Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 25. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [3. r.]

284 — által mondatott ki, és anuak uélu egy jelentékeny része iránt a kiküldött, bírói hatáskörrel nem is felruházott tag, s igy egy személy által hozatik egy másik ítélet, de ezen kivü 1 ellenkezik a 64. 249. 348. §. szerkezetével. A 64. §. szerint ugyanis a felperes tartozik keresetlevelében a kereset tárgyát fő, és mellékkötelezettség vagy a követelt összeg és* járulékainak szabatos kitételével határozottan kifejteni, a 249. §. szerint pedig a felek jogai és kötelezettségei az ítéletben pontosan megállapitandók végre a 348. §. a) pontja szerint az ítéletnek olyannak kell lenni, hogy benne a tartozási összeg szám szerint ki legyen fejezve, vagyis hogy, mint ezt a 256. §. is igen helyesen rendeli, végrehajtható legyen, s mind e mellett ez utóbbi g. szerint a marasztalási összeg kitudása a végrehajtási eljárásnak feutartható. Hiszen ha a biró például itéletileg kimoudja, hogy alperes tartozik a felperes kárát megtéríteni, és a tartozási összeg kitudását, melyet kártérítés fejében alperes a felperesnek lefizetni tartozik, a végrehajtáshoz utasítja, ez által épen annyit tett, mintlia a felperest ki már egy kártérítési pert keresztül vitt, egy ujabb kártérítési perre utasította volna, csak azon lényeges különbséggel, hogy a rendes vagy sommás eljárás társas, vagy egyesbiróság előtt, a végrehajtási peres eljárás pedig a kiküldött birói tag előtt, ki mint mondám, bírói hatáskörrel sincs felruházva indítandó, letárgyalandó, s ítélettel vagy ha neki tetszik, — mert a törvény erről sem intézkedik — végzéssel eldöntendő, mely utóbbi ellen a 294. § értelmében felebbezésuek sincs helye. A keresetnek, illetőleg peres eljárásnak, és az ítéletnek, két egymástól elválaszthatlan tárgya van. úgymint a felek egymás közötti jogaik, és kötelezettségeiknek misége egy, más részről pedig ezen jog és kötelezettség tárgyának vagyis a követelés mennyiségének meghatározása. Ha vagy az egyik, vagy a másik kérdés kifejtve, és megállapítva nincs, sem az eljárás, sem az Ítélet tökéletesnek, és ez utóbbi, végrehajthatónak nem mondható. Az olyan Ítélet, mely például kimondja, hogy a felperesnek joga van, kárának megtérítését alperestől követelni, és hogy az alperes azt megtéríteni tartozik, nem más mint concret esetre alkalmazott törvény, mert a törvény is azt mondja, hogy a ki másnak kárt okoz, azt megtéríteni tartozik; de az ily ítélettel a felperes nem boldogul, az pedig, hogy a kártérítési összeg, a végrehajtás utján kitudassék, nem csak a felperesre, hanem sőt még inkább az alperesre nézve káros, és igazságtalan. Ezen felül 256. §-nál azon képtelenség következik, hogy ugyanazon peres tárgyra nézve két biró jár el, kiknek egyike sajátképen nem is bíró, holott minden félnek joga van követelni, hogy ügyét az illetékes biró intézze el. Továbbá a 256. §. nem határozza meg a végrehajtási biró előtt megindítandó eljárás módját. Ezen §. ugyan azt rendeli, hogy azon esetben, midőn egyes kérdések eldöntése a végrehajtási eljárásra tartatik fenn, az ítélet határozott utasítást foglaljon magában; de mily utasítás legyen az, a törvényből ki nem vehető. Ha ezen utasitás olyan, hogy a biró az Ítéletben meghatározza az eljárás módját, akkor ily esetben a biró törvényhozói hatalmat gyakorol, ha pedig ezt nem határozza meg, akkor a felek jogai a kiküldött végrehajtó önkényére vannak bizva. Nézetem szerint ha a felperes csak követelése miségét, az az a jogot bizonyítja be, de nem egyszersmind a mennyiséget is keresetével elutasítandó volna. Ezen és egyéb okoknál fogva, melyeket hoszadalmas nem akarván lenni mellőzök a 256. §-nak fentebbi módosítását vélném szükségesnek, nehogy a régi törvénykezési bajba visssaesünk; mert ismertem' magam is a 1848. előtti időszakban indított, és csak 1856 évben befejezett ad correctionem reexecutionis czimü bonyodalmas pert, mely csak a régi törvénykezési rendszernek, mely szerint a marasztalási összeg kitudása a végrehajtási eljárásra utasitatott, szomorú szüleménye volt. Egyébiránt méltán lehet kérdeni miért kívánja a prds. jelesen a 249. és 348. §-bau azt, hogy az ítéletben a fő és mellékkötelezettség pontosan meghatározva, és számszerint kifejezve legyen? bizonyosan nem azért, hogy a kötelezett fél a tartozás mennyisége iránt Ítélet után is még kétségben hagyatván, a tartozási összegnek a végrehajtató bíró általi meghatározásától rettegjen, vagy is, hogy egy kissebb bajból — értem a rendes bíróság előtt lefolyt pert — egy másik nagyobb bajba — értem a végrehajtó birói tag előtt indítandó pert — essék. 258. Ezen szó után „kívánatára" ezen szavak „de az ellenfélnek, a mennyiben neki az ítélet már kézbesítve volna, meghallgatása után" igtatandók be. Mert a peres eljárás szellemével megegyezőnek nem tartom, hogy a határozatokba becsúszott tolhibák az ellenfél meghallgatása nélkül javitassanak ki akkor, midőn az ítélet neki már kézbesítve lett.: mert eltekintve attól, hogy a tollúba relatív fogalma, a felek oly esetben midőn az ítélet nekik kézbesittetik, jogot nyernek, melytől a bírónak egyoldalú intézkedése által rnog nem fosztathatnak. 11-ik Fejezet. 268. §. Az ezen g-ban elsorolt ügygondnoksági esetek közé, még ezen két eset volna felveendő ; 1- ör ha a kereső fél ellenfele például a hitelezőnek, adósa meghal még mielőtt ellene a per megindittatott volna, és ha a hagyatékot még senki sem vette birtokába, vagy az öröklés körüli eljárást, a mennyiben az hivatalból nem indítandó még senki sem kérelmezi: 2- or ha az alperes a per lolyta alatt meghalt, és ügyvédjének ineghatalinazványa nem hat ki az örökösökre. Mert vannak esetek, melyekben a kereső fél — ha elleuíele meghalt, nem várakoznánk, míg az örökösöket megtudhassa — például elévülés esetében — hanem kénytelen, de jogosítva is van a lejárat után jogait per utján érvényesíteni. Ily esetben a kereső fél kérelmére a hagyatékot csupán ad hoc képviselő gondnok volna kirendelendő, és az örökösöknek megengedendő, hogy ha a hagyatékot vagy önhatalmilag vagy birói közbenjárás folytán időközben elloglalnák, a perbe alperesként beavatkozván, azt saját személyükben is folytathassák. Ily esetek az öröklés körüli eljárásra vonatkozó szabályoknál fogva, a mennyiben ezek változást nem szenvedendnek, nem fognak a ritkák közé tartozni, es képzelhetni hogy öröklési eljárásunk mellett — melynek czélszerütlenségéről későbben fogok szólani, — mily nehézséggel kell ily esetben a kereső félnek küzdenie, míg azon örökösöket, kik az örökhagyó kötelezettségeit teljesíteni tartoznak, kipuhatolhatja, hogy hasonló esetben a kereső fél jogai nem csekély veszélynek vannak kitevő, ezt a tapasztalás is tanúsítja. A peres félnek jogában áll, ügyvédjének meghatalmazváuyát élte tartamára megszorítani, s igy ha a fél ily esetben a per folyta alatt meghal, érdekei képviselve nem lehetnek. Ennél fogva ezen két esetben a hagyatéknak kepviseltetése végett mind addig, míg az örökösök maguk eziránt nem intézkednek, gondnoknak kirendelését tartom szükségesnek. A 268. g-nak gyakorlati oldalát illetőleg megjegyzendő, hogy ezen g. azt rendeli, hogy a keresetlevélnek illető példánya a kiuevezendő gondnoknak kézbesítendő. Ez az a) és b) alatti pont eseteiben kivihető, de nem ugy a c) alattiban. Ugyauis c. pont szerint a gondnok csak akaor kirendelendő, ha a keresetlevélnek az országon kivül tartózkodó alperesnek lett kézbesítéséről szóló kézbesítési vevény kellő időben be nem érkezik. Ámde — eltekintve attól hogy ezen szavakban „kellő időben" azon időpont, melynek beálltával gondnok rendelendő nem világosan fejeztetik ki — a gyakorlatbaui nehézség abban áll, hogy a keresetlevélnek alperesi példánya az illető küllállami hatósághoz kézbesítés végett átküldetvén — ha a kézbesítési vevény kellő időben be nem érkezik a keresetlevélnek alperesi példánya sem érkezhetik be, hanem a megkeresett hatóságnál maradt. Itt tehát azon kérdés merül lel, melyik kereseti példány fog a kirendelendő gondnoknak kézbesitetni ? VI. C z i m. 1. fejezet. 282. §. Ezen íj. második bekezdése kihagyandó, vagy megengedendő volna, hogy a viszszautasitott felebbező az illető bíróságnál előterjesztéssel élhessen, de ez sikeretlen maradván felebbezéssel élhessen. Nem tanácsos megtagadni a lelebbezőtől a jogorvoslatot oly végzés ellen, melylyel felebbviteli beadványa elkésés miatt visszautasittatik; mert nem egy esetben vagy hibásan jegyeztetik be a kézbesítési vevénybe a kézbesítés napja, vagy pedig az első biró téved a felebbviteli határidő kiszámításában, és a felebbező azon meggyőződésben, hogy a felebbezvényt kellő időbea benyújtotta, igazolással nem él, sok esetben pe. dig addig, mig arról értesíttetik, hogy felebbezvénye elkésés miatt visszautasittatott, az igazolási határidő is lefolyván nem is élhet, és ekkor megtörténhetik, hogy felebbező, mivel a 315. g. szószerinti értelménél fogva perújítással sem élhet, valamint ezt felebbezés elmulasztása esetében nézetem szerint czélszerüeu megengedni sem lehetne, jogaitól ön vétkén kivül megfosztatik. 2. F ej e z e t. 285. §. és 294. §. Ezen gg-ok egészen kihagyandók, és helyükbe egy uj g. beigtatandó volna, melynél fogva a felebbezés ítéletek és végzések ellen megengedendő, és csak némely végzések ezen szabály alól kiveendők volnának. Ugyanazon okok, melyeket a 2ö2 g-ra nézve hoztam tel, harczolnak sőt még inkább a 285. §. ellen is, a mennyiben a 294. g-bau nem érintett végzések elleni felebbezés hivatalból visszautasítandó, és a visszautasító végzés ellen nincs felebbezésuek helye, a mi különben a 294 §-ból kitűnik ; mert annak megítélésében, vájjon a kérdéses végzés a 294. g-ban elősoroit végzések categonájába tartozik-e, még inkább tévedhet a biró, mint az elkésés kérdésében. De különben sem tartom helyesnek, hogy a felebbezési jogorvoslat csak némely végzésekre, jelesen azokra, melyek a 294 g-bau vaunak elősorolva, szorittassék. Mert a perrendtársban előfordulnak többnemü végzések, melyek által a telek jogai érzékenyen sértethetnek, de melyek ellen felebbezésnek helye nincs, mivel a 294 g-ban nincsenek benlőglalva. Ilyen végzések például a többiek között ezek, ha a végrehajtó bírói kiküldött, vagy maga a végrehajtást elrendelő bíróság — mert a prrtásból ki nem tüniü, melyikük van hivatva — végrehajtási eljárást a 256 §. szerint fentartott kérdést, például a marasztalási öszveg kitudását, vagy azon kérdést, mily öszveggel tartozik az elmarasztalt alperes mint örökös a felperesi követeléshez járulni, végzés áltai — mert hiszen ítéletet nem hozhat — eldönti: ily végzés ellen nincs felebbezésnek helye a 294. g. tartalma szerint, semmiségi panasznak pedig azért nincs, mert nem alaki hiba követtetett el ; de különben sincs ez eset a 297 g-ban benlőglalva ; továbbá ha a biró az igazolási kérelmet a 313. g. értelmében hivatalból visszautasítja; ezen végzés ellen sem felebbezésuek a 294. g. értelmében, sem semmiségi panasznak a 'J97. g. 17 pontja értelmében helye nincs, mert ez utóobi csak oly elutasító végzések elleu enged semmiségi panaszt, melyek rendszerinti tárgyalás folytan hozattak, de nem olyanok eüen. melyek melyek által a kérelem 313. g. értelmében utasíttatott el, holott a biró aunak megítélésében, vájjon az igazolási kérelem elkésett-e, vagy a 3u6. g. szabálya alá esik-e, vagy sem, tévedhet; ha továbbá a végrehajtás elrendeltetik, hol annak 345. §. szerint nincs helye, ha a végrehajtás megszüntetésére irányzott kereset elutasittatik, vagy a végrehajtás megszüutettetik, és a t. számos ily végzés fordul még elő a prrtásban, mely ellen nincs telebbezésnek helye, holott azt nem kellene kizárni. Ugyan azért a 294. g-t akként kellene megváltoztatni, hogy benne a jelenlegi szerkezettel ellenkezőleg csak azon végzések soroltassanak elő, melyek ellen nincs felebbezésnek helye és ezen végzések a lehető legkisebb számra volnának szoritaudók, jelesen pedig oly végzések ellen nem volna felebbezés megengedendő, melyek a per folyama alatt hozattak, a mennyiben a dolog érdeme nem érintetik, vagy általuk a per folytatása lehetlenittetik. A 296. g. szerkezete által a 294. g. folytán keletkezhető bajokon niucs segítve, mert először a 296. g. csak oly végzésekre alkalmazható, a melyek a per folyta alatt hozattak, másodszor pedig azért nem, mert a 296. g. nem intézkedik az iránt: vájjon mi következménye van annak, ha a fél panaszát a felebbezésben előterjeszti vagy is mily czélt ér el az által a felebbező, miutáu az ily panasz nem tekinthető semmiségi panasznak. 290. g. A 290. g. egészen kihagyandó vagy pedig legfolebb arra volna szorítandó, hogy az, ki a per folyama alatt lemondott a felebbezésröl, vagy a kötelezettséget önként elfogadta, felebbezéssel nem élhet. Ezen §. a 289. g. azon általános szabálya alól, mely szerint az ítélet több pertársak közül azokra nézve, a kik azt nem felebbezték,