Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 25. szám - A Karagyorgyevics per [2. r.]

— 287 — a) ,,az idézett levél mellé csatolt jegyzőkönyvből világosan kiderül, hogy ezen levél a czimzett Trifkovics Pálhoz lett elküldhetése előtt, mig a börtönben felfogatott, az pedig tény, hogy Radovanovics Pál ezt tudva és látva idézett vallomását, még is visszavonta a nélkül, hogy a levélben e végre feltételül kikötött adomány megigérését, még a legtávolabbról is reményelhette volna. b) mert Vilotijevics Andrásnak ezen levélben felhozott, s Radovanovics Pál alkudozásaira okot szolgáltatott, s azon vallomásai közül, — melyekben azt állítja, hogy Trifkovics Páltól Baziáson, 27800 frtot azon utasítás mellett vett volna át, hogy azt Mihály fejedelem meggyilkoltatása után, aranyakra felváltva, Radovanovics Pálnak adja át, továbbá, hogy Karagyorgyevics rendeletére, Radovanovics Pálnak 1800 aranyat 3-izben már adott volna is, — az első — amint alább tüzetesseben is kimutatva leend kevés valószínűséggel bír s Radovanovics Pálra vonatkozólag, maga Vilotijevics András is, legutolsó és meghitelesittetnek tekinthető vallomásában azt mondja, hogy Radovanovics Pál ezen pénz küldeményről nem is tudott semmit — a második pedig már maga Vilotijevics által is lerontatott, — beteg ágyán tett azon legutolsó vallomása által, hogy Radovanovicsnak csak egyszer adott volna — valami pénzt, de "maga Radovanovics Pál a vád alapjául felvett vallomásában, a 27,800 írtra vonatkozólag, elég határozatlanul s kitérőleg azt mondja: hogy arról neki semmi bizonyos tuddomása nem volt, de ugy tetszik neki, mintha az, Vilotijevicshez csakugyan elküldetett volna, bár azt szükségtelennek tartotta; de ha Vilotijevics, kivel ő ezen ügyben pénzviszonyban állt, ezt állítja, akkor elhiszi, hogy a mint ez mondja — ő is beszélt volna róla az 1800 aranyra nézve pedig, ugyan azon vallomásának 49. és 50-dik pontjai alatt, midőn az általa hivatkozott Petkovics Spasoje és Damjanovics Milos, a Ralojlovics Péternek és Gligotievics Simonnak állítólag fejenkint küldött, de ezek által is határozottan lagadott; 500 arany átvételét tagadták, 44 pont alatti vallomását már oda módositá, hogy a pénzt minden levél nélkül, egyszerűen becsomagolva küldte el, s nem is mondta meg sem azt, hogy kinek a pénze, sem azt, hogy ki küldi, csak Petkovicsnak mondott annyit, hogy az hagyomány, de különben is ezen 1800 # ra vonatkozó vallomása és levélbeli említése is, ugylátszik Vilotijevics Andrásnak a 44. pontnál előtte elmondott, vagy elébe tartott azon vallomásának, miszerint Radovanovics Pálnak 2—3 izben 5—600 # adott volna: hibás felfogásán, t. i. láthatólag az adás — és adomány legmagasabb mennyiségeinek sokszorozásából származott. Ezek szerint tehát nagy valószínűséget nyer Radovanovics Pálnak a hitelesítéskor tett, s hivatkozott levélben is felhozott azon állítása, hogy ezen valótlan vallomás illetőleg beismerés tőle csak azért csikaitatott ki, mert Vilotijevics ilynemű vallomást tett, amikről azonban neki semmi tudomása sincs, mert ő e czélra pénzt senkitől sem kapott. c) mert ezen előadottak figyelembe vételével a levél szövegét tekintve, a melyben t. i. egyrészről, mintegy rábeszélőleg felsoroltatnak azon reménylhető hasznok és előnyök, melyek a levélben is kikényszeritettnek mondott vallomás visszavonásából, Karagyorgyevichre nézve, származnat. nának. másrészről meg előadatik azon siralmas helyzet, melyben Radovanovics Pál testvérei s árvái, vagyonuk elkoboztatása miatt j ütni fognak, és a hol. mindezek elősorolása után, az mondatik; hogy ily körülmények közt s ily előnyök mellett ezen visszavonás, testvérei árváinak minden haszna nélkül most már meg nem történhetik és a hol, az elkobzandó vagyonérti „kárpótlás" czimén is körülbelül ép annyi jutalom kéretik, a mennyi Vilotijevics idézett állítása szerint neki szánva volt, részint pedig már átadatottnak is mondatott; sok valószínűséggel bír azon feltevés is hogy Radovanovics Pál Vilotijevics vallomásának hitelt adva, vagy pedig azt, valamint az ennek folytán tőle is kierőszakoltnak mondott vallomást, habár mint tudva valótlant is, de már megtörténtet, felhasználva, az erre nézve kedvezőnek látszó viszonyok közt, testvérei gyermekei javára üzletet csinálni akart. Ezekhez járul még: 8-szor az is, hogy Radovanovics Pálnak azon állítására vonatkozólag, hogy t. i. a kérdéses egyezmény idejéül mondott napon, vagy is 1867. sept. 20-án, nem is Pesten hanem Szerbiában Topolyán volt, ez alibi iránt vizsgálat nem tétetett s az ellenkező nem igazoltatott, mig Karagyorgyevich Sándor vallomásának 53 és 54 pontjai alatt szinte azt állítja, hogy Radovanovics Pál nála 1867 júniusban volt, arra pedig hogy septemberben is nála lett volna nem emlékezik. Az elsőrendű vádlott, és Radovanovics Pál közt állítólag 1867. sept. 20-án. Pesten létrejött s a felperesi vád alapjául szolgáló egyezmény valóságos megtörtőntének, egyszersmind az ebből származtatott vád valódiságának igazolására nézve, továbbá felhozatik ugyan: 9-szer, Karagyorgyevich Sándor topolyai jószág felügyelőjének Antunovics Szilárdnak 111. a) pont alatt idézett s e törvényszékkel, csak töredékes kivonatban közölt azon vallomása, hogy Karagyorgyevich Sándor, már 1864-ben is beszélte néki azt, hogy Radovanovics Pál őt, Mihály fejedelem meggyilkoltatására buzdította, mi azonban akkor abban maradt, 1868 május 24-én pedig Bokszegen közölte vele azt is, hogy reá állt Radovanovics Pálnak nemcsak az<?u terrére, hogy Szerbiában Karagyorgyevich Péter trónra emeltetése érdekében forradalom idéztessék elő, hanem arra is, hogy e végből Mihály fejedelem is meggyilkoltassák. Ezen vallomás azonban ellenére annak, hogy az 1868 oct. 12-én a Zimouyi küldöttség előtt, nevezett tauu által 1-ső rendű vádlott jelenlétében is helyben hagyatott, meggyengittetik, az által hogy: a) ezen vallomás, a most nevezett s e törvényszéknek jelen ügy megbirálásánál elfoglalt álláspontját tekintve, nem bűntársnak, hanem tanúnak tekinthető Antunovics Szilárd által, esküvel, és szóról szóra való szembe mondás által, megerősítve nem lett (lásd a 205 számot.) b) azon körülmény által, hogy az említett zimonyi hitelesítés után 1868 Oct. 19-én a belgrádi törvényszék előtt tartott végtárgyalás alkalmával, Antunovics Szilárd a 138 nszámu 16 pont alatt tett azon vallomására vonatkozólag, a melyben csak azt állítja, hogy Karagyorgyevich közülte volna vele azt, hogy Radovanovics Pál 1867-ben Mihály fejedelem meggyilkolására buzdította 1868 május 24-én pedig elfogadta volna Radovanovics Pál Szerbia fellázitása iránti tervét is, azon kérdésre, hogy „Karagyorgyevich, a két rendbeli b e s z é 1 g et é s e k v a 1 am elyike alkalmával, meg mondta-e azt is. hogy Radovanovics Pál, Mihály herczeg megg y i 1kolásánáli közreműködést, mikor ajánlotta, és Karagyorgyevich azt, mikor fogadta el? azon választ ad á „azt nem tudom, mert Karagyorgyevich nekem azt nem mondotta." Mely nyilatkozat, tekintetbe véve azt is, hogy Antunovics, idézett vallomása végén, azt állította, hogy Mihály fejedelem meggyilkoltásáról, Karagyorgyevich neki mit sem szólt, s azt sem tudja, hogy Karagyorgyevich erről, tudomással birt-e ? vagy sem ? ha egészen le nem rontja is, de mindenesetre kétessé teszi s megingatja Antunovics azon további állításának hitelességét, hogy 1868 május 24-én Karagyorgyevich vele közölte volna azt is, hogy nem csak Szerbia fellázitására, hanem Mihály fejedelem meggyilkoltására és reá állt volna. Ezekhez járul még a fenntebb 1. 2. 3. 4. és 5. pontok alatt előadott ténykörülményeken kivül az is, hogy: c) 1-ső rendű vádlott Antunovics állítását, a zimonyi hitelesítés alkalmával is tagadott, s s e tagadás mellett, figyelmet érdemel 1-ső rendű vádlott azon megjegyzése is, hogy miután Antunovicsnak a gyilkossági merénylet s forradalom elősegítésénél csakugyan egyáltalában semmi szerepköre sem volt; leltenni sem lehet, hogy ő alárendelt gazdatisztjének, csupán beszélgetés kedvéért ily roppant horderejű, s a legnagyobb titok tartást igényelhető főbenjáró tervet, minden ok nélkül eláruljon, s kibeszéljen, s ez által, magát, életét, és vagyonát, annak kezébe s kegyelmébe adja. d) azon körülmény, hogy maga Radovanovics Pál is, a törvényszéki hitelesítésnél, egy ilynemű értekezlet, vagy egyezmény létrejöttét, határozottan tagadásba vette. e) azon körülmény, hogy Antunovics Szilárd, a zimonyi hitelesítés alkalmával is, a Szerb hatósági közegek hatalmában volt, kik, Ötvös Szilárd, Goldstein Ferencz, és Melly Ferencz rendbiztosoknak a végtárgyalási jegyzőkönyvbe bemondott vallomásai szerint, a belgrádról átkísért egyéneket, köztük tehát Antunovicsot is, a törvényszéki küldöttség elé állítás alkalmával azzal biztatták, hogy „ne féljenek j ó 1 v a 11 j a n a k" to'vábbá, hogv ezen hitelesítésnél a belgrádi államügyész" s fenyítő törvényszéki elnök is jelen volt, s Antunovics nagyon jól tudta azt, hogy telette még csak ezután és pedig Belgrádban fognak ítélni, s tudta azt is, a mint erre idézett vallomása elején figyelmeztetve is lett, hogy vallomásától függ büntetésének enyhítése, tudta továbbá azt is, hogy a már hónapokkal elébb szinte elitélt Karagyorgyevichtől már mitsem reménylhet, legalább a tőle nyert gazdatiszti hivatalát, a jószág elkobzása folytán minden esetre elvesztette, mely előadott körülmények valamint az előtte már lefolyt vér jelenetek, egy 5 gyermekes család apára minden esetre oly befolyással és hatással lehettek, hogy az ily kényes s esetlegesen végzetessé is vállhutó körülménvek közt egy_ idején állampolgára ellen tett vallomásánál, a részrehajlatlan igaz vallomás tételére megkívántató akarat szabadságot, nála alaposan kétségbevonni kell, és őt már csak ezekért is aggálytalan tanúnak, a felhozott ténykörülményre vonatkozólag pedig csak magában "álló vallomását, elégséges bizonyítéknak, tekinteni nem lehet. A fennforgó vád támogatására továbbá felhozatik : 10- szer, 1-ső rendű vádlott Szerbiai jószág igazgatójának s állítólagos bűntársának; Vilotijevics Andrásnak a III. b) pont alatt idézett azon állítása, hogy 1-ső rendű vádlott, valamint Trifkovics Pál is, 1867-ik őszön vele is közlék tervüket, s utasiták akkor, hogy Mihály fejedelem meggyilkoltatására, s a forradalom előidézésére, pénzt adjon. Ezen vallomás hitelessége azonban, meggyengittetik az által, hogy: a) Vilotijevics András, a vele állítólag közlött tervet egy pár után mondott szó kivételével részletesen, körülményesen s kimeritőleg elő nem adja, ami pedig arra, hogy valamely vallomás, a bizonyított ténykörülményre néave teljes hitelességgel birjon, megkívántató kellék. b) hogy vallomása, szembesítés meghitelesitve nem lehet. c) hogy nevezett Vilotijevics András, 354: 4 nszamu vallomásában, — az előadott tény körülményre nézve, különbözőleg vall. A 34 pont alatt t. i. azt mondja, hogy midőn Karagy orgyevics a pénzadásra utasitá, neki senki sem mondta azt, hogy minő czélra lesz adva. A 37ik pont alatt szinte azt mondja, hogy ezen pénzadás czélja, azon 2-levélben sem említtetett, a miket Trifkovics e tárgyban utóbb hozzá irt, s a melyeket, ő, ennek rendeletére elégetett volna A 39-ik pont alatt pedig azt mondja, hogy Trifkovicstól tudta meg csak Baziáson (Márcz: 1-ején), hogy czóljuk Mihály herczeg meggyilkolása és a forradalom előidézése. Ezen különböző vallomások közül, a belgrádi törvényszéki küldöttség előtt, a vád támogatásául felvett 44. p. alatti vallomás hitelesítetett ugyan meg, de az s felett felvett jegyzőkönyv igazolja azt is, hogy a s korbutban szenvedő Vilotijevics András ekkor már oly beteg volt, hogy attól tartottak, hogy még a néhány nappal utóbb megtartott végtárgyalás előtt is meghal, a 354: 17. nszámu jegyzőkönyv igazolása szerint pedig nevezett egyén a végtárgyalásnáli ismételt hitelesítés alkalmával már oly annyira beteg volt, hogy szavait, csak a közelébe állók érthették, és azokat, az elnök kénytelen volt hangosan után mondani, s azt törvényszék tagjainak s a közönségnek ekként tudtára adni sőt a vádbeszéd és bemellékelt hírlapi közlemények szerint, ezen elgyengülés, már oly mérvű volt, hogy neveze t egyént, ülő helyén is, két esendőrnek kellet (támogatnia. d. ) az által is, hogy az idézett vallomás több helyeiből világosan kilátszik, hogy nevezett egyén kihallgatásai alkalmával, folytonosan, veszélyben forgó vagyonáról s 6-gyermekéről aggódott, mely körülmény, ha magában véve nem is, de az oly különbözőkép tett vallóm-ásóknál mindenesetre figyelmet érdemel. e. ) az által, hogy ezen állítást, mind Karagyorgyevics Sándor, mind Trifkovics Pál határozottan tagadják, s végre f. ) az által, hogy vallomása, a mint alább bővebben is megismertetve lesz, egyéb, ténykörülményekre nézve is habozó s ellenmondó. 11- szer, Az elébb nevezett Vilotijevics Andrásnak III. 6. alatt idézett azon vallomisa továbbá, hogv a kérdéses gyilkosság s torradalom fo<ranatosithatására, Karagyorgyevics utasítása-