Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - Néhány szó a birói vagyoni qualificatió kérdéséhez - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [4. r.]

— 297 — prrtás ezen szabályának alapjául szolgált, oda is vezet, hogy a semmitőszék határozata ellen is — mert ez is emberi mü — valamely felsőbb biró, és igy tovább ennek határozatai felett ismét egy felsőbb bíróság határozzon, ez pedig képtelenség volna; nincs továbbá értelme annak, hogy a 297. §. 14. pontja értelmében azon kérdés felett, váljon a felperes vagy alperes önképviseletre jogosítva van e vagy nincs a háromfoku bíróság mellőzésével a külön álló semmitőszék határozzon; mert ezen kérdés anyagi jogba vág, és főleg jelenleg érvényben lévő határozatlan anyagi törvényeink szerint nem oly könnyű kérdés, hogy e tekintetben nézetkülönbség ne nyilvánuljon az anyagi jog lelett itélő bíróságok, és a semmitőszék között; miért is az egyik a másikkal collisioba jöhet, vagy is a semmitőszék határozata a bíróságok ítélete által meghiúsulhat, ha például a semmitőszék azt mondaná ki, hogy egy husz éves hajadon, mivel gyámság alatt áll, önképviseletre jogosítva nincs, ez által implicite azt mondaná ki, hogy azon hajadon a kereseti követelésre nézve jogérvényesen magát nem kötelezhette le; a biró pedig a semmitőszék határozata folytán a megidézett gyám képviselete alatt perben álló hajadont elmarasztalná, és pedig különféle értelmet megengedő ama törvényeink alapján, melyek szerint a kiskorúak is bizonyos korban bizonyos nemű vagyonok felett rendelkezhetnek, sőt ügyvédet is vallhatnak és a t. Ezeken felül — miután a semmiségi eseteket oly szabatosan és kimerítően a törvényben elsorolni lehetlen, miszerint az iránt, van-e con«ret esetben semmiségi panasznak, vagy felebbezésnek helye, kétség ne maradjon fenn, és igy, mint ezt a gyakorlat is mutatja, a felek ezen két jogorvoslat alkalmazása iránt zavarodásba jővén vagy semmiségi panasszal élnek ott, hol felebbezésnek helye van, és viszont, vagy pedig mindkettőt veszik alkalmazásba, de ekkor magukat a büntetés veszélyének teszik ki és ép azért inkább csak az egyik jogorvoslatot veszik alkalmazásba, s ha azt eltévesztik, minden jogorvoslattól megfosztatnak. Miután a felebbviteli bíróság is 108. §. szeint feloldhatja az első bíróság ítéletét, megtörténhetik, hogy ugyan azon egy perban mind a felebbviteli "bíróság 108. §. nyomán, mind pedig a semmitőszék a 247. §. nyomán gyakorolja a semmitési jogot. A gyorsaság, mely a jelenlegi semmiségi eljárás által eléretni czéloztatott csak színleges; mert habár a semmiségi panaszok lehető legnagyobb gyorsasággal intéztetnek el, mégis miután ugyanazon egy perben a 297. §. szerkezete szerint többször lehet semmiségi panasznak helye, azon gyorsaság, mellyel a sem. panaszok intéztetnek el, magára a per érdemére és a pernek letárgyaltatására semmi hatással sem bír, mivel a semmiségi panaszok külön álló bírói testület általi gyors elintézése által a pernek érdemleges elintézése épen nem gyorsittatik; sőt a semmiségi eljárás legtöbb esetben a per késleltetését okozza; mert habár a törvény azt rendeli, hogy a semmiségi panasszal csak a reá vonatkozó iratok terjesztessenek fel, még is kevés esetben lehet a periratokat ugy elkülöníteni, hogy a per folyama meg ne akasztassék; de különben is mint fennebb mondám többször lévén ugyan azon egy perben semmiségi panasznak helye, már ez által sem éretik el a gyorsaság, valamint a gyorsasággal nem fér össze, hogy a 304. §-ban elsorolt esetekben a rendes felebbviteli bíróság, a helyett, hogy a per érdemleges felülvizsgálata alkalmával maga mondja ki a semmiséget, a pert a semmiség kérdésének eldöntése végett a semmitőszékhez tegye át, és a pert érdemlegesen csak akkor intézze el, ha a semmitőszék a felebbviteli bíróság nézetét nem osztván a concret esetben semmiséget nem találna kimondani. Általában legczélszerübben, és kavesebb költséggel és nagyobb erőkiméléssel gyakorolhatnák a semmiségi jogot a felebbviteli bíróságok, ha az a felebbezéssel összekapcsoltatnék, mint ha az, mint jelenleg, külön válva, önálló semmitőszék által gyakoroltatnék; mert ha például a per valamely illetéktelen bíróság előtt letárgyaltatok, a felebbviteli bíróság a felebbezéssel egybekapcsolt semmiségi panasz folytán az ítéletet feloldván a már letárgyalt pert az illetékes bírósághoz mint ezt 305. ' §. rendeli, átteheti; ez által épen az éretnék el, a mi bekövetkeznék akkor, ha a semmitőszék illetékesség kérdésében a per első stádiumában határozna, és a per folytatását az illetékes bíróságra ruházná által. A semmiségi eljárás jelenlegi rendszere nem eredményez mást, mint, hogy tág tért nyitván a semmiségi panaszoknak, ezek annyira szaporodnak, hogy azok elintézésére kevés idő múlva, a semmitőszék jelenlegi jelentékeny személyzete nem lesz elegendő, holott ha a semmitőszék személyzete a legfőbb itélőszékével egyesittetnék, mind a gyorsaság, mind az alaposság, és ezen felül költség kímélés éretnék el, mert míg most a per két bíróságnál fordul meg és két előadó által dolgoztatik fel, akkor ugyanazon egy bíróság járna el, és ugyanazon egy előadó vétetnék igénybe. Mind ezt már az eddigi tapasztalás mutatja; mert alig mult el 3/4 éve, hogy a semmiségi eljárás életben van, és annak czélszerütlensége már is feltűnt nem csak, hanem a semmiségi panaszok oly számmal fordulnak elő, hogy azokat a semmitőszék előadói alig képesek az előadásra a megkívántató gyorsasággal elkészíteni, annál kevésbé előadni, holott ha a jelenlegi semmiségi rendszer megszüntettetnék, és mint mondám a semmiségi panaszok a per érdemével együttesen intéztetnének el, a semmiségi panaszok kevesbednének, és azokat a kir. Curia két osztályánál alkalmazásban lévő személyzetnél kisebb személyzet is képes volna még jobb eredménnyel legyőzni; mert ha az eddig elintézett semmiségi panaszok tekintetbe vétetnek, félreismerhetlenül feltűnik az eljárás eredményének oly csekélysége, mely az arra fordított költséggel és szellemi erőkkel semmi arányban sem áll, a peres felek érdekei pedig épen nem mozditatnak elő. A jelenlegi semmiségi eljárásnak eredménye ugyan is kevés kivétellel abban pontosul össze, hogy például megsemmisíttetik az alsó bírósági végzés, mivel a biró az eljárást nem a prrtás szabályai szerint indította meg; vagy megsemmisíttetik a végzés, mivel az idéző végzést csak a szolgabíró, nem pedig az esküdt is aláirta, vagy megsemmisíttetik a végzés vagy az eljárás mivel N. szolgabíró helyett P. szolgabíró illetékes, vagy megsemmisíttetik a végzés, mert nem sommás, hanem rendes eljárásnak van helye, vagy megsemmisitetik a végzés, mert a törvényben megállapított határidő nem tartatott meg; vagy megsemmisíttetik s végzés, mivel a közbenjáró ügyvéd nincs meghatalmazványal ellátva és a. t. Azonban mindezen esetekben a per érdeme, mely tulajdonképen a felek érdekében fekszik, nem érintetvén, a feleknek mind addig nincs hasznuk, mig a per érdemlegesen el nem döntetik. Egyszóval a semmiségi eljárás sem nem czélszerü, sem nem szükséges, sem nem mozdítja elő a felek érdekeit, sem a peres eljárást nem gyorsítja, sem nem áll a felek és az állam költségeihez, és a vele foglalatoskodó szellemi erőkhöz arányban, hanem inkább az igazságszolgáltatást akadályoztatja, s igy minél előbb megszüntetendő, a mint rövid idő alatti kísérlet után a bécsi semmitőszék is a mult évtized kezdetén megszüntettetett; ismételve mondom, megszüntetendő a semmiségi eljárás, és azon időre fentartandó és azonban más alakban és szervezettel életbe léptetendő, ha majd a szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség és két íoku íelebbezés elvére fektetendő perreudtartás fog életbe lépni, a midőn a külön semmitőszék felállításának gyakorlati értelme leend. De eltekintve attól, hogy a semmiségi eljárásnak, jelenlegi alakjában a három fokú felebbezési rendszer mellett értelme nincs, már az eddigi tapasztalás is minden kétséget kizár az iránt, hogy a semmiségi eljárásra vonatkozó szabályokat, ha a semmiségi rendszer továbbá is fenmaradna gyökeresen kijavítani, sőt átváltoztatni, nevezetesen pedig a semmiségi eseteket csupán az alaki sérelmekre szorítani, és a törvényben oly világosan és szabatosan meghatározni kellene, hogy a felek és bírák legkissebb kétségben sem hagyassanak meg az iránt, váljon a concret esetben van e semmiségi panasznak vagy felebbezésnek helye? e mellett kell, hogy oly esetekben, melyekben a biró, habár a prrtás szabályait, s nem az anyagi törvényt alkalmazva liatároz, a mennyiben határozata nem mint alakilag, hanem mint érdemileg sérelmes — támadtatik meg, mint az igazolás, végrehajtás, és biztosítás megtagadása eseteiben, a semmiségi panasz kizárassek; kell továbbá és főkép, hogy a semmitőszék a törvény betűjéhez szigorúan ragaszkodjék, nehogy különben a törvénykezés terén véghetlen zavarokat idézzen elő, mint ez már eddig is történt, és pedig annak következtében, hogy a semmitőszék által a 297. §. első pontjának oly tág értelem tulajdoníttatott, mely annak szövegével és a semmiségi eljárás fogaimával, és szellemével ellenkezik. Ugyan is a 297. §. 1-ső pontjának ezen szavai ,,ha a biró az eljárást nem ezen ptrtás szabályai szerint indítja' akként értelmeztetnek, hogy mind azon esetekben, melyekben a per folyta alatt, vagy befejezése után, hozott határozat a prrtás szabályaiba ütközik, semmiségi panasznak van helye. A többi között a semmitőszék kimondotta, hogy a felperes a pert letévén az alperesnek tartozik a költségeket megtéríteni, mert ezt rendeli a prrtás 70. §-a, holott a költségek kérdésében hozott határozat által semmi alaki sértés nem követtetett el, s ugyanazért csak felebbezésnek volna helye, ha azt a 294. §, mint kellene, megengedné; kimondatott továbbá, hogy az első bírósági végzés, melyei az elkésetten beadott igazolási kérvény nem utasíttatott vissza hivatalból, hanem tálalásra utasíttatott, semmis, holott a semmiségi panasznak a 17. pont szerint csak az igazolás megtagadása esetében van helye; kimondatott, hogy többek tulajdonát képező ingatlanra nézve csak a marasztalt fél jutalékának tulajdonjoga bocsáttathatik árverés alá; s az ezzel ellenkező végzés semmis, holott a 297. §. 20. pontja szerint csak azon esetben van semmiségi panasznak helye, ha a 395—399 §§-ban érintett tárgyak vonatnak végrehajtás alá ; egy szóval számos esetben hozatott hasonló határozat, mi kétségtelenül oda mutat, hogy a semmitőszék minden végzés ellen, mely habár nem tartozik a 297. §. 22. pontjai alá, a prrtás bármelyik szabályába ütközik, emelt semmiségi panasznak helyt adni, a 297. §. 1-ső pontjának tág értelmezésénél togva magát hivatva erezi. Azonban, ha ezen pont ugy értelmezendő, mint azt a semmitőszék értelmezi, méltán lehet kérdezni, mire való azon 21. pont, mely az 1-ső pont után következik; hiszen az azokban érintett esetek mindegyike oly végzésekre vonatkozik, melyek a prrtás szabályaiba ütköznek, s igy az 1-ső pontot kivéve, a többi huszonegy pont feleslegesnek mutatkozik. Egyébiránt a semmiségi panasznak a felső birói határozatok ellen csak akkor kellene és lehetne helyt adni, ha maga a felső birói határozat vagy eljárás tartalmaz semmiségi esetet, nem pedig akkor is, ha a semmiség, az alsó biró által követtetvén el, az illető fél annak idejében semmiségi panasszal nem élt. Ez ugyan önmagától is értetődik, mind a mellett az a törvénybe világosan kifejezendő volna, mert gyakorlatban az ellenkező nézet jutott érvényre. IV. Pej ezet. 306. §. Ezen §. igy volna szerkesztendő: „Azon fél ki valamely jogcselekvény teljesítésére kitűzött határnapot, illetőleg határidőt vétlenül elmulaszt és e miatt jogai sérelmet szenvedhetnének és a. t." Az igazolás megengedésénél nem csak az el nem hárithatott akadály, hanem az is tekintetbe veendő, hogy maga a fél, vagy képviselője a határnapot, vagy a perirat beadását és a t. tévedésből, véletlenségből, vagy feledékenységből vagy oly körülménynél fogva elmulasztja, mely nem képez el nem hárithatott akadályt, s még is a félnek vétkül nem tulajdonitható, az az a fél szabad akaratjának keretén kivül esik; ily eset beállhat különösen, ha az ügyvéd vagy szándékosan vagy feledékenységből valamit elmulaszt; nem méltányos pedig és a peres eljárás czéljával meg nem egyez, hogy ily esetben a fél az igazolási jogorvoslattól megfosztassék. Egyébiránt az általam javaslott szerkezet tökélyetesebben meriti ki az igazolási eseteket, mint a 306. §. jelenlegi szerkezete, mert azon eseteken kivül, melyek benne foglaltatnak, vannak még más esetek melyekben mulasztás követethetik el, és a szerkezet szerint az igazolás ki volna zárva, például ha valamely végzés ellen elmulasztatik a felebbezés, miután a 306. §. Ítéletről szól. 307. §. Az igazolási határidő az akadály megszűntétől, illetőleg azon időponttól számítandó volna, melyben a félnek a vétlen mulasztás tudomására jutott. Ha a 307. §. szerkezete ugy, mint van, megtartatnék, az igazolás igen kevés esetekben lenne megengedendő, mert sok esetben az akadály még a mulasztástól számítandó 15. nap alatt sem szűnik meg, vagy legalább a fe nem jő annak tudomására, hogy egy harmadik személv hibája miatt mulasztás csakugyan elkövettetett; iha tehát a szerkezet megmaradna azon kedvezés. mely a félnek egy kézzel megadatik,