Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 27. szám - Az irásbeli és szóbeli rendszerről az igazság kiszolgáltatásánál [2. r.]

— 306 — S teheti e azt egy igazságügyéi*, ki a felelősség eszméjét ama nemesebb s valóbb értelemben fogta föl, melyben azt egy, a mindennapiság göröngyei közöl kiemelkedett szellemnek fölfognia kell; ki tetteinek Ítéletét nem a pártfegyelem alatt álló többség s az elfogult jelenkortól, hanem a higgadt itészetfől várja, ki tesz nem azért, hogy a helyzet nehézségeit ügyesen kikerülve, a szellemi járdataposók tapsait kiérdemelje, hanem hogy, egy századokra kiható intézményben emlékoszlopot állítson nevének? Figyeljük meg törvénykezési viszonyainkat, s ha megfontoltuk, hogy bíráink még ama rendszer által állíttattak elő, mely a birói tisztet nem szakfoglalkozásnak, hanem tisztességnek tekintette, hogy igy ;i jelenben fönnálló bírói testület nagyobbrészben inkább a népszerűség, mintsem a szakképzettség kifejezésének tekinthető; hogy e testület, mely maga is csodálkozik azon, miszerint curiosus alkatának, képtelenségeinek és elfáradt tevéketlenségének daczára még mindig fönt állhat, ideiglenes életének meghosszabbittatása által csak még inkább hanyatlana; végül, ha méltányolni fogjuk a szakközönség e tekintetben legjogosultabb véleményét, mely szerint a törvénykezés jeleni állapota majdnem egyértelmű az igazságszolgáltatás teljes szünetelésével, — ugy csak rettegést fog bennünk előidézhetni a gondolat, miszerint bekövetkezhetnék azon lehetőség, hogy a kinevező hatalom a bírósági szervezést a jelen közegeinek megtartásával kezdvén, a jövő igazságszolgáltatás magvául a jelen viszonyait fogadná el. Hiszem, hogy minden szakértő megvan győződve, miszerint ezen magból a leggondosabb ápolás mellett sem lenne lehető ép és egészséges fát növelni, s hát ha még hozzá gondoljuk, hogy e már magában is romlott mag az ideiglenesség sivár földjébe fogna vettetni; hogy a biró feje fölött folyton ott lebegne az elinozdittatás damoelesi kardja; hogy a lassan és egyes tagjaiban ujitott társasbiróságokhoz beosztott ujabb, még eleven munkakedvvel biró tagok a legjobb esetben bágyadt tevékenységű s uj tagjukat idegenül tekintő eollegák közé jutván, okvetlen vagy magok is assimilálódnának a többséghez, elsajátítván attól a törvénykiszolgáltatás érdekeinek szempontjából nem kívánatos szokásait s kedvencz foglalatosságát a mitsem tevést, vagy pedig vele lépést tartva egyutou nem haladhatván, magát isolálni volna kénytelen azon testülettől, melynek tagja, melynek kiegészítő részét képezi. Egy szó vau a rendezések szótárában, melyet a szervezők saját kényelmük végett fájdalom! gyakran föl szoktak használni, — e szó: ideiglenesség. Ezen szó a birói rendezésben azontúl, hogy egyetlen tollvonással megszünteti a birói függetlenséget, azaz azon erkölesi alapot, mely nélkül a szó nemesebb értelmében vett törvéuykiszolgáltatás nem képzelhető, mely nélkül a biró nem a türvéuyek részrehajlatlan embere, hanem egyszerűen a hatalom rendelkezése alatt álló k<">zeg, — a birót is tévedező bizonytalanságban tartja s igy egy lehető jó, gyors és olesó igazságszolgáltatásnak mesterségesen előállított akadálya, mely csak azáltal szüntethető meg, ha a birót törvényileg arról biztosítjuk, miszerint fölötte a positiv törvényeken és birói lelkiösmereten kívül senki nem rendelkezhetik; hogy pályájától — saját tényei kivételével — senki által el nem mozdítható s hogy végre, midőn buzgalmat tauusit eljárásaiban nem egy ösmeretlen utód, hanem saját jövőjéért munkálkodik. Láttuk, miszerint az ideiglenesség annak tartamára egy lehető jó tőrvény kiszolgáltatást leheílenué teszen, de még ezzel nincs egészen illustrálva amaz káros volta. Vegyük kiindulási ponttul annak axiómát — melyet ugy hiszem, senki sem fog tagadásba venni — hogy a rosz törpénykiszolgáltatás nemcsak az azzal foglalkozóknál, de magánál a nemzetnél is megmételyezi a törvénykezési erkölcsöket; gondoljuk ebez, hogy az ideiglenesség a lehető Legrosszabb törvény kiszolgáltatás eszközlője, a látni fogjuk, hogy a legfőbb rosz, melynek az ideiglenesség okozója, nem a jelen bajaiban, hanem a' Az Írásbeli és szóbeli rendszerré veszélyes utóhatásban, mely a jövőbe hat ki, található föl. Ugy mondják, hogy a magyar patvarkodó nemzet s ennek okát — én nem tudom miféle rationál fogva? — a nemzeti jellemben keresik. Annyi igaz, hogy a törvénykezési erkölcsök sülyedtsége nálunk fájdalom! nyilvánvaló, de, hogy miért kellene ennek okát a nemzeti jellemben kutatnunk, és hogy miért kellene ezen baj orvoslása tekintetéből oly valóban dracói és még a mellé alapjában jogtalan eszközhöz fodozatot föltalálni, mely szerint egy lehető jó birói kar előállittathassék. Kik figyelemmel kisérték a kinevezési módozatok fölött a szaklapokban elmondottnézeteket, emlékezni fognak, hogy fölötte kevés azoknak száma, kik e — szerintem ez időszerint főfontosságu kérdéssel — a nyilvánosság előtt foglalkozz tak. Hogy mi lehet annak oka? holott e kérdés helyes megoldása majd nem sine qua uonját képezi az igazságszolgáltatás jövőjébe vetett reményünknek, nem tudom; elég az, hogy e kérdéssel a sajtó utján nem számosan foglalkoztak. Azon nézetek közül, melyek idevágólag előadattak legyen szabad ezúttal csupán kettőre reflectálnom, melyeknek egyike Timkó József ügyvéd ur, másika Gyárfás István tszéki ülnük ur tollából került. (Folytatjuk.) az igazság kiszolgáltatásánál. Molnár József ügyvéd úrtól. ^ (Folytatás.) Azért e tekintetben az én igénytelen nézeteim igen is sokban eltérők a jogászközönség előtt fekvő igazságügyi ministeri előadói javaslattól; eltérők annyira, hogy szerintem az előadói javaslatnak igen nagy részbeni megváltoztatása nélküli életbeléptetése Magyarország népének legalább 80. százalékára nézve, drágasága miatt lehetlenné tenné jogainak lyamodnunk, mint a minő a bírságolási i telJetí én'ényesithetését, eltekintve attól, remiszer? — egyáltalán nem éltem. Tekintsenek végig öuük uraim Magyarország legközelebbi törvénykezési rendszerein, s látva ott a folytonos ideiglenességet, s az ezen okból rosszá alacsonyuk törvény kiszolgáltatást, megfogjuk találni az okot, metyet a nemzet jellemében hasztalan keresnek, s mely a törvénykezési erkölcsök aláhanyatlásának egyik legfőbb okozója. Legfőbb ok a folytonos ideiglenesség által nyomorúvá tett törvény kiszolgáltatás, s ha önök az ennek természetes következéséül mutatkozó bajt: a törvénykezési erkölcsök sülyedtségét orvosolni kívánják, azt nem fogják a bírságolás rendszerével eszközölhetni, minthogy ennek egyetlen orvosszere egy lehetőleg jó törvény kiszolgáltatást előállítani, mert ha a törvény minden egyes esetben szigorúan s bizalmat keltő módon hajtatik végre, magától elesik az erkölcsük alább sülyedésére szolgált ok; a lehetőségrei kilátás törvényes alap nélkül jogot nyerhetni megszűntével, megszűnik az inger is a kísérletek tételére. Ámde egy lehető jó törvénykezés másként elő nem állitható, csupán csak ugy, ha a birói szervezet nem állíttatik ismét az ideiglenesség ingatag homokterére, mely a tapasztalás szerint egy ily fontos épületnek nem kedvező talaj. Az előadottakból, ugy hiszem nyilvánvaló, hogy sem a volt igazságügyéi1 által hangsúlyozott pályázat, sem azon módozat, mely szerint a kinevező hatalom a jelenben működő birói kar ideiglenes életét meghosszabbitaudó volna, lehetőségi s czélszerüségi okokból nem alkalmazható. Azonban a mielőbbi gyors szervezésnek okvetlen szüksége mégis szemeink előtt áll, s annálfogva kell valamely nióhogy az előadói javaslat szerint nem lenne háromfoku bíróság, — mely mellett a nép jogi megnyugvásra juthat, jogi meggyőződést szerezhet, hanem elsőfokú bírósággá válnak a csak névleg másod, és harmadbiróságok is: Magyarország népének 80. százaléka a költségek miatt vagy nem is kereshetné jogai érvényesítését, vagy legnagyobb igazsága mellett is felebbezés nélkül kénytelen lenne az elsőbíróságnak talán helytelen ítélete előtt is meghajolni. Az előadói javaslat 2. k. '2. ez. 64. §. szerint a járásbíróságok előtti eljárásról a 63. §. említetteken kívül, tehát az Ítélet a netalán leteendő eskü határnapja, annak le, vagy lenem tételén kivül az eljárás folyamáról semmi sem foglaltathatik írásba, habár azt mindkét fél kérelmezné is. Jogelvileg az elsőbiróságnak a másod, és ennek a harmadbiróság ellenőre az igazság kiszolgáltatásában — a felek megnyugtatása végett; ugy de ha a járásbiró az előtte tárgyalt ügyekről a most idézett 63. §-an említetteken kivül semmit sem foglalhat irásba, a 63. §-an említetteket is nem a per tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvbe minden jogügynél külün, mert ily jegyzőkönyv az előadói javaslat szerint nem is vezettetik, hanem csak az Ítéletek jegyzékébe foglalhatja, tehát egy hosszabb időre szánt testes jegyzőkönyvbe, felebbezés esetében ama közös testes Ítéleti jegyzőkönyvet küldi e fel a másodbirósághoz, s vacatiót tartand mig az ítéletek jegyzéke visszaérkezik ? vagy épen semmit, egy betűt sem terjeszt fel eljárásáról a másodbirósághoz? a ki azután nem is ellenőrizheti az első bíróság igazságszolgáltatási eljárását, hanem Ítélni fog ismét első bíróságként. A szóbeliségnek ily igazán őskori