Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - A halálbüntetés kérdéséhez [2. r.] - Külföldi börtönök és fegyházak. Karthaus Csehországban

tói, óh! a theoriák nekünk már nagyon i sokba kerültek, de e téren oly viharnak lehet a rideg theoria szülőauuya, milyet semmiféle külellenség sem hozhat az j országra; e téren a theoria az állam alapját, létokát támadhatj a meg, magában az ország népének érdekében. Szerény véleményem szerint tehát, a szóbeliség, nyilvánosság, és birói közvetlenség életbeléptetését is a rideg theoria helyett, körülményeinkhez, területünk, és közlekedési eszközeinkhez alkalmazva tarthatom jó, és hasznosnak; ha t. i. az első bíróságok az előttük szóbelileg tárgyalt perekről, a tárgyalásnál felmerült döntő ténykörülményeket bizonyítékokat magukban foglaló, a bíróság, és felek, vagy képviselőik által aláirt, birói tollal vezetett tárgyalási jegyzőkönyvet vezetni tartozandnak, — mely tárgyalási jegyzőkönyv felebbezés esetében az itélet, s indokaival a felebbezési bírósághoz felterjesztetvén, ott uem előadói kivonatban, hanem egész terjedelmében a tanács előtt felolvastatván a felebbezési tárgyalás alkalmával, a netalán ott magát képviseltetni anyagilag képtelen peres félnek jogait megvédené, a magát képviseltetni elég vagyonos ellenfélnek szóbeli előadása ellenében is, annál is inkább, mert ennek az elsőbiróság előtti, s tárgyalási jegyzőkönyvben előadása, s a felebbezési tárgyaláskori szóbeli előadása közti párhuzam is világot vetne az igazság mérlegezésére, még azért is, mert az előadói javaslat 4. k. 3. cz. 2. fej. 11. §. szerint a felebbezési eljárást ugy is felebbezési kereset nyitja meg, — melyre a most idézett 2. fej. 16. §. szerint a másikfélnek észrevételezési joga van, sőt észrevételeket adni köteles, módjában leeud tehát a tárgyalási jegyzőkönyv mellett 1 magát a felebbezés indokai ellen is vé- I 4- 308 — delmezni, az általa talán meg nem birt felebbezési költségek nélkül is;*) a ki pedig az első bírósági itélet után uj kérelemre nyert jogalapot, vagy uj bizonyítékokra tett szert, az éljen uj perrel, újítson pert, de ne felebbezzen, mert a felebbezés nem elsőbiróságu eljárás természeténél fogva, hanem a peres felek jogi meggyőződése, és megnyugtatása végett criteriuma annak, ha váljon az elsőbiróság az előtte tárgyalt ügyben, az előtte felhozott tényállás, és bizonyítékok alapján helyesen itélt-e vagy nem. (Végo köv.) A halálbüntetés kérdésihez. Lucas Károly, ;i franczia akadémia tagjának levele Van Lilaar hollandi igazságttgyministerhez, a halálbüntetés eltörlése iránt. A hollandi képviselőház elé terjeszteti tőn ényjavaslat alkalmából. Francziúból fordította Dr. Schw arzel József. (Folytatás.) II. Áttérek most egynémely, a tapasztalásból merített érv megvilágítására. Ide tartozik mindenek a Troppmaunféle bűneset által előidézett benyomás. .Megvallom, nem tudom magamnak megmagyarázni, miként lehet a Troppmann-büuesetet a halálbüntetés eltörlése ellen iudokul felhasználni. Sok ember kétségkívül nem bír egyéb, mint a pillanatszülte véleménynyel. De ezek nem lehetnek törvényhozók, mivel csak a pillanat benyomásán, s nem átgondolt elveken alapuló meggyőződésből beszélnek. *) A szóbeli eljárásnak azon elve : hogy nem az előkészítő iratok, hanem a szóbeli előadás képezi alapját a bírói Ítéletnek, ily módon teljesen halomra lenne döntve, a szóbeliség legnagyobb garantiája — az előszóvali tárgyalás meg lenne semmisítve; minélfogva czikkiró ur ezen javaslatával nem érthetünk egyet. Szerk. Ha a halálbüntetés eltörlése a philautrophia nevében követeltetnék: a Tropp. mann-féle bűneset vadsága mindenesetre teljesen tönkre tenné az eltörlés védőinek okoskodását. De komoly gondolkozású férfira nézve, legyen az halálbüntetés védője vagy ellenzője, a vesztőpad megszüntetésének kérdése nem volt soha egyedül philanthropicus kérdés. Mindkét rész elismerte, hogy azt a társadalmi és erkölcsi rend kettős szempontjából kell tekinteni s csak azért szakadtak el annyira egymástól, mivel különféle indokok folytán az egyik rész nem tudja felfogni a halálbüntetés előnyeit, melyeket a másik rész alkalmazásának tulajdonit. Az eltörléfl pártolóit tehát nem a philanthropia vezérli, s minden gyilkosságnál, nem a gyilkos, hanem a bűncselekmény áldozata felé fordul rokonszenvük. .Minél aljasabb a bűntett, annál utálatosb előttük annak elkövetője. Es én követelem, hogy senki joggal ne mondhassa azt, hogy nálamnál nagyobb boszankodással telt el akár amaz irtózatos bűntény történetének hallatára, akár ama lázas kíváncsiság s drámai ér' dek látására, melyet e vadállat keltett. Micsoda közétkeztetést akarnak vonni a Troppmaun bűnesetből a halálbüntetés ellenzői elleu? Ah! ha a halálbüutetés e borzasztó merénylet előtt törültetett volna el, képzelem, hogy elkövetését az eltörlésnek tulajdonították volna. De vajjou a pantiui dráma alatt a halálbüutetés nem állott-e fenn, s nem volt-e ismét ép oly képtelen azt megelőzni, mint a mily képtelen volt mindazon gonosztevők karját visszatartani, kik Lacenairetől kezdve mai napig büntető törvénykezésünk évkönyveiben sajnálatos hírnévre vergődtek. Megengedem, hogy a halálbüntetés védői hasonló esetben e hatálytalanság TÁRCZA. Külföldi börtönök és fegyházak. III. Karthaus Csehországban. Ausztriában többnyire még igen rosz állapotban vannak a börtönök, ugy hogy alig lehet azokat fegyintézeteknek nevezni. Az ausztriai börtönök jelenlegi állapotukban sem az iránt nem nyújtanak biztosítékot, hogy az azokban való tartózkodás a fegyenczeknek javításul fog szolgálni, sem pedig az iránt, hogy azon idó're, midőn ismét visszatérnek a társaságba, valamely becsületes polgári keresetmód számára előkészíttetnek. A mi különösen a karthausi börtönt illeti, az ott levő 750 fegyencz közül 11—30 van egy cellában, még pedig minden választás nélkül ugy a mint a véletlen őket összehozza. A legnagyobb gonosztevőkkel összezáratnak azok, kik csak könnyelműségből vagy talán indulatosságból lettek bűnösökké. Az intézetnek azonban nincs módja, hogy a veszélyes elemeket elkülönítse a nem - veszélyesektől, mert mindössze 7 magánzárka létezik benne. Ujabb idő óta építtetnek ugyan magánzárkák, de oly lassúsággal, hogy évek múlhatnak el, mig ezen építkezéssel készea lesznek. A munkaerők tömegesen adatnak bérbe egyes iparosoknak igen csekély árért. Ez által azonban részben meghiusittatik az eléretni kívánt czél. Az igaz, hogy minden áron dolgozni helyes elv ; de sokkal jobb, ha ezen munkák az államnak, és igy az adó viselőknek előnyére szolgálnak. Az államhataráztásban számos iparág van, mely fegyenczek által igen jól elláttathatik, a nélkül, hogy előbb egy találékony vállalkozó nyerészkedik munkaerőn, mely az államnak rendelkezésére áll. Karthausban Strass Noe nevü iparos a fegyenczekkel veleszt készíttet, mely I az azon vidéken lakó szegényebb osztályoknak ' csaknem kizárólagos öltözékül szolgál. Az iskola a börtönben levő pap által láttaI tik el. Az illető pap azonban nem annyira isj kólát, mint inkább papi gyakorlatokat tart, meI lyeket a fegyenczek csak kelletlenül, és gyakran | egyedül kényszereszközök alkalmazása mellett | látogatnak. Az ilyen iskolák előnynyel nem mflI ködhetuok. Azon legyeaez ugyanis, ki már elöI ismeretekkel jön a fegyházba, itt nem nyer semmit, a teljesen tudatlan pedig szintén nem, mivel a lelkészeknek nem mindig czéljuk teljes sikert felmutatni hanem többnyire csak is az, hogy tanítási kötelességüknek, ugy a hogy, eleget tegyenek. Tervben vau, hogy Karthausban egy tanitó is fog alkalmaztatni; de hogyan elégítsen ki egy tanitó 7.r>0 embert? A rabok élelmezése is többnyim igen rosz. Naponként 1 '/s font kenyeret, 1 itcze főzeléket és 30 lat gombóczot kapnak. Mennyiségileg ez ugyan elég, de legtöbbnyire oly rosz minőségben szolgáltatják ki, hogy a fegyenczek a kenyeret és főzeléket leggyakrabban eltolják, ugy hogy ez által a csatornák sokszor a szó teljes értelmében betömetnek. Az ételek maradékait a fegyház igazgatója ujabb időben árverési uton adja el, és az óta a diszuóhizlalás nagyban virágzik a környéken. Egészségügyi szempontból is sok kívánni valót hagy hátra ezen fegyház. Már azt sem lehet helyeselni, hogy az fegyház orvosa nem helyben, hanem a 3/4 órányira fekvő Jicinben lakik. A halandóság is igen nagy. A mi azonban a fegyház kórodáját illeti, annak betegei oly fényesen vannak ellátva, a mint talán sehol másutt. Ez teszi megmagyarázhatóvá a betegállomány magas arányát, mely 10%-ra, és még többre is rug. A legfinomabb ételek és a legdrágább gyógyszerek rendeltetnek itt, ugy hogy ha valaki a fegyházi kóroda étlapját megtekinti, azt hiszi, hogy valamely elsőrendű szállodában van. Nem kell azonban mondanunk, hogy a humanitás ilyszerü felfogása hamis, sőt bátran merjük állítani, hogy veszélyes. A társaságból kitaszított beteg embernek több nyujtatik. mint a mit a becsületesség utján maradt egyén, még minden erejének megfeszítésével is elérhet; szóval a fegyintézetet bűnösök ápoldájává változtatja ; megfosztja a fegyházát attól, a mi azt a durva és neveletlen emberek előtt félelI messé teszi, és ot, mivel számára a személyes szabadság elvesztésével összekötött megbélyegzés és gyalázat majdnem épenséggel nem létezik, ismét a bün útjaira veszérli. Távol vagyunk attól, hogy a beteg emberben csak a beteg i fegyeuczet lássuk, de ezen túlzottan jó bánási mód seholsem otthonos, csak Karthausban. Ezen bánásmód mellett a legnagyobb hálátlanság és czigánfajban lakó nomádtermészet szükséges arra, hogy valaki ezen rendesszerető helyet elhagyni kívánkozzék. Marcher, az ismeretes brühli gyilkos, kiről a lapok annak idejében oly sokat irtak, a kórházi élet szeretetreméltóságairól sokat beszélhetne. Egy szép augusztusi napon eltürhetlennek látszott neki lenni a forróság, mely a fegyház kertjében uralkodott, és a közel tábor hegy meredékeinek árnyas erdőségei oly meghivólag integettek neki! Mivel pedig esetleg a kertben minden felügyelet nélkél sétált, eszébe jutott, hogy ő fiatal korában jó tornász volt, és hogy sokkal magasabb falakra is felmászott, mint az, mely őt a külvilágtól elválasztja. Megpróbálni, gondolja, nem árt, és ezzel már is a falon kívül volt. Hogy az ott felállított katona oly udvariatlan lesz, miszerint reá lőjön, azt ő nem vette számításba, és igy Marcherüuk a szabadságnak egy negyed órai élvezése után már visszahozatott szeretett társainak körébe. Az óta azonban állandó tagja a kórháznak, és az igazgató nyugodtan kinyittathatja előtte a kapukat, ő nem megy el.