Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - A Karagyorgyevics per [3. r.]

— 302 — Esküdtszéki Csarnok. Esküdtszéki tárgyalás. (Pest június 22-én.) Elnök: Sárkány József. Birák: Paizs Andor, Knorr Alajos. Je gy zö : Dulo vics Béla. Vád 1 ók : A bel Márton, Riese József, Marics József, Pata­csics János, Geiszhader János, Töpfn er József, Müller György, Hümpfner Ferencz és Kimig Ja­kab buda-tabáni elemi-iskola tanítók, ügyvédjük dr. Füzes séry Géza. Vádlott: Bernát h József iskola­gondnok, védője dr. Stiller Mor. Esküdtek: Tötök Ferencz, Heiter Máté, Leipnikei Gyula. Nesko­vich Döme, Virker Károly, Karpelesz Albert, To­pics József, Gröstenberger Ede, László Kálmán, Benkő István, Szontágh Kálmán. Nagy József. Póttagók : Hlavács Dániel és Klasz Antal. (F.) A jelen 'tárgyalás épen ellentéte a mult számuukbau közlöttnek. Ott, a vádló (a pesti ál­latkert igazgatója) mint köztisztviselő lépett fel, és a bíróság kimondá, hogy miután nem hiva­talos tettekről van szó, nem lehet a sértést mint köztisztviselő ellen intézettnek tekinteni. A jelen esetben pedig a vádlók magán személyei; gyanánt kívántak tekintetni, a bíróság azonban őket köz­megbízatásban eljáróknak nyilvánította,kiknek mint ilyeneknek tetteikről van szó. A bíróság ezen két végzésének hordereje abban áll, hogy a mult tár­gyalásnál épen azért, mivel köztisztviselő vagy közmegbizatásbau eljáró személy elleni sértés nem forgott fenn, a bizonyítás a 24. §. értelmé­ben nem engedtetett meg, a jelenleginél azon­ban ugyanazon szakasz értelmében annak hely adatott. A mi a jelen esetben a bizonyítás ered­ményét illeti a tények, melyek az inkriminált czikkben felhozattak, némi részben és különösen a vádlók egy némelyikére bebizonyíttattak, de nem bizonyittattak be azon subjectiv kifakadások, melyeket az inkriminált czikk ezen tények felso­rolásához kapcsolt. Erinek következtében alkal­mazásba jött a 24. §. következő passusa : Ez esetben (midőn valaki miut köztisztviselő vagy mint közmegbizott cselekedett, ha a tény bebi­zonyittatik, a vádlott tette számítás alá nem jö­het, kivévén azon megbecstelenitést, mely annak folytában megtörtént, a nélkül, hogy magából a tettből szükségkép következett volna. Ezen ha­tározmány kissé nehézkes és laikusok számára talán homályos is a sajtóbiróság elnöke azon­ban a resumében példákkal világította azt meg, és ennek folytán az esküdtek téjékozva voltak a törvény értelme iránt. Az esküdtek verdiktje a „vétkes't mondotta ki, de különös tapintattal megkülönböztették az esküdtek azon tanítókat, kikre nézve a vádak bebizonyíttattak és ezeket illetőleg nem-vétkest mondottak, a mi arra mutat, hogy esküdteink az esetben kiváló gonddal jártak el birói hivatá­sukbsn. * * * A szokásos formaságok után felolvastatik a vádlevél. Az incriminált czikk a „Pester Jour­nal" 1871. marcz. 14-én a „Local anzeiger" ,,rovatban tétetett közzé : „Tabaner Schulzustán­de" felirat alatt. A czikkben a tabáni iskolaál­lapotok a legnyomorultabbaknak festetnek; er­kölcsi, nevelési és oktat;'si hanyatlás és depra­vatió tulajdoníttatik a tanítóknak. A tanítók e czikk szerint, súlyos testi bántalmazásokkal illetik a gyermekeket, mig másrészt vétkes hanyagsá­got tanúsítnak a gyermekek sok minden vissza­élése iránt, milyen idegen gyermekeknek az is­kolaszobába jövetele fiuknak és lányoknak olyan „allotrái" melyek iskolába épen nem valók stb. továbbá „ismétlési órák" hozattak be, melyek engedélyezett "kicsikarási s elkorcsoritó rendszert létesítettek, s ez naponkint inkább terjed. Ezután megkezdődik a bizonyítási eljárás. Vádlott védője a vádlevélben foglalt állitá­sok bizonyítására a tanubizonyitást kéri. Vádlók ügyvédje tiltakozott az ellen. A b i r ó s á g vádlott kérelmének helyt ad; mi ellen vádlók ügyvédje semmiségi panaszt jelentjbe. Felolvasásra kerülnek Bogisich budai fő­jegyző és a budai iskolaszék elnökének átira­tai, melyben kijelentik, hogy a tabáni iskolata­nitói ellen eddigelé semmi vád nem forgott fenn. Megkezdődik ezután a tanúkihallgatás. Több tabáni lakos, kivétel nélkül az alsóbb társadal­mi rétegekből, bevezettetnek és megeskettetnek. Woller Kosalia napszámos asszony: 8 éves fia az iskolából haza hozott egy maroknyi hajat. Az asszony megnézte a fiu fejét s haj hiány­zott. E hajjal aztán vádlotthoz ment el panasz­kodni. Schaffinger Mátyás vinczellér: gyer­meke és szomszédja gyermekei télen a hidegről panaszkodtak. Ő elment az iskolába és több osz­tályban oly hideget taiált, mely ezen, nagy részt a legszegények osztályokhoz tartozó és igen rosszul öltözött gyermekek egészségét tá­madja meg. Panaszkodott azután az igazgató­ságnál, mire ugy befütettek, hogy a gyerme­kek feje megfájult. Erre többé nem ment panasz­ra. Szomszédjaitól azt halottá, hogy gyermekeit ugy verik, hogy is kolakerülőkké lettek. F i s c h e r Juliána gőzfürdő szolga neje el­beszéli, hogy a tanító beteges leánya szemére vágott pálczával azért, mert egy magyar szót („sárga") nem tudott. Elment azután a tanító­hoz panaszra, ki igen kurtán bánt Tele. Az is­kolaszék elnökének biztatására ismét elküldte gyermekét: de három bete a tanító ismét ugy verte pálczával, hogy az iskolából visszatartot­ta. Tanú továbbá vallja, hogy leánya 9 é»es barátjának Kammerer Magdolna testén a tanitó veretése folytán támadt kék loltokot látott. Hert József fuvaros elbeszéli, hogy már tavaly őszszel ugy verték liát, hogy ft-je azóta folyvást sebes és fájó több szomszédjától is hal­lott/ily panaszt. "Kammerer Aloysia nőszabó vallja, hogy leánya testén nádvessző ütéstől támadt nagy foltot látott. Petz József molnármester valljar hogy az ö gyermekét nem bántalmazták, de tavaly egy paraszt ember gyermeke az ő háza előtt véres­re verve ment el, ugy hogy, ő könyörfilettől indíttatva házába behozatta a gyermeket és cse­lédjével megmosatta. A gyermek és kísérői mond­ták, hogy az iskolában a tanitó verte igy a gyermeket. Kácz Gyula városi hivatalnok előadja, hogy ő neki egy asszony panaszkodott, misze­rint gyermekét ugy megczibálták, hogy papiros­ban haza hozta a kihullott hajat. Plattén Terézia mosónő vallja hogy tudta szerint a gyermekeket a tabáni iskolában nagyon kínozzák. Fiának az iskolában a tanitó füle felett kitépte haját, később ugy fülön ütöt­tek, hogy négy hónapig süket maradt. Az asz­szony ezért több iskolataghoz panaszra ment, sőt irásbelileg is adott be panaszt. A gyermek azóta süketségéből felgyógyult, de füléhez nyúl­ni nem szabad, mert még mindig fáj. Ezzel a tanúkihallgatás véget ért. Következik a vitázat. Dr. Füzesséry Géza, vádlók ügyvédje előadja, hogy a felhozott testsérelmek nincsenek bizonyítva mert nem lehet kimutatni, hogy azok valóban az iskolában ejtettek-e. Megrovamlónak véli azon eljárást, hogy a czikk írója népneve­lésünk sebeit n é m e t 1 a p b a n, és igy szándé­kosan a külföld előtt tárja fel. Vádlott eljárásá­ban csak gonoszságot lát. Utal azon veszélyes következésekre, melyeket a tanítói állás ilyetén aláasása maga után von. Kéri a „vétkes" ki­mondását. Dr. Stiller Mór, védő, hosszasabban szól népnevelésünk bajairól.*) Védencze csak polgári kötelességét teljesítette, midőn ő, ki az iskola­szék tagja a sajtóhoz folyamodott. Hogy eljárá­sában személyi indok nem vezette, erről tanús­kodik az, hogy czikkében senkit sem nevezett meg. Kövid válasz és viszonválasz, után bezára­tott a vitázat, és elnök előadta a resumét. Felol­vasta azután a bíróságilag megállapított követ­kező kérdéseket: 1. Meg vannak-e az esküdtek győződve, hogy az inkriminált czikkben a sajtó utján el­követett rágalom foglaltatik? 2. —10. Meg vannak-e az esküdtek győződ­ve, hogy a fentnevezett tanítókra vonatkozuak-e a rágalmak ? 11. Meg vannak-e az esküdtek győződve, hogy e czikk szerzője vádlott Bernáth József? 12—20. Ehhez képest vádlott a (fentnevezett egyes) tanítók ellen elkövetett rágalmazási saj­tóvétségben vétkes-e, vagy nem? Az esküdtek ezután tanácskozásra visszavo­nulván, egy órai szünet után visszatérnek, és főnökük : Neskovics Döme, következő eredményt hirdet ki: Az 1. kérdésre 8' igen 4 nem. A 2—10. kérdésre 7 igen 5 nem. A 11. kérdésre egyhangúlag igen. A 12—15. kérdésre 7 igen 5 nem. A 16. és 17-re egyhangúlag nem. A 18— 20-ra 7 igen 5 nem. Az esküdtszéki verdict szerint, tehát csak Geschader és Topfner taní­tók (a 16. és 17. kérdés) ellen nem tartalmaz rágalmat. *) E védbeszédet jövő számunkban egész terjedel­mében közlendjük. A bíróság' ennek következtében szintén vét­kesnek mondja vádlottat, és tanácskozásra viaz­azavonul. Mire félórai azünet után Elnök a kővetkező Ítéletet hirdeti ki. Vád­lott, az enyhítő körülmények figyelembe vételé­vel, egyhavi fogságra, 100 frtnyi pénzbírságra és 80 ftnyi perköltségek megtérítésére marasztaltatik. Vádlott védője semmiségi panaszt jelent be. Törvényszéki tárgyalások, * (Felségsértési per.) Folyó hó 19-én vette a pesti királyi ítélőtábla tanácskozás alá Politzer S. az „általános munkásegylet" tag­jának felségsértési perét, A közvádlói tisztet a királyi ügyek igazgatója vitte. A vádiratban az állit tattik, hogy Politzer az általános munkás­egylet febr. 19-én tartott gyűlésében oly kifeje­zésekkel élt, melyek nemcsak a király személye ellen, hanem általában a királyság intézménye ellen is voltak intézve. A vádlottat zárt kocsi­baD három rendőrbiztos kíséretében szállítottál a tárgyalásra és a biztosoknak szigorúan meg volt hagyva, hogy a vádlottnak az uton még a kocsissal sem szabad beszélnie. A vádlott sze­mélyazonosságának megálla pitása után, sajátki­vánatára dr. Friedmann Bernát neveztetett ki védőjéül. A királyi tábla elhatározta a vád­lottnak perbefogatását. * (T o 1 v a j-vi s z o n t a gs ág o k.) A most 29 éves Fekete János valaha kézimunkás volt, de e fárasztó kenyérkeresés nagyon boazantotta, azért le is mondott róla és a vásárokat kezdte látogatni. Tudakozódott előbb, hol vannak a ne­vezetesebb vásárok s azután odautazott és mint vevő a bódékat tetemesen meglopta. Itt-otc raj­takapták, éa egy, sőt két évi börtönbüntetéssel is büntettetett. Folytonos felsülése végre még ia arra kényszerité, hogy előbbi becsületes élet­módjához visszatérjen. Debreczenben valóban le is telepedett, újra fát vágott, követ hordott, éa végül Merkúr helyett Ámorhoz fordulván Dobay Istvánné özvegy asszonynyal kelt össze. De csak néhány hétig tudta túrni a csendéletet és újra nagy merényletre vállalkozott. Kirabolt egy deb­reczeni ékszerészt és haza hozta feleségének a sok drágaságot. Ez ámbár gyanuskodotL még is elfogadta, és egy részt el is adott belőle. Fekete nem csak a favágásban, tolvajlásban és betörés­ben volt jártas, hanem a szakácssághoz is ér­tett, a váczi fogházban nem sokára kuktának al­kalmaztatott. Három vagy négy hónapig is fő­zött a fegyeuezeknek. de egy napon a konyha kiszeliöztetése alkalmával, a nyitott ablakot fel­használta és ezen keresztül egyenesen Szathrnárba menekült. Szathmarban újra kileste az alkalmat, hogy lopás által pénzt szerezhessen, és csak­ugyan ott is sikerült neki nagy összeg pénzt lopni egy ottani kereskedőtől. Ezen is rajta vesz­tett, és a szathmári bíróság, a 10 évi börtönbün­tetésen kivül még három évi súlyos börtönre Ítélte, mely büntetést a legfőbb Ítélőszék is jó­váhagyta. * (A mi nist e re 1 n ö k fia mint pár­fa a j h ő s.) A bécsi fenyitő-törvényszéknél egy mulatságos epizódokban gazdag tárgyalás folyt le bizonyos Hermann Ignácz, ó-kauizsai szüle­tésű kereskedősegéd ellen, ki foglalatosságul azt választotta, hogy fiatal és nem fiatal leányokkal közkertekben ismeretséget kötött, s magát ügy­védjelöltnek adván ki, házasság Ígérete mellett addig vitte a szerelmeskedést, mig különféle ürü­gyek alatt — könyvre, vizsgára, irodaköltségre stb. — a szegény nők vagy csaladjuk egész kis vagyonát ki nem csalta. A tárgyalásnál az egyik áldozat, egy jószivü nevelőnő, elmondta az is­merkedés történetét, melyből megtudjuk, hogy a kalandor hazugságaiban sokkal többet adott az eredetiségre, mint a vilószinüségre. Azt mondá ugyanis, hogy magyar joghallgató létére azért nem tanul Pesten, mert párbaja volt a magyar ministerelnök fiával. Andrássy gróf bámulni fog, ha megtudja, hogy két kis fia közül (a nagyob­bik is alig lehet több 12 évesnél) az egyiknek már is „becsületbeli ügye" volt. Hermannt kü­lönben három évi fogságra Ítélték. * (Pest v á r o s fényi tő t ö r vé n y szé­ké n él) a sokszor emlegetett Nuck ügyet tárgyal­ták. A tényállás a vád szerint a következő: az Eszék és Károly város közti vasút összeköttetés kiépítésére Naschitz és Pakratz megérintésével, egy consortium ajánlkozott. Ezen consortium Lé­gér mérnök által az építési munkálatokat s a helyrajzi térképeket elkészítette. Az ügy az ország­gyűlés elé került, me'y a vasutvonalat elfogadta

Next

/
Thumbnails
Contents