Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 25. szám - A Karagyorgyevics per [2. r.]

— 285 — jogerőre emelkedik, három kivételt tartalmaz, melyeknek egyike sem indokolható. Ugyan is az a) és b) alatti pont azon esetekre vonatkozik, midőn valamennyi pertárs ugyan azon képviseletben részesül, és "midőn ugyan az a követelés, vagy kötelezettség. Már pedig midőn a képviselet közös, akár ugyan azon, akár külön érdekük van a pertársaknak, épen azon körülményből, hogy ugyan azon képviselő mindnyájukat képviseli, következik, hogy ha az egyik pertárs a felebbezési beadványban nem fordul elő, mint felebbező, nem is akar felebbe/.iri, azaz, hogy a bíróság irányában hallgatag, a képviselő irányában pedig nyíltan beismerte, az ítélet jogosságát, és avvali megelégedésé^, vagy nem felebbezési szándékát, mert különben a közös képviselőnek nem volna oka öt a felebbező pertársak sorából kihagyni, a képviselőről pedig feltenni nem lehet, hogy az egyik, vagy a másik pertársat a felebbezvéuyből szándékosan kihagyta légyen. Ha pedig a képviselet nem közös, akkor a felebbezésnek elmulasztása még világosabb jele annak, hogy a nem felebbező felebbezni nem is akart. Szinte ez áll a C) alatti pont esetére nézve is „ha t. i. a követelések, vagy kötelezettségek érvénye egy közös jogalap vagy főkötelezettség eldöntésétől függ" A C) alatti pontnak két része van, a mennyiben közös jogalap, és főkötelezettség között különbség van. Az e'ső része ezen pontnak a b) alatti ponttal a felebbezés kérdését illetőleg ugyan azon egy tekintet alá jő; második része pedig vonatkozik a főadós és kezes közötti viszonyra, a mennyiben a kezesnek kötelezettsége a főadós kötelezettségének megállapításától függ. A 290. §. szövegét a ministeri előtérjesztvénynyel, melylyel a javaslatot az országgyűlés elé terjesztette, egybevetve kétségtelennek látszik, hogy a 290. §^bun C) pont alatt felállított kivételeknek, jelesen a c) alattinak indokául az szolgált, miszerint következetlenség, és képtelenség volna, ha például az adós és kezes együtt marasztaltatván el az első biró által, az adós felebbezése folytán felmentetnék is nem felebbező kezes pedig exequáltatnék. És csakugyan az egész világ megütköznék azon. hogy a kezes ellen egy oly adósság miatt vezettetik végrehajtás, melyet maga a főadós fizetni nem tartozik, mely tehát nem létezik. De eltekintve attól, hogy a kezes hacsak az ugy nevezett „beneíicium ordinis'-ről le nem mondott mind addig exequálni nem lehet, míg az adós ad peram et saccum nem exequáltatik, az el nem marasztalt adós pedig nem és exeqáltathatik, s igy az elmarasztalt kezes sem tartozik fizetni; eltekintve mondom ettől, miután a 290. §. a fentebbi kivételnek helyt nem ad akkor, midőn a nem felebbező pertárs a per folyta alatt nyíltan kijelenti, hogy a felebbezésről lemond, a fentebb érintett következetlenség ily esetben is beállana, mert a felebbezésrőli hallgatag, és nyílt lemondás közötti különbség, mely csak a felebbezésrőli lemondás nyilvánításának módjában, de nem lényegében áll, a következetlenségen, s képtelenségen nem változtat semmit. A 290. §. azokra sem terjeszti ki a kivételt, kik a kötelezettséget önként elfogadták, a következetlenség, és képtelenség tehát ezekre nézve is beállhat, a mennyiben például egy közös jogalapon nyugvó kötelezettségnek egy részét a felebbezésről nyíltan lemondó, vagy a kötelezettséget önként elfogadó fél tartoznék, a felebbező pedig nem tartoznék teljesíteni. Ellenben nagyobb képtelenség, sőt méltánytalanság következhetik a 290. §. szövegéből, ha például a felebbezni nem akaró pertárs azt. hogy a felebbezésről lemond nem a bíróság — hanem a közös ügyvéd előtt nyiltan kijelenti, és azért a többi pertársak által közbetett felebbezés költségeihez nem akar járulni, és még is daczára annak, hogy ezen kötelezettséget a többi pertársak teljesitik, azon esetben, ha a felebbezés sikerül ennek jótékonyságában részesül. Ezen képtelenség még feltűnőbb lehet azon esetben, midőn két egyenlő Ítélet ellen intéztetik a felebbezés, mely esetben a közös ügyvéd attól tartváu, hogy a 293. §-ban kiszabott büntetést magára vonja, a felebbezésre nézve a pertársaktól határozott utasítást eszközöl ki, melyet a felebbezni nem akaró megtagad, sőt nem felebbezési szándékát nyiltan kijelenti, és a felebbezés sikerülvén, ennek következményei reá is kiterjednek. A következetlenség marad következetlenség bár mily alakban és módon keletkezzék. Azonban a mi a törvénytudatlan nép előtt következetlenségnek látszik, azt nem szabad a bírónak annak tekinteni; még kevésbé vehet a törvényhozó ily következetlenséget a törvény indokául, mert különben midőn egyrészt a látszólagos következetlenséget ki akarjakerülni, más valóságos következetlenséget fog előidézni, a felebbezés jótékonyságát oly peres félre reá erőszakolván, mely azt visszautasítja. De mindezektől eltekintve, a 290. §. gyakorlati nehézségekkel is fog találkozni, ugyan is sok esetben nem lesz oly egyszerű azon kérdés, vájjon a b) és c) alatti pontban érintett kivételek alkalmazandók e a nem felebbező pertársakra, az az vannak e a pertársak ugyan azon követelés, vagy kötelezettség által érdekelve, és függ e és mennyiben függ a követelés, vagy kötelezettség érvénye egy közös jogalap, van főkötelezettség eldöntésétől? Egy másik nehézség abban rejlik hogy a törvény nem határozza meg, melyik biró, és mily módon intézi el azon kérdést, váljon a 290. §. b) és c) pontjaiban érintett esetek beállottak e, és ha ez iránt történnék is intézkedés — még is — miután ezen kérdésnek eldöntése sok esetben semmiségi panaszra vagy felebbezésre szolgálna alkalmul, a 290. §-bani intézkedés korántsem tekinthető czélszerünek, legalább az eljárás egyszerűsítése tekintetéből nem. 292. §. Ezen §. igy volna szerkesztendő: a másodbiróság ítélete ellen, a mennyiben az első bírósági ítélet helybenhagyatott, a felebbezésnek csak azon esetben vau helye, ha a törvények az alsóbiróságok által tévesen alkalmaztattak, vagy az ítélet a felhozott ténykörülmények és bizonyítékok világos tartalmával ellenkezik. Az, váljon valamely ténykörülmény valódinak tekintendő-e, egyéni felfogástól függ a szerint „nulla veritas objectiva sed subjectiva." Ha tehát 4, 5 sőt több fokozatú bíróságok is állíttatnának fel, még sem eredményezné ez az absolut valódiságnak bizonyosságát. Az állam eleget tesz annak, a mivel az igazságszolgáltatás tekintetében alattvalói irányában tartozik, ha a jognak alapjául szolgáló ténykörülményeknek az első bíróság előtti alapos megfejtése, és szakavatott megbirálása iránt garantiát nyújt, és arról gondoskodik, hogy azon esetre, ha e tekintetben az elsőbiróságnál valamely hiba követtetik el, ennek helyreállítása a másodbiróságnál lehetővé tótessék. A tapasztalás mutatja, hogy legtöbb ítélet azért felebbeztetik, mivel az eljárás folytán a ténykörülmények kellően felderítve nincsenek; legkevesebb pedig felebbeztetik azért, mivel a törvény helytelenül alkalmaztatik. Ha tehát — mint erről a 108. §. intézkedik — a felsőbíróságnak alkalom nyujtatik a hiányos tárgyalás utólagos kiegészítését kieszközölni, és a törvényeket a kifejtett ténykörülményekre helyesebben alkalmazni; elegendőnek tartom, hogy csak egy felebbviteli bíróság ítél ott, hol az elsőbirósági ítélet helybenhagyatik, a uarmadbiróságnak ítéletét pedig csak a különböző Ítéletek esetében, és oly esetben tartom szükségesnek, midőn a két egybehangzó alsóbirósági Ítélet a bizonyítékok világos tartalmával ellenkezik, vagy a két alsóbiró a bebizonyított tényekre tévesen alkalmazza az auyagi törvéuyt. A felebbezés ily módoni megszorításának eredménye az volna, hogy a legfelsőbb bíróságnál a teendőknek nagy része elesnék, és az több időt fordíthatna a kétes, de kevesebb kérdések megfejtésére, és ugyan azért a hozzá felterjesztendő kisebb számú pereket alaposabban intézhetné el. A felebbezésnek ily megszorításánál a peres felek jogainak veszélyeztetésétől sem kell tartani; sőt ellenkezőleg a másodbiróság kétes jogi kérdésekben hajlandóbb lesz az elsőbirósági ítélet megváltoztatása által a feleknek alkalmat adni, hogy ügyek a harmadbiróság vizsgálata alá kerüljön, s igy csak is a kétes jogi kérdések fognának a harmadbirósághoz felebbeztetui, és azok az ügyök kevesbedése folytán alapos megfejtést nyerhetnének. Ebbeli nézetem ellen felhozatik az, hogy elsőbiróságaiuk a választások utján oly egyénekből alakíttattak, kiktől, miután bennük a kellő szakképzettség hiányzik, oly Ítéletek, melyekbe a felek harmadbirósági felülvizsgálás nélkül megnyugodhatnának, nem várhatók. Ezen aggodalom nem alaptalan, azonban a bírósági hivatalok kinevezés utjáui betöltése után és a szigorú felügyelet, és fegyelmi törvény mellett elfog enyészni; de ettől "is eltekintve, miután a másodfokú bíróságok oly egyénekből vannak és kell, hogy legyenek alakítva, kik szakképzettségre nézve az elsőbiróságiakat felülmúlják, és kiktől méltán várni, és alaposan reményleni lehet, hogy az ügyfeleket kétes jogi esetekben nem fogják az alkalomtól megfosztani pereiket harmadbiróságilag is felülvizsgáltathatni, az érintett aggodalom a jelen körülménvek között is kevésbé igazolható. 293. §. Ezen §. második bekezdése ki volna hagyandó, vagy pedig akép módosítandó, „hogy azon fél ellen, ki a követelés valódiságát beismeri" és a. t. Ezen 293. §-ra nézve megjegyzésem az. hogy a beismerés vagy a kereset alapjául felhozott ténykörülményekre, vagy az azokra alapított követelésre, vagy is azokból kifolvó jogi következményekre vonatkozhatik. Ha tehát a felebbező fél az ellenfél által felhozott ténykörülményeket beismeri ugyan, azonban tagadja, hogy az, a mit a biró itéletileg kimondott, a beismert körülményekből jogilag következik, nem tekintethetik konok perlekedőnek vagy felebbezőnek; már pedig a 293. §. szövege szerint annak volna tekintendő. 296. §. A 29G. §. ki volna hagvandó, és helyébe oly szabály felállítandó, mely "szerint a felsőbíróságok által elintézendő semmiségi panasznak is, de C3ak oly végzések ellen, melyek által a per folyama megszüntettetik (például" ha a biró valamely perhalasztó kifogás folvtán a pert felfüggeszti, vagy perdöntő kifogás folytán végzésileg megszünteti, vagy magát illetékesség elleni kifogás folytán illetéktelennek mondja ki) vagy a befejezett tárgyalás elintéztetik, továbbá ítéletek ellen, az ítélet után és általában a peres eljárás keretén kívül hozott önálló végzések ellen és pedig csak alaki szabályok oly sértése miatt van helye, mely miatt az anyagí jog csorbát szenved, és ez esetekben is a semmiségi panasz csak az itélet, vagy végzés elleni felebbezéssel egybekapcsolandó vagy pedig külön beadható ugyan, de ez utóbbi esetbeu nincs egyszersmind felebbezésnek is helve. (Folytatjuk.)" y( A Karagyorgyevics per. y(Folytatás.) c) a 3-ik és 4-ik bűntárs Radovanovics György és Szilárd pedig fenntebb idézett vallomásaikban azt vallják, hogy ők ezen gyilkosságban azért vettek részt, mert testvérük Radovanovics Ljubomir ügyvéd igazságtalanul 7. évi nehéz börtönre Ítéltetett. 3-szor A gyilkosság által elérni szándékolt egyéb czélra nézve, a) Radovanovics Szilárd kikérdezve sem lett — György pedig 27. p. alatt csak azt mondja, hogy: a gyilkosságon kívül mással nem törődött. b) Rogic Stanoje pedig idézett vallomásában azt mondja, hogy Radovanovics Pállal, és Ljubomirral történt összebeszélésük folytán czéljuk volt ugyan, ezen gyilkosság által az Obrenovics csaladot kiirtani, és a Karagyorgyevich családot trónra juttatni; de ő csak a gyilkosságra vállalkozott s Radovanovics Pálra hagyta, hogy a többi teendőkről gondoskodjék. Ezekbe ő nem is avatkozott s róluk nem is tudakozott, s csak húsvét után, tehát már akkor, midőn a gyilkosság végrehajtásához is hozzá láttak, hallá csak Stankovics Fülöptől, hogy tervüket Karagy orgevich is tudja, s őket vigyázatra inti, nehogy fejüket híjába elveszítsék. (Vallomás 11., 12.. 13. és 28. p.) c) Maric Lázár végre vallomásának 5., 15., 1G., és 29. pontja alatt, azt adja elő, hogy előtte más czél nem lebegett, mint fogadásának betöltése, s miután már előre haladott korú, s elitéltetése által becsületétől, s vagyonától is megfosztva lett, a jövőre nem is gondolt, s előtte teljesen közönyös dolog volt az, hogy Mihály herczeg meggyilkoltatása után, ki jő a fejedelmi székbe. Később azonban azt mondja, hogy Radovanovics Pállal és Ljubomirral történt öszszebeszélésük folytán, szándékuk volt ezen gyilkosság által forradalmat idézni elő, hogy Karagyorgevich családja uralomra juthasson; de ezen tervről ő mitsem tud, mert azt, sem Radovanovics Pál, sem testvérei vele nem közölték, s ezen egvezméuyük megkötése után is c^ak azt kérdé tőlüK, hogy tervük sikerülésére nézve biztosak-e? mire ezek neki azt válaszoltak, hogy a kellő intézkedések már meg vaunak téve, s biztosak arról is, hogy mind a polgárságnál, mind pedig a katonaságnál segélyre számolhatnak, de hogy kikre számoltak, mini intézkedéseket tettek? azt nem tudja, dovanovics Pál tudtára is adta, hogy erről ne