Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - Néhány szó a birói vagyoni qualificatió kérdéséhez - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [4. r.]

— 298 — más kézzel tőle elvonatnék, mit általában, még pedig az ellenfél érdeke szempontjából sem lehetne igazolni, miután a biró a mulasztás okait kutatni hivatva nem lévén, minden tekintet nélkül arra, vájjon a mulasztásnak valamely akadály szolgált-e okul, és az megszünt-e, a tárgyalást illetőleg a per elintézését vagy a végrehajtást folytatni fogja, és igy nincs ok az igazolási jogorvoslatot annyira korlátozni, főkép ha tekintetbe vétetik, hogy oly esetek, melyekben az akadály hosszabb ideig tart, a légritkábbak közé tartoznak, és hogy azon időpontot, melyben az akadály megszűnt, a mulasztó tél tartozik bebizonyítani, mind addig pedig, mig az igazolási kérvény be nem adatik, a per folytatása, vagy a végrehajtás akadályoztatva nincs. Uj §. Igazolást kérhet a fél akkor is, ha valamely ténykörülményt, vagy bizonyítékot a kitűzött időben és helyen felhozni vétlenül elmulasztott. Ezen esetekben az igazolás csak addig kérhető, míg az ellenfél azon periratra, melyben a mulasztás elkövettetett, következő periratot be nem adja. (Ilynemű igazolás helyesebben „helyreállítási illetőleg pótlási engedélynek* vagy is ez „iránti kérelemmel" nevezhető.) A perbeli eljárás folytán gyakran fordul elő, hogy a fél keresete, vagy védelme támogatására szolgáló ténykörülményeket vagy bizonyítékokat felhozni elmulasztja, ha előre nem láthatta, hogy az ellenfél azon állítást, melynek támogatására, illetőleg bebizonyítására azok szolgálhatnak, tagadni fogja. Ily esetben meg kellene engedni, hogy a fél, ha a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszi, az elmulasztottat pótolhassa, mi által a perújítások kevesbitettni fognának, az a tekintetbeni engedély pedig, ha illő korlátok közé szoríttatnék, az eljárást csak igen kevés mértékben halasztaná. mi által az ellenfél jogai kevésbbé szenvednének csorbát, ha az a már befejezett, és itéletileg eldöntött per után perújítás által támadtatnék meg. .Minthogy az igazolás által a per érdemleges kérdése változást nem szenved, elégnek tartom, ha a vétlenség csak valószínűvé tétetik, például csak egy tanú vallomása vagy bizonyos körülmények bebizonyítása által, melyekből a vétlenség valószínűsége következtethető. 310. §. Ezen szavak „miatt" é3 „hozott" kőzött ezen szócska „netán" felveendő, és a §. végén ezen szavak igtatandók, .ellenkező esetben pedig mind azon határozatok, melyek netán az elmulasztott jogcselekmény után hozattak, hatályon kivül lépnek." Gyakran történhetik meg, hogy az igazolási kérelem beadása, és azt megtagadó határozat hozatala előtt a mulasztás miatt nem hozatik végzés, s ily esetben a §. szerkezete mellett nem léteznék végzés, mely hatályba lépne. Egyébiránt valamint a törvény azon esetben, midőn az igazolás meg nem engedtetik, a netán hozott határozatokról intézkedik, ugy szükséges arról is intézkedni, mi történjék az igazolás megengedése esetében a netán hozott határozatokkal, minthogy a 314. §. az igazolás a végrehajtást felfüggeszti, és ebből az következik, hogy addig, mig az általam javaslott módosítás szerint az akadály megszűnvén, vagy a mulasztás a fél tudomására jutván, igazolás kéretik, nem csak az ítélet, hanem végrehajtási végzés is meghozatott. 311. §. Ezen §. kihagyandó. A semmiségi panasznak (a mennyiben a jelenlegi eljárás fenntartatnék) az igazolást megtagadó végzés ellen nincs értelme, mert, (mint fenntebb a 297. §-nál mondám) a biró, ha az igazolást megtagadja, semmi alaki hibát nem követ el; az pedig, hogy a megengedő végzés ellen nincs felebbezésuek helye, a 294. §-ból ugy is kitűnik. A 311. §. tehát akkor is, ha a perrendtartás jelenlegi szerkezete nem is változtattatnék meg, kihagyandó volna. 312. §. Ezen §. ki volna hagyandó. A vétlen mulasztás beállhat többször is, s igy nem méltányos a mulasztó peres felet az igazolástól megfosztani; annál kevésbbé pedig a 307. §. jelenlegi szerkezete mellett oly esetben, midőn az akadály azon naptól, melyen a jogcselekmény teljesítendő volt, számítandó 15. nap alatt meg nem szűnt. Nincs ok a többszöri igazolást megtagadni azért sem, mivel az igazolást kérő íél az ellenfélnek a költségeket megtéríteni tartozik, mint ez a következő uj §-ban javaslatba hozatik. Uj §. Az igazolást kérő fél akár megengedtetik, akár megtagadtatik az igazolás, az ellenfélnek az ez által okozott költségeket megtéríteni tartozik. Akár vétlen a mulasztás, akár nem, mindkőt esetben annak következményei nem az ellenfelet, hanem a mulasztót terhelik. 313. §. Ezen §. kihagyandó. Nem tartom tanácsosnak a felek meghallgatása nélkül és a jogorvoslatok kizárása mellett az alsó biróra a felebbezés kizárásánál bízni annak megítélését, vájjon a concret esetben az igazolásnak van-e helye vagy nincs, miután ezen kérdés nem mindig oly egyszerű minőnek látszik. Még neliezebb azon kérdés (feltéve, hogy a 307. §-nak általam javaslott módosítása elfogadtatik) váljon elkésetten adatott-e be az igazolási kérelem, vagy nem, miután ezen kérdés megoldása annak megítélésétől függ, váljon az akadály ekkor vagy akkor szflnt-e meg, vagy a mulasztás a fél tudomására jntott-e szinte ez áll azon esetekre nézve, melyekben a tőrvény az igazolást meg nem engedi. Uj §. Ha az igazolást kérelmező fél ügyvédje vádoltatik mulasztással, a tárgyalásra megidézendő, és a mennyiben a mulasztást nem igazolhatná, mindkét félnek okozott költségek megtérítésében elmarasztalandó. Ezen szabály fennállott a lefolyt évtizedben, és mint tapasztalásból tudom, jó eredménye volt, és gyakorlati szempontból ajánlható, miután ott, hol a fél ügyvéd által képviseltetik, ez utóbbi követi el a mulasztást. 315. §. Az a) alatti pont kihagyandó és igy a jelenlegi b) pont „a" betűvel a c) pont „b" betűvel, és a d) alatti pont „c" betűvel volna megjelölendő, ezenkívül pedig „d* pont alatt ez volna igtatandó „és a" 70. §. szerint perletétel esetében" — az uj a) pont ugy a jelenlegi b) pont. Az uj b) pontnak, mely most c) alatt előfordul ezen szava után „bizonyítékokat" ezen szavak igtatandók be „nagy ténykörülményeket" és ugyanazon pont végén hozzáteendő az „egyszersmind a valószínűségig kitünteti, hogy azokat az anyaperben önvétke nélkül nem használhatta" ha a ténykörülmények, és tények olyanok, hogy általuk az ítéletnek alapja megdöntetnék. Ha pedig az a) pont ki nem hagyatnék, akkor a .vétlen" szó után ezen szavak volnának beigtatandók, „mulasztását nem igazolta." A 315. §. a) pontjának kapcsolatban a 306 és 307. §§-al vannak oly hiányai, melyek az igazolás természetével meg nem egyeznek, és gyakorlati nehézségeket fognának előidézni. Mert hogy a tőrvény a tárgyalás határnapra] megjelenésnek, és a perirati határidőnek elmulasztásáról, egy más részről pedig a felebbezvéuy beadása és eskületételre kitözött határnap elmulasztásáról külön tévén említést, világos hogy a törvény ezen jogcselekmények között különbséget tesz ugyan, de az igazolást mindnyájára nézve megengedi. Ezen különbözőség mellett, miután a 315. §. a) pontja a perújítást csak a megjelenés, vagy perirat beadási határidejének mulasztása esetében engedi meg, világos hogy azon fél, mely a felebbezési vagy eskületételi határidőt elmulasztja perújítással nem élhet, mert az eskütételrei készség nyilvánítása periratnak a 30G. §, szerint nem tekintetik. Ez ellen nem volna észrevételem ha az igazolási határidő — ugy mint javaslom — az akadály megszűnte napjától számítandó volna; mert a perújításnak természete az, hogy nem azon hibákat vagy mulasztásokat hozza helyre az ujitó, melyeket a per befejezése után hanem azokat, melyeket a per folyama alatt elkövetett, sőt e szerint a perújításnak a felebbezés vagy eskütétel mulasztása esetében akkor sem volna értelme, ha a 307. §. ugy mint van megmaradna ha t. i. az igazolási határidő a jogcselekményre kitűzött és elmulasztott' határnaptól számíttatnék, miután az ujitó pernek tárgyát nem képezheti az elmulasztott felebbezésnek, vagy eskütételnek megengedése az ujitó per fogalma azt hozván magával, hogy általa az anyapernek azon alapja, melyre az ítélet van fektetve megváltoztattassék, és ennek megváltoztatása után már az anyaperben hozottól különböző itélet hozattassék, a mi pedig az által, hogy egy elmulasztott felebbvitel, vagy eskütétel megengedtessék, el nem volna érhető. Ámde épen azért, mivel a felebbezvény vagy eskütétel elmulasztásából eredő joghátrány perújítás által jóvá nem tehető, és mivel a perújítást a 315. §-a ez esetekben — helyesen — kizárja mellőzhetlennek tartom a 307. §-nak általam, javaslott módositását, hogy t. i. az igazolási határidő az akadály megszűntétől számíttassák. Ha a mulasztó fél akkor sem élne igazolással, akkor jogaiban nem a törvény szigorúsága, hanem önvétke miatt szenvedne joghátrányt, mit csak önmagának tulajdonithatna. A 315. §-nak a) pontja azon esetre szorítva a perújítást, ha a mulasztó fél igazolással nem élt, ez által ki van zárva azon eset, midőn a fél a mulasztást habár élt igazolással, nem igazolta, ezt pedig tekintve azon eshetőséget, hogy a mulasztó fél a törvényes idő alatt kérvén igazolást evvel azért, mivel a vétlenséget be nem bizonyíthatta elutasittatik, vagy hogy az igazolás más okból megtagadtatik, felette sérelmesnek tartom. De különben is mint javaslom a 315. g. a) j pontja ki volna egészen hagyandó, mert azt a | 307. §-nak és a 315. §. e) illetőleg uj b) pont; jának általam javaslót módosítása mellett feleslegesnek tartom, ugyan is ha az igazolási határidő az akadály megszűntétől lesz számítandó, éj ha a 315. §. uj b) pontjának javaslatba hozott szerkezete mellett az ujitó fél tartozik való^zinüsiteni, hogy a felhozott uj bizonyítékokat vagy l ténykörülményeket az auyaperbeu nem használ-. | hattá, akkor ezen intézkedésben mind azon eset midőn a fél igazolással nem élt, mind azon eset midőn avval nem élhetett, mind végre azon eset, midőn igazolással élt, de az még nem engedteI tett, bennfoglaltatnék, önként értetődnék, hogy | igazolásnak a per folyama alatt elkövetett muj lasztás esetében a hozott itélet jogerőre emel: kedéseig, a felebbezvény vagy eskütétel elmulasz| tása esetében pedig későbben is, de egy bizoi nyos, habár hosszabb határidőig volna hely adandó. De még inkább tűnik ki a 315. §. a) pontjának feleslegessége a c) pontnak jelenlegi szer! kezetéből. Ha ugyanis ezen pont nem kívánja j annak bebizonyítását, hogy az ujitó fél az uj bizonyítékokat az anya perben nem használhatta, akkor egyre megy akár élt, akár nem élt az ujitó fél igazolással. Az uj b) pontnak jelenlegi c) pontnak általam javaslott szerkezete abban talál igazolást, hogy a pervesztesség nem csak attól függ, ha a fél bizonyítékokat nem hozott fel, hanem attól is, ha ténykörülményeket melyek által a kereseti jog megdöntethetnék felhozni elmulaszt. Például egy örökös az örökhagyónak valamely adóssága miatt bepereltetvén azt, hogy az adósság már az örökhagyó által törlesztve volt, a perben nem állítja mivel arról tudomása nincs, és e miatt pervesztessé lesz: azonban az itélet jogerejűvé emelkedése után talál egy nyugtát; ezen nyugta alapján a jelenlegi c) pont szerkezete miatt nem nyithatja meg a pert mert, nem csak a nyugta nem használtatott az anyaperben, hanem azon ténykörülmény sem hozatott fel, hogy az adósság ki van fizetve a c) pont pedig csak nem használt bizonyítékokról szól. Végre a jelenlegi c) pontnak ezen szavai „a per tárgyára lényegileg vonatkozó" nem kimeritek mert vonakozhatik valamely nem hasznait bizonyíték lényegileg a per tárgyára, de az olyan lehet, hogy az ítéletnek alapjául szolgáló ténykörülményen változtatást nem idéz elő, például a felperes azt mondja, hogy az alperesnek 1000 frtot kölcsön adott, de az erről kiállított kötelezvényt elvesztette, az alperes beismeri a kölcsönt, de egyszersmind bebizonyítja a kölcs°Q vett összegnek visszafizetését, s felperes pervesz" tessé lesz; azonban későbben megtalálja az e^ veszettnek állított kötelezvényt, és ennek alapján a pert megnyitja, ezt neki a törvény megengedi mert a kötelezvény lényegileg vonatkozik a per tárgyára, holott a biró már előre látja, hogy az alperesi kifogás alapján hozott ítéletet, mivel a kötelezvény a kifogást meg nem czáfolja, megváltoztatni nem fogja; miért is a javaslott módosítás igazoltnak látszik. 316. §. A perújítás az előbbi §. a) alatti esetében azon időtől fogva, melyben |a vesztes félnek az ügyvéd hibája és ez ennek folytán hozott itélet tudomására jutott számítandó fél év alatt, de legfölebb az ítéletnek jogerejüvé emelkedésétől számítandó egy év alatt a b) c) és d) alatti esetekben pedig azon idő alatt engedtetik, mig a per tárgyát képező jog el nem évül. A perújítás természetében fekszik, hogy csak a már végitélet által eldöntött pert lehet megújítani, azonban a 316. §. s 315. §. a) pontjának esetében a perújítást oly időre szorítja, hogy megtörténhetnék, miszerint a haláridőt elmulasztó fél a pert megújítsa, mig mielőtt benne végité-