Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 25. szám - Az angol esküdtszéki gyakorlat

— 288 ~ ból Radovanovics Pálnak 2—3 izbeu 5—600 aranyat adott, nagyrészben megerőtlenitetik, a. ) a nevezett egyénnek, betegágyán tett azon módosító vallomása által, hogy Karagyorgyevics utasításából csak 1 vagy 2-szer adott Radovanovicsnak bizonyos összeget, de nem tudta/ — hogy mi czélra, — mit aztán megint oda módosított, hogy Radovanovicsnak csak egyszer adott valami pénzt, de azt már jól tudta, hogy mi czélra adja, mert azt már Pestrőli visszaérkezte után adta. b. ) azon tétovázó vallomások által, melyek ezen pénzadományokra vonatkozólag, a fenntebbi 10-ik p. c) betűje alatt már felsorolva lettek. lőszer, Vilotijevics Andrásnak a fennforgó vád igazolására Ili. c. pont alatt felhozott azon további állítása is miszerint: a nála aranyakra felváltva megtalált 27.800 forint Karaevorgyevics Sándor által a végbó'l küldetett, a Trifkovies Pál által 1868-ik Marcztusban neki azon utasitás mellett kézbesittetett. hogy ezl a fejedelem meggyilkoltatása kormány váltói ás megtörténte után Radovanovics Pálnak adja át, — bizonyító erejében meggyengítetik. a. ) az által, hogy az szembesítés által, meghitelesitve nem lett. b. ) az által, hogv az összegnek mi czélra lett küldése iránt, kihallgatása folytán különböző vallomásokat tett: A 12. 13, 14. 15, 28. 29, 30, és 31 . pont alatt ugyanis azt adta elő. hogy: a kérdéses összeget. 1868-ik Marczius havában, 1-ső rendű vádlott. Trifkovies Pál által a végből küldötte hozzá, hogy azon. Karagyorgyevics belgrádi házai körül Radovanovics Pál közbenjöttével, ngy nevezett török telkeket vásároljon, — ha pedig nem vásárolhat, adja be a sóhivatalba hogy Karagvorgyorgyevies rendelkezésére. Romániába küldethessék, át ^s hogv o, eziránt, a kijelelt sóhivatalban Predics Miklósnál kérdést is tett, de azon választ kapta, hogy a pénzt addig nem veheti át, mig annak Romániába leendő átvétele, iránt előlegesen nem tudakoszódik, s e pénz azért maradt nála mert az átvétel iránti válasz, elmaradt. Midőn pedig nevezett Vilotijevics András ezen vallomást megtette, minden erre vonatkozó kérdés nélkül is önkénvt bevallotta azt is, hogy ezen pénz aranvokra felváltva házánál van s ott feltalálható. A 39 p. alatt azonban, már ezen vallomását oda módosítja, hogy ezen pénz neki a végből küldetett, hogy azt. Radovanovics Pálnak, — a midőn-ez kiv'ánni fogja, — adja át, s hogy Trifkovies is. midőn ezen pénzt neki Baziáson átadá, — szóval ugyan ezt mondta, hozzá tévén hogy: Radovanovics Pál, valamin dolgozik. (Folytatjuk.) verdiktje, de én nem fogadhatom el. Ez nem is verdikt. Ha büntetésre méltó magzatelhajtást kísérlett meg, és ezen kísérletnek halál lett következménye, akkor vádlott a szándékos emberölés (wilfill murder) bűnében vétkes. Egy esküdt: Azt hisszük, hogy a halálnak okozója ugyan vádlott, de nem vétkes a szándékos emberölésben. Bíró: én azt mondom önöknek, hogy ehhez önöknek semmi közük. Önök vádlottat nem-vétkesnek találhatják, ha alapos kételyeik vannak az iránt, váljon a halál természetes okok, vagy pedig a magzatelhajtási kísérlet következménye-e, de a kérdés felett határozniok kell. Kénytelen vagyok önöket visszaküldeni. Az esküdtszék visszavonult, és 6 pereznyi tanácskozás után vádlottat a gyilkosságban nemvétkesnek jelentette ki. Kskii(1 íszók i f ;í rgyalás. . (Pest június 15-én.) Vádló . Hegyessy Kálmán, az állatkert igazgatója, képviselője: Füzesséry Géza, Ügyvéd. Vádlott: Czappcl Károly, a .Pentcr Lloyd' repoitere, niemérreten. Elnök : Sárkány JóMef. Birák : Belláágh István és Knorr Alajos. Jegyző: DulovitH Béla. Az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Hofhanser Gusztáv, Hupf Ágoston, Janovits Pál, Virker Károly, Darafás Gusztáv, Blaskovicb Sándor. Rnszlay dános, Koczer György, Haiter Máté, Topits József, Danzinger Ignácz és Torok Ferencz. Póttagok: Knauz Antal és Forgó Imre. y EskMtszéki_ Csarnok. Angol eszküdtszéki gyakorlat. Az angolországi büntetőtörvény szerint gyilkosságnak vétetik, ha valaki valamely más bűntett elkövetelésénél szándékán kívül egy emberhalál okozója. Mult nyáron a suffolki esküdtszék előtt bizonyos Ling Jakab azzal vádoltatott, hogy terhes szeretőjén a magzatelhajtást kísérletté meg és ez által (szándékán kívül) annak halálát okozta. A vád gyilkosság bűntettére volt irányozva. A tárgyalás és az esküdtek tanácskozása után az esküdtek főnöke és az elnöklő biró közt következő párbeszéd fejlődött ki : Esküdtek főnöke: Vádlottat vétkesnek találtuk a magzatelhajtás kísérletében. Biró: A kérdés gyilkosságról szólt. Esküdtek főnöke; Á gyilkosságban nem találhatjuk őt vétkesnek. Biró: Kénytelen vagyok önöket felszólítani hogy térjenak vissza tanácskozási szobájukba. Azt hiszem, hogy a törvényt és a jogkérdést eléggé megvilágítottam. Abba bővebben belebocsátkozni nem volt okom, miután mindkét fél elismerte, hogy ha vádlott magzatelhajtási kísérletnél halált okozott, ez által a gyilkosság elkövetésében válik vétkessé. Esküdtek főnöke: Mi meg vagyunk győződve, hogy szándéka nem a gyilkosságra volt irányozva. Biró: Meglehet, hogy ez az önök saját (F.) Ezen tárgyalás ismét kézzel foghatólag bizonyította azt, a mire már utaltunk e helyen, hogy a becsületsértési perekben az esküdtek vekdiktje önmagában véve nem lehet irányadó annak eldöntésére, hogy megadatott-e vádló becsületének a rehabilitatió, vagy nem. A jelen esetben is az esküdtszék azon kérdésre, hogy foglaltatik-e rágalom az inkriminált közleményben, 10 szavazattal 2 ellenében azt felelte, hogy igen, és a vétkesség kérdésére mégis 8 szavazattal 4 ellenében nemmel feleltek. Az esküdtek tehát a rágalom tényálladékát feltalálták ugyan a közleményben, de vádlott által felhozott azon körülménynek, hogy ő csakis a pestvárosi nyilvános tanácsülésben történteket referálta, a sajtótörvén v 14. §-a értelmében oly mentő momentumot tulajdonítottak, hogy öt nem-vétkesnek nyilvánították. Az esküdtek verdiktjét máskép magvarázni nem lehet, mert azt, hogy vádlott a közleményben foglalt sértő állításokat bebizonyította volna, senki sem fogja állítani, miután egyrészről vádlott elismerte sértő állításainak alaptalanságát, és nem is akart bizonyítani semmit, hanem csak igazolta egy hivatalos okmánvnyal a közlést, más részről pedig vádló erkölcsi magaviselete mellett kihallgatott tanuk és felolvasott okmányok is oly határozottan kedvezőleg nyilatkoztak vádlóról, hogy azt sem lehet I feltenni, miszerint az esküdtek az erkölcsi bizoI nvitvánvok hiányosságában találtak volna meutő ! körülményt vádlottra nézve, itt tehát azon eset í forog fenn, hogv vádló teljes rehabilitátiót nyert, I de nem az által, hogy az esküdtek vádlottat ! vétkesnek mondták, hanem abban, hogy teljesen | bebizonyította a felhozott sértő állitások alapta| lanságát. Ki koll még emelnünk azt is, hogy ezen alkalommal a rosuméban maga a sajtóbiróság | elnöke is utalt sajtótörvényünk azon anomaliáI jára, (melvről lapok f. é. 20. számában szóltunk bővebben.) hogv t. i. a becsületsértés és rágalom közt nincs különböztetés téve. A sajtóbiróság elnöke a törvényhozásnak azon intentiót tulajdonítja, hogy a rágalmakkal „illetett" kifejezés alatt a szélesebb értelemben vett becsületsértést érti, t. i. a gvalázást, mely sértő kifejezések használatában áll tények fel hozása nélkül és a rágalmat, mely becstelenitő tények felhozása által történő sértést foglalja magában. Ezen magyarázat nézetünk szerint az esküdtek némi tájékoztatása végett kényszerűségből elfogadható ngvan, de ezen kisegítő eszköz mutatja legjobban, hogy a törvény által használt kifejezés sem a jogtudománv által megállapított fogalmaknak, — mert a jogtudomány a két féle becsületsértést szorosan megkülönbözteti, — sem pedig az általános nyelvszokásnak, mely a „rágalom" alatt alaptalan becstelenitő tények hamis felhőzása általi sértést ért, nem felel meg. * * * Elnök konstatálja, hogy a felek személyesen jelen vannak s a vádlotthoz a szokásos kérdéseket intézi: Lapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva. Czappel Károly 55 éves, fiumei születésű nős, pesti lakos, sajtóvétségi perben már állott' de fölmentetett. Olvastatik a vádlevél, mely szerint a „Pester Llyod" f. é. ápril 15-én megjelent számában napiujdonságok rovata alatt a pesti állatkert igazgatójáról az mondatik, hogy a pesti állatkertből egymásután jelentékeny mennyiségű fák és növények tűntek el, melyeket a tett Jkutatások eredménye szerint az állatkert igazgatója Pesthez nem messze fekvő birtokához hordatott, hol ő azokkal kerti ültetvényeit gazdagította. A városligeti bizottságnak ma tartott ülésében közöl, tetett, hogy a városi tanács az igazgató ezen önkényének már határokat szabott." Megkezdődik a bizonyítási eljárás. Elnök kérdi vádló "ügyvédjét: föntartja-e vádját az 1848: 18. tv.-cz. 11. és 12. §-a alapján. Fűzesséry Géza, vádló ügyvéde, azt hiszi, hogy a vádlevélben a vád az emiitett tv.cz. 11. §-ára hibásan fektettetik, (a vádlevelet Dietrich Ignácz ügyvéd adta be) mert az állatkert igazgatóját nem lehet köztisztviselőnek tekinteni és azért csak a 12. §. alapján, mint magánszemély elleni rágalmazás miatt, tartja fön a vádat. Egyébiránt a kérdés eldöntését a bíróságra bízza. C z a p p e 1 Károly vádlott, az állatkert igazgatóját köztisztviselőnek tekinti, s azért a törvény értelmében ellene a bizonyítást megengedhetőnek véli. A bíróság visszavonul és rövid tanácskozás után Sárkány József elnök kijelenti, hogy a bíróság az 1848: 18. tv.-cz. 11. §-át a jelen esetben alkalmazhatónak nem tartja s azért vádlott a bizonyítással nem élhet. Indokolja ezt a bíróság azzal, hogy a 11. §. azon kritériumot állítja fel, hogy ha valaki mint tisztviselő, hivatalos tetteire nézve rágalommal illettetik, — a mi itt nem forog fenn. Vádlott ezen végzés ellen semmiségi panaszt jelent be. Következik a tanúkihallgatás vádló erkölcsi magaviseletének bizonyítására nézve. Dr. Szabó József egyet, tanár, volt állatkerti elnök vallja, hogy ő az igazgatót fedhetlen embernek tartja, továbbá mint igazgató kötelességét mindig híven teljesité; a kérdéses faeladásról tanúnak van tudomása, az az ö, mint elnök előleges tudta és beleegyezésével történt. Az igazgató 65 frtért adta el a" iákat Fekete tanárnak, a vételár pedig az állatkerti könyvekbe rendesen bevezettetett. Egyébként az állatkerti választmány az igazgató eljárását jegyzőkönyvileg helyeselte és magáévá tette. Vizák, állatkerti kertész vallja, hogy a fákat ő mint kertész adta el Fekete urnák, ő maga szabta meg ezek árát, és arról czédulát adott az ellenőrnek, ezenkívül több fa az állatkertből ki nem vitetett. Fekete Józseí tanár vallja, hogy a fákat a kertésztől vette át, a vételárt pedig az igazgatónak fizette ki, és a vett fákat tanú maga vitette ki saját birtokára Harasztira. Tanú mint az állatkerttársulat választmányi tagja az igazgatót ledhetlen, becsületes embernek ismeri, ki mint igazgató is kötelességét mindig hiven teljesiti. Dr. Milassin. Vilmos ügyvéd s az állatkerti társulat titkára vallja, hogy ő az igazgatót fedhetlen becsületes embernek ismeri,mint igazgató kötelességét hiven teljesiti, sőt ügyszeretetből vagyonát is feláldozza, s a választmány oly elismeréssel van Hegyessy ur iránt, hogy majd minden választm. ülésében kifejezi jegyzőkönyvileg őszinte köszönetét és elismerését. Tanúnak tudomása van a faeladásról. Apró hasznavehetlen fák voltak azok, és a vételárt, 65 irtot, az igazgató vette át, de az ellenőr bevezette a társulati könyvekbe. Friebeisz Ferencz,lapszerkesztő, az állatkert — társulat választmányi tagja vallja, hogy ő Hegyessit mint magánembert fedhetlen, becsületes embernek tartja és ép ugy mint igazgatót olyannak, ki kötelességét mindig hiven teljesité. A faeladásról tudomása van; az a választmány nevében és jóváhagyásával történt. Felolvastatik az állatkerti választm. jegyzőkönyve, melyben a kérdéses faeladást a választmány helyesli és az igazgató eljárását magáévá teszi. Felolvastatik az állatkerti-társulat legutóbbi közgyűlésének jegyzőkönyve, melyben a közgyűlés az igazgatónak önzetlen buzgalmáért köszönetet szavaz. Ezután fölolvastatok a főkapitánynak ez ügyre