Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - Néhány szó a birói vagyoni qualificatió kérdéséhez - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [4. r.]

29G — korra hivatkozzam, olvassa el ön ama nevezetes okmányokat, melyeket Olaszországban Üantu a hires történész, és Belgiumban Haus a tudós tanár azon ellenvetésekről közzétett, melyekkel Mária Terézia a kiupad eltörlése alkalmával találkozott, és meg fog győződni, hogy azon ellenvetések tökéletesen ugyanazok, melyek mostanában a halálbüntetés szükségességének bebizonyítására ismét hangsulyoztatnak. Meg fog győződni továbbá még arról is, mily erőmegfeszités- s kitartásra volt szüksége eme fejedelemnőnek, kinek emlékét a criminalisták nem képesek eléggé dicsőíteni, hogy a kínzás eltörlésének ellenzése felett győzedelmeskedhessek, mely leginkább a bíróságok részéről származott, s ez okból annál nagyobb sulylyal birt. Ezzel egyébiránt nem akarok az akkori bíróságoknak tulszigoru szemrehányást tenni, mert ellenkezésök lelkiismeretes volt. Minden emberre rendszerint azon kör, melyben él, befolyással vau, igy a köztisztviselői körben is, mint mindenütt, csak az erős elme képes az évszázados nyomás súlyát lerázni, s a múlt hagyományai, valamint a jelen szokásaival szakítani, hogy a haladás szükségét, melyet a jövő követel, beláthassa és a mellett küzdhessen. Ily kiváló férfiak Európa minden testületében találkoztak, de leginkább Francziaországban, melyből tekintve jelen korunkat csak, Girod, Mesnard, Bérenger elnököket, s idősb Dupiu államügyészt nevezem meg, ezen kortársaim szerénységének sértése nélkül. És nem kell-e a, hollandi bírósági testület előtt különösen kalapot emelnünk, midőn azt látjuk, hogy kebeléből egymás után három oly igazságügyminister került ki, kik kormányuk tanácsába ugyanazon meggyőződéssel léptek, s ugyanazon elvek nevében követelték a vérpad eltörlését ? Szóljunk most azon ellenvetésről, mely az eltörlés védőinek azt hányja fel, hogy ezek a vétlen önvédelem jogát el nem ismerik, mert az emberi élet sérthetetlenségének elvét vitatják. Midőn évek előtt a czélszerüségi elmélet embereinek váltig azt mondtuk, hogy soha sem fogják a halálbüntetés eltörlésének reformját maradandólag megvalósítani, hacsak eme büutetésuem sikertelenségének vitatása mellett egyszersmind az emberi méltóságot is hangsúlyozni nem fogják: nem alapitottuk-e az utóbbit az emberi élet sérthetetlenségének elvére, ugy, hogy a vétlen önvédelem esetét ki nem zártuk ? Nem elismerése-e az a vétlen önvédelem jogának, midőn ugy állítottuk azt, mint az emberi élet sértheteleusége elvének szentesítését és biztositékát? De ők azt mondják, hogy e jog ép ugy megilleti az államot, mint az egyes egyént, s ebből azt következtetik, hogy a halálbüntetés is jogos. Mi soha sem tagadtuk, hogy az önvédelem jogát, melylyel az egyén az életet megtámadó gonosztevő ellen élhet, az állam is, végszükség esetén, gyakorolhatja. Soha sem tagadtuk, hogy a törvényes, jogszerű és szabadelvű államhatalomnak — mint ezt Ollivier igazságügyminister nem rég oly ékesen moudá — kötelességszerű hivatása a kezébe letett közhatalmat felhasználni, a midőn a nemzeti függetlenséget a külellenség, vagy a közrendet a lázadás ellen megvédeni szükséges. Azt sem állítottuk soha, bogy a háború minden körülmény közt bűn. Forrón óhajtjuk ugyan azon kor elérkeztét, melyben a müveit nemzetek, áthatva a kereszténység valódi szellemétől, nemzetközi viszályaikat cougressusok s választott bű-óságok által békés utou fogják elintézni. De mig ez idő elérkezend, nem akarjuk büntevőkuek tekinteni ama hősöket, kik a nemzeti függetlenség s a haza szent földének védelmében a harczmezőt vérükkel áztatják. Azonban hivatkozliatik-e a büntető hatalom az Önvédelem jogára akkor, a midőn hidegvérrel kivégzi a bűnöst, a kit már előbb lefegyverzett? „Joga vau az államnak — úgymond egy fejedelmi iró*) — javithatlan s a közbátorságra nézve \ eszélyes gonosztevőt ártalmatlanná tenni; de kiterjedhet-e eme jog a szabadságtól való megfosztáson tul, mely által ama czél már eléretett? Végezetül vau még egy főok, mely a törvényjavaslat elleneit okvetlenül elnémitandja. 11a t. i. a halálbüntetés eltörléséi egyes ember, vagy a parlament kezdeményezése folytán, annak egyik tagja hozza javaslatba, az indítványt többé vagy kevésbé helytálló okokból el lebet vetni s azt mondani, hogy a kormáuyra tartozik eme reform czélszerüségét elhatározni. De itt a kormány maga javasolja azt, mely legjobban ismeri a közbátorság követelményeit, miután annak fenntartásáért felelős. (Folytatjuk.) (Néhány szó a birói vagyoni qualiticatió kérdéséhez. A v a rffy Gyula szolgabíró úrtól. A bírák és bírósági bivatalnokok felelősségéről alkotott 1871-ik törvényezik értelméből következtetett birói vagyoni tpialificatio szükségének kérdése felett Gyárfás István és Tóth Pápay Soma urak között felmerült ellentétes nézeteknek, ( gyárfás István ur részéről nevezett ellenfeléhez a „Theinis" jelen évi folyama 271-ik lapján egy quasi iuterpellatió lett az eredménye; habár teljesen meg vagyok győződve, hogy Tóth Pápay Soma ur kellő felelettel fog szolgálni ezen élére állított kérdésnek megvitatására, Tóth Pápay Soma úrhoz sorakozva szabadságot veszek magamnak én is a kérdéshez röviden hozzászólani. Általános jogi elv ugyanis, hogy mindenki az általa okozott kárért felelős, tehát nagyon természetes, hogy a bírák és bírósági hivatalnokok is az általuk okozott kárért felelősek volnának s ez őket még akkor is terhelné, ha a törvényhozás ezen speciális esetre a vagyoni felelőséget s kártérítési kötelezettséget ki nem mondotta volna. Gyárfás Istváu ur mindazonáltal csak azért véli a bíró és bírósági hivatalnokban a vagyoni kellék szükségességét, mert a törvény a kártérítési kötelezettséget nyíltan kimondotta, igy ha ki nem mondotta volna nem kardoskodnék mellette, habár az említett általános jogelvnél fogva el kell ismernie, hogy a biró vagy bírósági hivatalnok, tételes intézkedés nélkül is tartoznék az általa okozott kárért felelősség és kártérítéssel. — Tehát csupán azért kiváuui a biró és biról *) I. Oskár svéd király. sági hivatalnoktól vagyoni qualificatiot is, mert a törvény a kártérítési kötelezett; séget — mely. különben alattomban ig | értendő — nyíltan kimondotta, nem egyéb | mint hiu okoskodás, mely „nem fizeti ki : magát." I Az ekkéut röviden elmondottakból j egyúttal könnyen tisztába jöhet magával ! Gyárfás István ur az iránt is, hogy ha bár quasi interpellatiójára Tóth Pápay Soma úrtól feleletet uem nyerne is, a törvényhozást mégsem vádolhatná azzal, hogy a birói oualificatio nélkül a birói vagyoni | felelőségről szóló törvénynyel egy halva született gyermeket hozott a világra, mert a birói felelőség és kártérítési kötelezettség egy általános jogi elvnek természetes folyománya s annak tételes törvénynyé alakítása nem lehet semmi kőiül menyek közt halva született gyermek. Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához Mihajlovics Miki ó s legfőbb ítélőszéki tanácselnök úrtól. V (Folytatás.) A semmiség esetei volnának a következők. Ennek kapcsában. IIL Fejezet: 297—305. §-ig bezárólag kihagyandók volI nának. Ezen módositványnak czélja az, hogy a peI res eljárásban egyszerürités, alaposság, költség I és erő kímélés és az eddig is tapasztalt zava[ rok s gyakorlati nehézségek megszüntetése s jövőbeni elkerülése éressék el. A prrtásnak a semmiségi eljárásra vonatkozó intézkedése, mely szerint a semmiségi panasz a felebbezestől külön beadandó, és egy külön birói testület által elintézendő, sem szükségesség, sem czélszerüség sem takarékosság, sem a peres eljárásban szükséges egyszerűség, sem végre a perlekedő felek érdeke szempontjából nem csak nem ajánlható, sőt az igazságszolgáltatás érdekében kívánatos, hogy mint merő képtelenség minél előbb megszüntettessék. nehogy az igazságszolgáltatás a zavarok oly tömkelegébe kerüljön, melyből vagy épen nem, vagy pedig csak nagy, es minél tovább fennáll az, annál nagyobb nehézséggel vergódhetik ki. A jelenlegi eljárás nem czélszerü. Mert háromfoku bírósági rendszer mellett nincs értelme annak, hogy midőn egy per három bíróságon megy keresztül, akkor még a semmitőszék is határozzon a felett, vájjon nem csúszott e be valamely alaki hiba a legfőbb Ítélőszék elintézésénél, mely miatt aunat különben jogérvényes Ítélete megsemmiteudő, mely esetben a semmitőszék mint negyedik, sőt azon ügyekben, melyek az ideigl: t. szab. szerint a szolgabíró előtt letárgyaltatvau a megyei törvényszék által másod, a kir. tábla által harmad, a legfőbb Ítélőszék előtt pedig negyedbiróságilag intéztettek el, mint ötödik bíróság jár el; nincs továbbá értelme annak sem, hogy a semmitőszék a három fokozatú bírósági rendszer mellett a per folyta alatt is oly incidens kérdésekben, mint milyenek a 297. §. legtöbb esetei, és milyeknek némelyekei iránt már az első biró hivatva van, határozatot hozni, mely ellen, a mennyiben az által a per további folytatása megakasztatik (ha például az illetékesség elleni kifogásnak hely adaJ tik) csak felebbezést kellene megengedni — haj tározzon, és ez által a per folyamát sok esetben megakassza, holott a íelebbviteli bíróság ily kérdések felett, vagy az Ítélet elleni felebbezés elintézése alkalmával, a mennyiben avval a semmiségi panasz volna egybekötve, vagy pedig B határozat elleni felebbezéssel együtt határozhat; még kevésbé van értelme annak, hogy a semmitőszék oly esetekben határozzon, melyek — mint a végrehajtás, igazolás, biztosítás megtagadása — anyagi jogi természetűek, minthogy azokban nem arról vau a kérdés, váljon megsértetett e valamely alaki szabály, hanem arról, van e az illető félnek joga ezt vagy amazt kérni; nincs értelme annak sem, hogy a legfőbb itélőszéki határozatok ellen is legyen semmiségi panasznak helye, mert ugvan azon ok, mely a