Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - A Karagyorgyevics per [3. r.]

— 299 — let hozatott volna, s ekkor a perújításnak mi értelme sem volna. Ugyan is a 316. §. szerint a perujitási határidő az a) alatti esetben az elmulasztott határnaptól számitandó fél évre szabatott ki; azonban csak kevéssé nagyobb ügyhalmaz, vagy az előadó hanyagsága esetében megtörténhetik, hogy az anyaper az elmulasztott határnaptól számitandó fél év alatt el sem döntetik, s igy ily esetben a perújítás annyi volna, mint tilius ante patrem. Egyébiránt a 316. §-nak a 315. §. a) pontjára vonatkozó intézkedését a 315. §-nak általam javaslott módosításánál fogva ki kellene hagyni. A mi a javaslott módosításom szerinti a) jelenlegi b) pontot illeti, a 316. §. ez esetben a perújítást az Ítélet kézbesítésétől, illetőleg a íelebbezés elmulasztásától számítandó lel év alatt engedi meg. Ezt nem tartom helyesnek és a kitűzött czélnak megfelelőnek. Ugyan is az Ítélet az ügyvédnek, s igy épen annak, kinek hibája miatt hozatott a kedvezőtlen ítélet, kézbesittetik; már pedig az ügyvéd az általa elkövetett hibát, vagy mulasztást az ítélet indokaiból megtudván, óvakodni fog az általa képviselt félt a perújításra kitűzött határidő lefolyta előtt a kedvezőtlen Ítéletről, főleg pedig arról értesíteni, hogy a kedvezőtlen Ítéletnek az ő hibája, vagy mulasztása miatt a perújítás kedvezményétől megfosztatnék. (Folytatjuk.) A Karagyorgyevics per. (Folytatás.) E vallomását azonban már a következő pontban ismét oda módósitja, hogy Trifkovics neki azon utasítást adá, hogy ezen pénzt csak a gyilkosság és kormány változás megtörténte után adja át, — és ezt mondta neki maga Eadovanovics Pál is, de hozzá teszi mindjárt azt is, hogy Eadovanovics Pál ekkor azt mondta volna „András a pénzt nekem akkor adod át. ha én kívánom, én megbőszülöm magamat" ezzel pedig a gyilkosságra és forradalomra gondolt. A beteg ágyán történt hitelesítéskor azonban ezen emiitett vallomását, hamisnak nyilváuitá, s azt állitá, hogy Trifkovics neki Baziáson azt mondta, hogy a pénzt, Eadovanovics Pálnak akkor adja át, ha kívánja, de Eadovanovics Pál neki ekkor nem szólt semmit, s hozzá teszi még azt is, hogy ő Eadovanovicsnak még azt sem mondta mondta meg, hogy a kérdéses pénz nála van, mert miután már Pesten létekor (1867-ősszel) tudta azt, liogy ezen pénz (mely csak 1868-ik Martiusban küldetetett) mi czélra adatik, — óhajtotta, hogy ezen terv meghiúsuljon. A végtárgyalásnáli újólagos hitelesítéskor Végre, ezen már meghitelesitett vallomását is, újra oda módositá, hogy Karagyorgyevics neki azon utasítást adta volna, hogy ezen 27,800 irtot Eadovanovics Pálnak, a fejedelem meggyilkoltatása után adja át. c.) Az által, hogy míg egyrészről: Vilotijevics Andrásnak, a vád támogatásául felvett kétféle vallomását t. i. a 39 p. és hitelesítés alkalmával mondottakat mind Trifkovics Pál, mind Karagyorgyevics Sándor habár egyes mellék körülményekre nézve egymástól eltérőleg is, határozottan tagadják, s azon vallomások szembesítés által sem erősíttettek meg, Eadovanovics Pál pedig a fenntebb J. b. alatt közlött, de utóbbb visszavont vallomásában is, erre nézve csak azt mondja, hogy azon pénzről neki semmi bizonyos tudomása nincs, s csak ugy hiszi el, ha Vilotijevics állítja, a hitelesítés alkalmával pedig ezt is, valamint az 1-ső rendű vádlottól eredettnek állított pénzküldeményekre vonatkozó vallomását, mint valótlant visszavonta addig másrészről a fenntebbi b. pontnál idézett 12 p. alatti vallomása, az idézett gyengébb gyanuokokkal szemben a következő adatokkal támogattatik. Nevezetesen: a. a) 1-ső rendű vádlott 58 nsz. alatti vallomásában, s a törvényszéki hitelesítés alkalmával is azt állítja, hogy ő, a kérdéses pénzt Trifkovicsnak azon utasítás mellett adta át, hogy ezt Vilotijevics Andrásnak adja át a végből, hogy azon háza körül a törökök által elhagyott s elárverelni szándékolt telkekből vásároljon, ha pedig nem vásorolhatna tegye a pénzt a Kamarásiába, (sóhivatai) hogy onnan, rendelkezésérej Bukarestbe küldessék, a hová ő is lemenni szándékozott, hozzá tévén: hogy Vilotijevicsnek, Trifkovics által ily tartalmú levelet is íratott. b. b) Trifkovics Pál is azt vallja, hogy ezen pénzösszeget Karagyorgyevicstől csakugyan az ezáltal előadott szóbeli utasítással adta át. A Karagyorgyevics vallomásában emiitett levél azonban Vilotijevicsnek nem adatott át, mert ezen levelet, ő még akkor irta, mikor ezan pénz póstán szándékoltatott elküldetni, midőn pedig ő Baziásra személyesen lement, s a pénzt személyesen átadta, levél átadását ekkor már feleslegesnek tartottaMely vallomás, 1-ső rendű vádlottra vonatkozólag, az ellene felhozott vád ellenében, már magábavéve is felette nagy nyomatékkal bir, azon esetre is, ha a Vilotijevics Andrásnak, a vád alapjául felvett vallomása, a vele közvetlenül érintkező Trifkovics Pál ellenében, bebizonyítható volna is. c. c) Vilotijevics ezen vallomásának hitetelességét, és őszinteségét igazolja továbbá az — ezen vallomás tételekor tanúsított azon jóhiszemű eljárása, hogy minden további kérdezősködés nélkül, s anélkül, hogy a vizsgáló küldöttség is ezen pénznek nála létéről tudomással bírt volna, vagy ezt ő csak sejthette volna is, azonnal megmondotta, hogy a hozzá küldött pénz, aranyokra felváltva házánál van, s ott megtalálható. d. d) Trifkovics Pálnak, 1868-május 5/17ről kelt s Vilotijevics András házánál feltalált, a bünperhez pedig hiteles másolatban 354: 19 nsz. alatt látható levele által, melyben Vilotijevics András ismételve utasittatik, hogy ,,ha a küldött 27,800 frtot — a mint már neki megírva volt — aranyakra még fel nem váltotta volna, váltsa fel, s tegyen kérdést a Kamarásiába (sóhivatai), hogy ezen pénzt, Bukarestbe leendő elküldés végett átvenni h ajlandó k-e? o. e) Vilotijevics Andrásnak erre nézve tett s fenntebb is idézett azon vallomása, hogy ő a szóval s utóbb Írásban is kapott utasítás folytán, ezen pénz átvétele és tovább küldése iránt a sóhivatalban ugyan tudakozódott is — további megerősítést nyer, Predics Miklósnak, Vilotijevics András rallomasa 31-ik pontja alatt idézett beismerése, s a 117 nsz: alatt látható ujabb vallomása által. Az elsőben t. i. beismerte azt, hogy Vilotijevics ezen pénz átvétele s tovább küldése iráat nála volt, s közte a Vilotijevics közt csak a felett volt ellenmondás, hogy mig Predics azt állitá, hogy ő VilotijeviI eset minden további ígéretek nélkül egyszerűen i főnökéhez Pozicshez utasitá, Vilotijevics azt is I állitá, hogy Predics neki azon választ is adá, ! hogy a pénzt csak előleges tudakozódás, s e I részbeni válaszvétel után veheti át. 117 nszámu vallomásában pedig Predics azt állítja, hogy Vilotijevics Nikolajevics számára akarta a pénzt küldeni, de ezen vallomásában is elismeri, hogy Vilotijevics körülbelül Marcziusban nála a sóhivatalban csakugyan volt, s Oláhországba küldendő pénz átvételeiráut tudakozódott, s általa ez ügyben Prezicshez utasitatott, kivel azonban nem beszélhetett, mert az ekkor Belgrádban nem volt. f. f) Ezen 5-rendbeli s egymást folytonos lánczolatban támogató ténykörülmények ellenében tehát, Vilotijevics Andrásnak a vád támogatására szinte felhozott, s beteg ágyán tett, azon különben is érhetetlen vallomása, hogy d. d.) alatt idézett levél nem létezik (existirt nicht) vagy más fordítás szerint „f ing ált" volna azért, mert neki szóval más utasítás lett volna adva, ép oly alap nélküli, mint a minő erőltetettnek látszik, még pedig a már mondottakon kivül még azért is, hogy o Karagyorgyevicseli személyes találkozásakor 1867 - ik őszön, vagy Trifkovicsali személyes érintkezésekor 1868 Marcziusban csakugyan azon utasítást kapta volna is, a mit a vád alapjául szolgáló vallomásában állit, — miből gondolhatta ő azt, hogy a péznküldők szándéka utóbb (1869-Majus 5/17-én:) nem változott-e meg? Ezekhez járul végre még az is, hogy ezen levél eredetiben Vilotijevicsnél feltaláltatott, abban a mondottakon kivül más dolgok is foglaltatnak, ezen eredeti levél átküldése pedig a valódiság, ugy a kelet és elküldés — idejének bővebb megvizsgálhatása végett, a belgrádi törvényszék által — e törvényszék ismételt kéréseire is mes, tagadtatott. 5 Mely előadott körülmények egyszersmind a közönséges elővélelemmel ellenkezőleg támogatják azt is, hogy Vilotijevics első vallomásainak több valószínűség tulaj donitható, mint azoknak, miket halála előérzetében s betegsége miatti teljes elgyengülésében, vagyona és 6 gyermeke sorsa feletti kinos aggodalmak közt tett. Mely aggodolmait s vagyona megmentése iránti * kísérleteit s törekvéseit vallomásának több szavai igazolják. A felperesi alap perbeszédben, ezen előadottak ellenében felhozott azon kifogás, miszerint a mondott időben török telkek eladatni sem szándékoltattak, 1868-ra vonatkozólag, támogattatik ugyan a szerb külügyministeriumnak, 255 nsz. csatolt azon átirata által, miszerint 1868ban Karagyorgyevics háza körül, úgynevezett török telkek nem adattak el, s eladatni nem szándékoltattak, ezen kifogás ellenében azonban Kagyorgyevics előadásának igazolására, — g. g) Antunovics Szilárd, 218-nszámu alatti vallomásában azt mondja, hogy 1867-husvétkor már beszélte volna neki Karagyorgyevics, hogy a törökök által elhagyott puszta telkekből vásárolni óhajtana, s még is kérte őt, hogy Eadovanovics Pált kérje fel az iránt, hogy ezen vásárlásnál a közbenjárást, 100 # jutalom mellett vállalná el s ő ezen utasítás folytán Eadovanovics Pállal értekezett is, és a midőn ez, ezen megbízatást elfogadta, erről Karagyorgyevicset azon kéréssel értesité, hogy az erre szükségelt meghatalmazványt Eadovanovics Pál részére küldené le. — Továbbá, — h. h) 1-ső rendű vádlott ipának Nenadovics Jefremnek még 1866 febr. 9-ről kelt s a végtárgyalási jegyzőkönyv mellé csatolt leveléből is kitűnik, hogy a kérdéses török telkek eladatni szándékoltattak, s ezek megvásárlása Karagyorgyevicsnek tanácsoltatott. i. i) A szinte a végtárgyalási jegyzőkönyv mellé csatolt, s 1867-ben megjelent könyvből s a melékelt tervrajzból pedig szinte kitűnik, hogy ezen török telkek eladása csak ugyan szándékban volt, s azoknak mikénti felosztása nagyobb terjedelmű tervezgetésekre is alkalmul szolgált. k. k) Maga az elsőrendű vádlott pedig a végtárgyalásnál is azt állítja, hogy Vilotijevics magától Blaznovácz ministertől jött volna hozzá, hogy tudtára adja azt, miszerint a kormány, a kérdéses török telkeket eladni akarja, arról pedig, hogy a szerb kormány ezen szándéka tán 1868-ben megváltozott, tudomása nincs. A felperesi részről tett azon ellenvetésre pedig, hogy ha ezen eladási szándék, már 1867-iki ősszel tudtára adva volt, miért küldé az erre megkívántató összeget, csak 1868-Martiusban, le? minden egyéb positiv adat hiányában a 351 nszám alá csatolt telekkönyvi kivonat figyelembe vételével, a melyből t. i. látható, hogy 1-ső rendű vádlott, pesti házát, 1867 Decz. 4-én adta el, és az, az uj vevőre 1868 iebr. 11-én ruháztatott át, elég alaposnak tűnik fel Karagyorgyevics Sándor berezegnek azon mentsége, hogy a pénzt csak akkor küldhette, a mikor házát eladta, s a vevő neki fizethetett, A fennforgó vád támogatására továbbá, az eddig előadott nagyobb jelentőség közelebbi gyanuokokon kivül még felhozatik ugyan, — 13- szor, Maric Lázárnak a III. d. pont alatt idézett két rendbeli vallomása. Ezen vallomások közül azonban az 1-ső azonkívül, hogy az abban említett értekezlet, mind az 1-ső rendű vádlott, mind pedig Eadovanovics Pál által határozottan tagadtatik, szorosan véve, a fennforgó tárgyhoz nem is tartozik azon okból, mert nem emliti meg „azon utat's módot" a melyet Eadovanovics Pál, tervei kivitelére nézve, Karagyorgyevichel állítólag közölt volna. A második vallomás pedig azonkívül, hogy az, szinte mind az 1-ső rendű vádlott, mind Eadovanovics Pál, mind pedig Eadovanovics Ljubomir által tagadtatik, világos ellentétben áll a Vilotijevics András vallomásainak felhozása alkalmával vitatott azon állítással, hogy Eadovanovics Pál, már Vilotijevics Andrásnak 1-ső rendű vádlott utasítása folytán, Vilotijevics Andrásnál, elég pénz áll rendelkezésére, es hogy már a Martiusban leküldött 27,800 írt, megérkeztéről is tudomással bírt volna. 14- szer, Eogic Stanojeuak III. e) pont alatt idézett vallomása. _ Ezen vallomás azonban, azonkívül, hogy az szembesítés által sem lett megerősítve, a hivat-