Azonban határozottan nem mérnem tagadni, hogy a 315. §-nak szövege alatt a felebbezés és eskütétel határideje elmulasztásának esete is értendő: ezt pedig annál kevésbé merem tagadni, mivel a ministeri javaslat a felebbezés és eskütétel mulasztása eseteiben is világosan perújítást engedett, s igy fel kell tennem, hogy a 315. §-a csak szövegére nézve szenvedett a jogügyi bizottság által változtatást, a mennyiben az megrövidíttetvén netán elegendőnek tartatott, hogy perújításra nézve csak a megjelenés és perirat beadási határidejének. — nem pedig egyszersmind felebbezés beadási és eskütétel határideje elmulasztásának esete is érintessék, s igy fel lehet tenni, hogy a törvényhozó azon hiedelemben volt, hogy a megjelenés és a perirat beadási határidejének mulasztását is értette; azonban ennek ellenkezőjét, hogy t. i. a törvényhozó a felebbezés és eskütétel eseteire a perújítást kiterjeszteni nem akarta, épen a jogügyi bizottság által munkálatának alapjául vett ministeri javaslatból lehet következtetni, mert a ministeri javaslat a felebbezés és eskütétel mulasztása eseteiben kizárta az igazolást és csak a perújítást engedte meg, s igy feltehető, hogy miután a felebbezés és eskütétel mulasztása esetében a 306. §. szerint épen megfordítva az igazolás engedtetett meg, 315. §. szerint a felebbezés és eskütétel mulasztása esetében a perújítás kizárva van. Egyébiránt akár van a felebbezés és eskütétel mulasztása esetében perujitásnak helye, akár nincs, a törvény, miután az igazolás határideje nem az akadály megszűntétől, hanem az elmulasztott cselekmény napjától számítandó, mindkét esetben czélszerütlen és hiányos. Az első esetben, ha t. i. a felebbezés és eskütétel esetében perujitásnak van helye, azért, mert a perújítás a felebbezés vagy eskütétel mulasztásának orvoslására alkalmas jogorvoslat, miután — mint fentebb röviden érintettem — a perújítás természetében fekszik, hogy általa csak oly mulasztások orvosoltassanak, melyek a per folyta alatt követtettenek el, vagy is, hogy az anyaperben felhozott és az ítéletnek alapjául szolgáló körülmények vagy bizonyítékok megdöntessenek, megezáfoltassanak, egy szóval a perujitásnak czélja az, hogy az alapperben hozott ítélet ugyan